Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-27 / 26. szám

XIII. év ZalMqartieg, 1912, junius 27 26. szám SJSflürtíil 4r : Sgy órr* i kor. 04 f fél ént 2 kor. 04 f 3i«í7«dr« 1 kor. 04 f JSsya* 8 fillér. Hirdetések dlj» megegyezés szériát. Nyilttér sora 1 kor SaerlEesEti Z. BCox-^átilhL Lajos IMI ix-n "k-atár~8afe : A kiadóvatai: Wlasics-ntcsa 8. LBKG-TBL FEHEN02 BORBÉj_,"2" Q-TÖBQ 2" iap i' aidonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Julius 1 én aj évnegyedbe lép a Magyar Paizs 1 korona előfizetési díjjal. Fölhívjuk erre a közönség figyelmét. Az esetleges hátralékok elküldesét szintén kérjük tisztelettel, hogy a lap küldése ne szűnjek meg. Van rendőrkapitányunk. Tudniillik, nekünk zalaegerszegieknek, akik a sors szeszélyéből régóta nélkülözzük ezt. Idestova bárom esztendeje, hogy csak helyettesítéssel van betöltve a zalaegerszegi rendőrkapitányi állás. Dr. Bálás Béla főispán tegnap kinevezte Gyurgyokai Zilahi Istvánt Zalaegerszeg város rendőrkapitányának. Alkalmak adtán többször tettünk említést a rendőri hivatal fontosságáról, szép czéljáról, s tisztviselőségének kellékeiről, a rátermettségről stb. Megemlítettük azt is, hogy minden sürgősség mellett talán jobb s a közönség javára íog válni, ha a főispán ur, itt még uj ember lévén, nem sieti el a dolgot, hanem szétnéz egy kissé, tájékozódást szerez a dolgokról, a viszonyokról és az emberekről, s a humanitást is tekintetbe véve, amit mindenki magasztal az uj főispánban is, szabatossággal és tapintatossággal elsősorban a közönség érdekét tekinti a rendőrkapitány kinevezésénél. Emberileg számítva ez a leghelyesebb eljárás. S emberileg számitva jó reménnyel is nézhetünk az uj rendőrkapitány működése elé. Zilahi István, igaz hogy nem idevaló ember s a helyi viszonyok részletességeit egyelőre még nem ismeri, de nagy előny evvel szemben, hogy a fővárosi rendőri hivatalnak volt eddig a tisztviselője s igy szakavatott embert kell benne látnunk. Htvataloskodása előtt a dortmundi rendőrségi szaktanfolyamokon tanult. Az a képzeletbeli hátrány pedig, hogy nem idevaló, sok tekintetben előny. Legalább nincs kitéve az igazságszolgáltatás eljárása a nepotismusnak, a sokféle komasági viszonyok miatti részrehajlásoknak, — melyet, sajnos, végkép ki nem lehet irtani, de legalább mérséklődjék egy kissé. Higyjük és reméljük a jobbat. Ennek a szegény városnak, várossá születése óta, mondjuk meg az igazat, nera volt egyetlen alkalmas rendőrkapitánya sem. Az első Gaál Károly volt, tisztelet-becsület az emlékének, becsületes jámbor ember volt, de talán épen jósága miatt felette igénytelen, (hivatalos nyelven tekintélytelen) ember létére épen csak hogy kezdetnek volt jó. — Csentericz Béláról még kevesebbet mondhatunk, mint a halottakról. Gyorsan elfutott Amerikába. — Sághy Lajos előbb közjegyzői irodában dolgozott s most már kitűnő kapitány lehet Székesfejérvárt, de mért hogy épen Egerszeg legyen az ő iskolája? Ezenkívül is igen nehéz viszonyok között volt újonc létére. Ekkor volt a darabont világ. Keservesen kellett neki a tojás táncot járni. Mezriczky Jenő városi tanácsos saját maga is tudhatja magáról, hogy a közigazgatás egyéb ágaiban jeleskedhetik, de egy rendezett tanácsú város rendőrségi tisztségének a vezetésére más készültségü és más készségű ember kell . . . Mert nem kell kicsinyelni egy 11 ezer lakosságú városnak az érdekét, akár egészben véve, akár egyes emberekben. Higyjük és reméljük a jobbat, hogy az ötödikkel jobban megsegít az Isten. Mezriczky Jenő az eddigi helyettesítő rendőrkapitány pedig valószínűleg elfoglalja előbbi állását, a városi tanácsosságot, mert ezt a helyet Wéber Ödön szintén csak ideiglenesen töltötte be. Az uj rendőrkapitányt bizalommal fogadja a képviselő testület a közönség nevében s szigorú, de részrehajlatlan eljárásától a provincziájába tartozó ügyeknek javulását várja. B. A „kiépítés." — Aratás előtt. — Nem annyira kiépítés, mint kiszorítás, kiékelés, kikergetés volna ez, a miről szó van. S ha már építésről volna szó, akkor is megépítés volna, vagy fölépítés. De építésnek sem építés. Hanem hát ha építésnek mondják, legyen hát kiépítés. A magyar állam ,,kiépítése." Már gyermekkorom óta hallom, a hol csak beférkőzhettem a szónoklatok csarnokába, hallom a vezérférfiaktól, a lelkes szónoklatokat, hogy az „állameszme" igy ! a magyar „állameszme" ugy! a nemzeti állam „kiépítése" igy! a magyar állam „kiépítése" ugy! Az örök napsütésben ... Nizza, junius hó. Az