Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-25 / 4. szám

MAGYAR P A 1 Z S 1912 január 25. Panaszok a közönség körábői. Cselédmiseriák — * rendőri hivatalban. Az e ravatban közlöttek részint nyiltéri természetűek, részint nem. Olyan természetűek, hogy ingyen kell közölni, de a tartalomért nem a szerkesztő folel, hanem az illető panaszos. A közönség köréből többen panaszkodnak a readőrkapitányi hivatalnak egyik másik eljárása ellen Néhány közlésre adott levelet vissza is kellett utasítanunk jó reménység fejében. De e mostani két közleményt nem lehet elhallgatni és elhallgattatni. Sót föl kell hivni rá a felsőbb hatóságok figyelmét, hogy az üldözött közönséget védelmezzék meg a haszontalan zaklatásoktól. Az egyik panaszos pl. aki a helyettes rendőr kapitánynak szomszédságában lakik, állandó felü gyeiét alatt vaD, valóságos kálváriát jár; néhány hénap alatt mintegy negyvenszer kapott idézést a rendőrségre különböző kihágásokért, bűnös mulasztásokért. Minden második napra jut egy idézés ; hol ót hijják, hol a feleségét, hol a szolgálóját, hol mind a hármat egyszerre. Ebből aztán lehet gondolni a további eljárást is. Megjelennek mind a hárman 9 órakor, erre szól az idézés. Ha megkésnének, persze, hogy baj lenne. De nem késnek meg. Megjelennek pont kilencz órakor s megállnak az ajtó sarkánál. Sok ügy vár elintézésre. Teméntelen ember van ott — a csirkefogóktól elkezdve. Délig még ezek sem járnak föl mind. Ebédre kell menni. A szomszédbeli hármak ogyét — az időből kifogyván — elhalasztják másnapra. Az ember nem mehet hivatalba, a felesége nem gondozhatja a házát, gyermekeit, a cseléd nem főzhet ebédet. Ök azonban hazajönek ebédre, hogy másnap megint fólvonuljanak. Hát kérem, ez az ember 20 esztendő óta jár itt hivatalban, tisztességes családat tart feut, becsületes dolgozással keresi kenyerét: hogyan van az, hogy a 20 esztendőből most az utolsó két hónap alatt anyira megromlott tán, hogy hirtelenében 30, 40, 50 szeres bünt követ el? Hogy immár a vezekléstél nem is dolgozha'ik. Panaszára az alispán is néhány hét vagy talán néhány hónap múlva azt válaszolta hivatalos áz'eíeny nézetünk szerint ezt nem majc^. kell megvizsgálni ítéletnapkor, hanem az első nap s azonnal gátat kell vetni a zaklatásnak, mert az emberek nem kutyái a hivatalnokoknak. Mind a két panaszos levél abban egyeizk, hogy cseléd ügyet tárgyal. Evvel pedig ugy vegyünk, hogy nagyon szomorúan vagyunk. Senki se értsen félre. Én szeretném, ha nem is volna a világon se cseléd, sa szolga, se szolgáló leá

ny, Ezt a szobrot voltaképen nem is kellene analitica Ismertetni. Maga beszól ez arról hogy kicsoia és milyeu volt Bariba Miklós. Az Istók szobor tervének fóal?kja, még az apró lélektaui és anatómiai részletekig elmenően is, a szoborról könnyen leolvasható értelemmel, beszédes elevenséggel álitja elénk azt a Bartha Miklóst, akit nehéz volna bárki mássat és bármely más hivatásu ember emlékévei összetéveszteni. Éppen ezért u^y gondolom, hogy aki ennek a megállapításnak az ellenkezőjét vallja, az vagy egyál talán nem, vagy csak igen kevéssé ismerte a mindenképen kivételes egyéniségű Bartha Miklóst. A szobor főalakja mögött egy asztalkára vetett gallér köpenyeg heiyeződik el Ez lendületes vonalharmóniába hozza a föalakot a talapzattal és egy megosztatlan tömör ^egységgé teszi a szobrot. Az egész, emlékműnek' változatos a sikfelosztása, ugy, hogy a minden oldalról való figyelésben is, amilyben a formák és vonalaik finoman egymásba elvadnak, — ugyanazt az egységes képet nyújtja. Iunen van az, hogy az egésznek szilhuetbatása igen kellemes és kedvező benyomást tesz a szemlélőre. A szobor architektónikus része, szerencsés gondolattal megtervezett széles lépcsőzetével és az ezen nyugvó, a főalak piedesztáljának két oldalán elhuzodő kőpadokkal, az egésznek egy részaranyos vonal harmóniáját adják, amely csakúgy kívánkozik ki a szabadba, ezer meg ezer müvészetszeretö és múvészetmegértö ember kíváncsi tekintete elé. És ha felállítják majd ezt a a szobrot a Városligetnek egy alkalmas pontján, u^y a talapzaton, a kőpadok