Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-25 / 17. szám

1912. április 25. MAGYAR PAIZS 3 adatokat. Tisztelgett Király Mátyás ág. ev. lelkész, s jó néven vette a fiatal püspök, hogy eljött az izr. hitközségnek nagy testüiete élén az ősz Engelsmann Izrael főrabbi is. A felső keresk. isk. tanátok élén Schmidt József igazgató, az elemi isk. tanitók élén Paukovich György igazgató jelent meg. A nagy ipartestületnek nagyszámú tagjait Vörös Gyula elnök vezette fel. Keresk. Ifjak egyesületét Schütz Frigyes elnök vezette. Dr. Czinder István ügyvédi kamarai elnök az ügyvédek élén tisztelgett. Az önkéntes tűzoltótestület tagjai előtt Kardos Samu parancsnok tisztelgett s a M. Gongregatió tagjait Kún Vilmos elnök mutatta be. Vasárnap este a Kun Vilm )s hittanár vezetése alatt levő Katholikus Legényegyesület műsoros disz ünnepélyt tartott a püspök tiszteletére, amint a mult héten jeleztük is ezt a pontok felsorolásával. Kun Vilmos elnök rövid beszédben üdvözölte a főpásztort s az egyleti- tagok karénekben, szavalásokkal, élőképekkel s drámai jelenetekkel mutatták be ügyességőket. „A tündér mesék" czimü jelenetet pláne Horváth János igazgató tanilé ugy irta, hogy regés vonatkozásba hozta a püspök életével és hivatásával. A főpásztornak az egylet számára megszerzett arczképét az előadások közben leleplezték. Fölém litjük a szereplök között Bita Mariska kisasszonyt, aki igen rokonszenves bangón szavalta az ezüst fátyol legendáját. A vegyeskar énekét Horváth János igazgató kisérte harmoniumon, az énekkart Czobor Mátyás vezette. Végül a püspök szép beszédben köszönte meg az elnöknek és egyesületnek az ő tiszteletére rendezett estélyt s jóindulatáról biztosította. Hétfőn reggel a püspöki misén a Dalárda és a zenekar előadta Mozart Ecce Sacerdosát és La Hache ünnepi miséjét. A zenekart és énekkart Sdndor Zsigmond vezette, az orgonát Bálás Márton játszotta, a solo részeket Kecskés Dezső főkántor énekelte nagy bravourral. A püspök ur hétfőn végezte a bérmálási teendőket, azután látogatásokat tett a városban. A püspök ur mindvégig Legáth Kálmán esperes apáiplebánosnak volt vendége, s asztalához hiva taiosak voltak a város előkelőségei. Hétfőn délután utazott haza Szombathelyre azt igazságot hagyva nálunk emlékül, hogy minél nagyobb ember valaki bensejében : annál egyszerűbb külsejében, annál természetesebb, annál közvetlenebb. — ó. A magyar síylus ápolása. A népek kultúrájának fejlődése, függetlensége és hatalma mindig attól függ, hogy mennyire képes az illető nemzet faji sajátságait, egyéniségeit kifejleszteni és érvényre jutattatni. A magyar nemzet — annyi befolyástól körülvéve és ezer évnek viharai közepette csak ugy tudta önálló ságát megtartani, hogy megóvta nemzeti sajátságait, jellegét és intézményeiben, irodalomban és művészetben igyekezett is azokat annyira, ameny n\ire kidomborítani. A mag\ ar Géniusz apostolai, Széchenyi szellemének hódolva azt vallják, hogy boldogságunk alapfeltételei a fejlett ipar és kereskedelem. Ezt kell magyarrá teuni minden izében és enoe* felkarolására és szeretetére nevelni ifjúságunkat, mellyel meg kell értetni, hogy ez képezi boldogulásunk alapját. Ámde vagyonosodást lelki műveltség és előképzettség nélkül e'érni lehetetlen. Ennélfogva az ipari és kereskedelmi pályát a tehetségek küzdőterének kell előkészittenünk s egyraDguvá kell tenni a lateiner pályával és fel kell szabadulnunk végre annak a kárcs befolyásnak nyomása alól, mintha iparos és kereskedő lehetne műveletlen ember is. Mert ma í már csak az igazán képzett és széles látkörü iparos képes fontos hivatását betölteni. — Mi azt igenis büszkén mondhatjuk, hogy iparosaink és kereskedőink közölt (bár nagyon keveset szónokolnak és szerepelnek a nyilvánosság előtt,) j olyan sok az európai műveltségű ember, hogy j a latejnerek között alig találunk többet. Csakhogy * ezek elszigetelten állanak és társadalmunk nincs bererendezve arra, hogy nagyfontosságú