Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-22 / 8. szám

2 MAGYAR PAIZS 1912. február 15. ősz óta működő tanító hazafiatlan eljárására. A tanító ur, aki magyar születésű ugyan, de egy Bécs melleti kolostorból, ahol kispap volt, került az iskolánkhoz, elrendelte a helybeli j kereskedőnél, hogy az iskola számára osztrák j gyártmányú iskolaszereket hozasson. És most minden osztrák a mi állami segéllyel támoga- j tott iskolánkban, de legfőképen osztrák az j illető tanitó ur, mert magyar ember ilyen . dologra nem képes, stb.« így a levél. Az írója a faluban nem utolsó ember, tehát szavahihetőségében, megbízhatóságában nincs okom kételkedni. Különben is írás- ; beli dokumentumokat csatolt a leveléhez, amelyekből tényleg kitűnik, hogy a cserföldi tauitó ur — osztrák malomra hajtja a vizet. Miért? Hisz amint a neve mutatja és a levél irja, magyar \ ember ö is. Talán nem jó neki a magyar kezek gyártotta plajbász, tolszár, irka ? Akkor mi a j fenének eszi a mi kenyerünket ?! Végtelenül ' szomorú dolog, hogy éppen nemzetiségi vidéken működő tanitó jár elől rossz példával. Mit vár- i hatunk akkor a reábízott növendékektől, ha ő ! is rúg egyet a magyar iparon?! A tanfelügyelőség figyelmébe ajánljuk a nagy- j palinai és cserföldi iskolákat. Az egyikben száz- ; nál több gyermek jár egy tanitó keze alá, a ; másikból pedig a tanitó ur parancsa folytán ki- i küszöbölték a magyar gyártmányú iskolaszereket. ; így nem lehet magyarosítani. Az Alsólendvai Híradóban. Oszeszly Viktor, * Erre vonatkozólag az alábbi két levelet kaptuk

: L Tekintetes Szerkesztő ur! Szíveskedjék becses lapjában alábbi soraimat j egész terjedelemben közölni! Válasz az »Alsólendvai Hiradó« f. é. február 18-án kelt számában közöit »Két kulturkép a vendvidékről« cz. czikkében ellenem intézett támadásokra. Nevezett újság azzal vádol meg, mintha az én ; parancsom folytán a cserföldi iskolából a honi gyárt mányu tanszereket kiküszöbölték volna. Ámbár az l egész vád magán viseli a valótlanság jellegét, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy ez értelemben az egész szemenszedett, minősíthetetlen rágalom, alattomos személyi hajsza. A szerző legnagyobb mérvű tájékozatlanságát elárulja mindjárt az, hogy én kispap lettem volna, ámblr egy kis utánjárással meggyőződhetett volna, hogy mivel , a szegényebb szülők gyermekeiket még a legszükségesebb tanszerrel sem tudták ellátni, megkerestem egyes budapesti czégeket, hogy olcsó és jó tanszereket kapjanak. Onnan elutasító választ kaptam. Bizonyítékkal készséggel szolgálok. Miután pedig a helybeni kereskedőnél többektől •{ eltekintve ily tanszerek nem kaphatók, azért i közöltem vele a czéget és nem rendeltem el. Ö meg is rendelt sok mindent, mire nekünk szűk- • ségünk nem volt, de mivel az árakat felemelte, ! nem vettem át semmit. Tanítványaim mindig ott szerezhették és szerezhetik be tanszereiket, ahol akarják. Különben is, ha én olcsó és jó tanszereket szerzek be bárhonnan is, hogy ez- i által a szegénysorsu gyermekeken segítsek, amit ! szívesen megteszek, kíváncsi vagyok, ki az az ; olcsó hazafi, aki ezért engem bazafiatlansággal j vádolhat ? A szegényeken segíteni szerintem nagyobb hazafiság, mint útszéli frázisokat pufo- j gatni és néhány fajmagyart gazdagítani. Igen, ha itt olcsóbban kapok jó gyártmányt, í akkor én leszek az első, aki innen hozat. De ] szeretném tudni, van e oly törvényhozó széles j e hazában, kinek külföldi áruja ne volna? Hiszen az itteni kereskedők még a téntát is külföldről hozatják. Hogy én irkát és tollseárat rendeltem volna, a legalávalóbb hazugság. Az a pár czeruza, mellyel a szegény gyermekeket úgyszólván ingyen, minden kényszerítés nélkül látom el, a honiipart csak tönkre nem teszi, ilyesmit okos ember ép ésszel el nem hisz, bolondokkal pedig szóba nem állok. Talán annak a nagy hazafinak nincs Stájerból szivarja? Nem hozatott Ausztriából ékszert ? Nem gyalogolt át még Luttenbergbe is bevásárolni ? Mivel czikkiró is itt szerzi be tanszereit, utána néztem, vájjon mily czeruzákat használ ? A helybeli kéi közeli