Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-20 / 25. szám

XIII. óv. Zclaegergaefl, 1912. junius 20. 25. szám £*tfis«t-si tx T érf i k+t 04 f m in* 2 kor 04 f !»"»?y»*rí 1 knr 04 f 4<?yw »xá«j 8 fillér. Hirdetésit dija negegyszés szerint. Nyilttér sorai 1 kor Szerkesztőség kúdóvftUt: Wlasics-atca» 8. ScerlcesBtl 2Ü IEECo:r*-v-á/t±i. Lajos M-amcatársals: L EJ 1TC3- YEL FERENCZ BORBÉI. ~5T Q-TÖEA ST í»p ^idonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Jnlins 1 ón aj évnegyedbe lép a Magyar Paizs 1 korona előfizetési dijjal. Fölhívjuk erre a közönség figyelmét. Az esetleges hátralékok elköidesót szintén kérjük tisztelettel, hogy a lap küldése ne szűnjék meg. Zalaegerszegnek mostani vezetősége megértette, megérezte, hogy a pornak a lekötése, eltüntetése a mai kor hóhérjának: a tüdővésznek a koporsó fedele. Elzárja a baczillusokat, spórákat. Azok rendre elpusztulnak, mint ahogy eddig a tüdővész sok-sok embert döntött dicstelenül a sirba. Városunknak vezetője ahol egy kis szabad teret lát: oda virágokat, fákat ültettet. Ezek az intézkedések az egészségre olyan jótékonyak, mint aminő a Sahara sivatagban eltikkadt vándornak egy ital viz. Szerves világunkban a virágok képviselik az erkölcsöt, a fák pedig az életerőt. Igy terjeszti, szolgálja az erkölcsöt városunknak vezetősége, s igy tereli a gondolatunkat és akaratunkat arra, hogy erősek és erkölcsösek legyünk. A „ Barossliget" eddig is szép volt, s most a virágok képezik derűs, zöld öltönyén az ékszert. A „Baba-lak" kertészetét és Havas Kristóf mükertészt dicséri ezért az erkölcsös ember. Faragó Béláné csak a minap készíttetett a nagy templom közelében szemet gyönyörködtető virágos kertet, s ime már útban vau a gimnázium előtti szabad térnek a díszítése, frsitása is. Magas gondo'at, hogy az iskola közelében létesítenek virágos kertet! A fiatal ság igy már a zsenge korban magába szivja az erkölcsösséget, s megtanulja azt, hogy az erősségnek a symbolumát: a fát, meg keli becsülni. —I —c. Vigyük gyermekeinket ipari és kereskedelmi pályákra! Ma-holnap vége a tanévnek s a diákság egy része vakáeziózik, másik íésze pedig egy másik iskolába: az élet iskolájába lép. Régi, kipusztíthatatlan rákfenéje társadalmunknak, hogy mindenben a divatnak óhajt hódolni. Amikor a szülő a rnoderu áramlattól elragadtatva bármily nehezére is essék, de gyermekét tovább tanit:atja, hadd legyen ur, intelligens ember, tartozzék a lateiner osztályhoz, legyen orvos, ügyvéd, mérnök, tanár stb. akkor részben a divatnak saját hiúsága oltárára hoz áldozatot. Nem keresi, nem kutatja, vájjon gyermekének van e a tovább tanulásra kedve, van e akaratereje, energiája, eleven és éles felfogása, hogy a már emiitett pályákon valamire vihesse is, ne pedig tucat-ember maradjon. Nem veszi figyelembe, hogy a diplomához kötött pályák túlontúl vannak elözönölve s akinek nincs kiváló képessége, nagy kvalitása, vagy pedig megfelelő protekciója, (ami sokat nyom manapság a latban), az bizony elveszett embei ezeken az »előkelö« pályákon, minden »tekintetes« czime mellett is. Másodsorban a szülőnek az anyagiakkal is kellene számolnia, vájjon módjában álland e majd mindvégig támogatni gyermekét, nehogy a fél uton elakadjon. Nem ártana már egyszer tanulni a czivilizált