tevékenységük, munkásságuk produktnmai kellő méltánylásra találnának. Pedig ezek a nemzeti vagyonoso- ; dásnak legelső faktorai, akik lépten-nyomon azt hirdetik, hogy »nincs szükségünk nekünk a küLföld utánzására, sót éppen ez árt nemzeti mivollunknak. Mi csak ugy boldogulhatunk, ha eredetiek, ha magyarok maradunk a legigénytelenebb »pántlika« elkészítésében is. És ez az irány lassankint kezd is tért hódítani i A magyar stilus, a magyer modor mind erő- • teljesebben kezd kibontakozni az idegenség sallangjából s ezzel együtt az igazi magyar ipar izmosodását is megállapíthatjuk. Egy akadály van még, amit le kell küzdenünk és ez: a lekicsinylés és közömbösség megtörése. Ezt pedig az iskolai nevelés van hivatva elvégezni. Éppen ezért őszinle benső örömmel üdvözöljük azt a törekvést, melynek az a czélja, hogy az ifjúságot iparművészeti modorra és inteligencziára nevelje a szabadkézi rajzolás gyakorlati oktatása által. Az eszmét Dr. Flóris Áron fővárosi tanár vetette fel ezelőtt husz esztendővel. Dr. Flóris az ő univerzális tudásával, rajongó fajszereteté vei megérezte azt, hogy a rajzolásnak gyakorlati tanítása által egy egész uj nemzedéket lehet nevelni. Ennélfogya kérlelhetetlen harczott hirdet a nálunk divó német rajztanítás ostoba ósdi rendszere ellen, hogy uj látkört és teret nyisson a művészi nevelésnek és a nemzet vagyonosodásának. Tanítványainak mindkét kezébe czeruzát ad, elébök állítja a lekicsinyelt magyar tulipántos ládát, a csikós subáját, a kalotaszegiek agyagedénydiszeit, megkapó, tősgyökeres magyar rajzmotivumaival és az if|u lélek Ízlésére bizza fantáziajának lerögzitését. Oktat szimetriára, egyéni kompoziczióra és festésre. Dr. Flórisnál a rajz és festés tárgyai egytől egyig a magyar háziipar produktumai. Ma már az egykor idegen stylu rajzokért rajongók is kénytelenek ilismerni, hogy az ápolt magyar stylu rajz és színpompa teljesen egyedül áll a maga nemében , szépség tetszetőség dol gában pedig nemcsak páratlan, hanem hivatva van az ítju nemzedék érzékét és egyszersmind a viligpiaczót együtt meghódítani és náluok általánosságban ismeretlen — háziiparral, vele együtt az élelmességet, vagyonosodást megteremteni. Mert mégis csak fájós érzést keit szivünkben az, hogy paraszt asszonyainknak kéktarka ruháin látható magyar stvlusu diszitményeket, tulipánokat Prágában, Bécsben és Linzben gyártják. Ezeknek a behurczolt iparezikkeknek kutforásait csak a hazafias tanítóság kitartó munkássága képes hazánkba áttelepíteni, de csak akkor, ha már az elemi iskolában sőt ovodában beleplántálja a gyermek lelkébe a magyar háziiparmüvészet szeretetét és megértését, 10—12 éves korában pedig megtanulását. Erre pedig legjobb eszköznek Flóris a gyakorlati rajzoktatást tartja. Bemutatta ugyanis Budapesten az évvégi vizsgákon és Kolozsvárott a Ferencz József muzeumban 1400 darab magyar stylusu rajzát és selyem festését. Valamennyi önnáló kómpoziczió. Az a színpompa, az az izlés és magyaros stylus, mely ezeket a második és harmadik, sőt az első polgári osztálybeli művészek rajzait jellemzi, szinte meglepő. Ebből azt látjuk, hogy az a tanítás, mely a mindennapi életnek szól, megfogja a lelket és csodálatraméltó eredményeket mu'at fel. Büszko lehet Dr. Flóris, mert ezek a kis tanítványai lesznek a magyar ipaitmüvészetben a magyar érzés és stylus ápolásának mesterei. Büszke lehet rá hazánk leghazaüasabb érzelmű lapj a »Magyaro;szág«, hogy az áldatlan politika melleit kikutatja ama heiyeket, hol meghúzódva, szerényen a magyar nemzet jólétén fára doznak; de nemcsak kikutatja, hanem a Dernzet figyelmét a követendő péJdára hivja fel. Ö fedezte fel Dr. Flórist u yis mint orvost, úgyis mint rajztanárt. Erről tanúskodik a »Magyarországi czimü lap 1909 ápril. 