üzletből beszereztem két czeruzát. Az itteni honi gyártmányú plajbászok felira ával is szolgálhatok. Az egyik fekete, felirata : j>No. 15. j HB. Internacional No. 2<i, a másiknak, szeren \ csétlen véletlen folytán sárga színűnek felirata: í »HB. Made in Bavaria Diana-Entprint«.. Tehát ő jó hazafi, mert az ilyen felirásu czeruzákat vásárolja. En röstelkedve bevallom, hogy ezen magyar gyártmányú czeruzák feliratait nem értem. Tudom, hogy tlnternaczionah nemzetközi, — tehát honi nem lehet. Azt is tudom, hogy :tBavaria« Bajorországot jelenti, tehát ez sem lehet magyar. S ha mégis magyar ez, s a Magyarság védbástyáját féltőén védő lovag az, aki ezt veszi és használja, akkor nagyon lekötelezne czikkiró, ha wtmutatást ad nekem arra nézve, mely honi könyvkiadónál kapható az a magyar nyelvtan, mely az emiitett két feliratot megtudja fejteni! Ha abból a nyelvtanból tanulnak tisztelt czikkiró tankötelesei magyarul, akkor ne csodálkozzék, ha csak annyira viszik, mint a felfedezet nagypalinai gyerek. Hazafias nevelésre nézve, ne aggódjék az én tanítványaim miatt, ne ajánlja az iskolát a tanfelügyelőség figyelmébe. Tessék elhinni, hogy eddigi működésemmel többet értem el és nagyobb elismerésben volt 8 évi működésem óta részem mint czikkirónak. A kenyerüket pedig fogyasszák csak nyugodtan, nem áhítozom utáua és uem sajnálom, nem irigylem, hisz az útszéli koldustól sem sajnálja senki. Bántja az az urakat, hogy én az elöljáróimat tisztelem és becsülöm ? Hogy tisztességtudásból nem tudok gorombáskodni? Hogy nem tartozom azon tanitók közé, !<ik az egyházat pofoocsapjá* törvényeinek mellőzésével és erre azt kiáltják : Éljen a haza! ? Én ilyen hazafiságból nem kérek ! Az én hazafiságom nem öblös torokból fakadt szavakba fullad, hanem a jó példa vonzó gyümölcseivel édesgeti a nem magyarajku gyermekeket. Kenyéradom, a róm. kath. vallásos iskola élete ellen nem török, annak szószegő árulója, gyilkossá lenni nem akarok. Nagyon csodálkozom, hogy Nagypalinára tesz kirándulásokat. A közép- és felsöbeszterczei tankötelesek közül minden fáradság nélkül akárhány olyau gyermeket találhatott volna, aki ugy megérti a magyart, mint az említett nagypalinai, mert az ok itt is ugyanaz. 300 tankötelesre esik két tanerő. Jobb lett volna ezeket szellőztetni a lapokban és ezzel példát mutatni ugy a nagypalinaiaknak, mint a cserföldieknek, ha nem tetszik a mi állapotunk. Tessék elöször a saját fészkéből a piszkot kitisztítani, mert mint nagy magyarnak ismernie kell ezt a régi jó közmondást: d Söpörj a magad háza elölt!» Fontányi Péter, c:erföldi r. k. tanitó II. Tekiutetes Szerkesztő ur! Bár nem a személyemet érinti az Alsólendvai Híradóban megjelent czikk, mégis kötelességemnek tartom, hogy tollat fogjak, s a hazug rágalmat iskolánkról elhárítsam. A megrágalmazott tanitó : lföldi születésű, buzgó katholikus magyar érzelmű, jó hazafi, embereket tisztelő, a korcsma füstös levegőjét nem kedvelő ember, aki szabad idejét a tanítás előkészítésére, önművelésére szokta kihasználni. A személyét illetőleg csak ennyit: NémelyeK szemében szálka! A napi teendőit a következő sorrendben végzi: 1/28-kor már iskolában van, növendékeire felügyel, Va9 tői 12 ig, valamint 1 — B ig esetleg V24 óráig is fáradhatatlanul nevel és tanit. Vasárnap növendékeink a reggeli szt. mise alatt magyarul énekelnek, a legtisztább magyaros kiejtéssel, s megjegyzem még, hogy nemcsak énekelnek, de beszélnek is. Az illető támadó ezeket elhallgatta. Ugy látszik ebhez nem ért. Társam az iskolájában tollat, czeruzát tart, de ezt csak azért tartja, ha valamelyiknek nincs egyik, avagy másik, hogy beszerezhesse, AZ illető hazafi tudtommal Stájerországból elég gyakran vásárol. Három kereskedőnk van. Az egyik — a legközelebbi — nem tartja érdemesnek, hogy irkát stb. tartson ; a másik a mi kívánságunk szerint ugyan tart magyargyártmányu szépirási, nyelvgyakorló, számtani és rajzirkát, de tolla czeruzája már nem az ; a harmadik a falu másik végén kereskedik, de tintája, tolla, czeruzája külföldi. A rágalmazó, czeruzában, tollban ne keresse