Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-18 / 29. szám

2 MAGYAR PAIZS 1912. junius 18. és derül fölötte és a tömeg feje fölött; szereti a földet, amelyen áll, amely őt is épen ugy tartja mint szomszéd érdektársait, nohát akkor megszereti azokat az embereket is, akik kőzött él; ezek a körülmények, a közös életnek közös kellékei öntudatlanul is testvérévé teszik őt azoknak, akik között él; ha testvér lett: akkor öntudatlanul sőt akarata ellenére is nyelvében és lelkében, szavában és érzelmében, szokásában és tulajdonságaiban olyan lesz, mint a tömeg, amelyb?n él, — a magyarok között magyar, közős érdekeknek átkában vagy áldásában osztozkodva. Ugy látszik, hogy Gróf Batthyány Pált, a nemes főurat nemcsak a kerületében s nemcsak volt főispáni székhelyén, Zalaegerszegen, de ahol megfordul, mindenütt becsülik és tisztelik. A vasárnapi ünnepélyre tizenketten kisérték el, részint képviselő társai, részint más barátai. Megelőző napon zalacsáni lakására érkeztek vendégeiként, ahol diszkapu várta a kastély előtt. Zalaegerszegen szintén sürgés forgás volt már szombaton; a Kossuth-utcza végén hatalmas diadalkaput állított Zalaegerszeg, a hosszú Kossuth utczán végig majdnem minden házon lengett a háromszínű zászló népszerű képviselőnknek s előkelő kíséretének a tiszteletére. Vasárnap d. e. 9 órakor tele volt közönséggel a vasutiház környéke. Zászlóik alatt vonultak ki az ipartestület tagjai Vörös Gyula elnökkel, a munkás egyesület tagjai Dr. Kele, Antal ügyvéd elnökkel s kisebb nagyobb csoportok a többi testületekből s a munkás dalárda stb. A vonat megérkezésekor a zenekar rázendített a Rákóczi indulóra s leszálláskor minden egyes orsz. képviselőt megéljenzett a közönség Gróf Batthyány Pál mellett sorban szállottak le Egry Béla, Gróf Somsich Tihamér, Bosnyák Géza, Maczky Emil, Sümegi Vilmos, Eitner Zsigmond, Kun Béla orsz. képviselők, továbbá: Balla Aladár újvidéki volt főispán, Gróf Batthyány Ernő nagybirtokos, Králík Ferencz, a szociáldemokratáknak egyik szószólója, Dr. Vida Gyula az orsz. diák-szövetségnek kiküldöttje s Czukelter Lajos, Gróf Batthyány képviselőnek a titkárja. Dr. Keresztury József ügyvéd, a zalaegerszegi kerület függetlenségi pártjának elnöke fogadta tartalmas beszéddel a vendégeket, kiknek nevében Egry Béla képviselő köszönte meg a lelkes fogadtatást. Eljöttek, úgymond, e jó magyar városba, hqgy az eszméket és érzelmeket kicseréljék s egymást erősítsék a, hazafiasságért való további küzdelemben. magas hegyekben — tapasztalni uem lehet. Majd jött egy hatalmas szól, recsegett, ropogott az épület minden izében, a törökök letérdepeltek, fejüket verték a földhöz, ugy kérték Allah oltal mát. Elhatároztuk öcsémmel, hogy kivárjuk e rettenetes Ítéletidő végét s azért élelmiszerekért leküldjük egyik emberünket. Másnap szitáló esőben s ködben ment le az ember ; nekünk a köd miatt a cserkészés lehetetlen volt, s igy egész napot a vadászházban töltöttük. Este ismét iütyölni kezdett a szól, most nem esőt, hanem havat hozva, egyszerie fehér leit az egész vidék. Reggelre elállt a havazás, azonban oly magas hóréteg födte a vidéket, hogy a cserkészés megint lehetetlen volt. Megkezdtük visszavonulásunkat lefelé. Ott, a bol följövetelünkkor minden száraz volt, mindenfelé zavaros viz hömpölygött, majd lentebb már a hó megszűnt, a zivatartól lesújtott döglött kecskéket, juhokat láttunk, melyeket a rohanó ár a mélybe scdort vala, Ugyanitt találtam egy vas nyílhegyet is. Az ut alsó felén élelmiszerrel megrakott törökünkkel találkoztunk, aki Eornyicza felé mutatva csak annyit tudott nekünk németesen mondani: Skandal! majd zsebéből egy levelet kivéve azt homlokához emelte, megcsókolta s mély meghajlással átadta ; sógornémnek öcsémhez iit levele volt ez. Érdekes, mily tisztelettel volt e török egy asszony levele iránt. E levélből mihamar megtudtuk, mit jelent a »Skandal« szó. A Narenta folyó a hatalmas erőzáportól megáradt, kiöntött, Nohát ilyenkor, miután már mindenben