Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-07 / 45. szám
XIII. év Zalaagemeg, 1912. november 7u 45. szám jBIfifimttai •. •S-jj é'íi'í 4 ko? 04 f á«'C 2 kor 04 f Sv'í ftáen 1 kor. 04 f .igyss isié* 8 fillér. ZE£ox ,-^7-á _tLbL Lajos r M-urüsatéirsai: : í Hirdetístb dij* megegyezés szériát Nyilttír sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvata.: Wlasics-otcsa 8. XJ k ~ ? G ~z~ EÜ f a ü e ír o Z B O S, 3 É! j_ "2" CJTÖHG ST lap a.ídonos MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Á magyar közművelődésnek egyik várfoka. A kaposvári állami fő gimnázium 100 éves. A november 5. jubileum. Száz éves főgimnázium czimen emiitettük már, hogy a kaposvári főgimnázium e neve zetes évfordulón, november 5 én emlékünnepélyt rendez. Emiitett napon fényesen sikerült az ünnepély. Zalai vonatkozás is van benne, mert a mostani igazgató, aki a nagyméretű ünnepélyt rendezte, Dr. Pongrácz Károly, csak nemrégiben még a zalaegerszegi áll. főgimnáziumnak volt egyik derék tanára. Egy másik vonatkozás szintén emlékezetre méltó. A kaposvári gimnázium mai fejlettebb állapotjának az útjára igazában csak ezelőtt 15—20 évvel lépett. S modern haladásának első lépéseit éppen azok a tanárok alatt tette, akik közül ketten most is nagy népszerűségnek örvendve, tiszteletreméltó Nesztorai az intézetnek, a harmadik pozsonyi főigazgató, a negyedik pedig Medgyesi Lajos zalaegerszegi gimnáziumunknak igizgatója. A könyv> tárt például Medgyesi indította útnak kitűnő rendezésével. Hogy még egy külső, harmadik vonatkozást is megemlítsünk : az uj épületet a zalaegerszegi tniliennáris iskola mintájára esiná'ták a következő évben. Itt-ott több-kevesebb előnnyel és hátránnyal. A fődolog az, hogy nemzeti előhaladásunknak egyik oszlopa ez az iskola is s fennállásának e nevezetes évfordulóján, e nagy határkőnél megállva, ha visszatekintőnk az elmúlt száz esztendőnek sanyai uságaira s a még előbbi praehisztorikus sötét időkre: keserű fáidalom sajtolja ki szemünk pillájára a köny nyet; de ha a jövőbe tekintünk, a biztató jövőre : a bizalomnak, a reménynek, a hitnek örömkönnye csilloghat szemünkben. Már abból is, ha e két szomszédos tastvérintézetre gondolunk. Igazán testvérintézet ez a kettő, nemcsak a földrajzi közp.lség miatt, s nemcsak az ismeretes szervi kapcsoknál fogva, hanem némi sajátlagos összeköttetés következtében is. A kaposvári gimnázium adott igazgatót a zalaegerszegi intéze'nek Medgyesi Lajos személyében. És Zalaegerszeg nem háladatlan, mert D;\ Pongrácz Károly innen bontotta ki igazgatói szárnyát előbb a gyergyószentraiklósi, s most már a kaposvári intézetnek a számára és javára. Ugy kell lenni tehát, hogy a magyar közművelődés mindekét intézetben egy csaposon halad, — hogy bennök mindahárom főeszköz : a nevelés, az oktatás és a vallási szellem ugyanazon módon s legfőképen ugyanazon közős czélra irányul: nemzeti művelődésünkre, nemzeti erősödésünkre, — ellentétben avval a szabadosan járó, széthúzó, hogy nemondjam csatangoló, úgynevezett világpolgárisággal szeuibeu. A történelemnek minden változása, akár a saját históriánkat nézzük, akár a másokét, akár a múltba tekintsünk, akár a jelent vizsgáljuk, a történelemnek — mondom — akármelyik változása arra figyelmeztet minket, akik véletlenül magyarok vagyunk s nemzetileg akarunk élni, hogy a magyar nemzeti étetczéira fejlesszük és gyűjtsük az erőt, erre gyűjtsünk minden anyagi, minden szellemi és minden erkölcsi erőt. Hogy magyar iskoláink mind, s ezek között a kaposvári is, erre a közös nemzeti czélra muukálkodik derék igazgatójának vezetésével : ebben a jóleső tudatban üdvözöljük a mi szomszédos testvérintézetünket, történelmének századik évfordulóján s ez évfordulónak emlékezetes ünnepélyén. Ez emlékünnepélyre vonatkozólag szépen jellemzi egyik helyi lap a visszaemlékezést: . . . Minél több év röpül el fejünk fdött, minél több ibolya nyilasát, minél több virág hervadását látja a szemünk, annál számosabb emlék támad föl lelkünk mélyén, abból a boldog, gondnélküli korból, mely életünk tavasza volt. Álmainkban hányszor támad fői a mult; hányszor látjuk azokat a rózsaszínű hajnalokat, melyek bearanyozták bimbózó iljuságunkat ; hányszor látjuí azokat az intézeteket, ahol az élni tudásra tanítottak bennünket, hányszor ismételjük kínlódó gyötrődéssel a dekliuacziót és konjugácziót. G>ak ugy omlik rólunk a veríték, a