Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-20 / 25. szám

2 MAGYAR PAIZS 1912. junius 20. poros uton verejtékes homlokkal vándorol immár ezer esztendeje, valamit keres, keresi a szabadságot s mikor épen közel volna hozzá: leütik a < lesben állók. De nem hiszi, hogy halálosan le- • verjék. Erőt ad neki az életösztön s az igazság. Csak legyünk nyugodtan, irgalmatlanul vissza fog sújtani majd. Köszöni a képviselőnek, hogy érettünk küzd és szenved, A közönség többször megtapsolta és éljenezte a bátor lelkes beszédet. Gróf Batthyány Pál képviselő hosszabb beszédben válaszol a Bárány vendéglőnek emeleti ablakából. Köszöni a bizalmat, igéri, hogy érdemes les rá ezután is, jellemző vonásokkal ismerteti a viszonyokat — s harsány szava végig zug a hullámzó tömeg feje fölött, hogy ő utolsó véglehelletéig a jognak, az igazságnak s a népnek érdekéért küzd, mely nép most immár az érettebb politikai históriában nem a régi elnyomható népréteg, hanem maga a nemzet. A nép választójogának a hive. A népet csendre és rendre inti. A mostani hallatlan bántalomért ökölbe szóiul ugyan a kéz, de egyelőre tegyük zsebbre. Várjunk alkalmas időre. Az éljen riadal után a közönség énekével kisérte a zenekar himnuszát. Azután a tömegből kiáltások hallatszanak, hogy: Halljuk Dr. Hajós Ignácz ügyvédet. Dr. Hajós a kívánságnak engedve az ablakból beszédet intéz a közönséghez. Megkapó képet mutat fel Katona József Bánkbánjából, az elnyomott nép panaszát, hogy akik midiókat zsebelnek, törvényt ülnek a nyomoiult szegény ember feje fölött, aki éhségtől kényszerítve egy galambfiókát merészelt lelőni az uraság kertjéből. — A választójog kér- i désében szintén hangoztatja a nagy néptömeg J érdekét, jogát és hatalmát. A mostani csendes- j ség hasonlít a tengeri vihart megelőző cseude- ) séghez, de ha feltámad Petőfiként a néptenger vihara, eperszem lesz haragjának a hátán járó hajó uraság; szárnyát a lobogó vitorlát kitépi s árboczával írja a habokba sorsát, hogy nem fog pihenni többé kikötőben. A nagy tetszéssel fogadott beszédek után kevés ideig még tüntetett népszerű képviselőjé- \ nek ablaka alatt a f?klyás tömeg, énekolt és I éljenzett, s mikor észrevették az ablakban Batthyány grófnét, Inkey Valériát, sziutén megélje ezték, aztán a Kostuth nóta hangjai mellett csendesen szótoszlott az óriási tömeg, melyet 4—5 ezerre lehetett becsülni. Hajszálnyi rendzavarás sem történ

1; a legszebb rendben hullámzott az a nagy tömeg. Ez a népnek . lélektana. Ö szeretetből gyűlt össze 3 ahhoz mérten viselkedeit. Talán csak képzeletbeli h dolem volt az az előzetes hír, hogy két ; ablakot be fognak dobni, ahonnan üd ózlet ment Gróf Tisza Istvánnak. Egész ünnepély alatt két ! esendőit ie• ietett látni, akik a Giáner vaskeres- : kedés-- eiőiti sarkon álldogáltak. í í A nemes viselkedésért elismerés iileti a kö- ! zonséget. Gróf Batthyány Pál tiszteletére este közös j vacsora volt a Bárány vendéglőben. A képviselő | másnap délben Nágj kanizsára utazott titkárjával Czukelter Lüjossal, hogy részt vegyen az ott. ! rendezett nagyméretű népgyűlésen. Középosztály és a drágaság. A Magyar Paizs programmjába mélyen belevág ez a következő czikkely, melyet a Balatonvidék ír. A földmivelő nép — mondja a B. V. bár szintén érzi a drágaságot — vele egyensúlyba belyezkedhetik, hiszen termékeinek áremelkedésében lépést tarthat az egyéb fogyasztási czikkek ; drágulásával s amint azt az utóbbi évek termény 1 és élelmiszer árai igazolják, bizonyos mértékben i lépést is tartott vele. Ma tehát a mezőgazda 1 helyzete — a drágaság szempontjából nézve — í nem mondhatja kedvezőtlennek, sokkal eagyobb baj itten az évről évre ismétlődő és erősbödő | munkúsmizéria. Nagy általánosságban az ipari munkásság hely- j tate is kielégitö, hiszen az utóbbi években a i n unkabérek jelentékenyen emelkedtek s a szer- . vezett munkásosztályt anyagi viszonyainak javítására épen szervezettsége képesiti. Ezzel természetesen nem mondtam azt, mintha a szervezett munkásnépnek ma aranyvilága volna, de a drágaság szempontjából — tekintve a munkabérek folytonos emelkedését — mégis tűrhető helyzete van. A középosztály az, mely a drágaság súlyát leginkább érzi és pedig ennek az osztálynak ama rétegei, melyeknek nincs