Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-22 / 34. szám

XIII. év Zalaaganieg, 1912. augusztus 22 34. szám Siőflxatéii ár : BÍJ étr« 4 kor 04 f «él írre 2 kor 04 f Kiijtirt 1 kor. 04 f •tfr*s «xáv 8 fillér. Buertteszti Z. Hox-^T-átiltL Lajos Mi3.n TcatáijTsaisi Hirdetés»k dij* megegyezés szeriit. Nyilttír sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvaU.. Wlasics-ntc.a 8. Xj E! 3ST G "5T.EÍ Xj PHEHNCZ 33 O R B :É "Z" GTÖEQ X" lap u ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Szenzációs sajtó.*) A mi nagyon igénytelen lapocskánk programmjának van egy specialitása, mondhatnók: szenzácziója, az, hogy nem közlünk u. n. szenzácziós hireket. Nem közlünk ön- és rablógyilkosságokat, bün- és baleseteket, családi botrányokat és szerelmi drámákat, pletykákat és perversitásokat; nem vagyunk rendőri közlöny, sem chronie scandaleuse. Nem tudjuk, vájjon érdemül számítják e be nekünk ezt a mi olvasóink ? Az olvasó közönség nagyrésze ugyanis megköveteli az ilyen közleményeket a lapoktól. Mert külömben nem volna a napi sajtó híreinek túlnyomó része ilyen tartalmú. Az üzlet valószínűleg azt kívánja, hogy ugy a napi sajtó mint az irodalom általában s a művészet hódoljon a közönség Ízlésének, szeszélyeinek divatos kívánalmának. Mi pedig azt gondoljuk, hogy a sajtónak művelő és nevelő hivatása van, hogy az a feladata, hogy nemesítse a közönség ízlését, fokozza erkölcsi érzését, hogy irányítson és javítson. A napi sajtó, roppant elterjedtségénél és különösen a tömegekre való szuggestió hatásánál fogva a jó izlés, a közerkölcsiség, a közműveltség elsőrangú tényezője lehet. A közvélemény biráló irányítójának kellene lennie, nem pedig hízelgő szolgájának. A napi sajtó, kivált a budapesti nagy lapokat tekintve, technikai és üzleti szempontból is általában elég előnyös helyzetben van. De tartalma határozottan magas színvonalon áll irodalmi, szellemi tekintetben. Nem csoda. Hisz a napi sajtó majdnem egészen lefoglalja iróink munkásságát és a közönség olvasó kedvét és idejét, és az irodalomra folyósítható pénzét. De erkölcs és izlés tekintetében a mi napi sajtónk ugyancsak nem mondható példaszerűnek. A politikát ne is említsük. Amely nemzetnek nincs szabad rendelkezési joga, ott a sajtó politizálása is csak szalmacséplés, frázis, faragás, hatalmi versengés, személyi rokonszenv és ellenszev. Lapjaink nagyobb része a pártpolitika szo'gálatában áll, tehát egyoldalú, elfogult, igazságtalan. Annak az elvét követi, aki fizeti. Általában a lapok szocziális világnézete vagy desztruktiv radikális, vagy reakcziós : Közben vannak álliberálisok és álszenteskedők, a fő elv azonban mindig : minél több előfizető és minél nagyobb szubvenczió. A közerkölcscsel és közízléssel nem igen törődnek. Keresik, hajszolják, valósággal kultiválják a szenzácziót, a szélső hangulatkeltést, az érzékcsiklandót, a kíváncsiság csigázót, az indulat ingerlőt, a kedélyizgatót, az idegrázót, a hátborzongót és hajmeresztőt, a szenvedélylázitót, perverzitást. Ezzel pedig Dr- Hevmann Antal tanár barátunk ezt a ezikket a Vácz és Vidékében közölte, azonban a Magyar Paizs épen olyan lapja neki, mint az előbbi, értve az erkölcsi tekintetet. nagyon károsan hatnak az erkölcsre és a jó ízlésre. Ártalmasabbak mint a pornogralia, a ledér szí npad és a trágár kabaré együttvéve. Mert az erkölcstelenségnek, aperversitásnak, a bűnnek folytonosan ismétlődő emlegetése, leírása kiszinezése, szellemes burkolgatása szuggesztív módon erkölcstelenségre, bűnre, perversitásra csábit, ösztönöz, ingerel. Az olvasók ízlésének főleg kétféle aberracziója van. Az úgynevezett müveit előkelő olvasó a művészi erótikát, a disztingvált érzékiséget, a finom frivolitást, a fátyolos perversitásokat, az enyhített szadizmust és mazochizmust élvezi; a parlagibb, durvább izlésü nagyközönség pedig a drasztikusabb trágarságokat, a borzalmast, az izgatót. Mind a két irányt bőségesen kielégítik napi sajtónk külömböző rovatai, különösen a napi hirek és az igazságszolgáltatás, de a tárcza és mellékczikkek sőt a hirdetések is. És e tekintetben a vidéki lapok sem maradnak el a fővárosiak mögött. Legfeltűnőbb ez az undorító irányzat akkor, mikor egy-egy izgalmasabb gyilkosság heteken keresztül naponkint nem hasábokat, hanem