Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-23 / 47. szám

2 MAGYAR P A ! Z S 1911. november 23. Kérelem a zalaegerszegi tisztviselőkhöz! Folyó évi november hó 19-én d. e. a városháza közgyűlési termében a Zalaegerszegen lakó köztisztviselők értekezletet tartottak, amelyen egy tisztviselő fogyasztási szövetkezet megalakításáról volt szó, s bizottság küldetett ki az alapszabályok kidolgozására. Az értekezleten Dr. Szász Gerő kir. ügyész részletesen ismertette az irányelveket, a melyek mellett a szövetkezet megalakitandé volna, minthogy azonban kiderült, hogy tisztviselótirsaink egy része a mozgalomról nem kapott értesítést, az é!tekezleten nem jelentek meg sokan, az a kívánalom jutott kifejezésre, hogy főbb vonatkozásban tájékoztassuk a lapok és körözvények utján a tisztviselótársainkat a létesítendő szövet kezet irányelveiről. Ennek a kívánalomnak megfelelni óhajtva a következőket közöljük tisztviselő társainkkal. A létesítendő szövetkezet nem haszonra és nyereségre dolgozó vállalat és nem állandóan nyitva tartott bolti üzlet lesz, hanem a főbb élelmezési és háztartási czikkek gyűjtésére és szétosztására rendelt fogyasztási raktár. Nem is tartanánk abban luxus és csemegeárukat, hanem csupán oly czikkeket. amelyek minden háztartásban nélkülözbetlenek, s amelyek tetemesen olcsóbban adva a már-már tűrhetetlen fojtogató drágaságot enyhíthetnék. Hogy ezt a czélt minél jobban szolgálhassuk, a befizetett és a terv szerint 50 koronás üzletrész után semmiféle osztalékot nem adnánk, viszont azouban minden árunkat abban az árban osztanók szét a mennyiért azt nagyban beszerezzük, csupán a kezelési költséget számitanók hozzá, s igy az üzletrész kamatai busásan megtérülnének az olcsón beszerzett áruczikkek révén. Helyiséget a város adna a Deák téri iskola épületében mérsékelt áro i s kilátásban van az is, hogy többirányú hathatós állami t imogatásb a részesülnénk. Valószínűleg összeköttetésbeu lesz hozhatő a fogházi gazdasági telep is a szövetkezettel, mely esetbeu az ott termelt zöldség és gyümölcsáru olcsón jutoa a tisztviselők háztartásába. Minthogy a szövetkezésnek nagy ereje van, s nagy ereje lehet külöuösen Zalaegerszegen, ahol a fogyasztéközönség nagyobb fele tisztviselőkből áll, kétségtelen, hogy a szövetkezet a hust, tejet, vajat stb. szerződéssel, egyes szállítóknál lénye gesen olcsóbban tudná biztosítani, s e mellett a szerződéiben praecizirozott teltételekkel védeni tudná a tisztviselők érdekeit. Iótékony és ármérséklő hatása lehetne a szö vetkez a piaczi torm'-kek s főleg a baro nft árának kialakulására is, mert ha a szövetkezetet minden tisztviselő támogatja s a szövetkezet által esetleg egyes czikkek pld. baromfira kimondott bojkottott a kiirt időig pontosan megtartja, nyilván való. bogy minden ilyen piaczi árunak eladási ára csökkenni fog. Mindezekhez azonban első ós főfaltételként szükséges az, hogy a tisztviselői kar egy embeiként szálljon szembe a viszonyokkal, a drágasággal, mert csak az egységes szövetkezésnek nagy erejével lehet sikerre számítanunk. Ezeket tartottuk szükségesnek tisztviselőtársainkkal közölni s egyben tudatjuk, h«gy az alapszabályok kidolgyzására egy héttagú bizottság küldetett ki, mely munkálatával előreláthatóan rövidesen elkészül. Amin' az alapszabálytervezet készen lesz, nyomban ismét összehívjuk tisztviselőtársainkat, az alapszabályok megállapítása czéljából s a közgyűlés napját a lapokban tudatni fogjuk. Minthogy a létesítendő szövetkezet jövője, működési köre és életfeltételei fölött fog dönteni e gyűlése:! a tisztviselők többsége, arra kérjük az összes tisztviselőtársakat, hogy a megtartandó gyűlésen lehetőleg mindeuki szíveskedjék megjelenni. Dr. Siász Gerő. Emlékezés. — Irta: Tivolt János. — Megtörtént a főispáni fogadtatás, meg az ünnepélyes installáczió! Most már senkisem vádolhat meg azzal, hogy ) megjegyzéseimmel zavart kelthetnék, hogy ront- i hatnám az ünnepély békességes hangulatát! Szép idő volt. A nap szépen, melegen sütött