Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-22 / 8. szám

XIII. év. Isiieparexflg, SSI2, február 22. 8. 5f!5fl8«té»i éit» kor 04 f fél A*r« 2 feor 04 f 1 kr.r. 04 f Más) 8 ÜUér. Seerlceszti Z. BCox*-v-á-bli. Lajos M-anfcatársafc HirdeWs-k <lij» megegyezés szeri Nyiltt r sora 1 bor Szerkesztősé,! kiadóvsta. : Wlasics-nte t 8. LBNGTHJL FEEBNOZ B O K B É íj ~5íT 0TÖHG í Up aidonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A magyar gyógyszerek. Öreg, hatvanesztendős, félszemű pásztor­ember élt a falunkban, bizonyos Kis-Kovács András nevezetű juhász-ember, akit messze vidékről felkeresett a csúzos, reumatikus bajban szenvedők tömege : parasztember csak­úgy, mint a kaputos ur forrna. Az öreg, va­lami fű-félét, erdei gyökeret, szénapolyvát, miegymást adott a benne bízóknak egy pár krajczárért, egy ital borért, két-három ma­rék dohányért, de leginkább csak ingyen, barátságból, mert a betegei legnagyobbrészt maguk is földhöz ragadt szegények voltak, akiknél nem igen akadt fölösleges garas holmi orvosságra. A gyökerekből, polyvából fürdőt kellett készíteni, amitől aztán vagy elmúlt a köszvény, s akkor nagyon jó volt, vagy nem mult el, s akkor se dűlt össze a templom­tornya. Igy gyógyítgat vala Kis-Kovács András va­lami tiz évig, s tiz év után csak olyan sze­gény maradt, mint anuakelotte, mig egyszer csak beczitálják ám a városba, a törvény elé s elitélik az öreget kemény száz koro­nára kuruzslás miatt. Száz korona nagy pénz, ennyi nem neki, de az egész famíliá­jának sem volt kerek ötven esztendő óta. Igy aztán becsukták az öreg juhászt egy két hétre s attól fogva megszűnt András bácsi doktorolni. Átengedte a diplomás orvos uraknak. Mindez pedig abból az alkalomból jutott az eszembe, hogy egy idő óta nagyon sokat beszélnek az emberek, irnak az újságok egy teljesen ismeretlen, csodálatos összetételű szerről, amit Kelet-Indiában a szent Ganges partján készit egy százesztendős, öreg hindu, akinek a 130 esztendős, még öregebb másik hindu árulta el a halálos ágyán a hatezer esztendős nagy titkot, már tudniillik azt, hogy miből és hogyan kell készíteni ezt a nagyszerű, mindent meggyógyító orvosságot, mely egyaránt basznál a fő és a hátfájás ellen, a meghűlés és a láz ellen, de bizto­san gyógyitja a tüdővészt és a szívbajt is. Ha tulsovány vagy, nemes magyarom, beve­szesz két kanállal ebéd előtt s mire a har­madik flask-ánál tartasz, tizenöt kilót ugy híztál, mint egyet. Ha meg megütöd a száz kilót és fogyni akarsz, ebéd után veszesz be három kanállal s egy hónap alatt versenyt futhatsz akár a nyúllal is. Ha hull a hajad, ifju-korodnak e gyönyörű gördördisze, bedör­zsölöd biliárdgolyó-simaságú fejedet: egy hét múlva uj sörény támad tar koponyádon, de még az angol disznóbőr kofferedet is kiveri a kemény sörte, ha egy cseppet oda is ejtesz. Nincs az a szeplős arcz, fagytól, dologtól vörösre dagadt kéz, amely három nap alatt olyan patyolatfehér ne lenne, mint a Petráss Sári rózsás körmű, párnás kis keze, amit gyönyörűséggel csókolgatnak akár a fényes herczegek is. Ez az a csodaszer, amely akk r is használ, ha te nem is élsz vele, naiv, hivő lény, szegény, mindenkitől becsapott, kiuzsorázott magyarom. Ki se kell nyitnod az üveget, Cüak meg kell hozatnod. Aztán beteszed a szekrénybe és kezdesz gyógyulni. A hatodik üvegnél már egészen meggyógyultál. Teljesen egészséges vagy. Csak elküldesz öt koronát Bécsbe, Prágába vagy Berlinbe a B'.ind utcza 1213. szám alá Dr. Emánuel Svindler czimére, aki nem kiméit időt, fáradságot és tenger-pénzt, sze­mélyesen ment le a Gánges partjára, ahhoz a bizonyos százéves szent hinduhoz s miután félmillió márkáért nem sikerült megvenni a nagy titkát, hipnotikus álomba merítette és igy csalta ki a 6000 esztendős varázsital készítésinek csínját binját, amire Brahma ;sten tanította meg ama 130 esztendős másik öreg hindunak 47-ik ükapját. Ezért készül most a csodaszer Berlinben, a Blind utczában, külön e czélra épüit laboratóriumban és ezért árulja ezt Dr. Emánuel Svindler egészségügyi tanácsos, a nichtwarsteini uralkodó berezeg udvari orvosa. Árulja pedig csekély öt koro­nákért, dupla üveggel nyolez koronákért, utánvét melleit, vs^y „Trssék a pénzt előre beküldeni." ..Postautalványon küldöm", stb. módok mellett. És mennek az öt koronák a Duna mellől, a Tisza, Maros zugábói, Erdély­ből és a Balaton partjáról messze Német­országba, vagy Prága városába a tudós Dr Svindlernek és jönnek a sárga papirosba takart kis