Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-05 / 49. szám

1912. deczember 5 MAGYAR PAIZS telenek a túllépett 8•/• felett, mert- tudják hogy a mikor a pénz 7Vi—8°/o akkor sem lehet a kamat 6°/«. A Zala mai száma ilyen értelemben óvja a publikumot esetleges fejvesztettségtöl és a mi Ikárosunk halált kiált a takarókokra. Ez olyan mint a mikor az oroszlán farkában fickándozó bolha halált kiált az egész oroszlán családra! Igaz, egy mód volna, hogy ö löukre tegye a takarékokat, az, hogy ha mindegyiknél egy egy milliós váltóját el tudná helyezni. És még ha legalább csak egy kicsit tárgyilagos is tudna lenni! Nekem N.igy -Samuval erös harcaira voltak mégis legádázabb támadásai alkalmával is mindig azt mondottam, hogy Nagy Samu határozott u| ságiró tehetség ! Czebe úrról ezt, még legjobb akarói sem mondhatják el. Mert ó is tud :rni, de hiáhyoznak nála a Nagy Samu egyéb quili­tásai ; elvakultsága, szenvedélye a báltérbe szo­rítják igazság érzetét! Nem akar ellenvéleményt tűrni, ismerni! Nagy Samu, ha ellenkezésbe jutott valamely egyszerűbb felfogású kanizsai városatyával, annak rámutatott hibáira, de nem hunyt szemet őrén vei előtt sem. Nevelte, oktatta, a nálánál gyengéb­beket. Czebe ur? Cátói .pózba vágja magát 1 Dik­tátor akarna lenni 1 Rögeszméket hajszol! Ati vele ellenkező véleményen van, az abbau a pfí lanatb&a analfabéta lesz, még ha az Deki pro fesszora volt is. Ha mi polgárok, nem ismerünk valamely törvényt vagy szabályt, iemosolyog ben nünket, noha sugójaitól ő maga is csak abban a percben ismerte meg először a dolog miben lé­tét ! Egyszóval, ő még kiforratlan, még igét. zöld. ó még olyan tolyás, a ki azonban többet akar tudni, a tyúknál. Lapjának nívójára kezdetbeu ügyelt; s ha ugy ballábbal kelt föl, ha rossz napjai voltak, akkor az aznapi szellemi termé­keit, melyekben mindég bizonyos turbulencia nyilvánult meg, elküldözgette Kanizsára a Zalá­nak. Igy a mérgét is kiönthette és nébánv garas is gurult a konyhára. Mióta azonban a Zala is más gazdálkodási irányt követ, azóta az olyan szellemi munkára ott már nem reflektálnak, kü lönösen pedig olyat nem honorálnak, azóta a sa ját lapja hasábain kérnek eget világrengető esz méi és a jó Zalamegye sülyed, sülyed, az előfi zetök gyérülnek és egy szép napon a |ó Cz. bácsi ismét szürkébb leend min' volt valaha ! Ezt pedig sem nek', sem lapjának nem kbánjuk, mert érdekünk, hogy városuukuau s a közvéle­ményn°k szócsöve legyen itt Egersze_;en. De az Istenért egy kissé több igazságot! Több tárgyilagosságot! Aki a városi pótköltségvetést megkritizálja! Aki kifogást tesz az ellen, hogy mig 4—5 évvel ezelőtt az utazások ösz ge három négyszáz korona volt, hogy mostanában az ilyeu utazások két-háromezer ki rónát emész­teuek föl! A ki abszurdumnak tartja, hogy egy bika vásárlása ügyében négy ötszáz koronát költ senek el, miért legyen az az llető rögtön pol­A házigazda vacsorát ad nekünk. Egy keskeny fazékban langyos viz. Az ize olyan, mini anuak a korpakenőcsnek a bűze, mellyel a szövőszéken kenik a fouala', savanyu. Én aludtam aztán reggelig. Dani egész reg­gelig nem aludt Talán azért, mert én már azelőtt több országot világot bejártam s Magyarországon még