a fogadtatás szép volt, rendben, csendben folyt le. Különösen pedig, széppé, magasztossá, méltóságteljessé tette a napot az a viselkedés, hogy — a professionátus és vérbeli lelkesedőket kivéve, — mindenki, minden polgár érezte, hogy neki, ugy máról holnapra nem illik ujjongani, nem illik örömmámorban dobzódni, mert ezzel tartozik politikai múltjának, ellenzéki prezstizsé' nek! Mert akárki mit beszél, Zalaegerszeg város, polgárságának erős háromnegyed része ellenzéki, függetleniégi érzelmű ! Még alig másfé éve annak, hogy a hatvanhetes néppárti jelölt, a város nyolczszáz szavazatából két szavazatot kapott. Tehát érezték, érezniök kellett az én tisztelt polgártársaimnak, elvtársaim • nak, hogy igenis, szabad, sőt kell, udvariasnak lenni, a szeretetet és bizalmat hasonlóval viszonozni; de nem illik, nera szabad, ujjongani, mert erre niucsen semmi ok! Politikai öröm pedig nem ért bennünket . . . Főispánunkról, s kedves nagyrabecsült családjáról azt írják, azt mondják, hogy Ők rendkívül rokonszenves, tenkölt gondolkodású, megnyerő modorú lények, a kik nemcsakhogy részt akar nak venni kis városunk minden társadalmi mozzanatában, nemcsakhogy vármegyénk, hanem városunk érdekeit is szivükön viselik; hanem hogy fóispánun

u még csak nem is politizálni, hanem közigazgatni jött közénk. Mindenesetre fokozhatja örömünket és tiszteletünket az a ludat, hogy a kormány nem egy hatalmaskodó, önkényes, politizáló megyetőt Küldött hozzánk, hanem egy, ennek mindenben ellenkezőiét valló nagy urat! A mely körülmény biztos záloga a békés, üdvös együttműködésnek. Azonban tény az, hogy egy főispán, legyen bár a legnemesebb szándékkal eltelve, mégis csak politikai exponense a kormányának, a kiuek, ha majd ismét választásra kerül a sor, egy kicsikét polití/.álnia is kell! Vagyis, más szóval: Tisztelhetjük, szerethetjük mi föispáuunkat mint embert, örülhetünk, hogy Vármegyénk élére egy pártatlan, erőskezű, igazságos és mint 0 maga is mondá, dolgozni is szerető szakember került, elveinkhez, (üggetl> nségi hitvallásunkhoz azonban, hütelenek nem lehetünk, nem leszünk soha! Nem leszünk még akkor sem, ha bizonyos körök torok szakadtig kiabálják is tele a világot ha'iús jelszavakkal, hl akármilyen szirénhangon sugjik is a fülünk:e, hogy milyen szép, milyen hasznos lehet, ha egy kicsit, ugy lassan . . . lassan . . . c^ak egyetlenegys: er . . . letérünk a politikai erkölcs útjáról! Erős a meggyőződésem, hogy a mi egyenes lelkűnek, őszinte szivünek ismert főispínunk szeretetet és becsülését függetlenségi érzelmünk daczára is megtarthatjuk ! Mert az igazán őszinte ember, semmit sem gyűlöl jobbao, mint az alakoskodást, a képmutatást, a meghunyászkodást! S semmit s m becsülhet jobban, mint az őszinteséget! Mert elvégre még sem lehet bün, nem lehet üldözendő vé'ek, ha a polgárság egy nagy része, igy, a függetlenségi elvek fokozatos megvalósításával akarja szegény hazánkat, agyonsauyargatott népét a gyarmati állapotból kiemelni Kolozsvár vezet. Az-iparvédelem érdekében irja az Ipmrvédelem. Furcsa dolog, hogy az országnak lüktető szive nem a főváros. Ami nemzeti, ami a hazáért való, ami I'térdekünkért foly, azt ott látjuk felvirágozni Kolozsvárolt. Olyan limonádéizü ez a Budapest. Mindenben csak a külsőségek, tartalom és nemzeti czél nélkül való. Ne csodálkozzunk, ha maholuap visszatér a krinolin, a verkli, meg a pomádé székesfővárosunkba. A magyar iparért sokszor felbuzdultak már a fővárosban, de csak máról-hclnapra, ameddig egy buc^ufia trombita el szokott tartani. Aztán megint csak kassamadinerezhet a béesi kidobott vigécz. Pedig nem is olyan régen lógtak a boltajtókon ilyen felírású táblák: »Kutyáknak és a bécsi vigécznek tilos a bemenet«. Budapesten készülnek kirakatverseuyre, a főváros 2000 kor. segélyt ad hozzá, de elfelejtették kikötni hogy a kirakatokban honi áruk domináljanak a versenyen. A kirakatok hemzsegni fognak a külföldi áruktól, Bécs alig győzi majd a rendeléseket kielégíteni. Bezzeg más világ van