Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-07 / 49. szám

XII. év Zal»sQor»z»a, *9II. december 7 49. szám ClMuKsai M . ?<9f éfta t kot 04 f m irr* 3 hot 04 f 'HI«KT«4r* 1 kor 04 f í-fjui* sEáw 8 fc'lév. Hirdetek dij* megegyezés sxerlat, Njiltt'r sor* l kos Szerkesztőség Kudóvatt.. Wlasics-utc.;* 8. Z. Horváti). Lajos MvLXLfeatérsafc : LBNGTBLFBHBW02 B O H B JE J_ "Z- G- "2" QEQ lap aidonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Magyar Paizs olvasóit tisztelettel kérjük, szíveskedjenek a hátralékos előfizetéseket elküldeni, hogy a lap kiütése meg ne szimiék. Közgazdaság. A külkereskedelmi statisztika ma közzétett adatai szerint behozatalunk értéke az előző é?i 1451 4 millió koronával zzemben ez év január havában 1604.8 koronát ért el s ebből 1175.9 millió korona Ausztriából való behozatalunkra esik Kivitelüuk értéke a mult évi 1351.5 millió koronával szemben a folyó év eleő tiz napjában 13433 millió körönét tett, mely Összeghez Ausztria 1013.0 jnillió koronával járul. A tanítók ügye. Mihelyt e sorok napvilágot látnak, az egész országból és igy városunkból, és megyénkből is a tanitóság a fővárosba utazik fontos ügyeinek megvédésére. Az állami hivatalnokok .fizetésének javításával homloktérben a tanítók régi ügye. Már régen ngy •olt, hogy „quem dii oderunt, paedagogum fecerunt". (akit rosz sorsra szánt az Isten, abból tanitót csinált). De soha sem volt ez igazabb, mint ha most mondjuk, ebben a drága, nyomorgó világban, amikor mindenkiaek kevés a fizetése, de legkevesebb a tanítónak. Nagyon helyesen, nagyon okosan teszik a tanítók, ha érdekeik mellett erősen és egységesen talpra állanak. Mert itt nem az a helyzet, hogy a tanítóságnak az általáuos fizetésj a vitás nagy osztogatásából valamit ki kell csikarniok, hanem a tanítóságnak o'y nyomorult sorsa van, hogy szinte muszáj akczióba lépnie. A tanítósággal szemben mutatkozó régi szűkkeblűség nemcsak mint kiáltó szocziális igazságtalanság foroghat szóban, hanem kulturszempontból is oktalanság. Mert ugyan a kulturának mekkora terjesztését várhatjuk attól, aki nemcsak anyagi gondokkal küzd, hanem valósággal éhezik. Nagyszerű nerazeterősitő kultur-missziót várunk a tanítótól és e mellett nyomorogni hagyjuk. Nem tudjuk, hogyan ágaskodhatik az országnak három egyeteme, mikor az alsó fokú népoktatás, a kultura fundamentuma, oly végzetesen mostohán áll. Szó sincs róla, nem a mostani, a napi drágasággal előálló bajokról van itt szó. Századok éta, mióta egy-két lélekben nemes, az embernevelésre magát hivatottnak érző ember tanítani kezdett és ezt kenyérkeresetté fejlesztette, — az emberiség rosszul bánt a tanítóval, még ha munkáját értékelte is, nem fizette meg. Sokratesz, Plató luduszain ép ngy felhangzott ez a panasz, mint ahogy az ország éhes tanitói elpanaszolták bajaikat és végre hivatásukhoz mért javadalmazást kö nyörögtek. A zokszó, mely Magyarország tanitói egyetemének ajkairól Boldogasszony fogantatása ünnepén elhangzott, nagy kérdés, váljon foganatos lesz e egyáltalában ? Megszokhatta a tsn'tósásr, ho?y ezek a hangos tiltakozások. a sajtó meleg elismerése, kormány férfiaknak vigasztaló, olykor reményt keltő szavaik 'áfe ök uvomoruknak nem vetettek véget. Körülbelül 26 000 magyar családot érint súlyosan a kérdés és ha az egész vonalon nem hallatszanék a tisztviselői karnak fizetésjavitást kérő hangja, — talán több reményt fűzhet nénk a tanítóknak most felhangzó jajszavához, de belátjuk magunk is, hogy a követeléseknek ebben a bábeli zfl zavarában a pénzügyi egyensúlyt féltő pénzügyi miniszternek keserves feladata van, mikor Magyarország ki nem fejlesztett államélete, no meg aztán az ármádia is, a milliók millióit kívánja, nyeli. Meg vagyunk azonban győződvé arról, hogy a hogy van, ugy nem maradhat. Ká egyrészről szeretnők, hogy a jobb elem, kiválóság és lelkesség sorakozzék a tanitói pályára, másrészről meg kell adnunk a pályánik tisztességét, az életgondoktói való mentességét, becsületét a tanitóság régi — és nem is túlhajtott — kívánságát. A közvélemény mindig lelkesen és szeretettel támogatta a tanitók ügyét és mi ennek a rokonérzésnek vagyunk őszinte tolmácsolója. Szégyea lenne, ha az ország legeldugottabb hangjára, bár legjelentékenyebb sajtó orgánum is ne a legnagyobb szeretettel irna a magyar