25 és még egyéb számai. Okrona lstváu. Zalavármegyei Mazeam és Könyvtár. ujabb ajándékok. (145. közlemény.) Régi pénzt adtak : Gombás J. (1), Simon I. (1), Sugár D. (4), Kanter S. (1), Neufeld D. (1), Litványi G. (1), Déván I. (1), Obersohn E. (1), Tóth B. (2), Farkas N. (U Nagy I. (1), Breiner L. (1), Schwarzenberg E. (1), Fiebiger F. (1), gimn. tan. 2 db könyvet adott Simon J. gimn. tan., mig Kis Márton tanitó ur 2 db kigvókövet volt szives beküldeni. Kaptunk különböző bronz és réztárgyakat s több oszlopfejet gr. Batthyány Pálné öméltóságától. Mindezen adományokat hálásan köszönjük. Felkérjük műkedvelő fényképészeinket, hogy a vármegye nevezetes vagy szebb helyeiről, nagyobb vagy jellemzőbb épüteteiröl, népviseletéről stb. felvett képeikből juttassanak a muzeumnak. Pásztor Imre. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város rendőrkapitányától. 593. rkp. 1912. Hirdetmény. Többször tapasztaltam azt, hogy a háztartásnál alkalmazott belső cselédek szolgálati helyüket pár heti szolgálat után vagy igen sokszor kétheti felmondás mellett elhagyják. Minthogy ez a gyakorlat merőben ellenkezik az 1876. évi XIII. tcz. ben foglalt rendelkezésekkel, ennélfogva ugy a szolgálat adók érdekeinek, mint a cselédek jogos igényeinek megvédése czéljából kötelességemnek tartom közhírré tenni, hogy az 1876. évi XIII. t. cz. 65. §-a értelmében a belsőcselédek, — amennyiben a szolgálati szerződésben, más világosan ki nem köttetett volna, — 3 hónapra szerződötteknek tekintendők. Ugyan ezen tcz. 67. § a szerint a felmondási idö belső-cselédnél 6 hétben állapittatik meg. Ezen rendelkezésekből tehát önként következik az is, hogy az első három hónapra a cseléd fizetés felemelést nem követelhet, de következik ezen rendelkezésekből az is hogy Zalaegerszegen sem a szolgálatadó, sam a cseléd részéről 15 napi felmondásnak nincs helye. Midőn még arra is figyelmeztetem a belsőcselédeket, hogy egy időben több helyre beszegődni tilos, egyúttal a szolgálat-adóknak is figyelmébe ajánlom a hivatkozott törvény azon rendelkezéseinek szemelőit tartását, hogy cselédkönyv — vagy elbocsátó levél nélkül cselédet szolgálatba fogadni nem szabad. Egyben azt is jelezhetem, hogy mind azok ellen, akik a törvény ezen rendelkezéseit megsértik, teljes szigorral fogok eljárni. Zalaegerszeg, 1912 április 19. Mezriczky Jenő h. rendőrkapitány. Helyiek. Virágba borulo tavasz. A koni baraczkfák má- hallatják rózsaszínű szirmaikat. Kínt a szabad mezőkön lenge ruhás, kipirult arczu leányok kapálják nótaszó mellett a korán érő veteményeket. A szőlőben szorgalmas kezű muukások fordítgatják a földet, nyesegetik a száradó beteg ágakat. A természet széllyel teregette már a földön első zöld takaróit. Mindenütt a megujult élet erejének kívánatos képei ötlenek a szemünkbe. Ez már az igazi tavasz, nem az, melyet a tél halódása után sokszor már február közepén megérez egy-egy tulrajongó sziv s a csalóka t-'lvégi széltől kipirult arcczal, de vaczogó fogakkal s szederjes ajakkal, prémes kabátban éuekli, hogy itt a tavasz. Akkor még a ; tavasz nincs itt, még a redakcziókban sincs, ahova | különben minden évszak a leghamarább szokott I megérkezni. Hanem mikor már bent a városban ; is, korán reggel, nyitottt ablak mellett, könnyű I vékony, szellős toalettben félórák számra verdesi 5 a zongorát valamelyik hirtelen szőkébe szökő í növendék leányka, — mikor már reggel fél hat | órakor kiállanak mezítláb a kapukba az elpusz; tithatlan lábu szobaleányok s hangos szóval, erőI szakolt nevetéssel magyarázzák el egymásnak, | hogy naccságáék tegnap este mit vacsoráltak, a ; tekintetes ur mikor jött haza a kaszimból (kaszinói), • a Nacza pedig már negyed hétkor bekiabál a ; szobába hogy: — „urfij . . . kellén fő, mer a nap má a hasára süt!'', — hát akkor már egész bizonyosan itt a valódi tavasz. A tavasz a legkívánatosabb képét a virágos kertekben mutogatja nekünk. Szorgalmas kertészek már az első meleg szellő leheletéra kirakják a fagyállóbb palántáikat a megnem rabolt anyalfödbe. Csak ha váratlan hideg fenyegeti a zsenge hajtásokat, akkor takarják le felfordított cserepekkel. Ilyenkor a gurmand, aki elmegy