Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-15 / 33. szám

1912. augusztus 15. MAGYAR PAIZS 3 ták, Kreith grófíal szemben azt megtették, hogy lecsepülték törekvéseit. Igy a szegény gróf elköltötte egyfelől a találmányaiból befolyt pénzt s elköltötte az államtól adott 33 ezer forintot is; elköltötte a gyűjteménye gazdagítására mindazt, a mit saját tanulmányu irodalmi vagy művészeti kiadványai jövedelmeztek. Mindent a legnagyobb takarékossággal vé- 1 geztetett. Kép kopizálást, iratmásolást, fordítást ! váczi, később a kőbányai fogháznak intelligens j foglyaival ellenőrzés mellett rendkívül olcsón I végeztetett. Amit ö előkészített a magyar törté- j nelem javára pár száz koronáért, az az államnak ' sok ezer koronába került volna. E törekvését nem értékelik. Sőt palástolhatat- j lanul megnyillatkozott azok részéről, kik támogatni lettek volna hivatottak, az ellenszenv. Még Ap- : ponyi Albert gróf kultusminisztert is kedvezőtlen : véleményre hangolták. Sajnos Magyarországon kálváriát kell járni a j hazafiaknak. Kereszrefeszitik azt, a ki a magyar nemzet történelme értékeinek összegyűjtésén ' dolgozik. És sajnos, épen magyarok azok a kik ; kiabálnak, hogy feszítsd meg. Az elborult elméjű gróf Kreith Béla kereszt- ; fájánál, tisztelettel hajlunk meg önzetlen munkája ' előtt s legközelebb ismertetjük javaslatunkat ' értékes gyűjteményének megmentésére nézve. Pesti. Pénzügyi zavarunk okai. I Ha figyelemmel kisértük gazdasági ás kereskedelmi életünkben a közelmúltban lezajlott 3—4 ! éveredményét, szomorúan konstatálhattuk, hogy \ dacára a jó terméseknek, a legszükségesebb j élelmi és háztartási czikkek óriási módon drá- i gultak, a lakásbérek háromszorosan emelkedtek. ; Meglepett mindenkit e nagy változás s a leg- j nagyobb elhatározás daczára sem tudtunk egy I kibúvót, egy felderítő okot kihámozni e gordiusi : csomó megoldására; nem pedig azért, mert gon- j dolatainkat a merész üzleti spekuláczió kötötte í le csupán s a saját javainkból mindnyájan kettős j hasznot óhajtottunk nyerni, nem számítva azt, j hogy ezzel magunk alatt vágjuk elősször is le a j fát, pedig ha egy kissé jobban szét néztünk i volna hétköznapi életünkben, tisztán állott volna j előttünk az ok, hogy a tiltó vámok oltalma alatt > erősbödtek az Ipari kartelek s üzemüknek nagy j arányú fejlesztését tűzték ki a gyári vállalatok és a rohamosan fejlődő gazdasági élet maga ntán vonta a bankok alaptökéjének évről-évre 5—10 millióval való emelését. Az ipari termékek áre- ; melkedése maga után rántotta a földbirtok érték j emelkedését is és sok psngó ipar vállalatok rész- ' vényei nem remélt árfolyam magasságba jutott. « Kis és nagy pénz embereket elkábitot a „Huuzláz" s ezreket, száz ezreket áldoztak spekulácziójuk kielégítésére. Senki sem vette észre, hogy a földbirtok hozaléka nem áll arányban a befektetett ; töke kamat veszteségével s az iparvállalatokba fektetett összeg a tisztességes kamatot távolról sem hozza meg, ezt senki sem figyelte, mert lázban égett az ország, külsőleg a jólétet árulta el minden s ez vezette félre a gondolkodni tudó emberiséget. Most azonban, midőn hitelünk megcsappant, pénz forrásunk kimerült árnyakunkon ül a drágaság, tudjuk mérlegelni gazdasági életünk szegénységét. Külkereskedelmünk ijesztően csök kent; a máskor híres gabonakivitelünk pang. Állat-exporluuk jó formán semmi, ipari behoza tálunk pedig ezzel szemben a megdrágított árak foly:án messze tul haladta exportunkat. A nagy kereskedő államokat nem rendíti meg ugyan, ha a külkereskedelmi mérleg nem áll magasan, mert van elég aktiv fedezet, de nálunk Magyarországon igen megérezzük kereskedelmi életünk j eme fonákját, mert itten meg fordítva áll a mér- ; leg, mit legfényesebben igazol az, hogy a Franczia j töke, mely évekkel oly erősen kínálkozott a magyar fővárosnak, most teljesen kerül bennünket s ez pedig oly megrázkódtatás pénzügyi életünkben, hogy ennek vesztességeit évek során sem vagyunk képesek egyenlegbe hozni. E pénzügyi zavarunk okozói magunk vagyunk egyedül, mert mindig