között álló, a mostani terv szerint bronzba őntendő Bartha-szobor, a hátterében és körében zöldelő lomboskoronáju fáknak és zöldgyepes pázsitnak természetmiliőjében — igazán megkapó festői kópét fog hanem legyen ki ki magának cselédje, szolgájaDe ez az ország még messze van. Ma bizony még vannak urak, és vannak szolgák. Amint vannak felnőttek és gyermekek, — nagykorúak és kiskorúak. Az ur parancsol, a szolga engedel meskedik; a szolga dolgozik, az ur gondozza, ápolja, védi, eteti, itatja, élteti. A törvény min deniknak parancsol; hogy mind a kettő becsű letes legyen. De a hatalmas többször hatalmas hodik, mint a gyenge. S megindult a humanismus jelige alatt az áramlat, hogy védjük a gyengét, a szegényt, a nyomorultat. És mi védjük is. Hogyan? ugy, hogy megteremtettük a czuczilistaságot, a legnagyobb gazságot a világon. A haszon talan, dologtalan, renyhe sőt kártévő elem követeli a becsületes emberi el való egyenlő boldogságot. S ha humanismus szép jelszótól megmozgatott fél müveit emberek nekilódulnak, mint a nekilóditott faltörő kos, fejjel mennek a falnak. Azt látják, hogy szegény, nósza hát ! neki van igaza, ha tolvaj is. Pedig ez még a humanismusban sem igazság. A két panaszlevél következő. Az elsőt nagy terjedelmi miatt csak kivonatosan közölhetjük. 1. Cselédem megszökött. Aztán panaszt tett a rendőrségen ellenem, hogy nem akarom ki fizetni a 16 koronáját, amit nem tehettem, mert csak 11 koronával tartozom. Azt mondtam a leánynak, hogy hazudik. Erre volt nemulass. Rendreutasitast kaptam. Ne merjek becsületében gázolni mert baj lesz. Mezriczky b. rendőr kapitány kapacitált, hogy fizessem ki mind a követelést. Később ök is elismerték, hogy csak 11 korona i követelés. * lelny testvére a kapitánynál szolgált. Ez volt a tanu. A má sodik tanu a leány anyja. Érdekeltségi kifogást tettem. Nem fogadták el. A h>rom tajérnép vitte a főszerepet a beszédbuu. Nekem s a feleségemnek nemcsak nem volt s/.abad beleszólani, de Mezriczky kapitány olyan meg nem engedhető magaviselet 2t tanusiutt velem s nőmmel szemben, mintha a le^u "lsó rovott multu emberek volnánk, ugy ho*y kénytelen voltam hivatali helyiséget elhagyni s panaszt w —— -. I tiálJCUi ao'UU uuiiuit megkezdődött a kálváriám. Nyári időben a por miatt város szerto megszoktuk locsolni a járdát. Így tett a c-elódem október 5 én és hetedikén is, Dezső István rendőrtizedes aláirásos feljelentése aiapján „büntető parancsot" kaptam mert 7 én piszkos vizzel öntöztem meg a járdát, holott a tizedes följelentésében ektóbur 3-ról szól a büncse lekmény. Itt a dátum is hamis, a följelentő nyújtani. Az ilyen miliőben azonban mennyivel szebb, fokozottabb hatása volna a márvány szobornak. És ezt a változtatást mén könnyen megteheti a bizottság, ha nem fog ragaszkodni ahhoz, hogy mtndenáron bronzból készíttessék el Bartha Miklós szoboralakja. Hiszei az ö tinóm hangulatokból és gyöngéd érzékekből ós zeievő dött egyéniségéhez arnyira stílszerű volna a márvány. Kétségtelen, hogy ez a szobor olyan éke-sége lesz Bud ipestuek, amelyért majd oem kell pirulnia sem az alkotójának, sem a bíráló bizott Ságnak, sem a mostani, sem a későbbi korok hivatott kritikusai előtt. Ez Íráshoz pedig hozzátartozónak tartjuk megemlíteni, hogy Ntók Jauos már igen érdemes és elismert művészi mu tra tekinthet vissza. Ebből a mostani alk lomból pedig az o mütormóben közelebb látogatást fogunk tenni, amelynek eredményéről a mi olvasó közönségünknek külön czikben fogunk baszá molni. Malonyay Dezső czikke. A mikor, — innen onnan hat esztendeje, — pályázatot hirdettek a jeles publicista, az elragadó szónok, az igazán magyarul iró Bartha Miklós szobrára, voltak, akik azt kérdezték: nem sietünk túlságosan ? . . . nem komolyabb eljárás e bevárni, megnézni, mint birja az időt Bartha Miklós emléke? . . Hat esztendő tellett el s — mint rendesen — azoknak ad igazat az idő, akik lelkesedni tudtak. Bartha Miklós életében nagy hatással volt a magyar lélekre s ez a hatás maradandó, mint a hogy az ábrándok örök életűek. A magyar lélek a maga hevének fiatalságát becsüli meg Bartha Miklós szobrában s teljesebb lészen a művészi igazsággal, a nemes egyszerűséggel és koMolysággal, a mit a képfaragó ad alkotásba. sem igazi, mert Dezső István semmit sem látott a dologból. Vele csak aláíratták a följelentés. Igaz azonban az, hogy a kapitány ur tőszomszédom s rosz szomszédság, török átok. Csak 2 koronáig büntettek, de ez is elmaradt, mert a kifogásomat jegyzőkönyvbevették s azóta még nem hoztak róla határozatot. Most egyszerre valami 9 darab idézőt kaptam köztisztaság elleni kihágá-.