külföldtől, hol az iparos mesterség, a kereskedés nem annyira lenézett foglalkozási ág, mint nálunk. Tömérdek a müveit és jól szituált iparosok száma a külföldön, akik szégyenkezés nélkül léptek erre a pályára; sőt nem kevés azoknak a tehetősebb szülőknek a száma sem, akik minden hiúságot félretéve, ipari, vagy kereskedelmi pályákra adták s adják gyermekeiket. Rt volna az ideje, hogy n lünk is szakitanának azzal az előítélettel, hogy az iparos és kereskedői pálya lenézett pálya, mely nem biztosítja az illetőknek az intelligencziát, a közbecsülést Ne felejtsük, hogy mily nagy fontossága van az állami életben az iparnak és kereskedelemnek! Sokkal messzebb állanánk, ha mind nagyobb számmal lépnének gyermekeink az ipari és kereskedelmi pályára. Szomorú tény ugyanis, hogy tömérdek Magyarországon az idegen ajkú iparos és kereskedő. Ezek látva a mi balvéleményünket ezen pályák iránt, mind sürübb rajokban özönlenek be hozzánk külföldről és csakhamar biztos talajt vernek lábaik alatt, mig a mi diplomás embereink tekintélyes része koplal, állás és foglalkozás uélkül ténfereg. Hány hivatalszolgai, képviselőházi terembiztosi állásra pályázott már és fog még pályázni ügyvéd, orvos, tanár. És b 'ny iparost és kereskedőt látunk a jólétben, gond nélkül élni! És mindezek daczára a társadalom nem akar, vagy nem tud eszmélni. Igen, tanitassuk gyermekeinket általános művelt égre és aztán adjuk az iparos, vagy kereskedői pályára. Dobjuk már sutba azt az elavult tant, hogy gyermekeinknek mindenáron »tekintetes« uraknak kell lenniök, hogy »tekintélyes« emberek lehessenek. Hiszen e pályákon már annyian vannak, hogy az egyik a másikat eszi. A kereskedelem és az iparé a jövő. Ne engedjük tehát át e teret a külföldnek: a mi területünkön mi vessük meg szilárd alapját létfentartásunknak, ne engedjük, hogy édes magyarnyelvünk rovására, itt mindenféle nyelvek hangozzanak s a mi kenyerünket egyék amellett az idegenek. A szülő legyen tisztában gyermeke lelkületével, képességeivel, hajlamaival és kedvével. Hámozza ki a valót s amihez valóban kedvet érez, arra a pályára adja. Nem mon íjuk, hogy a szülő erőszakolja gyermekét az iparos, vagy kereskedői pályára, ha ehhez hajlandósága nincs, de vissza se tartsa azoktól, h a gyermeknek kedve van azok bármelyikéhez. Egyébként a serdülő gyermekbe már korán bele lehet oltani az iparos és kereskedői pálya iránti szeretetet, ami ha beiéoltódik, minden rábeszélés, minden erőszak nélkül is önként, fog e pályákra kívánkozni. Ne felejtsük el, hogy jobb a stisztelt czim« mellett tele gyomorral fittyet hányni a világnak, mint a »tekintetes« czim mellett a »Nap« vendéglőben ebédeini s a Holdban vacsorázni! Gróf Batthyány Pál Zalaegerszegen. A képviselőházi nagy háborgások után a zalaegerszegi kerületnek népszerű országgyűlési képviselője, Gróf Batthyány Pál megjelent zalaegerszegi választói előtt. Ez azonban nem beszámoló s nem hivatalos körútja volt, csupán futólagos átvonulás; julius 14 re van tervezve Zalaegerszeg és környéke részére nagy gyűlés s akkor fog beszámolót, tartani a képviselő. Most csak a Nagykanizsán tartandó vasárnapi népgyűlésre ment s szombaton este jőve, kiszállót*. Zalaegerszegen meghámi, s családjával együtt meglátogatta a gimnáziumi diákok majálisát. A közönség