Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-05 / 36. szám

2 MAGYAR P A IZ S 1912 szeptember 5. korral s a művelt világgal — modják sokan. Ebben igazuk vau nagyon, csakhogy az ezt hír detők tévesen értelmezik a haladás fogalmát, mert nem a flancz és divat hóbortban szenvedők a haladás munkásai, hanem a kultura, a műveltség és a tudomány bajnokai azok, kik emelik a társadalom nivóját és értékét. Az előbbiek csak ártanak, mert pazarlásukkal kimerítik jövedelmüket, már pedig ahol a nép elszegényedik, ott a haladás fennakad, ott a mű veltség fáklyája egyre halványabban pislog s ott az erkölc ök is lazábbak és egyre durvulnak. A vétkes fényűzésnek, nagyzolásnak rabja ma már mindenki, s ennek súlyos terhét érzi a társadalom valamennyi rétege, de lemondani nem akar róla senki, inkább koplal, nyomorog és eltűri a nehéz gondok által okozott -álmatlan éjszakákat csupán azért, mert fél, hogy a vele egyenrauguak megszólják, le nézik. A szánalmas hiúság a/, mely termi a társadalom előkelő nyomorultjait, szegényeit. Társadalmi nyomorunk megszűntetöje, egyedül a lemondás volna, de elsősorban a fényűzést okozó hiúságot kellene kiölni magunkból, mely után a lemondást a legmesszebbmenő határokig gyakorolhatjuk. Igaz, hogy áldozat ez, de szükséges, mert a józan ész parancsolja. Ez az oka ama nagy drágaságnak is, melyet nap-nap mellett jobban érezünk, hogy a fényűzésről lemondani senki sem akar, pedig a drágaság megtöröje az, ha nem szaporodik a bevétel, apasztani kell a kiadást s nem kell a paplanon tul is rugódozni. Nemcsak külsőnkre, de gyomrunkra is pazarlunk mi bizony sokat. Kosztolhatnánk mi egyszerűbben s jobban is azért a pénzért, de mi a huszadik században élünk s ebből kifolyólag különczködünk mindenben. Hány és hány közönséges élelmiczikk emelkedett korunkban luxus czikké, holott apáink azoktól csömört kapnának. Egy csöppet sem ártana, ha öreg anyánk el beszélné unokáinak, miből állott nekik egy heti étlapjuk. Mosolyognánk annak egyszerűségén és csudálatos, hogy akkor mégis tagba szakadt munkabíró emberektől volt népes az ország, ma pedig a finomság korában, sápkóros, vérszegény és idegbajos majdnem mindenki. (Tapolcza.) Süttö Károly. A kissármási és budatelki földgázról. — Dr. Flóris Árontól. — A világ milliomosainak, dúsgazdag gyárosainak figyelme a kissármási, de különösen legújabban a budatelkei földgázra terelődik, de ők már a tökebefektetés dolgában igen fontoskodnak, be gombolódzkcdnak. A méltán remélt lázas építkezésnek semmi nyoma sincs ott; a gomba módon keletkező gyáraknak, vasúti nagy forgalomnak se híre se hamva. Ennek oka nem másban, mint a hazánkban duló ázsiai áldatlan politikai viszonyokban rejlik, mert bennünket magyarokat a külföld még mindig barbár népnek és Ausztria játékszerének, gyarmatjának tekint, azért a komolyan érdeklődő idegen tökepénzesek egy; lőre csak tapogatódz nak. A komoly cselekvéssel pedig főként azért késnek, mert félnek a hirtelen bekövetkező politikai fordulattól. Nemcsak a népben, hanem-a kormányban sem biznak. Ok ugylátszik, ki akarják böjtölni a magyar nemzet jelenlegi válságos helyzetét; az amerikaias gyors cselekvést pedig arra az időre halogatják, mig vagy a jelenlegi államfőt a trón várományos váltja fel, vagy esetleg, mig az ország más gazdát nem cserél. Ennek a jobb sorsra érdemes szegény országnak az volna most, még idejekorán a legbölcsebb teendője, hogy a magas kormányra nem támaszkodva, előzze meg a kapzsi idegenek letelepedését. Tegye össze az ország összes takarékpénztára a filléreket, mert ennél kedvezőbb alkalom a gyümölcsöző tőkebefektetésre egy évezredben csak egy-kétszer kínálkozik. Itt nincs sem helye, sem oka a tétovázásnak! Ez a vállalat legkevésbé sem kockázatos. Van elég munkaerő! Az oláhok, ruthének, tótok, sőt a magyarok is elég nagy számmal vándorolnak idegenbe. Van itt munkaerő fölös számban, csak egy kis emberbaráti szeretet és hazafias érzület, no meg egy csekély üzleti szellem kell és ezzel a kivándorlásnak ilyeténképpen való megszüntetésével egyszersmind a lengyel és oroszországi bevándorlást a legkönnyebb módon