Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-05 / 36. szám

XIII. év. ZalaegerBieg, 1912, szeptember 5, 36. szám íífifiiet si 4r: 58?? évre 4 kot 04 f fél évra 2 kot 04 f is 1 kor. 04 f Sgyss azáa 8 fiüér. aerlteszti Z. DE3!o3?-^7-á-b±i. Lajos IVt-im Itató, 3?6&1=: Hirdetések dija megegyezés szériát Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvatai: Wlasics-ntc*a 8. L EJ IST Gr "2"JS L F

1 £1 S, El ZST C Z B O IR B É J_, "5T GTŐEG í lap u ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Mentő munka. Megalakult a tüdőbeteg gondozó EgyeBölet. Legelsősorban Dr. Bálás Béla főispán urnák kell köszönni azt a nagy fontosságú eseményt, hogy Zalaegerszegen megalakult egy olyan együselet, mely előrelátó gondoskodással védelmezi az embereket a legrombolóbb betegségtől, a tüdővésztől. Ha formájában még nincs is megalakulva, de lényegileg már meg van. Megalakultnak kell tekintenünk, mikor megérkezett már az az örvendetes alább közölt miniszteri leirat, mely a felszerelésre háromezer koronát igér s a fentartásra évenként ötezer-ötezer koronát. Ez az egyik kellék a megalakulásra. Nem hiányzik a másik kellék sem: a főispán urnák meleg érdeklődése, kitartó buzgósága, amely tulajdonságait láthattuk kezdeményező lépéseinél. Főispánunknak ideérkezését megelőzte már az a hir, hogy ő a kormánynak nemcsak politikai megbízottja s a ténykedéseknek nemcsak ellenőre, hanem az általános művelődésnek lelkes előharczosa, a népjólétnek szives előmozditója, s mindennemű jó irányú haladásnak tényleges munkása. Ilyen tényleges munkása, előharczosa, egyenesen kezdeményezője a szóban levő tüdőbeteg-gondozó egyesületnek is. S szerencse, hogy ilyen nagy fontosságú ügynek elsősorban érdeklődő munkása, mert szerencsés helyzeténél fogva kivihette, hogy a magas minisztériumban rátekintenek Zalaegerszegre is, amit nem épen sürún tapasztalhatunk. Hogy pedig mennj'ire fontos ügy ez a közegészségi ügy ... oh csak erről ne kell jen beszélnünk itt, nemcsak itt, hanem az országban, ahol a közönség nem emelkedett még arra az értelmi szinvonalra, hogy ismerje az ételnek, italnak, a levegőnek, a ruházatnak s mindezek körűi a tisztaságnak a gyakorlati hasznát, vagy megfordított állapotban romboló hatását testre és lélekre. Rendkívül fontos ügynek állott szolgálatába a főispán ur, vezérként. Üdvözlet és köszönet illeti ezért. Ebben az ügyben a miniszteri leiratot a következő sorokban szószerint közöljük: 132200-1912

