Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-04 / 14. szám

1912. április 4. MAGYAR P A Í Z S 3 és utánna csinálják. De ezek mind izoláltan i cselekszenek. \ Egységes terjedését a magyar stilü díszítő j motívumoknak, a czopf rendszer még nem \ engedi. Egy emberöltő kell erre. A homok-utczai iskolában is Dr. Apáthyt emlitém fel. Ő t. i. a m. é. elején kiválasztott Flóris taniíványai müveiből eg> kollekcziót és ajánlotta, hogy ezek képes levelező lapokra vitessenek át. Az igazgató hamarosau egy egész sorozatot mutatott, a melyeket háromszin nyomással elő lehetne állítani lev. ' •> lapokra. De vane legalább 1000 olyan magyar kereskedő, a kik a külföldi anzikszok helyett ] ezeket ajánlanák ? Nincs. (Talán 10 sincs. Sz.) j Itt a baj Itt a magyar szolgaság titkos jj láncza. Flóris iskolája husvéthor fog szép kiállítást létesíteni Komáromban a kenyérkereseti rajzokból. Azután a külföld egyik nagyobb városában, honnan már megkeresést kaptak, mutatják be a magyar stilü festéseket. A külföld elismerése után mi is méltányolni fogjuk a Homok-utczai iskola fórra dalmát. Addig szolgailag utánozzuk, pártoljuk az idegent. Mennyi szabadságunk van, a mivel nem tudunk élni, arról még beszélek a jövő szombaton. Sz. Hangulatok. Bizony-bizony mondom, sokszor elfog a keserűség, a szégyen. Közelről ismerek négy fajt. Közülük leghitványabb a magyar. Menjetek be Zalaegerszegen a kávéházakba! Zalaegerszegre még a rossz akarat sem mondhatja, hogy nem magyar város. Hát mi az Isten csudájának van Keszthelyen, Egerszegen, Tapolczán, Sümegen és a többi hasonló tősgyökeres magyar városban a kávéházi asztalon az „Ilustrierte Zeitung" a ,,Fliegende Biatter" stb ? Talán nincs a magyar hírlapirodalomban ezekhez fogható újság? — Dehogy nincs! Megmondom miért látod mégis e lapokat ott. Bécsből, Prágából, Linzből s a jó ég tudja miféle osztrák városokból jönnek ide vigéczek, hogy a mi vérünkön töröktöl-tatártól védelmezett, évszázados, a mi élhetellenségünk révén meggazdagodott osztrák iparra! versenytársat csinál- j jon a magyar iparnak. Ezek vendégei a magyar szállódáknak. Kedvükért tart a kávés német lapot. Tehát a kényelemről a szórakozásról gondoskodva van. Bajta vigécz urak, nyomják el a magyar ipart! Ádáz harcz folyik a képviselőházban a katona ügyért. A nagy küzdelem közepette egészen megfelejtkeznek az urak arról, hogy a kultura mily j mostoha kenyéren él. Nagy ritkán csirren-csurran valami, de az is csak arra jó, hogy az étvágyat felcsigázza. Iskoláink botrányos szomorú állapotban van- 1 nak. Van az országnak része, hol akár tiz falut utbaejt, nem lát az ember egy iskolát. Pálinkás boltot, korcsmát eleget. Ha én ugyanolyan mennységben, ugyanolyan reklámmal hirdetném a népkönyvtárat, azt mondanák bolond vagyok. ; Bezeg nem igy van ez a sváboknál ! Nálunk egy disznótor, egy névnap másnap ' reggelig tart. A sváboknál tiz órakor már min- • denki hazamegy aludni. Hanem én még svábnál nem is láttam ám végrehajtót! Ma került a ke zembe egy horvát újság. Vad magyar gyűlöletet árasztanak a betűk. Igen kellemetlen dolgokat ir rólunk. Nam akarok igazat adni ennek a lap- ! nak, szégyenpír önti el arczomat, de valami mégis lázadoz bennem. Nem zörög a levél, ha | nem fújja a szél. »A magyar csak inni, kártyázni és szeretkezni lud.