megakadályozhatnék, mely eddigelé máris elég pregnánsul jelentkezik és hovatovább ijesztő mérveket ölt. Juttassunk most az egyszer a saját honfitársunknak biztos megélhetést a korai intézkedéssel. A kissármási földgáz az amerikait túlszárnyalja. Mindezideig a külföldi földtani tudósok azt tartották, hogy a kissármási földgáz forrás bőség tekintetében az egész világon második helyütt áll, de a legutóbbi fúrások és tereptanulmányozások után azt sejtik, hogy a kissármási, a budatelkeivel együtt az amerikait egynéhány próbafúrás után csakhamar tul fogja szárnyalni. Ugyanis ezek a külföldiek nem elégszenek meg csupán a szűkös helyszínnek tanulmányozásával, hanem az egész környéket bebarangolják. Csak ugy suttyomban, titokban, lopva, üres vasrudakat, arra alkalmas vascsöveket vernek le itt ott a mélyebb, süppedésesebb helyeken, a belőle kiáramló levegőt szagolgatják, majd fölötte gyufát gyújtanak s a megvizsgált és értékesnek Ígérkező fúrási helyeket primitív méretekkel és jelekkel maguknak megjegyzik. Előszeretettel a kissármási földgáz telep és a vasútállomás után következő „Budatelke" nevű falu határát kutatják át legsűrűbben, azt a lapályt barangolják be, ahol Ferenczy Géza földbirtokosnak 2000 holdnyi birtokán mintagazdasága, ! kisebb szabású gőzmalma, gyapjumosó és gerebenyező gyára van. Megtekintik a*,t is, mint valami ritkaságot Erdélyben. Mert bizony ott a gyár még ritka fehér holló ! Ennek a Ferenczy Géza féle birtoknak java része éppeu oiy földtani fekvésű, mint a 3 —1 kilométernyire levő kissármási gázforrás-telep. Ez a körülmény, t. i. a teljesen azonos terep vezette az élelmes kutatókat Ferenczy Géza birtokára, mely helyütt a babonás oláhság régesrég óta egész hideg közönnyel veszi, ha melegebb őszi éjjeleken itt ott, az ingovány fölött lidércz lángot lát ide s tova mozogni, mely tudvalevőleg a metángáz leggyulékonyabb fajtája, mely mint a foszfor, magától is meggyulad. Ferenczy földbirtokos udvara végén, a patak közelében van e^y ötven négyszög méternyi ingovány, melyet a gulya sőt még a disznócsorda is n3gy félve kikeiül. Ha a vadul száguldó tapasztalatlan bikaborju •véletlenül ez ingoványba keczmereg, onnét csak ugy menekül meg, ha a béresek a derekát kötéllel átkötik és egy erős igavonó állattal a lápból kivontatják, máskülönben a gyors kapálódzás folytán lejebb-lejebb süppedne és odavész. Ha az ember ennek az ingoványnak partját lábbelije talpával gyors ütemben tapossa, vagdossa az egész térség ugy reng, ugv hullámzik, mint a lefölözött aludtej a köcsög megrázásakor. A béresek ünnepnap délután unalmukban 6—8 —10 méter hosszú póznát dugnak az ingovány közepébe és az ott feltóduló, bugyborékoló gázt akként lobbantják lángra, hogy oda egy nyaláb szalmát dobnak és azt meggyújtják. A gyors ütemben fel-fel buggyanó gáz az égő szalma lángját kétszerte oly hosszura növeszti. Ebben olt gyönyörködnek az oláhok. Naponta kerek egy millió köbméter gáz. Minapában egy frankfurti gyáros alkudott Ferenczy Géza birtokára. De ő mint régi erdélyi család „lófő" sarja, hazafiatlanságnak tartja a birtokot idegen lu'zre juttatni, inkább szűkebb kilátás mellett a hazai tőkések bevonásával óhajtana alakítani részvénytársaságot, mely majd annak idején villamos erőátvitellel (a közeli 10 — 12 ktlométer hosszúságú nagy halastó mellett) czement és vasbeton gyárat, magyarstilu patron és tapétagyárat, posztó gyárat, szántóföldi öntözögépet, (salétrom) műtrágya gyárat, czukorrépa gyárat akar létesíteni. Igy ez utóbbi gyárakkal egy csapással, rövid pár év alatt Kissármás és Budatelke környékét Ferenczy Géza gazdag termő földdé óhajtja, reméli átalakítani, mert — úgymond — rossz termőföld nincs, ha gondos, szakértő, vasakaratu ember kezeli, csak trágya, viz és napsugár legyen bőven. A budatelki földalakulatokból és az ott észlelt jelenségekből szimatoló, külföldi szakemberek azt következtetik, hogyBudatelkén sokkalta bővebb forrásra fognak bukkanni, mint Kissármáson. Pedig ma már Kissármás az összes, eddig furt kutakból naponta kerek egy millió köbméter gázt képes szolgáltatni, melynek nyers értéke évente Budapesten 