oldalakat foglal el legelőkelőbb lapjainkban. De amellett, ami egyenesen káros, nagyon sok olyan is van lapjainkban, ami miveltebb közönségre az u. n. intelligencziára nézve felesleges, annak elolvassása, sőt mellőzése is haszontalan idővesztegetésbe kerül, annak a helynek és munkának pedig, melyet az ilyen anyag a lapban elfoglal, a megfizetése hiában való pénzpazarlás. A nagy lapok hétköznapi száma legalább 32 nagy oldal, a vasárnapi pedig kétszer, háromszor annyi, nem is számítva a sátoros ünnepeket, mikor egy-egy nagy lap egy egész könyvtárt ad, amit elolvasni legfeljebb egy-egy falusi nyugdíjasnak lehetséges. Nem szólok arról, hogy a papir rengeteg felét a hirdetések foglalják el. A hirdetők talán nem tudják, hogy a.?, olvasók 95 százaléka bele sem néz ezekbe. A sport-rovat is túlteng már, a sportszenvedély, különösen a passziv, nálunk már valóságos nemzeti veszedelem és nem ál[ arányban sem gazdasági, sem kulturális erőnkkel. A kulturflgyek közül csak a színészet örvend különösebb beczézgetésnek a napi sajtó részéről. De amiről ez a rovat szól, az gyakran már nem művészet, hanem fr.'volitás sőt majdnem pornografia. Nem akarok itt napi sajtónk részletes bírálatába bocsájtkozni. Előttem fekszik ,,Az Újság" (1912. VII. 14.) száma. Nem tekintve politikai pártállását (ami talán nincs is) ez kétségtelenül egyik legjobban szerkesztett, legtartalmasabb magyar napilap, mely kivált tisztviselő körökben el van terjedve. Ez a vasárnapi szám ki vétele: en csak 64 oldalú. (Talán a holt szezon miatt.) Nézzük a tartalmát. Politikai részét nem elemzem. A tárcza — beszély valószínűleg házasságtöréssel fog végződni. A ruházat és Mascagniról és az asszonyokról szóló czikkek elég pikánsak. A hirek között van; gyilkosság 9, öngyilkosság 8, merénylet 9, rablás, csalás stb. 6, egyéb bűnügy 5, sztrájk 3, baleset 18, elemi csapás 7. Vannak nagyobb czikkek a a rablógyilkos testvérekről, az éjszaka lovagjairól. Az igazságszolgáltatás rovata is* bűnügyekkel van tele Én ezeket nem olvasom. Engem ezek nem érdekelnek. Ezekben reám nézve nincs sem tanulság, sem élvezet. De 'hogy megtudjam, mit nem kell olvasnom, az is felesleges időbe és fáradságba kerül. A sport 23 hasábot foglal el, tehát s inte 8 oldal. Az összes művelődés rovatok 8, a közgazdaság 15, az irodalmi vész 12 hasábot töltenek be. Két értékes melléklet: Az asszonyok és gyermekeknek 4—4 oldalt tölt meg, a hirdetések 16 oldalt. Nagyjában ez az arány a többi nagy lapoknál is. Ennek a tömegnek én és a magamfajta izlésü és szellemi igényű emberek körülbelül a tizedrészét olvassuk el. A többi ránk nézve csak ballaszt, csak ocsu, amiből fáradtsággal kell kikeresnünk a nekünk való búzaszemeket. Napi lapjaink száma aránytalanul nagy. De ebben a rengetegben nem találom meg a nekem való lapot, az igazán müveit magyar középosztálynak, a magyar tisztviselőnek, tanítónak, birtokosnak és más szabad foglalkozású intelligencziának igazi napi sajtóját, ízléséhez, igényeihez szükségleteihez szabott közlönyét. (Nem számítva a kiváló szaksajtót.) Nekünk elég volna egy nyolczoldalnyi esti lap. Tartalma ez lehetne: a hazai közélet tömör áttekintése, a politikai eseményeknek teljesen pártatlan regisztrálásával. A világeseményekből az, ami minden müveit, humánus embert érdekel. Csoportosított közérdekű hirek, az izgató és borzalmas kizárásával. A hazai kuiturélet minél rendszeresebb, részletesebb ismertetése, kellő tekintettel minden vidékire és a más ajkuakra. Tehát a tudomány, az irodalom, a művészet, a közművelődés minden jelentékeny mozzanatának megemlítése bírálata, a nemzeti élet egyetemébe való beleillesztése. Különös figyelemmel arra, mi a mi kulturmunkánkból az egész emberiségre is becses és a mi az egyetemes czivilizáczió vívmányaiból reánk nézve különösen tanulságos fs értékesíthető. Időnkint jobb iróink egy egy kabinet dolgozata. Nem kötelező külön vasárnapi mellékletként nőknek és gyermekeknek való olvasmány. Minden a modern sz cziologia és humanizmus magaslatáról tekintve, de hazafias nemzeti szellemben az erkölcs és eszmények az igazság és becsület kulturával, a hagyomány tiszteletével. Ilyen lapunk most nincs. Hasonló talán volt a Széchényi, Kossuth, Deák, Eötvös, Kemény, Jókai stb. idejében. Iiyen lapnak