azonban amint neszét vette, hogy érkezik régi főispánja, jelenlegi képviselője, elég volt hozzá néhány óra, hogy futó tűzként elterjedjen a hire s néhány órai készülődés után hatalmas tüntetést rendezett tiszteletére a vasúti megérkezésnél is, s este fáklyás zene tartásával is. A képviselőnek egyik leglelkesebb híve Jámbor Henrik, mint egy eleven újság és élő telefon pár óra alatt beszáguldottá a várost s az esti félhat órai vonat-érkezésre már tenger nép tolongott a vasút udvarán a függetlenségi pártnak hatalmas fejér selyemzászlójával, annak jeléül, hogy az ő tiszteletére egy hang ellenvélemény sincs. A házakra kitűzték a nemzetiszínű lobogókat. Megérkezéskor háromszoros riadalmas éljenzés fogadta. A kocsiból leszállva, Dr. Keresztury József ügyvéd fogadta a Gróf képviselőt tartalmas beszéddel, melynek az a veleje, hogy a képviselő házban a képviselőt ért sérelem sérelme egyúttal az alkotmányos nemzeti ügynek is, de közvetlenebbül sérelme a választó közönségnek s minden egyes választónak, s a választó közönség nevében kéri a képviselőt, hogy a jogosságért, alkotmányunkért s nemzeti szabadságunkért küzdjön tovább is. — Gróf Batthyány Pál képviselő lelke mélyéből köszöni ezt a szép ünnepi fogadtatást, mely önkényt nyilatkozik meg az ö választó közönségében s amely annál nagyobb erőt ad neki a további küzdelemre. Röviden jelzi pár szóval, hogy a mostani zűrzavaros állapotban pártíeleivel együtt élete árán is védelmére kél a megtámadott jognak. -- Az éljenzések csillapultával a Dr. Thassy Gábor automobiljára ült a képviselő s egész lassú menetbea érkezett a Kossuth utczán a Bárány vendéglőig; előtte lengett egy kocsin a fejér zászló s utánna szép sorban számos ifjúsági egyesület és a zenekar; az ifjúság énekelte a Kossuth nótát, közbe-közbe kiáltva :Éljen Gróf'Batthyány! Kovács Gyula! Éljen a választójog! s abczugolták Gróf Tisza Istvánt. A nótába is beleszőttek egy hirtelen talált uj sort, hogy: »kötelet a, kötelet a Tisza Pista nyakára." Egyébiránt minden a legszebb rendben ment. Semmiféle rendőri beavatkozásra nem volt szükség. Rendőrt nem is láttunk. Nem is volt rá szükség. A mint. a legtöbbszöri példa bizonyítja, az oknélkuli beavatkozások szokták előidézni a nagyobb bajokat. Jelenvolt a városunk legfőib öre, a népszerű polgármester s az ilyen tekintély leginkább biztosítani szokta a rendet. Gróf Batthyány Pál képviselő kiment a kaszaházi kertbe családjával és kíséretével együtt s meglátogatta a gimnáziumi majálist, ahol szintén őszinte meleg óvácziókban részesült. A diákokat mindig figyelemben részesítette a gróf minden nevezetesebb alkalommai; a grofoé évvégi vizsgájokon is megjelent egy alka'ommal. A diákok most őrt állítottak ki az országútra, hogy jelezze az előkelő vendégek érkezését. Az adott jelre aztán az egész diáksereg szászlókkal vonult eleibök s éljenzésokkel kisérték ünnepségük színhelyére. Este 9 órakor az ipartestület és a dalos kör fényes fáklyás zenés menetet rendezett az ipartestület székházától. Nagy tengernép hullámzott a széles utczákon, éljenezve Gróf Batthyány képviselőt s a választó jogot. Dr. Hollósi Pál fiatal ügyvéd üdvözölte a város közönsége nevében avval a szép hasonlattal kezdve, hogy hasonlít a magyar nemzet egy nagy utat tevő vándorhoz,