Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-02 / 18. szám

XIII. év. Zffilaegerazeg, 1912, május 2, , 18. azám MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE auor-3teezti Z_ ZEÍEOX

,"V~£t"bIfcl- LajOS M:-u.:o.:is:&t;ó,:ireeLi£:

: j L.SNG "5TÜJ L. FJÜEBNC2 BOHBÉi. "5T G-TÖRG 2" lap aidonos. KlSfisttési 4r : Egy érre 4 kor 04 f $'él éw« 2 kor. 04 f 1 kor. 04 f ffSJM Más* 8 fillér. Hirdetésük dija megegyezés szériát Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvatai: Wlasics-atcíi 8. Az egyke elleni küzdelem.*) (Egy sokgyermekes any a felfogása szerint.) Motto: Annál sikeresebben küzdünk az Egyke ellen, minél hathatósabban támogatják a sok gyermekes szülőket. Nagy és őszinte örömömre szolgált, hogy a Vácz és Vidéke cimü lapban egy vezérczikket olvastam, amelyben Ivánka Pál főszolgabíró ur a nemzetsorvasztó Egyke ellen szólal fel és az OMGE eddigi működését ismertetve, azon kötelességekről beszél, melyek az Egyke elleni küzdelémben a közre, a társadalomra és a nőegyletekre hárulnak ; és felhívja a lap olvasóit, hogy álljanak melléje és segítsék öt ezen jó és nemes szándéka keresztülvitelében. ílát én engedek ezen felhívásnak és beállok a váczi járásnak az Egyke ellen küzdő csapatába. Nekem már van egy kis multam és tapasztalatom e téren. A »Köztelek« ben több czikket közöltöm. Rámutattam arra, hogy az Egyke elleni küzdelem csak ákkor lesz sikeres, ha nem megtorláson, hanem jutalmazáson kezdik az Egyke elleni harczot. Ne börtönt ígérjenek a magukról megfeledkezett nőknek, hanem intézeteket, ahol a csecsemőket felnevelik, a sok gyeimekü szülőkön pedig ugy segítenek, hogy olcsó internátusokat létesítenek, ahol főképen a vidéki gyermekek kapjanak szerény, de tisztességes ellátást, ami különösen a gazdatiszti családok számára jelentene segítséget, mert azoknál még van, háll Isten, gyerek bőven, mint pl. minálunk 9, akik között már 5 pesti diák, 4 pedig itthon van még a pusztán. Az Egyke mételye nem annyira a nép legszegényebb rétegeiben lépett fel hanem a már módosabb, vagyonosabb családokban. A béresnek még vannak gyermekei, itt a mi uradalmunkban is van akárhánynak 8—10, de miután ezek nyáron már 7—8 éves korukban keresnek, répabogái szedés, egyeléssel és más könnyebb munkával,nincsennek® a szülök terhére, *) Vácz és Vidékéből. Tenger. Ismerek egy tengert: Sötét és háborog, Vadul dobál ide-oda Egy összetört hajót. A sötét nagy tenger: A szomoiuságom, Az az összotört kis hajó Az én boldogságom. Origássi Jdnosné. Istenáldotta buza, — Alföldi mese. — Mikor az Úristen a világot megteremtette, leküldte az angyalokat, nézzenek körül idelent, van-e még valami bijja a világnak. — Van ám, urunk-teremtőnk, — jelentették az angyalok, — búzát még nem teremtettél. — Ejnye, ejnye, — csóválta meg az Úristen a fejét, — hát akkor miből sütik az emberek a kalácskenyeret? — Zuzmóból törik, fakóregből őrlik, — panaszolták az rngyalok. — Nosza hamar, rázzátok ki az abroszomat az ablakon, — parancsolta az Úristen. Egykettőre fölkapták az angyalok az aranyabroszt az Úristen asztaláról, vitték az ablakhoz s a mi morzsa tenne volt, mind kirázták a földre: abból hajtott ki idelent a buza. sőt a 10—12 évesek már meg is takarítanak valamicskét a napszámukból és befizetik a postatakarékpénztári könyvecskéikbe. Az Egyke ezen a környéken inkább a falvakban pusztít, a parasztság és főkép a reformátusok körében. És minél több a földje, gazdasága egy gazdának, annál kevesebb a gyereke, hadd kapja meg ez az egyetlen az egész kis birtokot és vegyen el egy másik egykét, egy gazdag leányt, ha szereti, ha nem, csak legyen sok föld, sok házi állat — sok pénz és czifra ruha. Itt a lelkészeknek és tanítóknak kell fellépni és ugy a szószékről, mint a katedráról felvilágosítani a népet, hogy nem a pénz, a vagyon, a czifra ruha teszi az embert boldoggá és az Isten előtt kedvesé, hanem a fedhetetlen jellem, a becsületes munkásság és a tiszta lelkiismeret. A falu és v'ros értelmessége tömöritse a sok gyermekű szülőket egy szövetkezetféle egyesületbe. amelyet én »Szülövédö egyesületnek« neveznék és ez az egyesület tartsa a legelső kötelességének, tagjainak érdekeli védeni és egyesült erővel segíteni ott, ahol rá szükség van. Szegény szülőket, kiknek sok gyermekük van, juttassanak jobb keresethez, a gyermekeket adják jóravaló gazdákhoz, vagy mesteremberhez tanításra, a tehetségesebbexnek tegyék lehetővé a magasabb iskoláztatást, mindezt az ö saját egyesületeik keretein belül. Ha a nép látni fogia, hogy mennyire felkarolja az egyesület tagjainak érdekét, szívesen be fog lépni ós azt a 2—3 korona tagsági dijat fizetni, amelyből aztán az arra szorultakat segíthetik. Az