« — Ezt írja rólunk. Czáfolja meg, akinek van kedve rá ! Én nem tudom. Hiszen igaz. A magyar minden alkalmat megragad, hogy ihassoD. Hány, meg hány ember idegeit tette már tönkre a kártya! Sehol a világon nincs oly sok titkos betegségben szenvedő férfi, mint nálunk. Leányaink a fizetett szerelemnek kereskedelmi czikei világszerte. Itt az idegen népfajok között hány gúnyos mosolyt, a magyar erkölcs lekicsinylését kell nekünk zsebret«nni leányaink miatt. Azok a mulatók, melyekről nem szabad beszélni, csak magyar leányokkal van tele. A múltkor egy török iparossal hozott össze a sors. Kárörvendő, gúnyos arcczal mondja : Konstantinápolyban minden rossz uő magyar. Szerettem volna korbácsot fogni s azzal büntetni igazmondását. — De hiszeu igazmondást nem szabad büntetnem ! Higyjétek meg nekem, aki e bajokat orvosolná, az nemzeti munkát végezne. Az lenne ami várva várt Messiásunk. —ma. Hamis és drága világ. Az élelmiszer kérdése boldog Magyarországon mindig aktuális és mindig — kérdés. Még pedig dupla kérdés. Az egyik nagy kérdés benne az: hogy honnan vegye az ember azt a tömérdek pénzt, amit itt az ennivalónk árául kérnek, a másik és még szövevényesebb, még keservesebb, hogy — mi is aztán az, amit e tömérdek pénzért ennivaló czimén elénk tálalnak ? Mert itt csak egy bizonyos. Hogy nem az, aminek hívják és aminek mutatja magát. Ez a kérdés tehát, ismételjük, állandóan napirenden van ebben a szép országban. Most még két hírt is olvasunk, amely sóhajtással juttatja eszünkbe. Az egyik hír arról szól, hogy a bécsi szakácsmüvészeti kiállításon a magyar csoportnak legnagyobb a sikere. Elhisszük. Mert afelől nínesen kétség, hogy tudnánk mi főzni vagy sütni, csak legyen miből. A magyar szakácskiállilás sikere tehát érthető, — mert bizonyos, hogy érdekes. De tudunk, mi ennél érdekesebb kiállítást is elképzelni. Ha azt állítanák ki, ha azt tennék közszemlére — amit azon a bizonyos bécsi konyhán szoktak főzni nekünk szegény magyaroknak. Akkor ámulna csak el a — magyar gyomor ! Az igaz, hogy háborog is utána, ahányszor ilyen falatot kellett lenyelnie. A másik hir egy memorandumról szól, amelyet a minap ismertettek a Gyáriiparosok Országos Szövetségének igazgatósági ülésén. Ez a memorandum — aligha az első a maga irányában — az élelmezési törvény revízióját, vagyis inkább egy uj, energikusabb, fogósabb, hatásosabb törvény alkotását követeli. Hogy mekkora szükség lenne már egy ilyen törvényre, ezt ugy sem kell bőven megindokolni vagy megmagyarázni. Ha a közönséget szavaztatnák meg róla, melyiket tartja sürgősebbnek: a választójogot, — vagy pedig ezt a törvényt-e, az eredmény aligha lehet kétséges. Mert a választójog is kell,* de elsősorban és mindenekelőtt mégis csak — enni kell. Már pedig, hogy most mit eszünk ennivaló helyett és ennivaló czimén, arról érdekes leleplezésekkel lehetne szolgálni. Ez az állapot tűrhetetlen és elviselhetetlen. Föltétlenül segíteni kell rajta, mert hi még sokáig igy tart, a szervezetünk annyira hozzá talál alkalmazkodni a hamisításokhoz, hogy — el se birja a valódit és majd a tehenet fogják bezárni — tejhamisitásért. (*) Sőt a katonagomb Í3 jó. Sz.) Apróságok. As „oskolaszék" tanií! A vasmegyei*Olmód községben megürült a tanítói állás, de ezt retőiteni sehogy sem tudták. Jó jel: nem kap. tak tanítót a koldus fizetésre. Erre megbíztak egy csizmadiát a — tanítással. A csizmadia vállalta is a hivatalt, de a gyermekek kicsúfolták, kinevették és kiüldözték az iskolából, 'léhát ismét üresen maradt a katedra. Ám Ólmodon is vannak bölcsek s ezek a bölcsek elhatározták, hogy az »oskolaszékekc< felváltva tanítsanak az iskolában . . . Történt ez nem a 15. században, hanem a mult héten. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város polgármesterétől. 3521. 