félelmetesebb helyeken is aludtam a somogy—tolna—baranyai juhászokkal és betyá­rokkal egy tanyán, künu a gyepen. Reggel elmondja Dani, hogy mi történt. Éjfél után bejön a kapun két rakott szekér búzával, s vagy három ember. Odajőnek hozzánk, meg­szimatolnak, megvizsgálnak. Szép holdvilág volt. Tette magát mintha alunnék. De nézte az embe­reket. Azonban a lélekzete elállott. S meg is lökött engem, de én nem ébredtem meg. Hát látja, hogy egyik ember a kapával elmegy a csűr mögé s ott keresgél. Azt a helyet kereste, hol lesz legalkalmasabb a kapával egy gödröt ásni, hogy kettőnket oda dugjanak be, miután már agyonverendettek; mert a másik ember egy nagy fejszét fogogatott, s egészen bizonyos, hogy evvel fog minket ez agyonverni. De aztán a fej­szével nem jött többet közelebb. S reggel megint csak ránk kacagott a nap. Láttuk azután a várost is, a szellemi és erkölcsi zagyvalékot. Oh, miért is van hasonlatosság a babiloni Konstantinápoly nak száz nyelvűsége és száz szivüsége között és a magyarországi száz szinüség között! Hogy most csúffá tették s még csúfabbá teszik .gármester buktató lázadévá kijelent/e? Hát miakat azért válaszstottak meg polgártársaink érdekeik képviseletére, hogy minden pazarláshoz fejet hajtsunk ? Hát a polgármestert, annak mű­ködését nem lehet megkritizálni annélkül, hogy Czebe ur meg ne haragudjék?! Hát a polgár­mestei működése és kalkululásai csalhatatlanok? Avagy talán Czebe ur emelte az ő fizetését már ibárom évvel ezelőtt olyan összegre, mint anilyeri majd csak az uj törvény alapján jár meg neki ? Hogy az egyik szónok ur, még a segédjétöl sem kér négyszáz koronáráról elszámolást. Ez lehet gavalléros dolog, de n8m helyes, nem gazdaságos eljárás. Különben is itt közvagyonról van szó! Amikor négyszáz koronát enészt föl a bika megtekintése, talán ugyan­akkor husz szegényembernek a vánkosát viszik el adóban! És nem szomonu dolog az, amikor a megye alispánjának kell a pótadónkat redukálni? Nem szomorú dolog, amikor közel harminzezer koro­nás pótköltségvetéssel jönnek? Hát hol itt a \ józan, reális, gondos, atyai gazdálkodás*? Hát mi csak arra vagyunk jók, hogy nagy fizetést, lak­bért családi és nem tudom micsoda pótlékot, kényelmet, diszszolgát stb. adjunk, azon­ban a mi érdekünk csak hekuba az uraknak 1? Nekünk néznünk kell, hogy mint huz a polgár­mester évek éta ujat az alispánnal, ahelyett, hogy a békés, üdvös együttműködés útját egyen­getné. Előnyös eg.y városra nézve az, ha a pol­gármester és a vármegye közt állandó a vi­szály és az egyenetlenkedés? Hát Czebe urezek az álJapotok előnyösek, üdvösek ránk nézve? Tudom. Ugye, azt akarja mondani, hogy ön soronkint három fillérért, eleget .piszkolta a — a vármegyét! De miért csak a vármegyét, Uram? őn annyira bizonyos affelól, ho^y csak az .utóbbi az oka mindennek!? Lássa ez is vétkes egyoldalúság. Igy cselekszik ön a jelen esetben is! Most is telekürtöli az egész világot, hogy mi renitens­kedünk, resistálunk, pedig ez sem igaz! Sőt ha ónt a többszöri elpaskoiások miatti harag el nem vakiiotta volna, akkor nem ezt kellett volna mondani, hogy Tivolt beszéde fölösleges volt, (mert ami önnek fölösleges, az a köznek még mindig lehet szükséges és