Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-14 / 37. szám

XII. év ZilteparMeg, 1811. szeptember 14, 37 «zdm Stí3s«tási ir : évre é kor 04 f fél ám 2 kor 04 l 'Sazytiih 1 kor 04 f <*» az&m 8 fiílér. ser-Keszti Z. Lajos MuELkatáreftk. Hi-detég.k dija megegyezés szériát Nyilttfr sort 1 kor Szerkesztőség kiadóvata.; Kossuth-utcia 43. r LBNGTEIL PEEBN02 V BOEBÉl,TGTŐRQr lap i aidonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Hármas hir a zalai tanügy körül. Uj czimzetes igazgatók. örvendetes, derült hir az első. A miniszter iir kinevezte czimzetes igazgatóknak Takács Józsefné, Fridrik István és Csiszár József zalaegerszegi, továbbá Tóth Sándorné perlaki, Bartha Albert zalaszentgróti, Erdősi Bálint nagykanizsai, Brauner Lajos Csáktornyái tanítókat. Régi és uj igazgató. A második egy kissé mogorva, hogy ne mondjam, goromba. A Paukovich és Faíler igazgatók nyugdíjaztatásáról van szó. Megírtuk már, hogy e fényes nappal jött égiháború s czitrom-kifacsarás és félrelökés féle eljárás miatt felzúdult a város lakossága s négy testület irt föl a miniszterhez a méltánytalan eljárás miatt. A megindult folyamatot azonban nem lehet megfordítani. Különösen Paukovich sokat veszíthet a nyugdíjaztatással. Arról is volt szó már, hogy fiatal, új erők miatt kell félre lökni az öregeket. — Ehez a históriához nagy czikkel szól hozzá a Zala vasárnapi számában, új, szenzácziós adatokat csatolva hozzá. Azt irja, hogy Paukovichék mennek, bizony, ha kedvetlenül is, s Paukovich helyére az I. körzetbe talán Horváth János czimzetes igazgató jön igazgatónak, s hogy a köztudat szerint Horváth volt volna első mozgatója a Paukovicbék nyugdíjaztatásának is; végre közöl a Zala két okmányt, melyek Horváthnak a gazdasági ismétlő iskolában hiányosan végzett kötelességeiről szólanak s melyek olyan rossz színben tüntetik föl, hogy a valódiság esetén nem nyerhetné meg as igazgatóságot. Ezért Horvát hpanaszt eme). Egyenlőtlen a tanítók műveltsége. A harmadik — nem épen gyászos, de szomoiúuak elég szomoiú. A napokban beront hozzám egyik fiatal barátom, vidéki tanitó, s munkatárs is. — Ez mégis disznóság! azt mondja, s tűrhetetlen állapot! Ekkora műveletlenséget ki látott? Majdnem hihetetlen ! Tanítótól ekkora butaságot feltételezni sem volna szabad! S mégis igaz! Itt vannak a kezemben a bizonyítékok ! Nekem nem lehet kollegám az ilyen! Én nem fogadom el kollegának. Nézzen utána a miniszter, mit cűnálnak a tanító-képzőkben ? Diploma az, vagy nem, amit kiadnak ? Hogyaa tanítson az másokat, aki maga sem tud •? Ez tűrhetetlen, ez tarthatatlan állapot! Ez disznóság! stb. Én eddig még szóhoz sem juthattam; nyitott ablaknál folyt, ömlött a hangos felháborodás, az utczán járó-kelők megállottak s én még mindig nem tudtam, miről van szó. Na nézd meg, azt mondá, itt van négy levél, irta egy diplomás tanitó, de nem ám öreg tanitó, akit talán ott felejtett az újabb törvény, hanem egy 30—35 éves tanitó, aki kisasszonyoknak udvarol. E levelek is ilyen természetűek, de nézd meg, micsoda elemi grammatikai hibák vannak benne. Veszem és olvasom : „Zala megye, őnagysága, mind<# (mindig), legalázatosaft, különössen, kegyeskedeí, jóbár (ez nem hiba, érdekes helyettesitője a bár, ámbár megengedő kötőszóknak, sőt jobb ezeknél. Sz.), mes«e (messze helyett), fo/tasa továfc, tö&et, nearasson (ez nem franczia szó; két magyar szó : ne Írasson), énkedves, kartárfomal. sokszdr, az önleveiét, haiofam (hallottam), megíí (megint), miien keJemetlen heizetbew került, nemtud megsólam szülőheietől. nekem a vagyonié 1 nemkei, édes csak az & kéréssem, pediA, d