Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-05 / 49. szám
2 MAGYAR f 1' A (ZS 1912. deezemtter 5. kedvvel dolgoztak. A jó példa, szelíd fegyelem,. mindenütt rendet teremtett. Mint turista, két évvel ezelőtt szemléltem meg ezt a gyártelepet. Lelkesedtem. Hiszen krumpli cukor gyárnak Magyarországon eddig hire sem volt. Külföldről hozták. Ezek most kukoricából állítják elő. A hazai fogyasztás ellátásán kivül még külföldre való kivitelre is jut. A Straetz fiuk tele voltak szeretettel uj hazájuk és népünk iránt, 500-at meghaladó munkás családot foglalkoztattak és ezek gyermekeinek, az E. M. K. E. közremü ködésével iskolát akartak létesíteni. E nagyszabású gyártelepen egy Boldogháza k pének eljövendő kialakulását láttam s egyik Straetz fiu sokoldalú szaktudásában, üzleti erejében, szorgalmában, puritán életében vele beszélgetve olyan értékes tulaj, donságokat fedeztem fel, a miben lelkesedést keltő és buzdító példát láttam természeti kincseink belterjesebb kihasználására s gazdasági elmaradott sálunkból és nyomoruságunkból való szerencsés kibontakozására, munka és takarékosságsegélyével. A Straetz család tagjai nemcsak megtanulták hamarosan a magyar nyelvet, hanem egyik mérnök Straetz egy régi erdélyi nemes család leányát vette nőül. A pénzpiacnak váratlanul bekövetkezett nyomasztó viszonyai, kergették a céget néhány hónap előtt romlásba. Bizony mondom, hogy a kincstár és azok a nagy bankok, melyek nagyobb mértékben voltak érdekelve, halasztással, némi engedményekkel megmenthették volna e/.t a javunkra is törekvő céget. Csupán azt kellett volna szem előtt tartaniok, mennyit használt eddig 3 még meanyit használt volna e család útmutatásával vállvetett hasznos munkájával a nemzetnek, a közvagyonosodásnak további 20 éven át. Mily hatással lett volna e telep példája más vidékek termékeinek hasonló módon való kihasználására s az általános vagyonosodásra, mely rendre általános gazdasági függetlenséget is teremtett volna a nemzetnek. Eunek szikláján azután csakugyan szilárdan helyezkedett volna el állami függetlenségünk, magyar uemzeti államunk nem sülyedne azontúl a hazugságok szemétdombjának korhadó anyagiban. De haj 1 Beteg a mai társadalom. Mit törődik ez, az úttörő értékes munkával? Enne!; nincs érzéke a nomzet erősítő, verej tékes munka értékeléséhez. Ennek könnyű munka kell. Ég az arcom, mikor olvasom a tegnap megjelent Ellenzék-ben, hogy a Straetz cég tömeggoudnokáoak egy millióra fog ru^ni a keresete. Szent Isten! E munkás emberek háuv évig kínlódtak, mig egy milliót sikerült öss/.ehozniok s most egy két ügyvéd néhány havi munkabére fel emészti azt. A vagyon többi részét felemésztik a szakértők s az árverezési hiénák. Hogy boldoguljon ez az ország, mely nem tudja megbecsülni úttörő vállalkozóit s midőn ezek az erőt feszítő munka súlya alatt pillanatra össze a Tordahasadék; már lemenőben volt a nap. Városnak, tanyának, itt, természetesen, semmi híre-pora. A csörgő pataknak van egy árva malma. Mit csinál ez itt'? Hisz itt ember sehol sincs. Csakugyan nincs. Molnára sincs a malomnak. Van egy ember a malombau ; de ez nem molnár. Hegyi lakós. Őrli a saját gabonáját. Akinek őrölni valója van, elmegy és maga őröl. Itt megálluuk és meghálunk. Mégis csak emberi hajlék. S kiülünk a zsilipre vacsorálni. Hát bizony molnár nélkül isjóizü molnárpogácsát ettünk. Ez a molnárpogácsa olyan mint a greham kenyér, sótalan, s ugy készítik, hogy a lisztet vizzel összekeverik, a hamuba takarják, megsül s olyan étel lesz belőle, hogy a király is megeheti. Megkínált minket a nagy bulgár ember evvel a pogácsával. Nem is féltünk mi tőle. Hiszen csak egyedül van. Persze, persze! Miért van itt ez az ember ? Ez semmi egyébért, csak azért, hogy ha akad valami jó koncz, ha erre vetődik vagy egy utas, csak megfigyelje, aztán a sipjába fú s a hegyekről omlanak le a haramiák, hogy széttépjék az áldozatot. Ez a molnár pogácsás vendéglátás csak édesgetés és marasztalás, mint mikor a leölendő disznót kukoiicza csörgetéssel csalják ki az ólból. El is határoztuk, hogy rendre alszunk. Egyikünk mindig őrt áll. Ha egyszerre csak 15 tagu banda rohan meg, annak megfelelünk. Van kétszer hatlövetű revolverünk. Ez tizenkettő. Daninak van azonkívül egy gyilkos nagy vadászkése, mint egy panganót. 