Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-15 / 33. szám

2 MAGYAR U Z S 1912 augusztus 15. Ulisszesi ntja a polgármesteri fizetésnek. Révbe ért a sokat hányatott és bánytorgatott fizetésemelés. Nem tiz évet azonbaD, hariem csak három évet töltött a zavaros vizekeD. Ezelőtt három évvel kezdődött, 1909 deczem berében ; a város közönsége határozatot hozott, hogy több ok miatt emeltessék föl a polgármester fizetése 1200 koronával. Az egyes jeleneteket időközönként megírtuk s> most, ha az apróbb részletekre, pontos keltezésekre nem emlékszünk is, nem olyan lényeges, vázlatosan azért a következőleg törté Jt az Odüsszeia. AZ 1909 ki városi határozat a vármegyei hatósághoz jutott helybenhagyás végett. Itt az állandó választmány ellene mondott a határozatnak, A rákövetkező megyei közgyűlés azonban leszavazta a választmányt s helybenhagyta a város intézkedését. De ezt a megyei közgyűlési határozatot megfelebbezte bárom megyebizottsági tag. A kér.iés a belügyminiszter ur elé került. A belügyminiszter nem adott helyet a felebbezésnek, mert itt nincs ennek helye, mert a megyei gyűlés nem valamely indítvány felett dönt itt, hanem a meghozott határozatot vagy helybenhagyja, vagy pedig netáni erős ellenérvek alapján nem hagyja helyben; azonban a megyei gyűlés helybenhagyását sem állapította meg a roiüiszter ur, hanem az egészet feloldotta. Vissza a városházára 1 Kezdjék az ügyet elöl. A városi gyűlés most ugy intézkedett — egy tagnak a kivételé vei — egybaugulag, boay 1200 korona helyett 1400 koronával emeli a polgármester fizetését. Itt történt meg az az eset, hogy épen egy városi tisztviselő, a helyettes rendőrkapitány szavazott ellene egyedül a koile^a fizetésének. A Zala laptársunk ezért meg is rótta a h. r. kapitányt, aki emiatt esküdtszék elé állítja, a — Magyar Paizs szerkesztőjét. A M. Paizs ugyanis közoite idézve a Zalát. Nós, mi történik tovább az 1400 koronával ? Az egy tag kivételével létrejött egyhangú határozatot egy másik tag megint megfelebbezi. A megyére jut a?, ügy. Szanaszét s/.állong a hir, csak véletlenül é"? vagy szándékosan? nem tudom, hogy a megye most már egész bizonyosan helyben hagyja a város határozatát. Egy városi tag sem készült csatára. Jött a meglepetés. A megye leszavazta a várost. Megint felfolyamodás — ha jól emlékszem, Dr. Hajós indítványára, az üey megint a miniszter ur elé keiül. A miniszter ur leküldi ide is, oda is véle ményadás végett, de most már az időközben helyét elfoglalt uj főispán, Dr. Bálás Béla is véleményt nyilvánít s igy történt meg, hogy a miniszter helyben hagyta a város haiározatát a polgármesteri fizetésjavitásra nézve, értetődvén a sorok között, hogy a városi önkormányzatba másoknak nem szükséges olyan tulszigoru atyáskodással belenyúlni. Megállapittatott pedig a fizetésjavitás 1911 január 1 lől fogva, vagyis másfél évvel visszamenőleg. közvetítené. Ennek tervezésére felkérendőnek tartaná Barna József állami mérnököt, aki humánus érzése, áttekintő képessége, jó modora révén erre alkalmas és Fiúménak magyar, olasz, német és horvát köreiben nyelv tudisával s vonzó egyéniségénél fogva köztiszteletnek es közbizalomnak örvend. Javaslattevő különben meg van arról győződve, hogy jó kezdéssel a székelyeknek Fiume felé vándorlása, évrfl évre nagy arányokat fogott ölteni. Létesülni fog Fiúméban Székely Otthon s nemcsak Fiúméban, hanem Czirkveniczában s Abbáziában és a környék üdülő helyein fogják betölteni azokat a munkaköröket, ahol az ott üdülő magyaroknak szolgálatokat tehetnek. Sokan a tengeri bajókon való munkakörökben is állásokat fognak betölteni. László Gyula iparkamarai titkár kijelentette, hogy még ez év szeptember havában levisz néhány fiút Fiúméba s ott őket elhelyezi. Ez irányban a kezdeményező lépéseket azonnal megteszi. Akik tehát óhajtják, hogy fiuk a magyar tengerpartra kerüljön, azok sietve jelentkezzenek a Székely iparkamara