torkunkon akad az accuzaíivusz cum infinitivó és ha fölébredünk, olyan édes gondolat aranyozza be lelkünket, az agyvelőnket, mintha tegnap tanulluk volna a szűntaksziszt. Ilyenkor eszünkbe jutnak a jó öreg professzorok, kikhez hasonlók talán nem is születnek már a magyar pedagógia csarnokaiban. Kis emberek előtt, nagy emberek voltak ám ezek, olyan nagyok, hogy mág az idő sem tudta elkoptatni az ő nagyságukat azoknak az egymásPogárjyül peng a czin)baloiii . . . Irta : Agh Abel. Pogányul peng a czimbalom, Szomszédunkban lakodalom. Kurjongatnak, heje huja, vig az éuek; Mégis mintha temetnének. Aranygyűrű, selyemkendő Aranycsattos hóczipellő ; Szép menyasszony hattyunyakán fehér gyöngye Rajt ragyog a bánat könnye. Oda visz a madár utja, Ahova a szive húzza. Szegény lány a hatökrös gazdalegénynek : Beillene temetésnek . . . Háborús tárczaievelek. Fővárosi tudósítónktól. IV. A török félhold alkonya. — Mit csinálnak a csatába vonultak asszonyai ? — Bolgár erények. — Az osztozkodás. Mindössze a 6 ik hete áll a háború és ma még igen korai lenne megjósolni, hogy csakugyan olyan nagyon bealkonyodolt-e a töröknek. Egyet azonban a háború folyamán biztosan elveszitet tek : a prestizst. Lehet, hogy a háború további során megfordul a hadi szerencse, ámbár nem hisszük. És nem azért nem hisszük, mert Kirkilisszét a bolgárok elfoglalták és a szerbeknek és a montenegróiaknak is volt egy pár apró győzelmi csatájuk, hanem egy r.deg tény hangol le bennünket és sejteti velünk igen fájdalmasan a török fegyverek alkonyodását, az a tény, hogy egy napon 300 török katonaszökevényt kellett kivégezni. De azt a kutyafáját 1 Itt nem babra megy a játék, itt a négy felöl szorongatott török hazáról, a családi tűzhelyről, teleségünk, gyermekeink életéről van szó. Mikor tehát az ország katonasága annyira gyáva, hol az élet-halál nagy koczka játékát is szökéssel próbálja kikerülni, az már Bizancz pulyasága. Ha ez a 300 katonaszökevény tényleg igaz és nem a háborús rovatot vezető riporter agyában született meg, akkor a csata el van vesztve. Csak várják a törökök Anatóliából a további segítő csapatokat. Egészen más lenne szememben a háború, ha kisülne, hogy sommi sem igaz a török katonaszökevények híréből. Mert még akkor változhatik a hadi szerencse. De szökdöső katonasággal ki viselhet győzelmes háborút . . . * A szerb asszonyok eléggé temperamentumosak. Emlékezzünk, hogy mikor Bosznia annekcziója megtörtént és Györgye herczeg ellenünk lelkesítette a szerbséget, a belgrádi asszonyok micsoda tüzes, nagy harczi lármával iparkodtak ellenünk lelkesíteni a férfiakat. Most mit sem hallunk a szerb asszonjok harczi tüzéről. Vájjon mivel lehetnek elfoglalva a formás, fekete szemű szero asszonyok, hogy a hangjukat sem lehet hallani? Talán tépést csinálnak a sebesültek számára ? Vagy talán önkénytes Vörös Kereszt csapatban a harcztérre indultak ? Szó sincs róla. A szerb asszonyok és leányok otthon vannak és még tépést sem csinálnak. Hiszen, ha csinálnának, akkor a bolgár czár felesége, a görög király nem fordult volna valamennyi európai udvarhoz, nemcsak a Vörös Kereszt szervezet kikölcsönzése végett, hanöm az ápolónők mellett bozzákérik még a tépéskészieteket is. Mert odahaza nincs. És i em is lesz. A szerb asszony és leány tépést sebesültek részére nem csinál. Miért ? Egy párisi lapban a háborús vihar előtt menekült előkelő szerb asszony iija, hogy a szerb nőket nem lelkesítheti olyan háború, melyben szövetséges társuk a bolgár. A szerb asszony nem felejtheti el a szilvniczai sebet. — Azt a csak nem régi kudarczot, mely Szilvniczánál a szerb fegyvert a bolgárral szemben érte. A térfiak felejthetnek, de az asszonyok őszintébbek a gyűlöletben, mint ahogy szenvedélyesek a szerelemben. A szerb asszonyok nem felejtenek, azért nem tudnak lelkesedni olyan balkáni szövetségért, mely Bolgária oldalához sorakoztatja a szerbeket. Ezért nam készül tépés Belgrádban és ezért csendesek a szerb asszonyok . . . * Előre lehetett látni, hogy a hadviselők között a bolgár fog czédrus magasan kimagasodni. De azért a Drinápoly melletti Kirkkilissze erődnek olyan váratlan elfoglalása mégis csak nagy eset. Az ember keresi azokat az erényeket, amelyekkel a bolgár ezt a váratlan sikert kivivta. Pedig ezek az erények nem rég völtakfit* előttünk. Hány ezer meg ezer bolgár kertész áll minálunk, Magyarországon. Öregek, ifjak, szegé/