0 nagy vadász is. Ez tizenroskadnak, a helyett, hegy felemelné, rá tapos és lehúz róla minden ruhát, minden tisztességgel szar-' zett érdemet. Bizony bizony, én nem várüam,. nem ezt se méltem # a cég uagy hitslezőitót, Marosvásárhelytől s főleg e város körű tekintő, előre látó polgármesterétől. Sajnos, jól tudom, hogy e cikkely nem menti meg a Straetz családuak jobb sorsra méltó szép ipar telepét. De óhajtom mégis, bogy e telep összeomlása körül az érzéketlen és kapzsi tömeg buta közönyét az igaz részvét fájdalmas megnyilatkozásának egy tiszta hangja szakítsa meg. Tiszta, az én hangom és minden érdek nélkül való. Még csak nevemet sem ismerheti a Straetz család egyetlen tagja sem. Nem is akarom, hogy megismerje. Ha távozniok kell, legalább egy ismeretlen tisztelőjük nagyrabecsüléséuek emlékét vigyék magukkal. A kiábrándulás keserű emlékét enyhítse az a szomorú tapasztalat, hogy egy olyan országnak kivánlák gazdasági föllendülését erejük megfeszítésével előmozdítani, amely országnak fiai az effélék iránt fásult közönnyel viseltetnek, mert kevés kivétellel mind súlyos betegek. Betegségüknek a neve, erkölcsi csontlágyulás. Turista. Séta . . . Október 25 én városi közgyűlés volt A mi ott történt, az véletlenül ismét ellenkezett az eger szegi Cdtónak, Czebe Lacika urnák, az érdekei vei és nézeteivel. Lön erre, a Zalamegye 48 ik számában (Tudtam én mindig, hogy ő lelkileg negyvennyolcas; csak érdekileg mungó párti! . .) a véres kard nak körülhordozása. Megjelentek abban olyan fő, al és mellékcikkek, hogy mi szegény apostrotáltak erre szinte libabőrösek lettünk. Nekem magamnak p. o. egy krajcár sem maiadt a zsebemben, a nagy ijedtségtől. Ez már megint j gcim, egy Baross vendéglői értekezletre! A tárgy azjoban ellenkező leend az eddigiekkel, mert ezúttal ilyen nyomós, fölényes, mondhatnám életveszélyes fenyegetésre indítványozni fogom, ho^y adjuk be derekunkat C/ebe uruak, mert ö ugy;s uobedingter unterver-? fuugot kíván ; külöubeű, a mint ő mondja, fele lős-ségre fog vouní bennünket és teljes gőzzel és teljes gőggel harcolni fog ellenünk 1 Jujjuiujj! No ne nektek, szegény Patric'usok! A nagyúr haragja lesújt rátok és aki még ezelőtt négy héttel idegenben gyalázta városunkat, akit ezért ismételten el kellett paskolni, az a bácsi most lepipálja lokálpatriotizmusunkat! Pedig né melyek szerin' jobb volna, ha az a bácsi szépen vissza Idalogna szép emlékű, alíötdi akáczlombos falujába, ott még kisbíró is lehetne belőle. Mert itt E erszegeu bizony akárhogyan handabandázik őkelme, fősugója akármilyen szép melódiákat három. Végül egy-egy emberrel birkózásban is győzünk (Megjegyzem, hogy Daui vékony don gá|u, gyenge testalkatú ember. De azért mi mégis győzünk.) Aztán bekerültünk a malomba. Darabig hall gattam a beszélgetést, mert Daui a Lulgárral jól tudóit beszélni oláhul. Nem sokat értettem a beszédből, s a sors ugy is nekem adla előbb az alvást. Kifeküdtem a küszöbre, szorongattam a pisztolyt, gyönyörű holdvilágon néztam a vad rengeteg hegyoldalnak a szikláit, ahonnan le fognak rohanni az utón rabló zsiványok, hallgattam a malom-pöczök zakatolását. A rablók uem jöltek, tehát elaludtam. Dani, amint másnap elmondta, egyik kezében a pisztolyt fogta a zsebében, másik kezével a vadás7.kést szorongatta s beszélt az emberrel, de mindig leste, hogy mikor sípol. Reggelig be nem hunyta a szemét. Én hát végig aludtam az egész képzelt háborút. Mosolyogva sütött ránk reggel a nap s mi fellélegzettünk. Szegény Nedelcsu Kristófot, titkon bár, meggyanúsítottuk. Mert ezt az őrlő jámbor parasztot hijják Nedelcsu Kristófnak. Reggelig őrölt, reggeiig beszélgetett Danival és reggelig öntötte haragját a törökre. Ennek az egyszerű embernek népies felfogása és előadása teljesen egybevág magasabb politikájokkal, s az egész népének érzületével A török elleni elkeseredés szól a beszédjéből szakadatlanul, mondja Dani. Elkeseredés a leigázóval szemben és nagy kedv az önállóság és a szabadság iránt. furulyáz is a fülébe, itt ő minden