Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-25 / 30. szám

2 MAGYAR PAIZS 1912. junius 2. ültetnének, több készitettebb ut szaladna végig s több emberségesebb vendégház épülne a parton a fürdőző közönség és az idegen turisták számára ! És nemzeti történelmünknek jelei volnának a parton ! — stb.. melyet folytatok a jövőkor. Borbély. György. Egy tudósítás nyomán.*) Van itt Zalamegyében a többek között egy »handlé« lap. A nagykanizsai »Zala.« Ezt a lapot, amelyiknek mindennapi élete egyenes tagadása a világnivós érdemes magyar újságírás hitelének és nagy értékének, arról ismerik a megyében, hogy minden egymásra következő kormánynak jó pénzért felajánlja magát. A felelőse ennek a lapnak egy minden férfias tulajdonság hijján levő emberecske, akit ott a lap megjelenése helyéD, ahol minden takarékpénztárban és jelentősebb gazdasági vállalatnál egy egészen különös beállításban ismernek, — arról is ismerik, hogy igen szemtelenül tud gyalázkodni és rágalmazni azzal az ő újságírói tollával, amelyet minden erkölcsi talentum nélkül forgat. Ez az ember most legutóbb is egy »Megint boykott« czimü czikkében megint az ő különleges apas-tulajdonságaít tálalja fel, másfél hasábon. Egy előkelő fővárosi kőnyomatos Dapilapnak, a ^Magyar Kurir«-nak, Zalamegye legutóbbi társadalmi mozgalmairól adott hü tudósítása nyomán, megint egyik hazugságot a másikra tetézi. Ez szinte magától jön onnan, ahol az újságírás erkölcsrendjét csak a hitből ismerik. Az egyik megnevettető hazugsága az, bogy az idézett fővárosi kőnyomatos napilap ez idöszerinti zalaegerszegi tudósítója az ö nyomtatványok kéthetes számaiból vágja ki a maga mun kaját és ilyenformán tisztán és egyedül belőlük él. Több, mint tíz esztendeje, se szeri, se száma annak, hjgy az a felelős ennek a 'udósitónak mennyi betűszerinti értékes és fontos hírszolgáltatását volt kénytelen igénybe venni, mert különben egész hasábok valami u. n. újság maszlaggal kerültek volna tele. Hiszen ez nem is mehetett másképen. A jóhiszemű tudósi óikat, közöttük az említett fővárosi kőnyomatos tudósítóját is, egészen inkollegiális és műveletlen módon megcsalták, megkárosították. Talán igy tudott a lap korábbi igazgatója a vállalat bevételeiből egy igen jelentős összeget kriminális módon eltulajdonítani, amiért a részvényesek kegyelméből még ma is büntetlenül sütkérezik Nagykanizsán. De hol maradt a felelősnek az itt idézett förmedvényéből az a nagyon fontos nyilatkozat, mit csinált a lap a vármegye ellenzékének, még a becsületes »koaliczíós« kormány ideje alatt, tisztán az elvi függetlenségi törekvések szolgálása végett adott becsületes anyagi támogatásáért ? Aztán ha van még egy szemérnyi erkölcsi bátorság bennük, miért nem merik megírni nyíltan, hogy mennyivel kenyereztették le magukat a mostani kormánytól ? Ezúttal még nem akarok a fejükre olvasni egyeb erkölcsi »alávalóságokat« és »aljasságokat,® amint abból a felelős tollból egész vakmerően c. úsznak ki ezek az idézőjeles, finom, nagyon müveit kifejezések. Itt adom különben a fővárosi lapokban meg*) E czikkért a felelőssé a tollkarcvsokat illeti, nem a szerkesztőségit. Sz. jelest idézett közleményt, amelynek nyomán a nagykanizsai »Zala« egyéb irnivalója hijján, most belém készül mártani czélját tévesztette tollát: »Társadalmi bojkott a munkapárt ellea. Napok óta különös mozgalom van kialakulóban Zalamegye több járási székhelyién. Ennek a vármegyének régi„ kipróbált függetlenségi polgárságát a megys több vásosában kellemetlenül frappirozta a kormány és a. képviselőház elnöksége részéről junius 4 ike- óta elkövetett példátlan törvényszegés. De a zalamegyei ellenzéki; társadalom főképen azért háborodott fel