Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-04 / 14. szám

106 MAGYAR PAIZS 1912. április 4. példázza. Követ hengerítettek a koporsójára, érőket állítottak melléje, — hasztalan. Az igazság kitört sírjából, mert az igazságot nem lehet megölni. A húsvét ezt simbolizálja. Boldogok azok, akik a nagyhét minden áhítatának hivő hittel részesei voltak, ám azok sincsenek elveszve, akiknek a húsvét simboluma jut csupán enyhületül ebben a minden tekintélyt, minden tiszta emberi érzelmet gúnyoló hitetlen korban, melyben mihaszna, ránk rakódik a szkepszis sötét vigasztalan érzelme. Kietlenebb, czinikusabb, önmagát és másokat mardosó lelket, amilyen Voltaire volt, még nem szült édes anya és ez a gonosz nagy elme, akinek az egyházról az volt a jelszava: nlrtsd a gyalázatost®, — tisztultabb lelkivilágában, élettapasztalatban megerősödve, igy javította ki magát: »Ha a vallást nem találták volna még ki, nekünk jarisensenistáknak kellene kitaiálni«. Nagyon czinikus, nagyon lelketlen, túlságosan meghiggadt bölcsesség, de ebben a hitetlen korban is bátran elfogadhatjuk vezérmotivomul. Nagyon gonosz ember az, aki a maga »intelltirel« üres lelkével megháborgatja azoknak a boldogoknak tiszta lelkivilágát, — akik hisznek. Oh, hagyjátok, hadd tisztelje Istenét mindenki ugy, ahogy tetszik neki, mondotta Nagy Frigyes, ezt a mondást talán a vallási közöny értelmetlen divatában igy módosítaná: ^Hagyjátok a hívőket, hadd emeljék föl leiköket e sivár hétköznap porából.« Hozsánna! A nép akkor volt nagyobb, amikor ünnepelte a Názáretit. akinek szoczialis tanainál fenségesebbet sem előtte, sem utána nem hirdettek. A szegények felemelője, a minden embernek egyenlősítése Krisztusi eszme s ne higyjétek, hogy a megtámadt dogmákat védőknek szük látóköre emelte ct keresztre: az ö kereszthalála valóban az emberiség megváltása, a kasztokból és a rabszolgaságból. Egyenesen azt hirdette, hogy minden ember egyenlő Isten előtt; a történelem második fönséges eseménye a franczia forradalom, csak a polgári viszonylatban terjesztette ki ezt a keresztény tant, midőn kimondotta : »minden ember egyenlő a törvény elótt«. Megszólalnak az elnémult harangok. És hirdetik : az Ige él. Az igazságot megölni nem lehet. Azért mindenkinek, kik az igazságot hirdetitek, legyen néktek erősségtek, hogy eszmétek nem feszíthető meg. Ki kel sírjából is és az egekre kiált. A húsvét ünnepe tisztítson meg minnenkit. Boldog ember, kinek a hite ép és rendületlen a húsvét nagy igazságában. De a hit malasztja mindenkire kiterjed, aki a húsvét szép ünnepé nek nagy eszmei tartalmát, Krisztusi fönséjét átérezni akarja. Ebben a zsendülő tavaszban minden azt mutatja : van feltámadás. Az eszmék forrongásában : hogy az igazság nem halt meg, él. Hiába hengerítenek követ a sírra, hová elföldelni vélik. V. ó. legjobban az összeverődött asszonysereget ? Mi más, mint egy cseber hideg viz. És menten a nyakuk közé zudittatott vagy egy cseberrel, amire az assszonyok olyik csuronvizesen, de valamennyien akkor hevenyészve még szörnyűbb zsinatot csapva, szétrebbentek. Éz ezzel a húsvéti locsoikodás népszokása kezdetét vette. Bizonyosan megőrizte a szájhagyomány, hogy már az első keresztények éltek ezzel a szokással. Ez aztán idők során sok változaton ment keresztül, és elvezetett a rózsavízig. De bizony ma i^ az igazi és a jóked'/ terjesztője, mikor különféle praktikával és örwel, mikor nem is látja, mikor nem is várja, a kézné' levő locsoló száján ki ömlik a viz s megriadt hangon zsörtölődő panasz hangzik tol érte. De nem kell azt és nem lehet azt komolyan venni. Nem viszi el azt senki SLárazon. És erre illik az a magyar példaszi: ma nekem, holnap neked. Sok helyen az is divat, hogy a gémeskút elé viszik a fehérnépet és a kut hideg vizéóöl vederszám leöntik. Ez egy kicsit több a kelleténél és nagyon SOK áldozatot követelt. Amilyen nyegleségnek tartom, hogy egészséges magyar ember szagos vizekkel öntözködik, — ép olyan vad, nyers dolog az is, amikor a kut elé vonszolják a szegény áldozatot. És aminő különös tempója van most április komának, bizony a hideg fürdő olyan ágybadön tőre is válhat, hogy gyász fakad utána. Mint minden dologban, ebben is az arany közép ut a legjobb. Szabadságával Wien a magyar, Express vonattal a szolgaság felé. . . . Hol a XX. század magyar stilusa, melyben ne csak tulipántok, de gondolat is legyen ? Hol a magyar művész, ki a díszítő motívumokra, a részletek erejéből megtermékenyülve, iskolát, forradalmat teremtsen? . . A Homok-utczai polg. iskolában kikelt tulipánok. — A magyar művész megvan —De hol a nemzet? Jól esett a lelkünknek márczius 15 én, hogy a sok lagymatag és kiegyezéses izü beszédek után, Kolozsvárt, a Vigadóban hallottunk