a hazafiságot! Egyik eszköz sem fekete-sárga, uincs rajta kétfejű sas. Óhajom csak az, hogy a7 illető hazafi oly jó, józan, hazafias példás viseletű és fáradalmat nem ismerő munkás legyen, mint akit megrágalmazott. Cserfóld, 1912. február 19 én. Tisztelettel: t • Monda Ferencz, \ kántortanító. * Ebben a tanügyi harezban közöltük a támadó s a védekező czikkeket is, hogy annál jobban lássa a közönség a dolgot. A harezoló felek természetesen hol élesítik, hol tompítják a cselekedeteket. A harmadik tényező, a közönség, a biró, közből állva, legigazságosabban ítél. Mert lehet tévedése ennek is, annak is. S részben lehet igazsága ennek is, annak is. A mi szerény véleményünK szerint — nem is szólvaarról a 100— ; 150 gyermekes tanuló szobáról, mert ez bizony országoz baj — csupán a magyar ipar pártolás| hoz szólva hozzá, olyan egyszerűen és könnyen i meg lehetne oldani — de meg is kellene oldani! "A község elöljárói: a pap, a tanitó, a jegyző s a földbirtokos ur összefogva, de egy akarattal ám, meghagynák a boltosnak, hogy magyar iparter• mékíket, honi portékákat hozzon forgalomba. S punktum. — E kívánsághoz mérten muszáj neki engedelmeskednie. Különben nem élhetne meg a faluban. Gróf Batthyány Pálné. — Egy nagykanizsai bál alkalmával Lija azt a czikket a Zala. — Mily megkapóan szép dolognak és megkapó mozzanatnak tartom azt, hogy Gróf Batthyány Pálné ma annak az egyesületi estélynek a védnöknöje, amely egyesület zászlóján a grófné édesanyjának nevét hordozza emblémának, jelszónak. Ez a tradiczió, a családi hagyomány, melynek biztos, szilárd nyugalmát, hosszzu időre való berendezkedését csak csodálni tudjuk, de alig megérteni mi, kiket oly talajtalanul ingat az élet vihara és vadul csapkod jobról balról, mint a jégesös csatak. Kik alig találunk átmenetet egyik peiczről a másikra, kik rögtön lezárjuk az aktáit annak, ami elmúlt, előttünk az emlékmű szilárdságával és komolyságával emelkedik fel ez a következetes főúri élet, melynek minden mozzanata átrezeg az utódokra, kegyeletet hagyományt tradicziót keltve. Batthyány gréfné ma először jelenik meg' kanizsai estélyen és pedig olyan egyesület bálján, melyhez családi vonás fűzi. Aminthogy azok az értékes hagyományok, melyek Palhni Inkey és a Batthyány grófi családokból kiindultak, végigrezegnek a grófné nagyszerű cselekvéseinek egész vonaláu A rigyáczi kastély bejáratánál egy mozaik magyar czimer kapja meg a belépőt ezzel a jelszóval: „Üdv annak, ki e czimer előtt méltó a kézszoritásra". Eitöl a családi jelszótól indult a grófné a csányi kastélyig, melynek minden köve a vértanú Csány László emlékét idézi fel és a Batthyány családig, mely az első felelelös magyar miniszterelnököt s benne a nagy vértanút adta szebadságharezunknak. A milieu e következetes kitartása nemcsak befolyásol, de kötelez is és ha van kötelességteljesítés, ennek fogalmát a grófné magyar asszonyi tevékenysége valóban kimerítette. Nem tudom, hogy érintené a grófné ízlését, ha róla jellemképet akarnék festeni, ha elemeire akarnám bontani jólelkű, áldozatokba merülő tevékenységét, mely nála oly keresetlen, oly egyszerű, oly magától i'rtetődö. Ha őt nem is, sértené e sorok őszinteségét, ha a mai estély nagyasszonyát kompromittált ujságjelzókkel halmoznám el, ha minősíteni akarnám' a közjóért hevülő s ama fáradhatatlan buzgóságát, könnyeket szárító, kenyeret adó jó lelkének végtelen tényeit, melyek grófi koronájának legsugárzóbb fényét adják meg. Én láttam a grófnét, mikor megyei társaséletben teljesítette hivatását. A grófné egerszegi délutánjai felejthetetlenek. Irigyeltük érte Egerszeget, melynek társadalma oly vonzó középpontot talált, amilyen a főispánná szalonja volt, hol naponta találkozott a megyeszók hely minden tényezője, hol egy fenkölt lelkű asszony intuitív kedélyéből a társadalmi akcziók legnemesebb , gordolatok indultak ki. Élénk széles vonalú és alkotó élet volt ez, melynek ormán a grófné mutatott példát a tevékenységre, a megértésre, az emberbecsülésre, a jóságra. Hány okos, taláiu gondolat sarjadt valósággá ennek az újságnak