útvesztőben járunk s egyik bak lövést a másik után követjük el. Magas ideáink vannak, tul számítjuk magunkat s a pillanatnak élünk, nem nézzük a jövőt s az abban esetleg bekövetkezhető elemi csapásokat. Vidéki városaink egymásután szedik a milliós kölcsönöket bizonyos kulturális czélok köpenyege alatt s azzal senki sem törődik, hogy az egyedüli fedezet a reményteljes közpót adó a 100% oi megüti. Villamos világítást óhajt olyan nagyközség, melynek nagyon terhelt lakossága a meglevő közterheket sem képes végrehajtó nélkül viselni. Kimerítettük minden hitelünket teljesen s elvállalt kötelezettségeinknek megfelelni képesek nem vagyunk s lassanként hitelezőink rájöttek, hogy a közelmúltban hitel életünk impozáns fej lódése jó részben tul teugés volt s 'íogy az évről-évre jobban emelkedő váltó tárczánkban igen sok a selejtes anyag; ipar és kereskedelmi vállalataink szilárd árfolyama csak képzelt érték többletet fejezett ki. Pénzügyi zavarunk beálltának, valamint kereskedelmünk luuyatlásának oka egyedül az agrár politikában rejlik, mer ez akasztja meg a behozatalt és korlátozza a kivitelt, szóval letöri a konkurencziát csupán azért, hogy drágaságot teremtsen. Ezt azonban nálunk senki sem akarja elimerni, pedig tanulhatnánk a hatalmas Németországtól, mely a drágaság és a tul spekuláczió hátráoyát régen felismerte s legnyomatékosabban: hét millió szavazó lappal tiltakozott az agrár vámok ellen, mely tiltakozással rámutatott arra, hogy a kereskedelem hanyatlása, az elviselhetetlen drágaság csak egy helytelen vámpolitika eredménye lehet csupán és nem felel meg a népjólétnek. Pedig Németország mar a vezető államok sarában van s egy kis pangás nem ingathatja ugy meg mint bennünket, mégis jgyekezík letörni a túlkapásokat; de mi Magyarok? az alacsonyabb kulturáju s csekélyebb keresettel bíró nép vállaira rakjuk az é.elmiszerek, lakások stb. czikkek mostani boribiiis árait, melyek ebben a tőke nélküli országban magassabbak, mint a hatalmas Németországban es a milliókban dúskáló Francziaországban. Szégyenletes dolog bizony az, hogy a törvénycsináló uraink ahelyett, hogy az égető gazdasági és pénzügyi kérdések megoldásán fáradoznának, — ahelyett egyebet csinálnak. Irta: Süt tő Károly, Tapolcza. (Zalamegye.) Drágaság és a közvetítők. A statisztikai kimutatások szerint Magyarországon a lakosság jövedelmének 60—65 százalékát fordítja élelmiszerekre, tehát az élelmiszerdrágaság legérzékenyebben sujt]a az országot. Épen az élelmiszerdágaság kérdésének tárgyalásánál kell különös figyelmet fordítanunk az előidéző okokra, mert a panaszok legnagyobb része erre vonatkozik. Ez vár a legtöbb helyen orvoslatra. S ezért nem lesz érdektelen, ha az élelmiszer drágaság kérdését termelök és fogyasztók szempontjából tárgyilagos kritika alá vetjük, különös tekintettel arra, hogy mennyiben van részük a minden téren elszaporodott közvetítőknek a drágaság előidézésében. Statisztikailag bizouyitható, hogy majdnem az összes élelmiszerek ára az utóbbi 10 év alatt tetemezen drágult. Nagyon sok olyan fogyasztási czik van, melynek ára megkétszereződött az utóbbi években. A drágulás általános és folyton tart. Javulásra kilátás nincs, mert a termelési költségek — ebben főképen a munkabérek — nagymérvű emelkedése miatt a termeivények előállítási ára is megkétszerezedött s a munkadrágaságnak az előállított termékek drágulása csak természetes következménye. A termelőosztály anysgi egyensúlya a magasabh terményárakkal helyreállolt ugyan, de a fogyasztók szempontjából a helyzet hovatovábL'b tűrhetetlen lesz. S igy nem csuda, hí a drágaság ellan vívott karcz és a támadások éle a termelők ellen irányul, holott ha figyelmesen szemléljük a dolgot, az élelmiszerdrágaság előidézésében és fentartásában jelentékeny szerep jut a közvetítőknek, az élelmiszerkereskedők, szállítók, bizományosok, liszt és husiporosok s az a temérdek egyéb közvetítő faktor, melyeknek kezén át a termelőtől a fogyasztóig jut az élelmiszer, nagyobb bűnös a drágaság előidézésében, mint a termelőosztály, melynek végre is a