izzó, vakitó napsütésben bágyadtan, andalogva száll a Cote d'Azur fehér sirálya. Száll a végtelen viz fölött. Hosszú-szárnyas, karcsú testét játszva ringatja a széltelen levegőben. Elbágyasztotta a forró sugaru déli nap, a tenger levegébirodalmának ezt a biztos szemű, bátor utasát, a hatalmas aczélhajókat is összeroppantó, házmagas hullámokat vető vad viharoknak is félelmetlen kormányosát. Most ott kóvályog lomha testtel a lecsendesedett viz fölött, amelynek napsugár játékos, gyöngén ringó szintjén csintalan delfinek játszanak egymással kergetösdit és métereseket ugró repühalak fürösztik csillogó pikkelytestüket a napsütésben. Ez a finom, gyöngéd, gyöny irü madár, a sirály, egész szimbóluma már a Mediterranée világának. A szárazföldi ember beczéző szeretettel veszi körül karcsú alakját, s aki csak egyszer is járt itt, Európa »paradicsom«-ában, az visszakívánkozó érzésekkel gondol első földközi-tengervidéki utazására, amelyen bizonyosan kedves hangulatokat talált maga körül. Talán gazdagabb érzések ébredtek föl a szivében, taián gyöngéd szerelem ébredt benne valaki iránt, aki az odaadását leginkább fel tudta kelteni maga iránt. Itt, a l'amor eterna grandé .. . megszentelt földjén az emberi sziv legnemesebb érzései kelnek életre bennünk. Ezen a tájon különben megszámlálhatatlan sok finom szerelmi regénynek emléke él a fogékony lelkekben. Kezdve a bánatos Dido egykori virágkertes provincziáinak költői világától, végig a csendes valencziai partokon, Gataloniában, Proveuce-ban, az olaszfranczia Riviérákon és Itália nyugati partjain, le egészen Szicziliáig, sok századoknak lirai költészete van tele az ötök napsütéses Mediterrannée szereimi regényének emlékeivel. A nagy Alhamar szerelme a gyönyörű Naireddával, Petrarca nagyszerű verses elbeszélésében Ghateaubriand lovag gyöngéd viszonya a kedvesével: Vauclával, azután Pál és Virginia szerelme és több más, ma már csak az irodalomban tovább élő halhatatlan szerelmek emléke zsong körül itt bennünket, ezen a tájon. És hogy a nagy élők közül is innen vegyünk példát, Rostand, a fenomenális franczia költő iá itt éli, egy fejedelmi Ízléssel berendezett tengerparti kastélyában, a spanyol Cambo ban meghitt családi életét a hitvesével, akinek élő emlékezéséhez lehet sorolni D'Annunzio-nak a nagy Dusevel hosszú éveken át folytatott egykori lángolásos szerelmi életének ma már csak az — emlékét. Vájjon ez a D'Annunzio—Duse élte költői szerelem bevorul-e majd egykor az irodalom halhatatlanságába, ugy, amint például Petrarca bevezette oda az ő halhatatlan Lauráját?! Itt a Mediterranée nyári hangulatának diszkrét csendjében ma is sokat beszélnek még a világhírű orosz iró: Pjeskov Akxejnek, költői nevén Gorki Maximnak Andrejevna Olga egykori szentpétervári színésznővel kötött szerelmi házasságáról. Róluk, a ritka orosz nagyokról, akik a profán szemek és indiszkrét szájak elől félrevonultak a kies Capri szigetére, ahol ennek a festői, izzó hangulatu vidék egész múltjának minden emléke, az egykori Pompeji, a középkori Napoli, a mai Sorrento, minden . . . minden .. . a multfelejtő, lángoló szerelmi odaadásnak nagyszerű, daloló költői emlékeivel van tele. Az egymást megértő sziveket a nyár is elhozza ide. Aki nem beteg testét gyógyítani, hanem megifjitó hangulatokat keresni, uj impressziókat gyűjteni, lélek-örömök színes fantomjait kergetni jön ide, az minden évszakban megtalálja változó életének azt a benső harmóniáját, amire ezt szoktuk mondani: »ezórt érdemes volt ide jönni.« A tengervidékek temperaturája, a déli földrészeken is, nyáron sem kellemetle- ül bágyasztó. Itt a tenger szüntelen széljárása állandóan frissen tartja a levegőt a nálunk megszokott kánikulában is. Mostanában egy csodaszép szerelmi regény befejezéséről beszélnek itt a beavatottak. Egy világhírű orosz festőművész, akinek a megszámlálhatatlan babérait a müvés?i érdemekben gazdag, plasztikusan szép, megőszült fehér teje köré rakja az ő müvészetmegértő, hálás, nagy publikuma s aki a világhírű moszkvai Treptakovképtárnak Werescsagin mellett a legnagyobb büszkesége : Gosp. Jan R . . . ., — harminczév után visszatért első szerelméhez Ana W .. .hoz, egy egykor sokat ünnepelt lengyel operaénekesnőhöz. A művész ma — ugy mondják — 60 esztendős és a művésznő, amennyiben az ő éveinek számát még ezek a beavatottak sem tudt?k pontosan megálíapilani, körülbelül szintén ennyi idős. Valamikor, régen, három évtizednek előtte, az orosz szinházjáró közönség és az orosz bohém-