. V

| . . t ^jj— M. kir. Belúgyminister. Méltóságos Dr. Bálás Béla főispán urnák, a tüdő beteg gondozó egyesület elnökének Zalaegerszeg. A Zalaegerszeg r. t. városban megalakult tüdőbeteg gondozó egyesület részére engedélyezendő államsegély tárgyában kelt közvetlen fölterjesztésére értesítem Méltóságodat, bogy méltányolva Zalaegerszeg r. t. város társadalmának nemes buzgalmát, mellyel a tuberkulózis elleui küzdelemnek nemzetmentő ügyét támoga'ni kívánja és abban a feltevésben, hogy a szóban levő uj egyesület a jövőben sem lankadó kitartással fog czéljainak megvalósításáért küzdeni s a czéltudatos vezetés működésének helyes irányt fog biztosítani: a kért államsegélyt a rendelkezésemre álló hitel fedezet állapotához mérten évi 5000 (ötezer) korona összegben engedélyezem. Ezenkívül a szóban levő dispensairenek felszerelési és berendezési költségeire egyszersmindeakorra 3000 K-t adományozok. Ezen utóbbi összeg kiutalása iráüt egyidejűleg intézkedtem ; az évi államsegély folyósítása iránt csak az intézet megnyitása megtörténtével fogok rendelkezni. Miután az országos betegápolási alapra való rendelés joga felelősség mellett a dispensaire orvosának személyéhez van kötve, e tekintetben is csak akkor intézkedhetem, ha a kiszemelt, illetve alkalmazott orvos neve ide bejelentetik. A portómentesség kieszközlése iránti kérelmet nem teljesíthetem, mert e tekintetben már több hasonló esetben kijelentette a kereskedelemügyi miniszter ur, hogy a fennálló szabályok értelmében az meg nem adható. Budapest, 1912 augusztus 6. A miniszter helyett: HORVÁTH EMIL sk., államtitkár. Veni Sancte. Szerte az országban, ezer és ezer ifjú ajkáról hangzik az ének: Veni Sancte Spiritus. Telve reménységgel indu'nak az uj tanévnek s mig ajkukon az ének, lelkükben él az elhatározás, hogy a múltnál nagyobb szorgalommal, több igyekezettel végzik ez évben dolgaikat. Bár ugy volna, bár a tapasztalat ne bizonyítaná az ellenkezőt. Mindig fájóan hallom az éneket, mert önkéntelen eszembe jut, hányan vannak köztük, akikre ez év elvész. Hányan vannak, kikben a jó elhatározás csak egy-két napig tart s azután következik a nemtörődömség s ennek gyümölcse a bukás, egy elveszett esztendő. De hogyan is követeljünk állandó kitartást a gyermek-ifjúságtól. Elég tőle a jóra való hajlam, az állandó szorgalmat szülő és iskola együttes munkájának kell ébrentartani. Apák és anyák, kiknek reménye, minden öröme e gyermekseregben van, mit akartok ? Örömet hozzon e az uj tanév, vagy szomorúságot, mint az elmúlt ? Ugye az örömet, a jót válasszátok ? Jertek, dolgozzunk egj titt, mert minden igyekezete mellett is, egyedül az iskola, nem végezheti el mindenkivel egyformán jól, munkáját. Szellemi kórház az. Ha a gyermeknek testi baja van, minden szülő siet vele az orvoshoz, hát nem érdemli meg a szellemi baj ugyanezt a gondoskodást ? Mennyivel eredményesebben gyógyíthat az orvos, ha ismeri a beteg természetét, egyéniségét és mennyivel más volna a tanulásnak eredménye, ba a szülő időnként felkeresné a tanárt s közölné saját tapasztalatait, kikérné tanácsát az otthonra. Nem kellene tapogatóznia a tanárnak, mig megismerné tanítványát, hanem az őszinte nyilatkozatok alapján egyszerre lelkéhez férhetne. Mennyi bajt lehetne igy megelőzni. Ne mondjátok, hogy nem akartok alkalmatlankodni. Ha testi baj van, éjjel is felverik az orvost s nem kérdik, alkalmatlan e vagy sem s az orvos készségesen jön, mert ez hivatása, kötelessége. Ha lelkében, szellemében van a baj, nyugodtan s bizodalommal fordulhattok a tanárhoz, mert annak meg az a kötelessége, hivatása, hogy e téren segítsen. Yeni Sancte Spiritus s világosítsd fel minden szülő elméjét, mi az ő kötelessége gyermekével szemben. Aki életet adott, annak kell a gyermek jövőjéről is gondoskodni. Közhely ma már, hogy abból élünk, amit tanultunk. Mégis miért fordítanak több gondot a szülők a gyermek ruházkodására és élelmezésére, mint a tanulásra. Elvégzi e a szülő lelkiismeretesen köteleségét, ha beíratva gyermekét, azt egyedül az iskolára bizza 3 hamis ürügyek alatt feléje sem néz azoknak, kikre gyermekét bizta. Bizonyára nem s a rosz eredményért nincs joga sem gyermekét, még kevésbbé az iskolát okolni, hanem csak önmagára vesse a követ. De amikor a szülőket az együttes munkásságra hivom fel, nemcsak a gyenge tanulókra gondolok, hanem a jókra is. Az iskola nemcsak oktat, de nevel is, sőt szerintem ez a fontosabb s nevelésre minden gyermek reá van szorulva. Ha minden szülő született nevelő volna is, amint nem az, mégis ki kellene kérnie azoknak tanácsát, kik elmélet és gyakorlat alapján ily tanácsok adására leghivatottabbak. Szálljon az ének s találjon meghallgatásra. Jöjjön el a Szentlélek s világosítsa fel a szülőket, mekkorát vétkeznek saját maguk, gyermekeik és nemzetük ellen, ha nem hallgatnak a hivó szóra. Pásztor Imre. Társadalmi nyomorunk <fs orvosszere. Nap-hosszant rovom az utczát, mikor czéllal s mikor a nélkül és élénk figyelemmel kisérem a nyüzsgő embertömeget. Gonuterhes családapák, számító üzletemberek, léha fráterek, üres aszfaltbetyárok, naiv, boldog leánykák, férjvadászó hölgyek, stb. stb. kikkel találkozom. Ki az életet ismeri, mindegyiknek arczárói leolvassa mindennapi életét. Keserű tapasztalat biz ez nagyon, de nagyon. Szegénység, ámitás az egész társadalmi életünk s több semmi. Mindnyájan bolonditjuk egymást és hazudunk a végtelenségig. Azok a vidám, mosolygó arczu hölgyek, kik drága kalapokban, pompás öltözékekben lejtenek a korzón és adják az előkelőt, — csak egy kis balga tudat áldozatai csupán, ugyanis mindegyik azt hiszi, hogy őket megcsodálják, pedig határozottan állítom, hogy a komolyabban gondolkodó egyénekben legtöbbje cs.xk szánalmat gerjeszt maga iránt, mert bizony kevésnek áll arányban előkelő külseje, fényes ruházata anyagi helyzetével, pedig ez az utóbbi tulajdonság az élet létalapja. A huszadik században élünk s haladnunk kell a