ipari és gazdasági munkásokat segíti a munkáspénztár, az elhagyatott gyermekekről az állam gondoskodik, a menhelyekben, hát iparkodjunk a Szülövédö-egyesületekben a szülőket és velük a gyermekeiket védeni istápolni. Ez a »Szülővédő-egyesüIet« rendezhetné akkor az Ivánka főszolgabíró ur czíkkében emiitett »Jó magyar anyák kitüntetését« is. Ez az eszme szép és dicséretes és én részemről szívesen egy plakettet ajánlok fel a » Váczi Járási Közművelődési Egyletnen«, mely egy sok apró gyermekéAkkoriban azonban még nem volt olyan áldott növény a buza, mint most. Olyan volt, mint az árokparton növő vadbuza, a mivel a gyereke': szoktak játszani. Alacsony a szára, tarackos a gyökere, ritkás a kalásza, apró a szeme. — Ejnye, de hitvány kis gizgaz lepte el a földet, — mondogatták az emberek és ügyet se vetettek a búzára, hanem azután is zuzmóból meg fakéregből sütötték a kenyeret. Mindössze két testvér akadt, aki azt mondta, hogy az Isten ajándékát nem szabad megvetni. Az egyik is fogott magának egy darab búzaföldet meg a másik is. — Isten nevében vessünk, — mondta a fiatalabb, akinek annyi volt a fia, lánya, a hány az ujja. — Isten nevében arassunk, — mondta az öregebb testvér, a ki olyan magánosin élt a világban, mint valami öreg fűzfa a pusztában. Hát hiszen vetni könnyű volt, mert abban a szél is segitetí. Vitte az apró magot, mint a pelyvát s hol szemenként hullajtotta el, hol csomósán ágyazta be a földbe. — Adlál uram segítséget, de nincs benne köszönet, — sóhajtották a testvérek, akik az első szántó-vetők voltak a világon. Bezzeg nem fujt a szél aratáskor. Sütött a nap, mint a fűtött kemencze, hullott a verejték mint az eső, szédelgett a két testvér, mint a beteg. Külön kellett leszakajtani minden szál buzácskát, kézzel kiperegtetni minden kalászát s utoljára se lett több az egész termés egy egy zsák búzánál. tői körülvett anyát fog ábrázolni és ennek a műnek, melyet egy kiváló magyar művésznő fog készíteni, ki önfeláldozó jó anya egy-egy példányát fogja majd a legjobb anya megkapni egy hazafias ünnepség keretében. A tervezett díszoklevélre épp oly büszke lehet majd a kitüntetett anya, mint férje a katonai végeibocsátó levelére, mert ö nemcsak 3 évig, hanem számos éven át szolgálta a hazát azáltal, hogy katonafiukat és derék, szorgalmas honleányokat nevelt az országnak. Ha ma az állam és a társadalom férfiak szorgalmát, hűségét magasztalja és jutalmazza, illő, hogy azt megtegye a növel szemben is, ki a saját családja körében bár, mégis a közért és hazáért is fáradozik és elismerést érdemel. A férfi lehet hős, vagy államférfi, művész vagy iró, de mégis legtöbbet mindig egy nőnek köszönhet és az az — édes anyja. Zemplényi Lászlóné (Herczeghalom). Zalaegerszegen 15 esztendős újságírói működésemmel nem igen sokat dicsekedhetem, hosv valami czélt. elértem volna. De azzal as eggyel mégis dicsekszem, hogy a Sip-utczát bevettem. A Sip-utczában levő százesztendős dögleletes mocsárt tizenötesztendőn át ostromoltam. S most a Sip-utcsábau a mocsár helyén egy csinos, tiszta utcza van s a lakosoknak tiszta levegőjök van. A dögleletes mocsár azonban át költözködött az én ablakom alá. Aki nem hiszi, nézze meg. A Wlassicsutcza 6, 8, 10. sz. házaknak ablaka alatt az árokban olyan kenderáztató tó van az árokban, s azon olyan vastag zöld köpönyeg Szép holdvilágos este volt, mikor a fiatalabb testvér bekötötte a zsákját a tarlón. De ki is nyitotta mindjárt, felét kiöntötte a szérűre s csak a másik felét hagyta a zsákban. Ezt átviszem a bátyám szérűjébe, odaöntöm az övébe, — gondolta magában. — Nekem van fiam, lányom, van, aki segítsen kenyeret keresni. Neki se kicsi, se nagy, aki segítségére legyen. Uram segíts meg jó szándékomban. Azzal a vállára kapta zsákot s nekivágott az éjszakának. Hát a hogy a földje széléhez ér és át akar bújni a sövényen, összeütődik a valakivel, akinek épen olyan zsák van a válán, mint az övén. — Te vagy, öcsém ! — kiáltotta el magát a zsákos ember. — Hova igyekszel bátyám? — kérdezte a fiatalabb testvér, lecsúsztatván a zsákot a válláról nagy meglepetésében. — Én bizony tehozzád indultam, — tehozzád indultam, — tette le az öreg ember is a zsákját. — Én bizony, mondom megfelezem veled, a mit az Isten adott. Magános ember vagyok, kicsivel beérem ; sokan vagytok, sok éhes száj kéri a falatot. Abban a perezben nagyot, villant fejük fölött az ég, hirtelen meleg szellő kerekedett, fölkapta a zsákokat s a mi buza volt bennük, azt mind szerteszét szórta a vilígon. — Legyen megáldva, a mit a testvéri szeretet megszentelt, — mosolygott le az Isten az égből. S azóta olyan bokros növésű, telt kalászu, kövér szemű, istenáldotta növény a buza.