Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-25 / 4. szám

XIII. év, jEieiaieftppgatfsfl, 1312, január 25 4. mxé<m SlCfiattínl íct : élt* 4 fcyr 04 f M 5tf« 2 kor 04 f tttgf&f 1 kor. 04 f >$*«i MáBS 8 fillér. £3!» & X^lKi ö>i IS t± Z DETox-vá-tii. Lajos Hirdetések di.i* megegyezés szériat. Nyilttár sor* 1 kor Szerkesztőség kiadóvat»* . Wl&sics-utcsi S. I LBMGTi.L FBBENOX lap ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A rendőrkapitányi hivatal. Azt hiszem, hogy csak valami tréfáu vagy valami félreértésen alapul az a mende-monda, az a hír, a mit a városban beszélnek, hogy a helyettes rendőrkapitány nem tűri el többet az újság-czikket, s ha mégis irnak róla és hivataláról: a szerkesztőknek bajuk lesz. Talán csak nem akar ez valami sorok közötti fenyegetés lenni? Komolyan ezt nem lehet elhinni. Mert van az emberben fogyatkozás, van, de ekkora nem lehet, hogy dobbal akarjon verebet fogni. S hogy valaki a rendőrségi hivatalt b&konybeli foglalkozásnak tekintse! Különben módjában van a helyettes rendőrkapitánynak, hogy valamelyes nyilatkozattal megerősítse, vagy megczátolja ezt a szerintem hihetetlen hirt. Csakhogy akár van fenyegetés, akár nincs ; a akár félünk a fenyegetéstől, akár nem félünk : a hírlapnak meg kell tennie a maga kötelességét. S e kis bevezetés után az esetleges f^nyegeteseí^Tneneit is épen á renuurKapiiányi hivatalról kell most valamit irni. Mégpedig azt, hogy a főispán ur valószínűleg nem sokára kinevez valakit rendőrkapitánynak, minthogy jelenleg nincs, cssik helyettesítő, s el kell tűrni azokat a tréfás megjegyzéseket, hogy országos vásárokra sokan jőnek ide csirkefogók és zsebmetszők, híresztelvén azt, hogv itt nincs rendes rendőrkapitány. Hogy azonban a főispán ur, aki nem régen jött Zalaegerszegre, nem siette el eddig a kinevezést, inkább előnyösnek kell tartanunk. Bizonyosan közvetlenebbül meg akart ismerkedni a viszonyokkal és emberekkel, hogy a kinevezésnél saját argumentumait használhassa; mert bizony ugy van, hogy ilyenkor ellentétes érdekek várnak és sürgetnek kielégítést. S nem lehetetlen, hogy a kinevező főispán ellentétes irányokból ostromnak van kitéve. Bizonyosnak tartjuk, hogy épen a várakozás és tanulmányozás után történő ki ne vezés a lehető legigazságosabb szándékkal a közönségnek s a közügynek fog javára válni. Mindenesetre helyén való tekintetbe venni most azt is, hogy Mezriczky Jenő jelenleg immár helyettes rendőrkapitány s ez már tornácza a rendes rendőrkapitányságnak. Csak egy kis lépést kell tennie. És tekintetbe veendő az is, hogy őt erre a helyre Árvay Lajos alispán tette. Tehát az alispáni tekintély is hozzá van kötve. Hogy erős, vagy gyönge alanra van é fektetve ez a lekiuteiy, a?.t. a Miösvezes gurun uibu vizsgálja meg, nem mi. De mindezek a körülmények nagyban elősegítik a kineveztetésbe vetett jó reménységet. Hanem tekintetbe kell venni a kinevezésnél ezeken kívül más egyéb kellékeket is. A leendő rendőrben meg kell lennie legelőszö is annak a közős erénynek, amelyet minden embertől és minden tisztviselőtől Bartha Miklós szobra. Irta: Kritikus. Magyarország legujabbkori történelmi múltjának változatos miliőjéből számtalan neves nagyságunk nak alakja emelkedik ki, akiknek az életük tanulsága eleven memento-ul szolgál a most felnövekedő fiatal magyar nemzedéknek. Ezeknek a nagyjainknak sorában is elől áll egy lángoló lelkű politikai vezéremberünk, a c ágikus erejű magyar publicista: Bartha Miklós, akinek messze hallatszó haLgja és szinte foszforeszkáló fényű tolla az egész függetlenségi érzületű és gondolkozású magyar társadalom nemzeti érzéseinek televényeibe szántott mély termékony barázdákat. Ebbe a nem régen múlott történeti miliőbe elszakíthatatlan szálakkal szövődött bele Bartha Miklós egyéniségének ós nevének tisztelete. Az ő reá való emlékezés még elevenen él bennünk ás az 6 elmúlása miatt érzett fájdalom is még felsajog olykor a szivünkben, mert alig néhány esztendőnyi az idő, amelyben elvesztettük őt a körünkből. Bartha tehát közülönk való volt, közöttünk élt, a mi mai nemzeti érzéseink voltak az övéi is, ő ami megszenvedett, tehát megszolgált függetlenségünk kiépítéséért ma is folyó szivós küzdelmünknek munkájában volt vezérünk. Az ö lelkének ideáljai tehát közösök voltak a miénkkel és az ő forró hevületü szivének dobbanásai a mi egész társadalmunk vérkeringésének •leven valóságából valók voltak. Ezt a mai magyar politikai és társadaloméleti vezéregyéniséget kellett visszaadni a Bartha Miklós emlékezetére statuált szoborpályázaton. Amint k&ztudomásu, ezt a pályázatot a bírálóbizottság egy korábbi határozata értelmében megismételték. Már az elsft pllyáiatoa is