Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-15 / 33. szám

XIII. év p Zaiaeeertiag, 1812, augusztus <5 33. szám SlíflMt si ár : étre 4 kor 04 f ém 2 kor 04 f U<iI7tír« 1 kor. 04 f ••>íf9t síi® 6 flilér. ^ ) ~J Hirdetésfk díja megegyezés szeri al Nyilttír sori 1 kor Szerkesztőség kiadóvata. : Wlasics utc.i 8. Z- Ho^r^jrátilb. Lajos f LEKGTa i.. FEBENOZ M^atáx8aÍE

!| BORBÉLY ÖTÖRG * iap aidonos. MEGJEI.ENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Hol vannak a hírlapok? Méltán kérdezhetem, hol vannak a hírlapok, hogy egy szót sem szólanak a keszthelyi „főbíró" esetéhez, mikor ismeretes dolog, hogy a szemfüles ujságiró előtt semmi sem marad észrevétlenül és nem marad kiiratlanul az sem, hogy kilenczet malaczozott a biió ur disznója. Nem történt valami nagyvilági dolog, de eléggé figyelemreméltó. Az történt pl. Keszthelyen, hogy Farkas Kálmán tiszteletbeli főszolgabíró bement a Hullám vendéglőbe, mely épen a napokban égett le, tán csak nem szégyenében, szóval bemegy ide a főbíró s azt kérdezi a pinczértől, hogy : Hideg é a jegeskávé ? A pínczér azt felelte, hogy épen olyan hideg, mint a jég. A főbiró rászól, hogy fogja be a száját s ne polemizáljon vele. Ez még mind ártatlan viccz. De másnap megidézi a főbiró a pinczért a szolgabírói, hivatalba s kihágásért megbünteti 24 koronára. A dolognak van folytatása is. Tóth Imre pinczér elpanaszolja baját a társainak. A Hullám pinczérei (Tóth Imre, Zéhen Géza, Salzberger Sándor, Molnár László, Takáts Ernő, Krám?r István. Kozma Sándor és a főpinczér Rákóczy István) a főbíró ellen kimondtsk a bojkottot, a históriát elpanaszolták egyik pesti napilapnak s egyúttal följelentették az ügyet a felettes hatósághoz, vagyis az alispánhoz. A Nap cz. lap az esetet ennél sokkai részletesebben leírja, nem túlságosan fűszerezi, de véleményezi, s a főbirót megleczkézteti. Nekem most ebben a czikkben egészen más a czélom. Kíváncsi vagyok, hol vannak azok a hírlapok, amelyeknek, mondom, nem kerüli ki a figyelmét egy nyulfiadzás sem, sem egy pohárköszöntő ? Talán egy-egy ilyen esetre ^egyszerre mind elalusznak ? Tíz újság van ebben a megyében s a pesti lapból kell megtudnunk, hogy rendetlenség van kis fészkünkben — a pesti <ap szerint. Nem erősködöm én azon, hogy rögtön, minden gondolkodás nélkül csak álljunk védelmükbe a pinczéreknek. Személyileg lehet közöttük sok értéktelen gyermek, van sok konfidens, s akik az emberben csak borra való forrást látnak: de a testületi intézmény tiszteletre méltó s közéletünknek nélkülözhetetlen részesei a piuczérek is, mint más munkás emberek, mint más többé-kevésbé müveit emberek, akik főleg az utóbbi időben nagyrészt művit, józan életű, tisztességtudó fiatalemberek. Hát ha nem minden gondolkodás nélkül is, de egy kissé mt^gondolva a dolgot, érdemelnek egy kis figyelmet ök is, ha csak azon a réven is, hogy némelyikben van annyi finomság, mint akár egy szvlgabiróban. De nem azért, hogy művelt, vagy műveletlen, hanem egyenesen védelembe kell venni a pinczért is, ha jogtalanul megtámadtatik. S ha minden nagyhatalmi hatóság megtámadná és igazságtalanul bánnék vele : az újságírónak kötelessége, hogy védelmezze a kis jelentőségű pinczért is a minden hatóságokkal ; szemben is. Mert a hirlapirás a közönség érdekében van. Én legalább igy tartom. S a közönség a legnagyobb fórum. Ezt is igy vélem én. Avagy a hírlapírónak az érdeke az első? Hogy a szolgabíró meg ne haragudjék rá? Borzasztó kép volna csakugyan. Mikor a szolgabíró haragszik! Vagy ne szóljunk azért, mert nem fizet elő a lapra? Ez még borzasztóbb eset. Vagy miért hallgatnak a közeli lapok? Igazán nehéz megérteni. Talán azért hallgatnak, mert az elmondott esetben a szolgabírónak igaza van? s a pinczérek a hibásak ? Lehet. De hát hol van az igazságérzet a birlapirásból, hogy a rutul megtámadott és távoli újságban roeghurczolt szolgabírónak nem kél a védelmére? Mért nem kél a védelmére? Legalább csak mért nem említi meg ezt a szenzácziónak is elég szenzácziós hideg jegeskávét ? Mintha fáznék tőle. Mintha legalább is fenségsértés volna. Rossz az én sejtelmem. Ugy van az, hogy ami jellemzi általaban mai hirlapirást, az jellemezheti a keszthelyi pinczéreknek és szolgabírónak a megyéjében is azt. Meglapult a hirlapirás. Nem a