73 miliő korona. Ámbár az eddigelé szabadjára elillanó gázforrásnyilásait utász katonák ^gondosan betemették, elzárták, mindazonáltal az egész határ levegőjének szaga olyan mint a poshadni kezdő hórdóbeli savanyu káposztáé, avagy mint a czukorrépa gyárból kikerült répa-törek különös édeskés émelygős szaga. (Ez a törek kitűnő marhahizlaló tápszer.) A leggondosabb elzárás mellett is elég nagy mennyiségű gáz ömlik a föld pórusain keresztül, csakhogy oly kevésbbé tömény állapotban, hogy ezt meggyújtani nem lehet, tehát ez az aránylag csekély gázömlés nem tűzveszélyes. Az a kissármázi lapály, mely fölött néhány hónappal ezelőtt lángtenger állott, hol a 20—30 méter magas lángnyelvek csaknem három vármegye magaslatait megvilágították, erős fakorlátokkal van bekerítve. A leégett akáczfák. A környékbeli akáczfák teteje, koronája száraz, csupasz ; csak a tövéből nőtt ki itt-ott az oldalhajtás. Ez hirdeti a közelmúltban lezajlott színjáték romboló hatását. Hasonlít e kincses térség oly katlanhoz, melynek üstjében nagy tüz mellett valami sürü lekvárt, vagy fordított kását főztek és azt senki meg nem kereste, mely miatt annak felülete kidudorodik, aztán egyenletesen ellapul. Mintha óriási hangyabolyok lennének sűrűn egymás mellett. A föld mindenütt fekete húmusz, de a gomolyolc felszíne palaszúrke, melyet a föld mélyéből az előre törő gáz iszonyú ereje felkavarva lökött ki a szorosan összekapaszkodó sás-gyökér régtegek közül. A tizes számú gázforrás kútja. A vouat e bekerített térség mellett halad el közvetlenül. Most már nem zárja el gondosan a vonat gépésze a kazán tüzét, mint ennek előtte, mikor a gáz szabadon ömlött, mindazonáltal a vasút igazgatásága ezt a vovatszakaszt elővigyázatból víllamüzemre óhajtja berendezni azétt, hogyha a fáz netalán újból kitódulna, akkor a vonat az utasokkal ne égjen el az öngyujtotta tűzben. E bekerített térségtől 80—100 méternyi távolban meglehetős emelkedett helyen az év julius 15-én újból fúrni kezdtek. A fúrógépet ugyancsak a földgáz hozta működésbe, (melyet villamos szikra gyújt meg). Thumann hallei czég fúratta. Már 34 méter mélyen elég tekintélyes menynyiségü gáz mutatkozott. Amikor a furrással 48 méterre haladtak, oly bő földgáz forrásra bukkantak, mely 24 óránként 300 köbméter gázt ad. Lejebb fúrni már nem tudtak, mert a fúrás közben alkalmazott „mosóviz"et a roppant nagy erővel kitóduló gáz 15—20 méternyire a magasba felcsapta, visszalövelte a piramis alakban épült furóházat, a gyenge faalkotmány tetejét csaknem felszakította, az ott dolgozó embereket sárral minduutalan befecskendezte, mely miatt nekik folyton mosakodni, majd ruhát váltaníok kellett, ez pedig a fúrógép kezelését lehetetlenné telte. Ezért hát mindössze is a négy napig tartó fúrással felhagytak. A smosóvizci, melyet a föld gyomrában dolgozó lurókészülék legvégére a 14 légkörnyomásu vízipuska fecskendez, arra való, hogy az erős aczélfuró szerkezettel kikotrott, felaprózott kőtörmeléket, kavicsot, kődarabot, iszapot ne egy külön kotrólapát, hanem maga, az odafecskendezett víznek erős nyomása mossa és hozza fel a felszínre. A tizes számú kutat, illetőleg annak felső vashenger nyílását ezek után nagy gonddal elzárták. De másnap a föld felszínétől félméternyire, a fúrás oldalán a gáz gyermekfej nagyságú nyílást furt. Amikor ezt is betömték, csakhamar a kut nyiláa pereme alatt egy arasztnyira ütött rést és törtmagának utat a rakonczátlan gáz. A 9 es számú kut. A hiába való fáradozás következtében a fúrószerkezet burokját, az emberfejnyi átmérőjű vashengert, illetve annak tetejét nyitva hagyták. Most még csak ez az egyes-egyedüli kut, melyből a gáz (naponta 300 köbméter) szabadon ömlik, pazarlódik a nagy légürben, mely gázért Budapesten naponta 60 koronát, évente pedig 21.900 koronát kellene fizetni. Ez a tizes számú kut éjjel-nappal kísérteties zúgással, sistergéssel, majd ritmikus locscsanással pöfögteti a vas hengercsövön át a gázt. A loccsanás onnét ered, hogy a fúrás fenekén 1—2 méter mély, palaszinü piszkos vizgyülem van, mely a gázkiömlés után, mint tenger hulláma a parthoz közel összecsapódik.