megmagyarosodott, ilyenkor igazán egészen helyén van, h)gy legutóljára a név is megmagyarositlassék. És itt igaza van Sümegi Vilmos képviselőnek, mikor erre a buzdításra frlhiv s irásom utján felhívja az illetőkst a külső változtatásra, — hogy az idegen ne ütődjék meg azon a kis külső formán. És nekem is igazam van, mikor azt mondom, hogy itt ebben a jó magyar városban belsőleg a már magyarrá lett emberek külsőleg is, névvel is legyenek magyarok. Borbély Oyörgy. Hosszú kocsisorban ^vonultak be azután a fellobogózott Kossuth utczán, a Bárány vendéglőig, három zenekarnak a nótája mellett, honnan nom hiányzott egy-egy rögtönzött rim és ritmus vonatkozásban a mai politikával. A népgyűlés ideje 11 órára volt hirdetve, melyet Zilahi István rendőrkapitány tudomásul vett és semmi akadályt nem gördített az útba, aminthogy arra okot nem is adna Zalaegerszeg lakosságának nyugodt magaviselete. Féltizenegy órakor már tömötten szorongott a közönség a szószéki emelvény körül s türelemmel és feszült érdeklődéssel állott itt d. u. félegyig két órahosszat ez a töL>b ezer emberből álló tömeg, melyről megjegyzem, hogy igen kevés kivétellel, mind komoly választó polgárból állott, a kerületnek legmesszebb községeiből is eljőve ide két három vezető ember, akik otthon elbeszéljék a hallottakat. Egyúttal megjegyzem s bátorkodom kijavítani a Zalában megjelent tudósítást, amely csak egynéhányszáz emberrói tesz futólagos emlitést — valószínűleg tévedésből. Hiszen a közönséges szobában kifeszített könyökkel harmadfélszáz ember ebédelt. De a piaczi utcza nagy térség s mint a magszoritott kévében a buzaszál, ugy szorongott az ember. Én sem számláltam meg, a Zala sem számlálta meg, de nem néhány százról, hauem néhány ezerről kell beszélni. Mig a szónoklatok sorozatára rátérnék, itt a bevezetésben főjellegzetességképen meg kell említeni, hogy politikai gyűlés lévén, a mai históriában természetes, hogy emlegetni kellett a főbb politikusok nevét s emiitették is a szónokok, pl. Gróf Tisza István házelnököt, Lukács László miniszterelnököt, s az is természetes, hogy a mai viszonyokat ismerve, a közönség rendkívül ellenszenvvel hallotta és fogadta e neveket, különösen a Tisza nevet nem lehetett kimondani egyetlen egyszer sem, erős és kiméházakat vitt el s asszonyok, gyermekek, emberek lettek áldozatai a rohanó árnak. A vasúti töltést hosszú darabon szintén elvitte a viz, megszakítva a vasúti közlekedést. Kornyiczára érkezve nagy volt az öröm, hogy semmi bajunk sem történt, mert komoly veszedelemben véltek bennünket a fából összetákolt gyenge vadászházbau. Kornyiczán lévő ideiglenes török inasunk, ki nem kevesebb, mint egy török bég volt és töredezve németül is beszélt, örömmel újságolta, hogy feleségeinkre vigyázott, azt mondva nekik : »menner fórt, die zwei Frauen marsch zusammen« — értve ezalatt, hogy egy szobába menjenek ! ő azután ajtajuk elé vetette meg ágyát és azt el nem hagyta. Azt is megtudtuk, hogy sehova egy lépést nem tehettek anélkül, hogy hűséges bégünk őket nem kisérte volna. Ez a bég egyébként is érdekes ember volt. Egyik reggel korán, amikor otthon voltam, felébresztett, hogy jöjjek gyorsan, érdekes dolgot fog mutatni. Házunk verandája kiszögellett a Narentára. sürün beuőve folyondárral. Attól nem messze bekerített fürdő volt török asszonyok részére, ahol rituális mosakodásukat végezték — és a verandáról be lehetett látni. De nem elégedett meg azzal, hogy ezt szabad szemmel nézzük, hanem nyolcszoros nagyítású prizmás látcsövemet is kihozta és szerfölött örülni látszott, hogy a török hölgyeket oly hatalmas dimenziókban láthatta. A másnapot pihenósnek szántuk s harmadnap letlen megjegyzések nélkül. Ugy, hogy a közpuség nem ügyelt már arra sem, hogy az a szóban levő Tiaza vájjon valamely hegynek vagy folyóvíznek e a neve: rokonszenvetlenül zúgott rá. Egyik szónok, talán Dr. Hajós, a magyarokra találó költöi kifejezéseket idéz Petőfitől, hogy „Századokig lomhán, gyáván Élt egy nép a Tisza