Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-18 / 29. szám

XIII. év. 29. szám SHSfiset »i ár : évre 4 kor 04 f m\ érr* 2 Stor 04 f F»jy«ér« 1 kor 04 f 3&jsh ntue 8 fillér. Sner-lsieözti Z. Hlox-^rátiti- Lajos iyr-u.-n t^-at Ajrsaiis: Hirdetések dija megegyezés szerint Nyiltíír sora 1 kor Szerkesztőség kiadó vata. : Wlasics-utcsa 8. LENQTELFBEENCZ BOHBÉL.T GTÖEQ ST lap u ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Magyarság Zalaegerszegen. Igazán nincs ok arra, most az egyszer nincs ok arra, hogy szenvedélyesen, lázasan irjam ezt az ujságczikket. Mert amiről most teszek említést, máskor sem tartottam, most sem tartom nagy bajnak, hibáDak; legfeljebb egy kis szépséghiánynak lehetne mondani és tartani. A figyelmemet is mások hivták fel erre. S épen azért illő, hogy tiszteletben tartsa az ember e tekintélyes uraknak az észrevételét és figyelmeztetését. Országgyűlési képviselők voltak városunkban vasárnap Gróf Batthyány Pál képviselőnknek a társaságában s tetszett is nekik a mi szerény kis városunk, nyilsugár utczájával, az egy kilóméteres Kossuth Lajos utczával. Mi természetesen dicsekedtünk a tartalommal is, Hűek vágjunk a városunkhoz, Szeretjük szépnek, jónak, nagynak látni, tartani, hogy mások is olyannak lássák és tartsák. Elmondtuk tehát az előkelő vendégeknek, hogy jó és nemes ez a mi városunk. Jó és nemes ennek a lakossága. Mert a mi a legfőbb, abban itt egyetértés van. Sok különféle viszonyban különbözők az emberek : vannak szegények és gazdagok, urak és koldusok, tisztviselők és tisztséget nem viselők, kereskedők és vásárlók, ruhakoptatók és iparosok, földbirtokosok és napszámosok, koplalók és nyugdijasok, más tekintetben : vallásosak és vallástalanok, s a vallások, megint öt templom szerint igazodnak, továbbá politikai elvek szerint is a hányan vagyunk, annyi felé huzunk : vagyunk császárpártik és köztársaságiak s közből még egy sereg létező és nem létező államformát óhajtó. Szóval különböző elemek vagyunk, de egyben egyek vagyunk és erre mindnyájan büszkék vagyunk, egyben egyek vagyunk: hogy mindnyájan jó magyarok vagyunk — magyar szellemet ápolunk, mert minket is magyar szellem ápol. Jól van pajtás! feleli az egyik vendég egy kis szatírával, igazán színtiszta magyarok vagytok, tudjuk a híretekből s láthatjuk ezt itt most szemtől szemben is; de mégis van egy kis bökkenő a dologban. Hát nem különös é az, hogy mi mikor kijövünk a mi zagyva fővárosunkból Budapestről s jövünk ebbe az előlegezetten is színtiszta vidéki magyar városba: első mozzanatra is ezek a felírások fogadnak bennünket: Weis, Schware, Grünbaum, Goldgruber, Goldberger, Hofjmann, Reich, Weinberger stb., stb. Egyszerre zöldpaprika és vöröspaprika lettem. S nem árulok zsákban macskát, megmondom habozás nélkül, hogy Sümegi Vilmos volt, akivel beszélgettem. S egy kissé védelmeztem is ezeket az idegen hangzású neveket, de át kell látnom, hogy neki s a városba belépő idegen embernek, bárkinek, igaza van, ha ilyen hangulattal lép be a városunkba. Én a rohamos, tömeges és minden áron való névváltoztatásnak sohasem voltam barátja. De ellensége sem voltam s nem vagyok a helyén való névváltoztatásnak. Est modus in rebus. A maga helyén. A nem helyén való névmagyarosítások ellen irtam is egyszer. Azt hiszem, nem kell ennek a helyességét hamisan magyarázni. Ha önző czélokért. vagy csak fitogtatásért színlelésből történik a névmagyarosítás, s csupa tévútra vezetés játsza a főszerepet: akkor el kell ítélni minden tisztességes embernek a névmagyarosítást. Ez az a mindenáron való névváltoztatás. De van ám helyénvaló névmagyarosítás is. Ha az idegen névnek a birtokosa, aki egyelőre még idegen nyelvű és idegen lelkű ember is, avval a szándékkal jön a magyarok földjére lakni, hogy itt is lakjék: ez a szándék már első lépés a magyarosodáshoz. S ha olyanok a segítő körülmények, hogy ez sikerül is, akkor ez a második s egyúttal a befejező lépcsőzet is. Ilyen esetben helyén való s minden tekintetben szükséges, kívánatos a névmagyarosítás. Milyenek lehetnek azok az élet körülmények? a lakhatást elősegítő körülmények? — Ha annak az idegen nevű, nyelvű és szellemű embernek olyan terheket és kötelességeket kell elviselnie, mint a tömegnek; ha ugyanazon jogból és védelemből záratik ki, mint a tömeg ; ha ugyanazt a levegőt szívja, azt a vizet issza, s azt a kenyeret eszi, a mit a tömeg; ha ugyanannak az erdőnek a madara énekel neki is, s annak a forrásnak a csobogását hallja ő is, mint a körülötte élő tömeg; ha ugyanazon szokások között eszik, iszik, él, táplálkozik, ruházkodik, fekszik és kél; s ha mindezek között szeret élni és lakni, akkor megvalósul az az óhajtása