megváltozott viszonyokhoz a terményárak emelésében alkalmazkodnia kellett. Kövessük csak a nélkülözhetetlen napi szükséglet tárgyát képező cikkek útját, mig az a termelőtől a'fogyasztóig jut. Hany kézen megy keresztül a legtöbb élelmiszer addig, mig a fogyasztó asztalára kerül. S a sok kéz mindegyikén ragad abból valami sáp s végeredményben a közvetlen fogyasztó jó, ha csak a dupláját fizeti annak az árnak, amit a termelő kapott. Ha drágul a gabona, drágul a vágómarha, aránytalan j perczentel lesz drágább azonnal a kenyér, a hus. j A közvetítők kipréselik a fogyasztókból a termeI löknek fizetett ártöbblet kétszeresét. Mikor 22 | koronáról felszökött a buza ára 24 koronára, a a liszttermékek ára 5—6 koronával drágult métermázsánként, de mikor újra 22 korona lett a buza, a liszt ára nem csökkent ugyanavval az j 5 — 6 fillérrel, amellyel a gabona drágulásakor 1 felemelkedett. A mészárosipar szintén alaposan 1 kiveszi részét a drágaság kihasználásában, ugyj szólván hetenkint drágul a hus, drágul a zsir, j de ha olcsóbb lesz a vágómarha és a sertés, a ; hus és zsirárak azéri nem szállnak le az emeI letnyi magasságból. t Megszámlálhatatlan azon élelmiczikkeknek sokasága, melyeknél az értékesítés rendszeresítésére — épen a fogyasztók érdekéből — okvetlenül szükség van, mert különben azok kizsákmányolása meg nem szüntethető. A fogyasztási és értékesítési szövetkezetek volnáuak hivatva a mai tarthatatlan állapotok megváltoztatására. B-k. Hivatalos rovat. 8663. 1912. sz. Hirdetmény. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa közhírré teszi, hogy az 1912 — 1913. évi ebadó összeirási lajstrom f. évi augusztus 16 tói 3 napi közszemlére ki van téve, mely időn belül az, a hivatalos órák alatt a városi iktató hivatalnál betekinthetők és ellene ugyanezen idő alatt az érdekelt felek észrevételeiket megtehetik. Zalangerszegen, 1912. évi augusztus 14 én. Dr. KORBAI, polgármester. Zalaegerszeg r. t. város polgármesterétől. 8239. 1912. sz. Hirdetmény. Az esküdtkjpes egyének 1912. évi alaplajstromának kiigazítása tárgyában felhivatnak a város területén s a hozzátartozó pusztákon lakós esküdképes férfi lakósok, hogy a lajstromba leendő felvétel végett az összeíró bizottság előtt folyó évi augusztus 21 és 22-én délelőtt 9—12 óráig a várzsházán a főjegyző hivatalos helyiségében jelentkezzenek. Zalaegerszeg, 1912 augusztus 9-én. Dr. KORBAI, polgármester. Heti hírek Helyiek. Városi közgyűlés volt kedden délután Dr. Korbai Károly polgármester elnöklésével. — Egy napirend előtti felszólalás ígérkezett, a felszólalni akaró nem jelent meg, meglette a felszólalást maga a polgármester, hogy t. i. óhajtja- é a képviselet a VII. honvéd huszár ezred parancsnokságának a városunkban való elhelyezését, melyre remény nyilik. A képviselő testület óhajtja. — Fendrik József számvevő előadja az 1911. háztartási és a város kezelése alatt álló j összes alapok számadását s a rájok vonatkozó 1 tanácsi javaslatot, melyet a I özgyülés elfogadott. Egy pont vert fel ebben nagyobb port, az ebadó. Azért egypár szóval jelzem is. Az ebadó 1911-ben 471 kor. 60 fillérrel kevesebbet jövedelmezett az előirányzottnál. Uivardy Vincze kép/, tag felszólalásában helyesebbnek tartja erre nézve a vadászati év helyett a polgári év számítását. A hiányra nézve kérdezi, hogy nem terhel é valakit felelősség, kötelesség mulasztás? A polgármester részletes felvilágosít st ad, hogy amely években (1908,-9,-10.) a rendőrségen eleget tettek az ő rendeleteinek, akkor 200, 736 s 202 í koronákkal többlet adó jött be, de az 1911-iki | h. rendőrkapitány az ö felhívását ez ügyben \ csak a következő évben intézte el, ugy, hogy — irattárba tette. Dr. Grünvald Samu azt mondja: \ Nevezzük nevén a gyermeket: itt renitenczia ' látszik s a városi közügy -érdekében ezt ő nem helyeselheti, javasolja, hogy vizsgálják meg az | ügyet s terjesszék ide a közgyűlés elé, vagyis amint a tanács is javasolja. Mezriczky Jenő tanás csos volt h. rendőrkapitány fejtegeti, hogy renitencz aról s ó sincs, de a szabályrendelet nem