módjukban jövedelmeiket kiadásaikhoz viszonyítani, vagyis a szükséglethez mérten fokozni. A hivatalnokok, nyugdijasok, akiknek fizetése egyforma, akár van drágaság, akár nincs, ezek nem képesek a mai viszonyok mellett küzdeni az árral, részint azért, meit régi idő óta ezek fizetése emelkedett a legkevésbé, részint pedig azért, mert jövedelmükhöz mérten a legtöbb társadalmi kötelezettséget ró rájuk az élet, mely megkívánja, hogy urak legyenek, cs k azt nem adja meg: miből. Az, hogy ezen osztály jövedelme emelkedett az utóbbi években legkevésbé, statisztikai adatokból bizonyítható, mely adatok egyúttal azt is igazolják, hogy az rnyagi lejtőn ez az osztály menthetetlenül csúszik lefelé. Életigényeit nem redukálbaija, alapos javulásra kilátása nincs, szervezetei gyengék, jórészt tehetetlenek, s az anyagi romlás biztos uton vezeti a shivatalnok utak« at a szoezializmus karjaiba. Azt nem mondom, hogy az utóbbi időben egyáltalán nem emelkedett- volna a hivatalnoki osztály fizetése, de ez az emelkedés távolról sem áll arányban a megdrágult életviszonyokkal, mert hiszen cssk ezelőtt tíz évvel könnyebben megélt egy hivatalnok család ezer forintból, mint ma kétezerből. Azonban az itt folyamatban levő anyagi züllés okait nem ;-zabad tisztán a drágaságban keresnünk. A biztos existentia alapfeltételeit rúgta el magától az utóbbi időben a hivatalnoki osztály egy része akkor, mikor nem jövedelmeihez mérte a kiadásait, hanem az általános társadalmi kényszer az urhatnámság hatása alatt a több jövedelemmel rendelkező társadalmi osztályok majmolásában látta uri mivoltjának megőrzését, nem alkalmazkodott a megváltozott viszonyokhoz élet módban és költekezésben. A nem lateinerosztályhoz tartozó társadalmi rétegek a tekintélyi egyensúlyt — mely uálunk nagyon is sajnál, tos irányban az »igazi« urak felé billent — anyagi megerősödéssel igyekeztek nagyon is helyesen helyrehozni. Az iparos, kereskedő és földmivesosztályok tekintélyének növekedése mellett a hivatalnokosztály tekintélyének, uraságának mázát is meg kellett őrizni bármi áron, költekezésben és életmódban, ezért elmaradni nem akartak, ez pedig csak az anyagi romlás árán volt elérhető. Az a sok törvénybe ütköző cselekedet, mely bűnös uton is pénzszerzésre irányul, áldozatait jórészt ebből az osztályból szedi, nem véletlen müve, hanem lépésről-lépésre közeledő súlyos társadalmi bajoknak előrevetett árnyéka. Segítség itt a viszonyok alapos javulásáig csak egy van, leszállani arról a köles invett lóról, melynek adóslevél a nyerge és váltó a kengyelvasa. N. Ipartereintés. Teremtsünk ipart. Ez minden magyar embernek követelése. De milyen ipart? Olyant, - mely feldolgozza készgyártmányokká az itthon termelt nversanyot, nehogy á szükséges munka diját • idegen munkások kapják, idegen gyárosoké és vállalkozóké legyen i feldolgozás által elérhető haszon is; olyant, a mely a hazai fogyasztási szükségletet legalább n.'gy részben ki tudja elé- '• giteni, nehogy iparczikkekért évről évre több • milliót fizessünk a Külföldnek. Sajcos, jelenleg u.'y áll a helyzet, hogy sokkal j többet fizetünk a külföldnek, mint a mennyit 5 kapunk. Szóval deficzitben vagyuuk. Ez pedig a ; nemzeti elszegényedést vonja maga után. Ha tehát élni, vagyonosodni akarunk, akkor a mainál erösebb ipart kell teremtenünk és azt hatá- j lyosabban kell pártolnunk, mint eddig. Ez mind j igaz és ebben mindnyájan megegyezünk. Nincs azonban igazuk azoknak, kik hazánkból j egy második Angolországot akarnak csinálni, akik j a buzakazlak helyén füstölgő gyárkéményeket \ szeretnének látni. Erre egyáltalán nincs szüksé- s günk, de különben nem is volna észszerű sem. j Élelmiszerekre is faltétlenül szüksége van az I emberiségnek. De hol állítsák elő az élelmiszere- ] ket, ha nem azokban az országokban, a melyek j természetüknél, fekvésüknél, földjüknél fogva a ! legalkalmasabbak erre. Ilyen ország mindenesetre ] Magyarország is. Nálunk tehát a földmüvelésnek j és az állattenyésztésnek kell leuni a legfelkaroltabb foglalkozási ágnak mindenkoron. Attól pedig j nem kell tartanunk, hogy nem tudjuk értékesi- j teni mezőgazdasági termékeinket. A népesség : ugyanis egyre szaporodik, a föld pedig nem. E szerint tehát a szükséglet egyre nagyobb lesz, a