és szándéka, hogy itt lakjék tovább is; akkor szereti a körülötte levő dolgokat, ami életet ad neki; akkor szereti az erdőt, a mezőt, amelyre rátekint; a füvet, fát, a követ, s a levegőt, amely körülveszi; a vizet, a bort s a kenyeret, a mely táplálja; a derült eget és a felhős eget, amely egyenlőn borong Egy herczegovinai vadászat. — Török ethnográfia stb. — Irta : Gróf Somsich Tihamér. *) Boszna-Bródon szálltunk át a keskeny vágányu vonatra, hogy Bosznia szépséges vidéken keresztül kanyarogva, Ivánnál a vízválasztó hegyet elkerühe szálljunk le Herczegovina felé. Conjiczán szállottunk le a vonatról, Herczegovina északi szólón. Zuhogott az eső. Ólomszinü felhőkkel tele az ég. Szomorú reményekkel kecsegtetett bennünket a rákövetkező napon kezdődő expeditio. Másnap hajnalban ébredve Diána kegyesnek látszott irántunk, mert tisztább volt az ég, csak egyes felhőket kergetett még a szél. Előie kirendelt fiakkereseink vártak, ezekkel hajtottunk át a Narentán, még a római korban épült hidon, hogy a kis városkának sokkal törökösebb színezetű részébe jussunk, képzeletünkben a rácsok *) Jobban mondva, nem annyira irta, mint lediktálta. Gróf Somsich Tihamér i rszággyülési képviselő, * Kossuth pártnak egyik kiváló tagja, többi képviselő társával együtt elkísérte zalaegerszegi kerületébe Gróf Batthyány Pált, B a beisámoló és népgyűlés végeztével, hol beszédet is tartott, kértük a Grófot, akiről tudtuk, hogy sport ember, s hogy az írása is élvezetes, mert élénk és színes, kértük, hogy adjon emlékül a Magyar Faizsba egy tárczaréazletet, de nem politikát ám, hanem csak sportot. Szívesen 1 igy szól. Szivarra gyújtott — s nem irt, hanem egymásután mondta, ami itt vas — ketten is irtuk, hogy hű. legyen. Nem is változtattunk rajta. Ezt a rendkivül érdekes szép sportciikket figyelembe ajánljuk. B. mögött szép szempárokat rajzolva magunknak. A Narenta völgyén haladtunk a kocsinkkal, míg az Utbár patakba értünk. Itt már apró kis mokány lovak vártak reánk, azokra átülve koezogtunk vígan, majd a patak partján, majd ennek rohanó vizén többször átgázolva a patakon fölfelé. Estefelé egy török effendinek kerttel köritett emeletes házához értünk, aki asszonynépségeit a háznak egyik Barkába internálva, bennünket egyik szobában vacsorával és hálással fogadott. A vacsora különböző töltött eledelekből: birka, csirke, töltött ugorka, paprika s tészta stb. állóit, melyeket egyik vadásztársunk gyomra sehogy sem akart bevenni, amiért vendégszerető házigazdánk meg is apprehendált, mert mikor vacsora végén köszöntük neki a vacsorát, mérgesen mondá: aki semmit sem evett, annak nincs mit köszönni. Másnap reggel kék volt az ég, mikor tovább mentünk lovainkon az Utbár eredete felé, a pataknak mind kevetebb-kevetebb víz — c.-ak köves száraz medrét láttuk. Nemsokára találkoztunk a kirendelt hajtókkal, bátor ficzkókkal, akikre a meredek hegyoldalban megindítandó hajtásban nehéz feladat várt. Erre nemsokára elhagytuk a patak medrét s egy serpentin uton mentünk meredeken fölfelé Egyik a másik után maradozott el, elfoglalandó az állását. Nemsokára megindult a hajtás. Nagyokat kiáltottak a hajtók. Zuhogtak a tőlük ledobált kövek, melyek a zergék riasztására szolgáltak. Nagy felhő hömpölygött ekközben az égbolton, irgalmatlanul zuditva nyakunkba tartalmát, mely hóból és esőből állott. Nemsokára az alsó álláson duplázást hallottam, kettőzött figyelemmel néztem az előttem levő sziklaoldalt, remélve, hogy a zergék megjelentek. Egyszerre csak alattam kopogni hallom a köveket és egyik Erdélyből jött vadásztársam jött állásom felé, nagy szivar a szájában, mondva, hogy menjünk a fenébe, itt nincs semmi. Vegyük elő inkább a 32 levelii bibliát. No, gondoltam, ezért ugyan kár volt oly messziről Herczegovinába eljönni. Zuhogott az eső is, szomszédom nyugtalansága a vadat amúgy is eltérítette volna onnan, megindultam m3gam is lefelé, visszajőve megállapítottuk, hogy a legelső álláson 14 zerge tört ki egészségesen elhibázva. Más zergéket is láttunk, melyek lövés nélkül menekültek el, elhatároztam, hogy én Herczegovinát zerge nélkül el nem hagyom, s nem hajtással fogom szerencsémet megpróbálni, hanem cserkészve fogok vadászni. Harmadnap öcsémmel s három törökkel föllovagoltunk a zerge regionba épített Tiszavtcza vadászházba, hogv ott az éjjelt eltöltve külön-külöa egy-egy töröktől kisérve, cserkésszünk a zergókre. Hajnalban jó friss időben elindultunk, alig mentünk azonban, oly hatalmas záporeső jött* amilyet ón életemben nem láttam. VÍESzamenekültünk a turistaházba, villám villámot követett, csattogott az ég, hullott a menykő s láttunk egy borzalmas zivatart, aminőt másutt — mint itt a