annyira, mert ebben az ősi ellenzéki vármegyében isakadtak olyanok, akik minden átmenet és minden kritika nélkül, szolgai módon hozzászegődtök a Tisza-Lukács-féle törvénytelenségek híveiül. Ehhez járul még az is, hogy a vármegye lapjai közül épen azok (a nagykanizsai y>Zala<n és a zalaegerszegi »Zalamsgye«), a melyek eddig tisztán a függetlenségi érzületü polgárságnak és magának a zalamegyei függetlenségi pártnak köszönhették a legjelentékenyebb erkölcsi és anyagi támogtásukat, most a munkapárti kormánynak eladták magukat és amióta ezt a kormányt szolgálják, azóta egészen szemérmetlen módon gyalázzák a függetlenségi pártot, illetőleg a szövetkezett ellenzéket. Ezeknek a tartbatalan társadalomerkölcsi állapotoknak feltárására és a megye régi függetlenségi politikájának szolgálatára most uj napilap van alakulóban Zlaegerszegen és Nagykanizsán. Még meg sem jeleut ez a készülő napilap, amelyről csak annyit tudnak, hogy a megvásárolliatatlan, becsületes függetlenségi törekvéseket fogja szolgálni, mégis a nagykanizsai »Zala« egész cikksorozatban gyanú sitja a lap alapitóit. Ehhez járul az is, hogy míg az országban sok heljütt, még uemzetiséglakta megyékben is a független ügyvédi kamarák tisztán elfogulatlan jogelvi nézőpontból, a megtámadott alkotmányunk védelmének erkölcsi kötelességéből, egymás után ítélik el a kormány törvényszegéseit, addig a zalaege.szegi ügyvédi kamara elúöke : Dr. Czinder István, egy osztrákhorvát származású ember, a vármegye legutóbbi közgyűlésén e^ész nyiltan a munkapárthoz csatlakozott. A város ügyédeinek legnagyobb része emiatt rendkívüli kamarai közgyűlésen készül tiltakozni a munkapárti törvénytelen jogrendszer becsempészése ellen. A vármegye központi tisztviselői között is erős a felháborodás, hogy az egész tisztikarból egyedül egy Ilidy Lehel nevü árvaszéki jegyző szavazott a munkapárt mellett a legutóbbi közgyűlésen. Ezek ellen, valamint Dobos László muraszentmártoni és Kesseldorfer Alajos teskándi jegyzők ellen is férfias nyíltsággal bojko tot indított a függetlenségi polgárság. A bojkott kiterjed mindazokra, akik a függetlenségiek támogatásával nyerték el pozíciójukat és most mégis ellenük fordultak.« Hogy a boykott megindulásától ott nagyon félnek, az világosan kitűnik abból a szánalmas raagyarázgatásból, amelyet a boykott természetéről maguknak felállítottak. Arra a prepotens, elbizakodott fenyegetésükre pedig, hogy: »Ha az ellenzék erre vetemednék (a boykottra !), akkor ható sági közbelépéssel kellene elkobozni tőle az 1848 as vignettát!" itt már készülnek a czikk írójának megfelelni. Az újságírás közérdekű feladatait alacsony személykedéssé lealacsonyítani nem szoktam. Csak ha> provokálnak. Most is csak őzért teszem. Í A további fenyegetések után netalán felmerülő megtoriás szükségével, annak rendje és módja ; szerint fogok eljárni. Enyedy • Barnabás. Hangulatok. j Elcsépelt, halálig hangoztatott közhely: körül vagyuak véve a nemzetiségekkel. A magyar társadalom oíy csapnhalóan hanyag, hogy megelégszik e tény megállapításával. De, hogy a nemzetiségek elmagyarositását tettleg előmozdítaná, annyira már nem tud lelkesedni a magyar.. Ami halálos ellenségeinkben, a. szlávokban oly fanatikus faj=:zeretet van, melynek példáját uem látják a magyaroknál sehol. A szláv „Sokol" egyesületeknek nviltan bevallott czélja a tornával erősíteni a testet, titokban ápolt czélja pedig az, hogy majd ha valamikor elkövetkezik az az idő, mikor leszámol a szlávság az ő elnyomóival s harczra kerül a sor, edzett, 'narczképes, képzett katonai ereje legyen. A sokol egylet intézménye behálózza az egész világot. Ahol néhány szláv lakik, már megalakítják a sokol egyletet. Több közelben