melyet, hogy ki lehessen elégíteni, az átlagtermést kell fokozni mindenütt, mert különben egyre nagyobb, elviselhetetlenebb lesz a drágaság. Mi tehát nemzetgazdaságilag a legjobban akkor rendezkedünk be, ha megmaradunk tulnyomólag I agrárállam, sőt igyekezünk mezőgazdaságunkat] a | modern technikai vívmányoknak felhasználásával | ugy fejleszteni, hogy hozama a jelenleginél jóval í nauyobb legyen. Emellett azonban teremtenüuk j keil olyan ipart is, amely nélkülözhetővú teszi a i külföldi iparczikkeket és igy évről évre sok száz f milliót itthontart. \ Életerős iparteremtést czéloz a magyar törvényi hozásnak az az eljárása, hogy pénz és gépsegélyt nyújt, adóelengedést ad, kedvezményes vasúti I szállítást engedélyez, szóval, mikor szubvenI czionál. : AZ iparnak állami szubvenczióval való támoga• tása nemcsak teljesen indokolt, hanem egyenesen j szükséges is. Tudvalevő dolog, hogy mi közös ; vámterületet, alkotunk Ausztriával, a mi azt j jelenti, hogy a magyar ipar saját piaczán is kény telen versenyezni a sokkal régibb, fejlettebb és l ügyesebb munkássággal rendelkező osztrák iparral. Aminek azután természetes következménye, Í hogy egy egy ipari vállalkozás, ha nem kap rendkívüli támogatást, nem bir az erős osztrák konkurenczia miatt zöldágra vergődni. Az állam . tehát a szubvenczionálás elöl nem zárkózhatik el. Ezt eddig sem tette, csak az volt mindig a baj, hogy sok visszaélés történt és történik ma is a szubvenczionálás körül. Lényeges biiba az, • hogy a kormány igen gyakran olyan ipari vállalatot szubvecczionál, a mely egy egy kisipari ág létét és az abban dolgozók kenyerét veszélyezteti. Ilyen baj az az eset, a mikor czipögyárat szub vencionál. A szubvencziót az állam az adóból folyósítja. Az adóban benne vannak a czipészek, csizmadiák fillérei, koronái is. Már most az mégis csak a legnagyobb fokban felháborító és igazságtalan, hogy az állam ellenük használja fel a tőlük származó pénzt, AZ állam tehát csak olyan gyárat szuqvenczíonálhat, a mely termékeivel egy létező hiányt pótol, hézagot tölt be, • de semmiesetre sem olyant, ameiy valamely kisipari osztálynak csinál veszedelmes konkurenciát és annak létét teszi bizoní takarná. Eoben a tekintetben nagyon sokat vétkeztek a kormányok s nem egy kisipari üzem puszlult el vagy rendült meg egész alapjában épen az ilyen szerencsétlen szubvencziós politika miatt. B V. Inczédy László emiéiüáblájáüak leleplezés — Istók János ujabb diadala. — Junius 9-én leplezték le Szarvason Inczédy László költő és publiezista emléktábláját, mellyel szülőházát megjelölte Szarvas közönsége. Az ünneplés az Árpád szálló dísztermében vette kezdetét délután 4 órakor Dr. Daucs Szilárdnak, az emléktábla bizottság társelnökének megnyitó szavaival. Utina .Mathias Mátraíné Var.ua Róza elnök, a mozgalom megindítója, méltatta Inczédyt, beleszőve a tábla törtéi etét, közben háiás szivvel emlékezett meg Istók János szobrászművészről, a tábla alkotójáról, aki Isten nevében állította művészetét a czél szolgálatába, tekintettel a begyült összeg kicsiny voltára. Szavaltak: Harsányi Gizi színművésznő, (Harsányi Kálmán költő huga) Trivler Erzsi, Illyés Erzsi és Tóth Irén, ki saját szerzeményű, Inczédy Lászlóról cz. versét szavalta el. Zongorán játszott Kovalsky Róbert ügyvéd. Innen az ev. tanítóképző elé vonult a közönség, mely Inczédy szülőháza. Itt Koroda Pál író, a Petőfi Társaság kiküldötte szólott Inczédyről, volt barátjáról. Ezután lehullott a lepel, s látható Jett Inczédy László emléktáblája, mit a költőnek bronzba öntött arczképe diszit. Istók János megihletett óráinak szülötte ez arczkép; hűen tükrözi a költő bonyolult lelkét. Az erélyességet kifejező vonalak, osodás harmóniában egyesülnek a szelídséggel, mely a képen elömlik, apostoli jelleget adva a képnek. Következett a tábla átadása, Nikelszky Zoltán urnák, a tanítóképző igazgatójának. Dr. Dancs záró szavai után bankett fejezte be az ünnepélyt, melyen nagy lelkesedést keltőn olvasták fel Justh Gyula üdvözlő táviratát, továbbá az egyes irodalmi társaságokét, köztük az izraelita irodalmi társaságét, Teleky, Dugonics, Kazinczy Körét. Ünneplés közben fiatal leánykák árusították Inczédy életrajzát. Az egy íves füzet szerzője Mathias Mátrainé Varga Róza. I