titkáránál. Székely Ljság. Ezek után remélhető, hogy nem lesz annyi szélvésztől vert hullám a városi ügyek csónakjának a hányattatására. —ó. Gróf Kreith Béla idegbeteg. A fővárosi 48-as gyűjtemény veszedelemben. I. Nagyon szomorú hírt közlünk olvasóinkkal. Gróf Kreith Béla a fővárosi 48 as ereklye muzeum megalapítója, súlyos idegbajba esett és a Dr. Maravcsik elmegyógyászati megfigyelőjében kezelik. Ez a szomorú hir, a nem képmutató, igaz hazafiakat mélyen megfogja döbbenteni. Immár Gr. Kreith is végét tapossa annak a szomorú kálváriájának, mely osztályrészül jut, többé kevésbbé mind azoknak a hazafiaknak, a kik a mult évszáz magyar hőskorszakával, vagy azok emlékeinek összegyűjtésével foglalkoztak. A 48 as idők kezdetén a kamarilla megbizta Bécsben Helfert József bárót, Ferenc Jószef osztrák császár gyermekkori társalkodóját, hogy gyűjtse össze Ausztria részére a magyar nemzet önvédelmi, szerintük rebellis küzdelmeire tar-~ tozó adatokat. Pénz, amenny i e célra kellett rendelkezésre állott. Helfert báró lelkiismeretesen megoldotta a feladatot. Összegyűjtött ellenünk minden adatot, ami éles látással és sok pénzzel megszerezhető volt. Részint feldolgozta ezeket, részint feldolgozásra "előkészítette. Nemcsak tudása s pénze, de ideje is elég volt reá. Pár év előtt halt el, 87 éves korában. Kissutb Lajos is előrelátással szervezett ugyanakkor egy rendszeres bürót, az események színhelyére kiküldött képviselőkkel. E tisztviselők országos statistikus cimet visel tek. 1600 pengő frt. volt kezdöfizetésük s fiatal : irók és tudósok köréből válogatták őket. Felada{ luk volt az események színhelyein künn meg1 irni a történeteket, összeszedni a bizonyító adatokat s azokat a központba küldeni. Erdélybe Kővári László s Bra-sai Sámuel küldetett ki. Kővári László fizetési ivét Bem táboránál hol Gzetz, hol Stein tábornok irta alá, ö a harctéri adatokat tőle kitelhető pontotossággal össze is gyűjtötte, a fegyver letétel után sajtó alá rendezte s Gr. Esterházy Kálmán két kö.etben kinyomatta. Brassai nem volt ily sze:eucsés munkás. ó is összegyűjtött nagyon sok adatot, de saját bevallása szerint, Szebennél az osztrákok elszedtek tőle mindent. Az osztrákok különben a fegyverletétel után elkoboztak minden iratot a magyar hazafiaktól. Fogság, golyó vagy kötél volt azoknak a dija, a kik valamely iratot, zászlódarabot, kokárdát, Kossuth pénzt rejtegetett. Pőrére vetkeztetve ostorozták a magyar nemzetet megfosztva mindenétől, még küzdelme becsületes voltának igazoló adataitól is. Ám a nemzetben élő csodás erő, a vagyonától megfosztott, levetkőztetett, gúzsba kötött magyar láncait csodás erővel széttépte. A nemzet fiai ifjú erővel láttak dologhoz. Ruhát szedtek ma gukra s a Judások és Fareziusok minden akciója dacára visszaállították a magyai államot. Igaz, hogy erre, a Kossuth irataiban rzt mondja, hogy ez csak ország, (akár Csehország slb.) de nem állam. Am, Magyarország állami kiépítésén, a kormányon kivül, a magyar önkéntesek egész légiója dolgozik. A kormány még ma is, 64 év múlva is, rettegve gondol arra, ha valaki ezzel foglalkozik. Ma is függetlenségi politikát lát benne. Pedig ez már história. A nemzet becsülete kívánja meg, hogy össze legyen gyűjtve s meg legyen írva mindaz, ami a megyar önvédelmi harcra vonatkozik. Azok az emberek, akik 18 ban csak csillogtak, a golyók záporának magukat óvatosságból ki nem tetté'f, de később a megélhetés szempontjából, j irány-változtatva, Ausztriának behóboltak és ná. lünk honvéd voltukra hivatkozva, hazafiak igyekeztek maradni, jobbára ma már az emlékezetéi. Ma már ezektől nyugodtan tárgyalhatnók e dolgokat. Még ma is vannak ugyan Júdás pénzért dolgozók, de többségben vannak, a kik látják a kormányon levők közül is, hogy nem politika, hanem nenzeti becsület kérdése, Kossuth Lajos iránya szerint gyűjteni, a gyűjthető történelmi adalékokat. Ebben a sisyphusi munkában egyenkint