közérdeket szolgaija. Elpárolgott az erkölcsi bátorság. Csupa önös anyagi érdekekre lapult meg az újságírás. A hol nincs remény arra, hogy anjagi hasznot kapjon, oda nem nyul bele az újságírás. Hát bizony csak jobbra-balra hajlongó „kísztiband"-féle alsórendű kereskedés akkor ez s nem nyolczadik hatalom. Borbély Qyögyr Székoiy fiuk a magyar tengerparton. Iparos és kereskedő tanulók elhelyezése Fiúméban és a környékbeli tengerparton. — A Székely fiuk érvényesülése nyelvtanulás és a tengerparti keres kedelem és ipar megtanulása által. — Székelyek bevezetése a kereskedelem világforgalmi ismereteibe. — Elöértekezlet Sepsiszentgyörgyön, a marosvásárhelyi keresk. /s iparkamara titkára s a kolozsvári kamara levtlezö tagjának részvételével. Kézdivásárhely, 1912 julius hó. A Székelyföld ma kivándorlásra utal' fiainak érvényesülésére hasznos és fejlődésében beláthatatlan perspektíváját nyitotta meg az az értekezlet, melyet Sepsiszentgyörgyön tartottak, a székely fiuk iparban való elhelyezésének kérdése körül. Az értekezlet reiidjén az Emke vál. tagja s a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara egyik levelező tagja azt javasolta, hogy miután a jobbmódu székely szülőknek óhajtása az, hogy az ipana és kereskedelemre igyekvő fiaik más nyelveket is tanuljanak, legczélszerübb Fiume felé irányítani az iparos és kereskedő pályára készülök egyrészét. Javaslattevő előadja, hogy komoly, munka kedvelő, értelmes, leleményes, kötelességtudó, jó kezefoeásu, tanulni vágyó fiukra erre felé nagy szükség van mind az iparban, mind a kereskedelemben. Itt lenne alkalmuk az értelmes fiak tehetségesebbjeinek ugyszólva a levegővel beszívni azo at az ismereteket, mik a magyar kereskedelemnek, a világforgalomban való önálló részvételére bennünket képesítenének s az osztrák kereskedelmi házak dajkálása alól felszabaditanának. Ma ez osztrák házak vigéczei még a legkisebb faluban is megjelennek. Felveszik a magyarországi keresztény vagy zsidó kereskedő szükségletét, küldik a háznak. Az a rendelést magyar, vagy német nyelven irt levélbeD elis meri s az árut belátása szerinti árban és minő ségben szállítja. A kereskedőnek nincs más dolga, mint csecsemő módjára beszopni az osztrák dajka által szájába adott czuczlit. Hogy ezt a czuczlit az osztrák kereskedő igen gyakran sovány tejjel tölti meg, az tiszta dolog. Hiszen nem bolond tán tejfelt adui az osztrák gyarmat járatlan kereskedőjének! Jó annak hígított kókusztej is, tehéntej helyett. A magyar kormányok 40 év óta váltig akartak ezen az állapoton kereskedelmi és ipariskolák létesítésével segíteni. Néhány ipariskola kivételével ez nem sikerült törekvés. A tantárgyak többnyire nem találták meg a hivatott férfiakat. Sine cura legtöbb iskola; e tápintézetek az állam és a bankok emlőin tovább táplálkozó m. kir. beam'ereket termelnek. önállóan keresni tudó, gyakorlati irányban igyekvő, uj nemzedékre van szüksége, a jövendő, gazdaságilag független Magyarországnak. Tanult, becsült, szorga'mas, pontos iparosokra és kereskedőkre van szüksége. A tanultság, becsületesség és pontosság alapköve az egyéni boldogulásnak minden munkakörben. Ezekkel a gondolatokkal eltelve foglalkozott a kolozsvári iparkamara levelező tagja egy hónapon keresztül, Fiúméban ezzei az üggyel. Megbeszélte FiumébaD, Abbáziában több kereskedővel és iparossal. Mindenik örömmel jelentette ki, hogy kész lenne alkalmazni jó házból való tanulékony, székely fiut. Meghányták vetették ezt Fiúméban és Abbáziában tartózkodó kiválóbb férfiak is. Somody István kolozsvári köztiszteletben álló ügyvéd, aki szintén a Székelyföldön született, nagy előnyt látna a székelyek kirándulásával szemben ily irámu bevándorlásra irányításban. Bolla Mihály miniszteri tanácsos hasonlóképen ugy vélte, hogy a magyar iparra és kereskedelemre előny hárulnék, mert a fiatal székely generáczió a tengerparton szerzett kereskedelmi ismereteit, leleményességével nagyon tudná kamatoztatni. Előadó helyesnek tartaná, ha a fiumei társaság lelkesebb, önzetlen tagjaiból egy kis bizottság alakulna, mely a próba képen elnelyezett fiuk sorsát szeretetteljes figyelemmel kisérné s felettük atyai gondosságot fejtene ki. E bizottság az ottani olasz Kereskedelmi és iparkamarával. valamint más testületekkel az érintkezést