fekvő Sokol egylet egy megyét alkot, me'.yet valamely kiváló szláv egyéniségről neveznek el. Ennek a példájáa lelkesedik a sskolista. Evenkint sokol versenyre jönriek össze, hol ápolják a pánszlávizmus, eszméjét. Tavaly Zágrábban volt. Az idén Prágában figyelemmel kisértem, mit irnak erről a nagy fontosságú pánszláv akczióról a magyar lapok ? Fagyos közönnyel elsiklottak fö'ötte. Nem igy a német lapok. Részletesen tárgyalták mindenfelé, megemlék2zett róla az a kis szlavóniai német lap épugy, mint a brassói, avagy a berlini. Erre a prágai torna ünnepélyre összesereglett százezer ember. Volt itt a világ minden szláv lakta vidékéről valaki. Amerikából ezer ember jött eU És azt ilyen sikerrel rendezik évről-évre. Hol van a magyar lelkesedés és kitartás ettől! A magyar nemzetnek tudni, ismerni kellene ezt és kellőképen védekeznünk kellene. És a magyar mit c

;inál ? Tótjainkat, szerbjeinket, horvátjainkat, vendjeinket, ruténjeinket nem magyarosítjuk, hanem kiszolgáltatjuk őket a legvadabb pánszláv agitátoroknak. Megtűrjük őket a templomban,' a szószéken, az iskolákban, a magyar hivatalokban. Ennek a tunyaságnek az eredménye az, hogy például a mult télen, mikor Pozsonyban néhány lelkes tanitó magyar nyelvi tanfolyamot nyitott, a magyarul tanulni akarók több mint fele magyar nevü volt. Nemtörődömségünk következtében beolvadtak a tótságba. Most a tan* folyam befejezésekor a Budapesti Hírlap nagyképűen feljajdult ezen állapotok láttára, de hasonló esetek kikutatására s azok orvoslási módozatainak feltárására már nem vállalkozott. Odáig már nem terjed a magyar fajfenntartás élelmessége. Sokan kizárólagosan csak a kormányt okolják. Pedig hibás a magyar társadalom is. Vagy tán a Zalamegyében támogatják, vagy serkentik erőteljes működésre a közművelődési egyesületei? — En nem tudok róla. Pedig ártatlanságát szakadatlan, mert szerelemből öntudatlan lett áruló a szép királylány. — A sírjához nem került márvány csak homok, mely szivét takarja s a futó szél azt fújja — hordja .... Gödöllőtől le a Dunáig a Rákosparton könnyben ázik minden virág. S a völgyben fölfakad száz és száz ér, — mint fájó könypatak. * Te vagy Rákos .... Ujabb legenda szálong fölötted, fájó könnyekből összekötözted és a rege száll száll a Rákosparton: .... Gyászruhában járt egy királyasszony . . . Sötét ruháju szép királyasszony meg-meg állott a Rákosparton, egy keskeny hidon — a királyi kertben, ahol nír.csen zaj, csak madár rebben, árnyas lombok közt, öreg fák alatt soká elnézett oh, csodás patak .... — És amikor senki sem látta, föléd hajolt Rákos patak, . . . könnyeinek a nyoma se maradt, elrejtetted, Mások nem látták. És azóta a világon két könnycsepp van legközelebb. csak partodon a rezgő nyárfák, melyek suttognak olykor-olykor, — alattuk a patakban fájó könny foly .... A vidék egy bus dallal lesz tele: . . . . lehullott a rezgő nyárfa levele . . . Nem hallja már a dalt, csak regélnek róla, de a rezgőnyárfa, mintha most is szólna: a Rákosparton suttog a szellő, ami már elmúlt, — vissza nem jő, mert a szerelmet elfeledni, igaz fájdalmat eltemetni sohasem lehetett és a könnyeket, bár milyen mélyen eltakarja futó homok, vagy fák avarja : hol a Rákos ered, feltörnek- mint erek .... A magyar nemzet buja, bánat?, évszázadok nehéz harcza, nagy küzdelme, kevés öröme sok keserve .... Egy végtelen ködkép, mely homályos : te vagy a Rákos I . . . . Ezer patak foly szép hazánkon át, ezer éve, hogy bírjuk e hazát. A Rát?os szóra ezernél többször sajog egy érzés, szivünkből vérzés. Te vagy a Rákos .... Magyar könnyek árja, egy nemzet regéje, örökös reménye, szivünk legendája, mely a szabadságot most is várja — várja .... Péterfy Tamás.