megállapítható volt, hogy a bemutatott tervek közül a leginkább kielégítő módon megtervezett Barthaszobor az Istók Jánosé volt. A bizottság azonban akkor arra a kritika elvi álláspontra helyezkedett, hogy egy második pályazat, a kiváló publicista plasztikai és lélekanalitikai egyénisége lehető tökéletes megörökítésének feladatában, csak művészeti nyereséggel, a bemutatandó tervek mű vészi értékének igen valószínű megnövekedésével járhat. Ezért ragaszkodott a pályázat megismétléséhez, amely teljesen kielégítő eredménnyel járt. Mert, amint a döntés eredménye ezt igazolja, a nagynevű függetlenségi bajnokunk olyan vitat hatatlan művészi nívója és maradandó becsű hasonmását eredményezte, amely teljesen fedi a biráló bizottságnak és a hozzáértő közönségnek a Bartha Miklós markáns egyéniségéhez fűződő összefoglaló ismereteit. Az uj pályázatra felhívott öt művész közül Kolozsvári Szeszák Ferencz, Tóth István, Horváth Géza és Istólc János be is nyújtották uj tervezeteiket, mig Holló Barnabás a kassai Rákóczisíremlék tervének kiviteli munkája miatt kénytelen volt elmaradni a pályázatról. A városligeti Szépművészeti Muzeumban kiál litott ujabb Bartha szobor tervek között, mindjárt az első benyomásra, magasan kiválott a többiek közül Istók János monumentális terve. Ezen a mintán a néhai vezóremberünknek mintegy másfélszeres természetnagyságu alakján fölényesen dominál Bartha Miklós tiszta magyar tipusu, nagyszerű karakter-feje és szabályos vonalú törzse, amely még az ő testi életében is csak ugy kívánta a szobrás* vésőjét a maga harmonikus vonalainak megörökítésére. Az ó pompás megjelenésű alakja, erős arcélű feje és sziute ritmikus járású törzse magában is elsőrendű művészi tanulmányszámba megy. megkívánunk: ez a részrehajlatlan igazságszer etet; legyen meg benne a szigorú igazságosság, s emellett az emberséges méltányosság is; tudjon különböztetni és ítélni; ne legyen önző és kislelkü; ne legyen kicsinyeskedő, személyeskedő és részrehajló és legfőképen ne foglalja el szivét a nemtelen boszuállás. És értse meg azt is, hogy nem a közönség van a hivatali hatalom kedvéért, hanem a hivatal van a közönségért. S legvégül legyen me^ a rendőrkapitányban a rendőrségi specziális kötelességeknek a tudása s a rendőrségi törvényekben való jártasság is. Ha mindezek a jó tulajdonságok megvannak a helyettes rendőrkapitányban s a rosszak hiányoznak: akkor tiszta szívből óhajtjuk, hogy őt nevezze ki a főispán ur. De ha nem ugy van: akkor bizony, még ha sajnálnók is őfet, s még ha fájlalnók is az alispáni tekintély megrendülését, csak azt óhajtjuk, hogy akárki mást, de minél alkalmasabb embert találjon a főispán ur. Mert bizony igaz az, hogy a nagy közönség érdeke előbbre - r V ö 9 * még az alispáni tekintélynek csorbithatatlanságánál is előbbrevaló. S még azt is megjegyezhetem, hogy a rendőrkapitányt nem a vármegye számára nevezik ki, hanem a város számára. — ó. Mellékletünkön adiuk olvasóközönségünknek a pályanyertes mű fényképmásolatát. A hatalmas főalakot igazán szeretetteljes lelkiismeietességgel dolgozta ki a művész. Amint az avatott néző szemügyre veszi ezt a szobrot, mindjárt egy sajátságosan intenzív veleérzés lesz úrrá benne. Azt hiszem azért, mert a tervező művésznek egy igen értékes és ritka gondolatál rögzíti meg magán ez a szobor. Azt, hogy ezt az egész, magabeszédesen nagyszerű főalakot Istók János egy mélyen analizáló erős lélektanul" mány kapcsán, a Bartha benső értékbeli kiválóságainak finom megfigyeléseibö' és az ezen tulajdouságaihoz való odaadó alkalmazkodásaival dolgozta, építette ki a művész. Már pedig ez a mély, szeretetteljes odaadása a művésznek, a feladata megoldásában, minden idők művészetének egyik legritkább tulajdonsága, de egyúttal legnagyobb erénye és individuális értéke is. Mert, hogy ez előtt a szobor előtt, ha megáll a boldogult vezérnek sok egykori tisztelője és ismerője, (amint ezt több ízben magam is ellestem!) és ezek majdnem mindnyájan a spontán megnyilatkozó csodálkozásnak érzésével tapadnak oda szeretetükkel és értelmükkel ehhez a Bartha-szoborho* és azt mondják, hogy ez a megtévesztésig hü hasonmása a néhai nagy embernek, hát ebben nagy művészi értékek igazolása van meg. Az ® nyugodtan álló alakjában az az öntudatos emberi fenség és az ő harmónikus lélekéletének az az imponáló nyugalma szólalnak meg, amely tulajdonságok csak egy nemes életczél eléréséért folytatott hősi küzdelem és folytonos élettanuláa értékes tapasztalataival meggazdagodott kimagaslé egyéniségűnek szellemi fölényességében nyilatkozik meg, mint Bartha Miklósban, aki az 4> korának jellemét jól ismerte és a jöv6 utaü égészséges látnoki képességgel élesen meglátta