1912. szám. Hirdetmény. Az 1912. évi általános védhimlőoltások f. évi április 20-ától kezdve, minden szombaton d. u. 2 órától kezgve a belső ovoda helyiségében, az újraoltások pedig április 19- tői kezdve minden pénteken délután 2 órától kezdve az állami elemi iskolában fognak a városi tiszti orvos által foganatosíttatni. Az iskolába nem járó beoltandó tisztán öltöztetett gyermeket a szülök (gyámok, gondnokok, nevelő szülök) az 1887. évi XXII. t. cz. 11. §-ábau megszabott fokozatos pénzbüntetés terhe alatt kötelesek az oltás helyére vinni. Zalaegerszeg, 1912. márczius 29 én 29 én. Dr. Eorbai i polgármester. | A mértékekről. Vagyis: az Igazságról. | Mértékek ellenőrzóss a fővárosban. A vásárj csarnokokban és a nyilt piaezokon az állami } mértékhitelesítő hivatal személyzetén kivül a | vásárcsarnoki személyzet is ellenőrizte a mértéi kek megbízhatóságát. Ezt a reudszert most to• vábbra is fenn fogják tartani. A kereskedelem| ügyi miniszter ugyanis a belügyminiszterrel í egyetértőleg kijelentette a fővároshoz intézett Ü leiratában, hogy nincs észrevétele az ellen, ha i a vásárcsarnokokban és nyiit élelmiszerpiaczo( kon a

z állami mértékhitelesítő hivatal személy" zetén és a rendőrökön kivül még a vásárcsar• noki alkalmazottak, illetőleg a vásárfelügyelök továbbra is gyakorolják a közforgalomban, vagyis J adás-vevések alkalmával haszált mértékekké ' mérőeszközök helyességének eilenőrzesét. ] Heti hirek Helyiek. j A marcz. 28. városi közgyűlés szerint a ; városi téglagyártást előnyösebb kezelési formában ! folytatják. — A főgimnáziumai kapcsolatos inter• natus ügyében felír a város az alispán utján a | közokt. miniszterhez, hogy küldjön ki egy megí bízottat az internátus és játéktér megjelölésére, j (Alkalma nyílik itt a vármegyének, hogy egy kis áldozattal nagy javára dolgozzék a vármegyei . tanulóknak. Ez iskola számára már amúgy is j évi 12 ezer koronát kell fizetnie). — A kórházi kápolna költségeihez hozzájárul a város 1000 i koronával. — A polgármesteri tiszti szolga rendI szeresitése ügyében megadja a város a megyének « a kért felvilágosítást, hogy t. i. mindez évi 30 • koronába kerül. — A villany ivlámpákat kíese! rélik az u. n. »armatura« lámpákkal, 300-as j égővel; 32 darabot pedig 52 — 52 égővel ingyen r bocsátanak a közönség javára. — Az iparos í inasiskoiába bevezetik a villamos világítást. Gyűjtsünk a Csány szoborra! Alszeghy Paula tanitó a 308. sz. gyűjtő' | ivén Felsőmihályfa: ' Alszeghy A.-né 1'— Alszéghy Paula 1' — \ Leszák Pál 1"— összesen 3 K. Horváth János Monostorapáti 2 K — f. ; Barányilgnicz voít miniszter | a tapolczai kerületnek orszggy. i képviselője — Bpest, Andrássy ut 52 — 25 K — f. Anonymus a Zalamegye utján 2 K — f. ' Ma; gyűjtésünk összesen . . 32 K — f. í Hozzáadva a múltkori (31006 K 14 f) összeghez • a Magyar Paizs gjüjtése máig 31038 K 14 fill. ! A magyar ipar pártolásban többek között a ] szappanról. A soproni kerületi kornskedelmi és i iparkamarától módunkban van közölni a követj kezö megszívlelendő felhívást. ? A magyar kereskedelem és ipar fejlődése egyj más nélkül, vagy egymás ellenére nem képzelhető. Boldogulásukat csak a kölcsönös támogatás biztosítja, s az ipar fejlődése a kereskedelem ; felvirágzásával is együttjár. j Szakirodalomban, gazdasági testületekben és I politikai pártok körében évek hosszú sora óta j folyik ily irányú propaganda az alatt a jelszó ; alatt, hogy iparunk támogatásának a kereskedő5 ket és az ők közreműködésükkel a nagyközön: séget is meg keli nyerni. Az eddig elért j eredmények azonban, sajnos, fölötte csekélyek. I Sőt az ország kereskedelmi mérlege, mely hosszú ! időn kérésztől egyensúlyt mutatott, pár év óta ; rohamosan rosszabodik. A passzívum 1909 ben ) 107 millió korona, 1910 ben 136 millió K volt, 1911-ben pedig, amint az eddigi ideiglenes ada! tokból megállapítható, közel 350 millió koronára • emelkedett. • A bevitelnek e horribils növekedése mutatja a ; külföldi iparnak a balföldi rovására való rohamos ' terjeszkedését! S e rohamos terjeszkedés nemcsak oly Mik