dolgozva, egy egész légió kidőlt. Tegnap Kéry Gyula letűntét közölték a lapok. Nemrégiben Hegyesi Márton 48 as adatgyűjtő korai halálát közöltük. Hegyesi Márton Nagyváradon a nemzet géniuszának csodás sugallatából 45 éven át gyűjtötte a magyar szabadságharc adalékait. Csupán lelkéből merítette hozzá az erkölcsi erőt. Ügyvédi keresményéből csak a magyar, francia, angol, német, orosz, oláh, tót, lengyel nyelven irt, szabadságharcunk részleteit tárgyaló könyvekre 56 ezer koronát áldozott. Sok apróbb történelmi munkát irt a 48 as időkből. Terve volt egy egységes 48 as történelmi müvet irni s a célra, rengeteg könyvtárát előkészítette. A halál megakasztotta e törekvésében. Elhunyt 5 év előtt, 61 éves korában. Kovésbe mult, hogy előkészített könyvtárát ódondász kereskedők szét nem darabolták. Rajta kivül, az üldözött, nagyképűsködő teremteni nem képes egyének által a sajtóban sokszor lekicsinyelt Gróf Kreith Béla is, az idegbetegek szanatóriumába került most. Kreithuak édes atyja és nagybátyja jelentékeny részt vett a szabadságharcban, mint honvédtiszt. Édes apja, mint főorvos és százados, az 53. ezrednél szolgált. Atyja arája mellől ment a magyar önvédelmi harcba. Kreith Béla 1851 ben született, Világoson. Anyja mesélte neki a hőskölteménybe illő regéke', elmondta a nemzeti kötelességeket. A nemeslelkü fogékony elméjű fiu édes anyja tanítását mindvégig követte. Szegény sorsú lévén, értelmi munkával kereste kenyerét. Ő alapította Magyarországon az első kőnyomatos lapot, napilapok számára. O alapította a Vadász és Verseny lapot, mely a magyar sport életnek lett hatalmas emeltyűje. Az ismétlő fegyvereken 10 féle találmánnyal javított. E tekintetben szabadalmait francia és amerikai szakemberek kiemelték. Min ezeknek és egyéb találmány;inak nagy jövedelműt arra fordította, hogy édes anyja tanítását követve, szabadságharcunk iratait s emlékeit összevásárolja s lehetőleg egybegyűjtse. A magyar önvédelmi harc ereklyéi összegyűjtésének zseniálisabb embere Kreitbnál idáig alig volt. Bécsbe ment 1885-ben s ott kezdte a gyűjtést. Báró He'tert József udvari gyűjtő ügynökei orra elől elszedte Bécsben a legnevezetesebb 48 as ereklyéket. Az ügynökök azt hitték az idegen osztrák nevű grófban, hogy Helfert bárónak kiváUsztott, előkelő ügynöke. Csak akkor kaptak észbe, a mikor már vagy husz ereklyével megtöltött ládát, a magyar nemzet számúra — saját pénzén — megvásárolt. Bécsben 1800 darab 48as emlékkel tette szegényebbé az osztrák császári Helfert báró gyűjteményét. Ez időben - 1891 ben — keletkezétt a kolozsvári orsz. történelmi 48 as ereklye muzeum. Ennek interziv működésére megmozdult Aradon a Kölcsey egvlet is. Kreith Béla eddig véka alá rejtette gyertyáit. De mikor látta, hogy Kolozsvár és Arad a magyar nyilvánosság előtt megmozdul, hirtelen lejött Budapestre és Hentallerrel egyetértve, a Vigadóba berendezte és kiállította kolosszális gyűjteményét 1892 ben. A hazafiak lelkesedtek. A hyperloyalis magyarok reszkettek. A Magyarországon élő főhercegek tapsoitak, mert az ezer éves nemzethez méltó megbecsülését látták hőseinknek. Maga Helfert báró lejött és gratulált Kreithnak. Ez volt a legszebb elismerés. A nemes ellenfél nyújtja át a sikeres munka megbecsülésének lobogóját. A Kreith gyűjtemény értékét br. Helfert 100 ezer koronára becsülte. Erre Wekerle sietett azt 33 ezer forinton megvenni, hogy eltüntesse a Redouth, később a Károly-körút és Dohány utcza sarkán álló kiállítást a Budapesten megforduló osztrák kamarilla tagjai szeme elöl. Kreith ép oly csodásan dolgozott , mint Háromszéken Gábor Áron. A magyar önvédelmi harc emlékeiből és eseményeiről képeket festetett, az emlékek gyűjtését pedig interziven most már itthon folytatta. Sajnos, Magyarországon néhány, a király által kinevezett és az államtól fizetett tudós, kik j soha a maguk szellemi és anyagi erejéből a nemzet történelmi kincseit gyarapítani nem tud-