tekintetben olyan icziplczike kis emberke, aki sem nem osztt sem nem szoroz. Aki nemcsak pótadómentes, hanem sajtópeFk jltségmentes is. Nem akarom őt megsérteni, nem akarom lekicsinyelni, de amikor 5 itt valakiket felelősségre vonhatna, ahhoz az keKene, hogy az erkölesi világrend a fejetetejére állva tánczoljoB,, Hogy olyan nagy szavakuak, nagy fenyegetéseknek súlya is legyen, hogy gondolkozóba is ejtsen, ahhoz —bocsánat — az a föltétel, hogy azokat egy valaki, egy olyan valaki írja le, akinek bizonyos súlya, bizonyos tapasztalatgazdag előélete, tekintélye is legyen. Olyan sértő scrok írásához, felelősségre vonáshoz bizonyos jogcím kell; anJkül az komikusan hat. Czobe ur szép gyerek, Czebe ur jó gyerek, ehez még az is já-rvl, hogy ő ujabban abstinens, (ezt abból gyanítom, mert ö minket annyira megszid az itókákért) de a'.ért, — bocsánat, — mi öt mégis csak egy félben maradt diáknak tartjuk, a kinek összes tapasztalatszerzése egy egerszegi és egy tapolcai ügyvédi irodának sikeres elvégzésében nyilvánult meg. -- Én szívesen vallanám őt vezéremül, de hát szó ide,. szó oda, ő még igen fiatal! Igaz, hogy Krisztus urunk már zsenge gyermek korában tanította az idősb bölcsedet, de hát Krisztus Isten fia volt í Czebe pedig csak embernek gyermeke ! A súgója, az sokkal okosabb ember, c'.a ott meg az a hiba, hegy öt a sánta kutya is eléri! Baj, l>aj; mindenkép baj, nagy szerepet vinni akarni, a kellő tekintély híán. Hegy pedig az án kedves pártfogoltam, nem okul, nem tanul; el lenben mennyire belelovalja magát bizonyos nagyzási hóbortokba, erre ime egy példa : Elmondhatom, mert a ki továbbadta, nem kért tőlem discréciót. Czebe ur többed magával ül egy helyen, a hol a többek között a pénzviszonyokról is szó esik. A hol a pénzviszonyokról van szó, ott a takarékokról is kell beszélni. Nem keresem mi okból, de a Takarékpénztárak feletti eszmocserénél Cz. ur oly éktelen dühbe gurult, hogy felugorva kijelentette, hogj ő pedig a kezében levő hatalomnál (értsd: a bágyadozó Zalamegyét) fogva, tönkre tudná tenni az összes egerszegi takarékokat! Lön erre irtózatos kacaj és röhej; és még legmeghittebb barátai js továba húzódoztak tőle, félvén, hoay a betegség még fokozódhatik. Hát bocsánat, a mikor egy akármilyen becsületes, de szegény, egy állás, összeköttetés nélkül álló fiatalember, csupán egy hülye lapra támaszkodva, ilyen kijelentéseket mer tenni, hát lehet az olyan embert komolyan venni?! És mi egerszegi polgárok ne utasítsuk vissza az ilyen elkapatott embernek minden rendű és rangú beleavatkozását városi ügyeinkbe?! A fináncmiuiszter óva iuti a nagyközönséget attól, hogy a takarékokat megrohanja, mert avval azt érnék el, hogy a takarékok viszont a hitelezőiket ro hauják m°g. Az ügyészek szemet hunyni kényA faji ö-s./.etart isról s ennek érdekében a végső lehelletig való barezrói beszél, akárcsak egy müveit hős, egy klat-szikus mintakép. Most hatvan évos, azt m nulja, de fiaival egyszerre egysorba ál ana a török ellen, s na ma megindítanák a harezot, még ma elmenne. De uem is marad ez igy sokáig. Nem vet bele 5 — 6 esztendőt, egy irtózatos háború lesz itt. S nem félünk, A czár u,.>y is velüuk van. De ha nem volna is, mi egy szálig elesünk inkább ha már egyszer megindulunk. A töröknek itt niucs helye. A vízen is tul kergetjük. Meglátja Domuyule ! itt nemsokára vértenger lesz. Ilyenformán beszélt a balkáni malomban ezelőtt 20 esztendővel Nedelcsu Kristóf, az egyszerű hegyi lakós, a hémoszi hegynek bocskoros parasztja. Elbucsuzlunk a becsületes embertől s tel a hegynek le a völgybe sokat kaczagtunk a teknősbékákon, ezeken a lomha, erős, vastag bőrű állatokon. Bejutottunk a törökségbe. Elmondok innen is egy tréfás jelenetet. Késő este van. Künn a határon elsötétedtünkA szekérnyom nagy későre bevezetett egy faluba. Sehol egy lélek. S ha volna is, beszédünk semmit sem ér. Minden udvar egy kör. A sövénykert be van tapasztva. Végre egy utcán lézengő flezkó Hájdi! Hájdi! kiabálással bevisz minket egy udvarra. Letelepedünk a gyepes udvarnak kellős közepébe. Belülről négy asszony kandikál ki. Minél gazdagabb a török ember, annál több az asszonya.