tanítóságról. Hiszen hogy ma min'egy háromezer különféle hirlap, szaklap, folyóirat olvasódik az országban, az tisztán a modern pályájára lelkesen előkészített tanitóság munkája ós örök dicsősége. K—t A székely. Azt mondják, hogy büszke székelyi Pedig nem vagyok én büszke, Csakhogy a honszerelemnek Nálam lángja van, nem üszke. A vérem Atilla vére. A karom szikrázó aczéi, Égve a ho iszerelemtfll; Előttem mindig szent a czél! Szent az érzés, mely heviti Szivem minden dobbanását. A székely vitézségének Nem találták soha mását. Nem sütöm le az arczomat, A fejemet fölemelem, Ugy megyek a harczmezőre Mint ősöm — a fejedelem. Péterfy Tamás. Szerelem a kávéházban. Irta: Hantke Emil. Az éjfél már jóval elmúlt. A kávéház egészen üres. A pinezérek biliárdozásssal űzik unalmukat. A kávés a kassza hölgygyel számolja a bevételt, az egyik asztalnál meg egy fanatikus éjimádó újságíró böngészi a lapokat. Ha nem lenDe az a két alak ott az ablak előtti mélyedésben, a kis kerek asztalnál, hát azöta már bozzá is fogtak volna a takarításhoz. De ezek miatt fenn ke/l maradni. Csodálatos két alak. Az egyik orvos, a másik gazdálkodó. Nem korhelykednek ők a szó szoros értelmében, soha feltűnést nem keltenek, csakúgy eliddogál nak csendesen. Rendesen bejönnek '

jgy feketére és mikor már jóvil éjfél után menni akarnak, hát egy pár üveg bort mindig fizetnek. Már rég ideig néma csendben ülnek, végre is a gozdálkodó töri meg a csendet. — Szép és nehéz dolgokat pendítettél meg az elébb Laezi. Mert hiába, az ember ugy van teremtve, hogy szeretni akar. Ez egy kiváló életfeltétel. Alapja annak, hogy az ember nemesen, férfiasan gondolkozzék és cselekedjék. Csakhogy . . . — Csakhogy, a mint már veszem észre, megint nem egy csapáson haladsz velőm. Ha ideálistának vallod magad, akkor ne légy önző! Nem értesz? Hát figyelj rám Béla! Én igy értem a dolgot. Szeretek egy nőt és szeretem ugy, hogy ő még ne is sejtse. Elcsodálom magamban az ő szép arczát, megbámulom kedves modorát, elképzelem édesded kaczagását és mindezt a képzelet, a valódi önzetlen szerelem segélyével. — De engedj meg, akkor nekem nom kell élő lényt, hanem egy élettelen tárgyat, mondjuk egy gyönyörű plasztikus szobrot, vagy egy nagyon szép képet szeretni. És akkor legalább nem teszem ki magam annak, a minek kiteheted esetleg te magadat Evvel az érzelemmel szeretheted te ezt a nőt addig, mig azok a benyomások, melyeket a képzelem segítségével róla alkottál, érintetlenül megmaradnak benned. De tegyük fel, hogy te azt hiszed ő róla, hogy szende és véletlenül meglátod, hogy egy nálad nál alacsonyabb szellemi fokon álló emberrel kaczérkodik; te azt hiszed róla, hogy arczának szine a természetes üdeségtől oly hamvas és egyszer véletlenül meglátod, hogy mennyi fáradsággal kell azt neki elővarázsolni; azt hisze>d róla, hogy szelíd és egyszer meghallod a ma^a természetes visszataszító modorábau perelni : mondd meg nekem Laczi. hogyha ezek a benyomások a való élet által lelepieztetnek, tudsz t* akkor tovább szeretni? — Persze hogy tudok. Mert te nem akarod azt megérteni, hogy az én szerelmem önzetteu, a tied meg önző. Én ugy szeretem azt a nftt, hogy annak még halvány sejtelme se iegysa még arról sem, hogy én a világon vagyok. Legyek előtte teljesen közömbös, mert akkor nincs arra kényszerítve, hogy mesterkélt fogásokkal igyekezzék magáról kedvező véleményt szereztetni. És ba én igy szeietem meg, akktr ki van zárva, hogy a benyomások megsemoK-' süljenek. — És mond esak, nem voltál még élőlénybe szerelmes? — De igen. Még pedig avval a nagy és magasztos érzelemmel, mely férfi keblet igazán tuA eltölteni. Az a nő volt mindenem. Boldogságom, hitem, üdvöm és menedékem. Ha kellemetlenség ért, ő megvigasztalt, ha bajom volt, ó megnyugtatott, és éreztem azt, hogy lelke az én lelkemmel rokon. Az én szavaim mélységet ós fenséget kölcsönöztek az ö gondolatainak, az 6 szavat pedig bensőséggel és hittel ruházták fel az éft gondolataimat. Keresni se lehetett volna még másik két ilyen lelket, mely igy megért egymást. — A vége pedig óriási csalódás! — De milyen! Közénkbe került egy alak. Eleinte csak annyit láttam ki belőle, hogy jól tud tánczolni, meg hogy érti — a virág és legyezd nyelvet. Ebben aztán kimerült összes szellemi képessége. Aztán ha valami jóképű aranyifjú letj