hasznos isj hanem nem lett volna szabad elballgattnia, hogy ugy Udvardy Víncze v. képv. ur, valamint csekély­ségem, különösen haDgsulyoztuk, hogy mi nem követjük Komárom példáját, mi a város tanács­kozó termébe eddig sem vittük s ezután sem visszük be a politikát; mi jól megférünk egymás mellett függetlenségiek és munkapáitiak, mi arra nem térünk ki, hogy törvényes-e az a bizonyos törvény! Mi nem azt mondjuk, hogy végrehajtá­tását megtagadjuk! Hanem, hogy az igenis mé­lyen belenyúl a mi községi autonómiánkba, hogy olyan terheket ró ránk, melyeket mi el nem bitünk, a mik alatt mi rövidesen összeroskadunk! Hogy városunk az itt elhelyezett 230 lelencz­a törököt: okozza ezt a tudatlanság, műveletlen­ség, de inkább okozza az erkölcstelenség, értve ez alatt is nem annyira a gonosz jellemet, mint in ább azt a karakternélküliséget, mely más szóval egység-hiány. Lám, a Nedelcsu Kristóf nemzete egységes, s ha nem nagyon művelt is, mégis győz. A török, igaz hogy nem halad az úgynevezett modernismusban, s még körben, lovak lábával nyomialja ki a gabonaszemet; de tisztessége sen dolgozik, szánt, vet, megbecsüli az idegent s elég jámborságban él ez a falusi köznép. Ezekért lehet sajnálni a pusztulását; mert nem is ezek az okai a csapásnak. A kormányzó városokban taoyázó, gu-goló élősdieknek ezer faja rágja a nemzeti fának a gyökereit, s végre magokat, egymást is felfalják. Ezekre a csak evő nyüvekre szól Nedelcsu ? Kristófnak is bosszúálló haragja. És csak az ilyen jj önző, szabálytalanul nyüzsgő nyüveket tiporja el jj az egységességnek a szelleme. Borbély György. x>Zalavármegy8 a siabadségharc2bsin« cz. ® nagy történeti munka helyben átvéve 2 K, pós- i tán küldve 3 K.. Megrendelhető Nóvák Mihály ! áll. isk. igazgatónál Zalaegerszegen. Csány László és Gasparich Márk bő életrajza is benne van; ' a zalai 48-as honvédek is községenként és név­szerint 2000 en fölül. A hazaszeretet példáinak könyve 400 lapra terjedő muuka. Vegye meg minden zalai származású a mi hősei, k könyvét gyerekkel, télire beszorult cselédekkel, fegyen­czekkel, tolonczokkal, sőt talán a katonasággal együtt haladja csak meg valamivel tízezret! Tehát írjunk föl kérjünk, könyörögjünk, hogy ne sorozzon bennünket a kormány, más 20— 40000 lakósu városokkal egy kai p alá, hanem engedjen meg bennünket a fizetési D táblázat alapján. Ez a kis különbség, a C és D táblázat közti külömbség, évi harminczezer koronát jelent! Azt is mondtam, hogy ime Komárom, noha ők igazán a szó szoros értelmében megtagadták a kér­déses törvény végrehajtását, küldöttséget menesz­tettek a kormányhoz, kérve, hogy a rendőrség fejlesztésére szánt tizennégyezer koronát engedje a miniszter a v. tisztviselők fizetésére fordítani és ezenkivüi is adjon rendkívüli segélyképen tízezer koronát. És Czebe ur, tán ön is olvasta, a miniszter ígéretet tett. Veszprém azt kérte, hogy ne kelljen nekik második tanácsosi állást szervezniük. A miniszter megengedte, hogy az egyik aljegyző végezheti azt az ügyet. Tehát vannak preczedensek. Ma már 6—8 olyan város van Magyarországon, amelyek, ezen vagy azon a czimen resistálnak. Amelyek a többi városokat is együttes akczióra hivják föl. Tehát azt mondottam, ne