táján!! tovább nem mondhatta, rázugott a tömeg a Tisza folyóra, hogy: Le vele! Abczug l Gazember!" A népgyűlés részletei a kővetkezők: Tivolt János, Zalaegerszegnek egyik legtiszteltebb embere, a közönség elé áll, megnyitja a népgyűlést. Üdvözli az összegyűlt választókat s a mi képviselőnknek idejött elvtársait és barátjait, apostolok ezek — úgymond, akik elszenvedik a bántalmakat de tovább hirdetik az igazságot, s egyenként bemutatja a néptömegnek a megjelent vendégeket. Indítványára kikiáltják a népgyűlés elnökéül Dr. Keresztury József ügyvédet s jegyzőjéül Dr. Patonai Lászlót. Gróf Batthyány Pál, a zalaegerszegi kerület orsz. képviselője kezdi meg a beszédek sorozatát, mielőtt azonban előlépne, a közönség köréből két szép virágbokrétát küldenek neki kettőt azért, mert tudják már, hogy feleségével Pallini Inkey Valéria öméltóságával együtt jelent meg Zalaegerszegen. Amint előtűnik Gróf Batthyány képviselő, a közönség lelkesen megtapsolja. A zalaegerszegi közönség lelki rokonságot érez a Gróf Batthyány családdal. A képviselő köszöni, hogy ilyen szép számmal megjelentek az ő programmjára. Most csak pár szóval jelzi a viszonyokat, az időt nem akarja lefoglalni megjelent barátai és elvtársai elől, akik bizonyságot tesznek itt az ók közös munkásságukról, szenvedéseikről, elvhüségükröl, másfelől amúgy is szándékszik a nyáron községeikben sorra meglátogatni a választó polgártársait s akkor közvetlenebbül is elbeszéli e legujabbkori történetét s küldetésének betöltését. Dr. Egry Béla a párton kivüli függetlenségieknek az elnöke: Beszél Gróf Tisza Istvánról és Lukács Lászbról. Különösen ez utóbbi demokratának vallotta magát, az erőszak ellen nyilatkozott, később megváltozott, az ellenzéki képviselőket kihurczoltatták, akiket maga a nép küldött oda. A többségi akarat akkor szent, ha erkölcsi alapon áll; de Tisza ... — a közönség göcseji szokásával rámondta, hogy „roszseb a nyakára." Dr. Egry Béla megmagyarázta, hogy az országban egyenkénti szavazók szerint 300 ezer ember szavazott a munkapártra s 500 ezer az ellenzékre. Beszél az u. n. rezoluczióról. A mai idő hasonlít a 48 előtti időkhöz. Voltak akkor is, vannak most is korbácsütések a nemzet hátán. Most a junius 4. már a második korbács suhogtatás. Hány lesz még ? ! Deák Ferencz megcsinálta 67-ben a kiegyezést becsületesen, de nincs végrehajtva becsületesen. Összetartva, vállvetve el kell söpörni az ellenséget , . . Gróf Somsich Tihamér, a szomszéd somogy_ gyönyörű időben indultam meg, most már nem lóháton, hanem egyenes irányban a hegynek neki vágva gyalog, öcsémnek már elment a kedve a további kísérletektől. Reggel 6 órakor indultam, az ösvénytől jobbra balra egyes kis házak, majd legalyazott kis erdők voltak, ugyanis a galyakat alomnak hordták a kecskék részére. Csikorgott szeges talpú czipöm a köves kavicsos uton három kísérőmmel. Vígan másztam fölfelé, biztos tudatában annak, hogy kitartásomat siker fogja koronázni. Délután 4 óra volt, mikor a hegy tetejére értem, melynek másik oldala meredek kősziklákból állott. Nem messze a hegygerinczen innen leültünk pihenni, s egyik bosnyákom Markó Veces vörös kezét fejéről levéve lenézett a hegy szirtről hátha zergét látna, hirtelen visszaugrott és súgta, dívacosa (zerge). Rögtön ott termettem ón is, nézek le és súgom neki, nem látok semmit. Bosnyákul feleli, 10 lépésre. Persze nem gondoltam, hogy ezen óvatos vadat oly közelről pillanthassam meg. Csakugyan egy szép zerge bakot láttam meg, a mint gyanutlanul legelt, a következő pillanatban gerinczén lőve, gurult la a meredek hegyoldalon. Lövésemre még 6 zerge ugrott ki, ebből kiválasztva még egy bakot, karikázott szintén halálosan találva lefelé. Lőttem már eddig is sok zergét, de mégis kimondhatlan jó érzés fogott el, hogy végre van annyira áhítozott herczegovinai zergém. A két nehéz zergét csinos legényeim vállukra vették ós vígan haladGróf Batthyány Pál orsz. képviselő látogatása választói előtt s a zalaegerszegi népgyűlés.