ért. Január 29-re mind a hárman meg vagyunk idézve, mint terheltek; január 31-re sziutén mint terheltek, mind a hárman ; január 31 re azonkívül engem külön is; január 24 re a feleségem külön; a kilenczedik czédula már alá sincs írva, csak idéz. Tehát előre gyártják az idézőket az ón számomra. Ezek mind köztisztaság elleri bűnük miatt vannak. Ámbár, hogy van mosogató-lé gyűjtő szabályszerű medencza az udvaromon, de óhatatlan, hogy hóolvadáskor, nagy esők alkalmával ne folyon ki az udvarról egy kis viz. Klasszikus a dologban az, s erre nézve panaszomban kértem is a Mélt. Főispán úrtól hivatalos mérnöki vizsgálatot, mely megállapíthatja, hogy ugyancsak a kapitány csatornájáról folyik a viz az én provincziámra, és hogy a kapitány udvarából folyik ki többször szenyeslé. A zaklatást nem tűrhetem, feldúlja nyugalmamat, családi boldogságomat. S'folyamodtam a Mélt. Főispán úrhoz, hogy védjen meg a méltatlan üldözésektől. EL. M. II. Érthetetlen állapotok ezek — írja egy másik levél. Micsoda Cseléd nyomorúság ez! S hogy megy ennek a törvénye a rendőrségen! Megtörténik a szabályszerű felmondás a hónap végére. De a cseléd két héttel előbb eiment. Mezriczky kapitány visszakisértette, hadd várja ki a két hetet, addig lenet másról gondoskodni. Egynegyed óra múlva megint elszökik. Mezriczky kapitány most már erősen kapaczitál mindkettőnket, hogy egyezzünk ki. rtrdög vigye, h iddmenjen hát haza. Azonban még jelenlé temben odaszól a leánynak : Gyere kis lányom, szerzek én neked egy jó helyet — s másnap talán már a törvény széki elnöknél volt a leány, én pedig cseléduélkül maiadtam. Magyarázatot nono. tesz-ítt ho77á. Ho S7 nrr~«o <»lö| elszerették. Olai lakós. Apróságoké A keszthelyi biróvalasstai még mindig foglalkoztatja az embereket. Kíváncsi érdeklődéssel várjuk az ügy elintézését. Ha ugyan ezt az ügyet is felre nem teszik, hogy jó sokáig, érjék meg jól. mint a sárvári, mez a cácsi sajt, A Ma

gyar Esztendőre már ott lesz a szép Városligetben a márványszobor, a melynek kivitelével négy pályázó közül Istók Jánost bizták meg. Istik János pályatervezete csakugyan a legsikerültebb. Tömör egyszerűsége az egésznek, a hiven és jól jellemzett arczkép az alak méltóságos volta ajánlják kivitelre. Nincs szüksége az eszmét magyarázó mellékalakokra, ue n szórja el a figyelmet s ma.ga a tőa'ak azonnal megmondja, hogy kic-oda, a kit ábrázol, s mivel érdemelte meg az emlékmüvet Olyan az az alak, hogy az idogan is meglátja rajia: eunek az embernek a keze ott volt a nemzet sorsának irányításában, az alatt a hom'ok alatt történ lemteremtő gondolatok fogantak s abban a széles mellben fajtánk boldogulásáért hjvülö sziv dobogott. Egy sikerült szoborral tobb lesz Budapesten — s a nemzet életerejét bizonyítja, hogy érdemeseiért lelkesedji tud. (Md.) Mai mellékletünkön bemutatjuk Bartha Miklós leendő szobrának a képét. Két okból kell ezt tennünk. A néhai nagy ember erkölcsi rokonságban volt a Magyar Paizs óletóvel. Mint egy keresztapja volt ennek a vidéki lapnak. Megindulásakor gyönyörű buzdító és elismerő levelet irt hozzá, szólván a magyar iparművészeiről. Bemutatjuk másodszor azért, mert Istók János készíti azt a szobrot is, aki a mi zalai nagy vértanuknak, Csány Lászlónak is készíti szobrát. Jól esik látnunk, hogy a mi szubrászunk nyerte meg fényes dicsőséggel a fővárosb n is ezt a versenyt. Közöljük róla a két ismertetést is, melyek közül egyiket Kritikus néven egyik előkelő fővárosi hírlapíró irta, a másikat pedig a Budapesti Hírlapban Molonyay Dezső, a ki leghivatottabb magyarázója a művészi képeknek és szobroknak.