Ravasz László ajkáról egy márczius 15. beszédet, az igazijából. Nem is beszéd volt ez, hanem evangelium. Egy lángkéve, melynek sugárözone bevilágította az utat, a függetlenség felé. A miket én előttem megvilágított, azokból egyet-mást, szándékom van, ieirogatni. Ezúttal csak arra akarok rátérni, amit Ravasz evangéliumából fentebb idéztem. A napokban Budapesten ellátogattam a homok-utczai polgári iskolába. Látni akartam azt a műhelyt, ahol összegyűjtötték az ország minden megyéjéből a magyar motívumokat s ahol a 10—14 éves fiuk a rajzot nem szolgailag másolják, hanem szebbnél-szebb festéseket önállóan terveznek. Először is az igazgatónál tisztelegtem. Nyilt tekintetű; nyilt eszű, nem vaskalapos, hanem eleven tanár, aki az igazgatásra rátermett. Pillanat alatt felleli a dolgok praktikus oldalát, nem áldozza fel a lényeget a formáért. Keze alatt minden magyarosan szűrődik át. E Homok-utczai iskolában még a homok is színmagyar. Jó időben jöttem. Épen összegyűlt az egész tanári kar. Jól eső érzéssel láttam, a szép hfirmoniat, mely igazgató és a tanári kar között van. Szóba hoztam a tulipantokat, mik e Homok-utczai iskolában Dr. Flóris Áron tanár geniális kertészkedése alatt oly gyönyörűen fejlődnek. Azt hittem, ami eddig készült, az mind az EMKE nél Kolozsvárt van, mint Flóris fejedelmi adománya. Kellemesen csalódtam. Az igazgató egy tanterembe vezetett. Ennek nagy asztala és fiókjai, telis tele vannak szebbnél-szebb magyar motívumokkal ékitett rajzokkal, festésekkel, mit a fiuk készítettek. Majdnem annyi van itt is, mint az Emkének adott Dr. Fióris-féle kenyérkereseti rajz és festés gyűjteményben. Innen egy másik terembe mentünk. Ott találtuk a mestert magát, dr. Flóris orvos doktort, az ábrázoló mértan tanárát. Ezt a mestert tanítványai a rajongásig szeretik. De tisztelik és szeretik tanár társai is és az igazgató büszke arra, hogy iskolájuk, a „néplélek erejétől megtermékenyülve, iskolát, forradalmat teremt." íme, a Homok-utczai iskola adja a viszhangot, a Ravasz László márcz. 15. beszédében feltett kiáltásra. Czukrász Róza feltalálta az olvasásra vonatkozó tanítás praktikus módszerét és vele uj tanítási rendszert alkotott. Dr. Apátby István feltalálta az ál'ati sejt és szövetvizsgálat uj módszerét, mely minden eddigi ily tárgyú könyvet a külföldi tudósok véleménye szerint, értéktelenné tett, mert a szövet vizsgálat tudománya Apáthy professzorral kezdődik. A sík díszítés, a magyar motívumok helyes és ízléses alkalmazásával a festés, Flóris Áron rendszerével veszi kezdetét. Tanítási rendszere egészen eredeti és rendkívül egy: zerü. Egyszerűsége teszi képessé az iskolája növendékét arra, hogy egy évi tanulás után már önállóan tervezni tudjon. Dr. Flóris osztályában vezényszóra minden növendék kézbe vett s felmutatott két két szép kifestett rajzot. A mint ezeket gyönyörködve végig néztem, ugy gondolkodtam, h,ogy minden ilyen szépen kitervezett, Ízléssel kidolgozott rajz, alkotóiának, a tervező fiúnak nemes levele. Mert manapság nem az uralkodóktól adományozott kutyabőr nemesit meg, hanem a munka, a nemesítő munka. Boldog -ember ez a Flóris dr., hogy ő valódi nemes leveleket osztogathat, tehát fejedelmi jogokat gyakorolhat, „mely el nem vehető tőle." ,-vZ a baj, hogy a nemzet még gyermekkorát éli arra, hogy a magyar stilü kenyér kereseti rajz nagyobb arányú forradalmat teremtsen. Elzarándokolnak messze részeiből az országnak tanárok és tanítók, ellesik Flóris tantermében rendszerét, mennek baza boldogan Egyébként az öntözködés, hogy a férfi a nőt, és megfordítva a nő a férfit hideg vízzel leönti és aztán jó egészséget kiván, már az indusoknál jóval előbb meg volt. mig a kernsztények a jeruzsálemi asszonyokra való emlékezés gyanánt fölkapták. Az indusok szerint a viz az egészség, a termékenység jelképe és akit az indus nideg vízzel loönt, azt kitünteti, mert szivéből a legjobb jót kívánja néki. Hogy a kereszténység éppen húsvétkor locsolkodik, azt csak abból lehet kimagyarázni, hogy Pilátus nagyon fáibosszankodott a zsinatoló asszonyokon. És elég volt a kereszténység első fordulatán szokásba hozni, sok századig és sok locsoikodó nép nem is tudva, hűségesen utána cselekszi, ezt a különben — ha kellő határok között mozog — ártatlan népszokást. (V. L.) Krisztus keresztjén Krisztus keresztién Az van felírva: Hogy az igazság Nem vesz a sirba ! — Örvendjen, akit Bántalom ér: Ha szive tiszta, Lelke fehér! Krisztus keresztjén Az van felírva, Hogy a szeretet Nem vesz a sirba! — Mind e világ bár Éltedre ie.s : Csak te bocsáss meg, Csak te szeress! Csak te bocsáss meg A gyűlölőknek ; S oszd szét a szived A szenvedőknek! — Megmozdult a kő Sirja felett . . . Örökkévaló A szeretet! Szabolcsit a Mihály.