üvegek a szalmafedeles, kis parasztviskókba csakúgy, mint a kőből rakott tornáczos kúriába, nem beszélve holmi miniszterről, orvosprofesszorról, aki szintén hozat „próbaképen" egy üveggel vagy kettő­vel. Egy pár hét múlva aztán röpül ki a sárgaboritéku üveg az ablakon és keserű dühvel mondja a becsapott m agyar: „Mégis hunezfut a német!" A csuz azonban csak szaggatja tovább a csizmás lábát, a selymes, aranysárga haj csak nem nőtt ki a sima koponyákon — de az öt koronák, márkák mar rég kidobédtak, s a Dr. Svindlerek ugy röhögnek a markukba, hogy még a könyjük is kicsordul. Az öt koronák azért csak egyre mennek kifelé a Duna mellől, a Balaton partjáról, ahol mindig akadnak rengeti g számmai, szegény, beteg, naiv, tudatlan, ostoba magyarok, oryostól irtózó, patikában nem bízó, hiu, hiszékeny, vén kisasszonyok, akik beugranak a Dr. Svindlereknek, akik bizonyara sohase voltak doktorok, de azért öt márkákért Ígérnek erőt, szépséget és ifjú­ságot. Mindig akadnak százával, ezrével iskolázott, komoly, képzett urak és hölgyek, akik ennek az emberi butaságra, asszonyi hiúságra épített, otromba csalásnak beug­ranak. íme, a Kis-Kovács Andrásokat becsukják, a külföldi Dr. Svindlerek meg palotákat épí­tenek maguknak és a Dr. Svindlerek csuda­szeréről megjelennek vastag betűvei nyomott „Bizonyítványok", amelyekkel hites, diplo­más vegyészek elismerik és bizonyítják, hogy ,,ebben, meg abban a csudaszerben semm káros, az egészségre ártalmas anyagot nem találtam". „Ennélfogva, — de ezt már a Dr. Svindler irja a szegény magyar félre­vezetésére, becsapására, kiuzsorázására, — ez az a szer, mely meggyógyít mindent a a világon. Ára öt ko ona, dupla üvegé nyolez". Hogy azonban a „Bizonyítvány" a horogra tett csalétek, amit a szegény beteg magyar bekap, az olyan világos, mint a kétszer-kettő. Ez ellen pedig jó volna valamit tenni. Vagy a „hites" vegyész uraknak, vagy a belügyminiszter urnák. M—g. Simándy Lajos. Két kulturkép a vendvidékről. Felhívjuk a Miniszter ur figyelmét a zsúfolt tanter­mekre s a magyar ipar pártolásra. A napokban egy kis vend fiúval volt valami dolgom. Egy vend iskolás riuval, aki egy kukkot sem tud magyarul. Még arra a kérdésemre sem tudott megfelelni, hogy hogy' hivják, hová való és hányadik osztályba jár ? Tolmács utján tudtam csak hihuzni belőle, Hogy Nagypalinban laknak a szülei, ott jár iskolába, még pedig a harmadik elemibe. Ha nem ismerném a nagypalinai tanítót és a nagpalinai iskolaviszonyokat, azt hinném, hogy Nagypalinán abszolúte semmi sem történik a magyarosítás érdekében. Pedig ott is magyar iskola van, ott is magyar tanitó tanit, époly buzgalommal és agilitással mint bárhol másutt. Csakhogy a nagypalinai iskolába száznál jóval több gyermek jár egy tanerő keze alá. Tessék jól megérteni, száznál több vend születésű, vend nyelvű gyermek! Ez olyan égbekiáltó abszurdum, amelyhez hasonlót még Diogenes lámpájával sem találunk a kulturállamokban. Itt Magyarországon pedig százával akadnak az olyan iskolák, ahol a törvényes létszámnál sok­kal több gyermek, sokszor 120—130 gyermek nevelése van egy tanítóra bizva. Ezek közé tar­tozik a nagypalinai iskola is. Tessék itt magya­rosítani ugy, hogy annak eredménye is lássék ! Szaporítani kell a tanerőt és tisztességesen kell dijazni a nemzetiségi vidéken működő taai­tóknak a más tanítókéval jóval felelöségteljesebb munkáját, ezzel lehet csak elérni azokat a látható eredményeket, amiket a magyar kultura terjesz­tőitől, a nemzetiségi vidéken működő magyar tanítótól vár az állam és a közvélemény. Természetesen, az eredményes magyarosítás tő-fő kelléke a tanítónak megalkuvást nem ismerő, törhetetlen magyarsága. Azért államnak és fele­kezeteknek, társulatoknak és egyedeknek jól meg kell gondolni, kit küldenek a gátra, kit küldenek ki a szélekre, megvívni a magyar szó, a magyar nyelv fenséges nagy csatáját. Ember kell ide, akinek magyar a szive, magyar a lelke, magyar minden porczikája, lehellete. Aki nyilt sisakkal, világos programmal, büszkén, felemelt fővel küzd a czélért és nem hordoz titokban a lelkében kétes értékű svarezgeib ábrándokat, a magyar állameszme biztonságát veszélyeztető czélokat. Mert hát gyakran találkozhatunk a nemzeti­ségi vidéken működő tanítók között is olyan madárral, aki saját fészkét piszkítja be. Itt van rá egy példa. Egy levél, amelyet Cserföldről ho­zott nekem a posta. íme: » Tisztelt Szerkesztő ur! Felhívom becses figyelmét a községünkben

Next

/
Thumbnails
Contents