Kolozsvárott. Ott a kereskedik a maguk jószántából és a Kolozsvári Magyar Védőegyesülettel október 22—28 ig >Magyar hetet* rendeztek. Magyar árukkal tüntettek és nem kevesebb gyönyört okoztak a járókelőknek, mint a budapesti kirakatverseny holmijai. Miért hát nem szive az ország Kolozsvár? Pedig az. Magyar minden atomjában; magyar ott a levegő, a szokások, az érzelmek és a cselekvések. Kolozsvár a nemzeti kereskedef lem terén ls vezet. Az 0. M. K. E. hatalmas szervezet, de méltán elvárhatnék tőle, hogy a nemzetnek válságos közgazdasági viszonyait egy csapásra megváltoztassa és az anyagi boldogságot megteremtené. Adunk ki például csak textilárukért egy esztendőben 648 millió koronát a külföldnek, hazai textilgyáraink meg ezalatt deficzittel küzdenek, minden subvenczió mellett is. Az 0. M. K. E. honmentö munkát végezhetne, ha egy akarattal reábirná a honi textiláruknak felkarolására. Minden vászon- és posztóüzletbeu legyen kapható honi textiláru. Ne kelljen napokig járkálni üzletről üzletre, amig egy vég honi vászonra akaduuk. A textiláruk után propagandát tehetnének szakcsoportonkint mindén más honi áru érdekében. Ilyen munka nemes, honmentö és a társadalom szeméhen is lélekemelő lenne. Megszűnnék egyszerre minden úgynevezett kereskedelemellenes hangulat; a legtiszteltebb, a legelőkelőbb nevet biztosithatná a maga és tagjai részére az országos egyesülés. Mert be kell valahára látni, hogy ha folytatjuk továbbra is a behozatal emelését (évente összesen 1832 millió korona) és hozzávesszük állami háztartásunknak ugyancsak rengeteg összegét (1853 millió korona), nem messze már az idő, amikor a ke.eskedo legelőkelőbb vevői a koldusok lesznek. Kolozsvárott mást látunk. Nemzeti erőtől lüktet ott minden. Nem a Morvaországból importált nemzeti szinü szalagokkal, hanem honi árukkal tudtak szemkápráztató Magyar hetet rendezni. Ha Kolozsvár vezet, ám iparkodjék öt elérni, sót túlérni hasonló cselekvéssel a székesfőváros társadalma, kereskedelme és utána a többi város. Nem szóval, sem külsőségekkel, hanem tettekkel siessünk a hazai iparuak segítségére. r. g. Egerszegi krónika. Rovatvezető: Pnbi. Büntető parancs. Hiába, a régi jó világnak már teljesen vége van. Nincs ma már az emberekben hangulat, vidámság, kedélyesség, szellemes ötlet, szóval az igazi élet . . . hanem csak bajlódás és ,küzkö dés a hiu reményekkel, a mit a szövetkezetek meg a családi pótlékok váltanak ki. Különösen a legényemberekre hat roppant savanyitólag ez a hirtelen változás. A vendéglők intim törzsasztala mellől is eltűnt az a híressé vált pajzán jókedv, a mely igen gyakran a nős embereket is odacsalta. (Ennek u.'yanaz asszonyok végtelen örülnek!) Ha pedig valami kimararlási jogczim adta elő magát, akkor voltak csak népesek ezek a törzsasztalok úgyannyira, hogy a tobzódó jéxedv kénytelen volt már az utczára is kivonulni. Természetes, hogy az éjszaka homálya és egyhaugu csendje miatt ez nem ment rendőri beavatkozás nélkül. De ennek a rendőri beavatkozásnak volt valami jogos vagy iga. alapja, ugy, hogy félreértésekre sohase adott alkalmat. A jó Isten tartja meg kiválóan kedves szokásaiban azt a jó barátunkat még sokáig, a kiről most szó leszen — a régi jó világ illusztrálása képen. Abban az időben történt, amikor Egerszegnek nem volt képviselője, csak két jelöltje: Farkas József és Szemnecz Emil. Fentemiitett barátunk, mint törhetlen 48-as, Szemnecz párti volt. A választások előtti egyik éjjelen kevés lévén már érzelmei nyilvánítására a népes törzsasztalt magában foglaló terem akusztikája, az utczára vonult és ott kiabálta tele torokkal, hogy: Éljen Szemnecz Emil! A rend éber őre persze hogy mellette terem és igyekszik lassúbb hangon való deklamálásra inteni: — Tekintetes ur! Nem szabad ára olyan hangosan éljenezni! — Nem e? . . . . Még Szemnecz Emilt se?I — Nem, kérem, még azt sem! — Ki mondta ezt magának T — Hát a kapitány ar! — Hogy a rendőrkapitány ur mondta f Na hát ez nem igaz! — Hát ha nem hiszi, tessék tőle megkérdezni.