siessünk, várjunk, húzódoz­zunk és lehet, hogy a sok oldalról jövő feljaj­dulás arra készteti a kormáuyt, hogy a törvény egyes sérelmes pontjain enyhítsen. Igy volt ez Czebe ur! Ezeket ön nagybölcsen elhallgatta, mert akkor nem lehetett volna azokat a vozér­czikk gorombaságokat elhelyezni! Egyébként is jó lesz sordínát a hegedűre tenni, mert külön­ben mi is eldurvulunk és előszedjük a tapolczai taglót! Persze ugy nem lehetett volna a felsőbbség szemében érdemekre rámutatni. Mert hát ugye, a ki kér, könyörög az nem resistál. Most még csak kérünk, könyörgünk. De ha rá kerül a sor, resistálunk is! Komáromban sem történt ebből az ügyből kifolyólag akasztás. Sőt kedvezményt kaptak. n jó gyerek mindig a rö­videbbet húzza. Nem kedves Czebe ur, ha már ön egy jó kis hivatal, egy kis nyugdíj helyett, az újságírás sokszor nemes, többször hitvány zászlója alá szegődött, akkor legalább azon legyen, hogy tel­jesen le ne járja magát. A társadalom ma már egyébb újságot is olvas, teljesen az orránál vezetni nem hagyja magát. A társadalom osztá­lyozódik. Az egyiknek van veszteni valója, az a rész, óvatos, körültekintő, takarékos. A másik töredéknek nincs veszteni valója, azok akik pót­adó sőt az adó intézményét sem ismerik, ezek handabandáznak, kiabálnak, leszólnak, megszól­nak, megfenyegetnek, kérdőre vonnak s egy szép napon elszállingóznak egy más városba, s ott újra kezdik a föllépést, a leszólást, megszó­lást s ugy beszélnek, mintha bölcsőjük legalább is Pária valamelyik palotájában ringott volna. Azt is mondja Czebe, hogy húszan voltak azon a nevezetes közgyűlésen, jeléül, hogy mennyire torkig van a város a mi akciónkkal. Nem az, Czebe ur, mert kérem szeretettel, ön ismét vas­kosan téved. Mert mit tudja ön nem kérdeztük e meg a többi képviselők nagy részét vélemé­nyükről? A város 68 képviselője közül igaz husz­huszonöten járunk gyűlésekre; a távollevőknek erős háromnegyed része pedig azért nem vesz részt a gyűléseken, mert tokig, erősen torkik van a város gazdálkodásával. Mert évek óta nem látunk mást, mint versengést az államsegély kö­rül! Uj húzást a vármegyével! A tisztviselők fel­kapását, majd elejtését és üldözését. Látunk rosz­szul alkalmazott vasszigort, anélkül, hogy a lel­kekben élne valamelyes ragaszkodás vagy tiszte­let is! Nem látunk atyai szigort, gondosságot, pedáns takarékosságot, kölcsönös szeretetet és őszinteséget. Látunk város ellenes tisztviselő voksokat. (Legutóbbi is a 10 szavazat közül 7 szavazat városi tisztviselőktől eredett.) Ezért kedves Czebe ur, ezekért tartják magukat távol azok a városi kép­viselők, akikre ön gondol! Hozzájárul, hogy so­kan, iskolatársi, kollegiális és egyéb tekinte­tekből is távolmaradnak, Zsénben vannak. Támadni nem akarnak; védelmezni nem tud­nak. Ha pedig ön azt hinné, hogy ez nem igy van, én ajánlok egy próbát a mely üzletnek sem a legutolsó. Intézzünk titkes kérdést az összes városi képviselőkhöz az iránt, hogy a C. vagy D. táblázat szerint akarják e tisztviselőinket fizetni ? Hogy meg vannak e elégedve a városi gazdál­kodással? Hogy helyeslik e, a vármegyével való uj húzást ? Ha" a 68 városi képviselő közül legalább is 58 nem a mi álláspon-

Next

/
Thumbnails
Contents