menüé az .Keszthelyi zárdábaw, ót (ott), mwnkát, várást, esetlek, hallássa, zewwét, fwzetek (fizetek^ zahlen), megbocsáson, kéréssenmefc, vassárnap, láíam, meg teczeí (tetszett), bátorságot veíem magamnak, neme lenne ? myalerii (anyja lenni ?), aki a 3 dik Polgáriban jár, bár igen sö'kat haioí őnagysága fe&tfem, egy kertem volna ha meg twdom bógy kérdés tesz felőlem. maradjon kettöw&őzö'É, titok, a Győri b&ibök heíeíesédes tesvérje vólt, vagyonra nemszáwmitok, lányomnak édesanya, meieí (nem: melyet, hanem: mellett), Nemes Gulás (gondold: Gulács), megkaptam meinek örültem óiy jól eseí, é^zdete, nem a karok (akarok), bemutatkozás végei, neAaragudjék az írás félre is mérése végei sütmitöp igen örülök, hogy iskolákat végzef Annak még }óbm. Én is haraszt ember fija vagyok a plébános öcsém is az nem határosa es otöíi. önagyságannak keze;'it csoktíhatom . . .« íme a négy komoly szerelmes levélből a szók s csonka mondatfázések. Nem mondom meg, hogy ki ez a tanitó, sem hogy hol tanit, sem hogy kihez irta a leveleket s azt sem mondom meg, ki ez a berohanó barátom, aki méltán méltatlankodik, háborog és dühöng ennek a kollégának a tudatlansága miatt. Ha ugy áll a dolog, amint a berohanó barátom mondja, hogy az a tanitó nem vén, hanem 25, 30, 35 éves lehet, ami látszik is a házasulandó szándékából, — s ha csakugyan oklevele is van : bizony súlyosan esik a mérlegbe ez a dolog. Nem egy megyének, hanem az országnak sötét foltja, szégyene. Én nem állítom, mert nem láttam, hogy van é oklevele, de ha van, akkor kérdőre kellene vonni a vizsgáló bizottságot s főképen azt a tanítóképző intézetet, amelyben tanult. Most oh, be millióra menő czopfos szaTanulmányut. — Zalai diákok Erdélyben. — IX. A Keresztmtző. A 13 aranyosszéki falu. A Tordahasadék. Délután ki a Tordahasadé'tba. A város déli részén a hidtól az Aranyos mentén megyünk egyenesen nyugatra. Pár órai gyaloglással is el lehet jutni. De itt vannak a toroczkói szekerek. Onnan fogadta Haerter. Három nagy szekér, 10—12 diák ül egyre, a másik három kocsi, a hölgyek ezekre ülnek s elég kényelmesen elférnek a tanárok is; megengedhető nekik ennyi kényelem. Velünk jön végig Scharscher tanár is s vezet, Gizuska tanitónö lányával. A városból kiérve félúton a szőlőhegyek mellett megállunk a rét magaslatán. Igen száp kép tárul elénk és nevezetes. Lábunk alatt a kiskanyargásu viz, előttünk délre a kerek Keresztesmező ; kövér fú nő rajta, mert sok vér öntözé; jobbra a hegyhasadék, aztán az Aranyos torok, honnan hűvös szél fú s élesen füttyöl a Fütyer; a aranyszemeket hord le a viz Verespatakról; metlette a toroczki kő mint egy öreg óriás kopasz fejével; a déli dombokon nyires erdők teremnek ; e dombhátról azt mondá dr. Primics geologus, hogy olyan alakulatuak, s tartalmúak, mint a kaliforniai dombok s hogy valószínűleg aranybánya van e halmok kebelében. Itt nem, de a folyó melletti sziklás hegyekben mindegyre vájkálnak az arany után. Hoitsy Pál is dolgoztatott itt két évig eredménytelenül. Mert Verespatak, Abrudbánya, a kincsek hazája, még jó messze van innen, arra fölfelé, 80—100 kilométerre. Azért még most is dolgozik itt egy társaság. De ide hallgassatok gyerekek I Itt ezen a hegyen, ahol ezek a szőlők vannak, dák és római m radványokat dob fel a kapa. Ezen a hegyen volt Decebálnak, a dákok királyának fényes várpalotája. Legragyogóbb ruhájába öltözött egyszer s ugy vágtatott le és át a hidon a Keresztesmezőre — utolsó csatájára. Épen, mint a mi Zrinyl Miklósunk Szigetvárból. Aztán jöttek a rómaiak. Ezeknek is központjuk volt ez a haly. Hiszen itt van a Traján utja, a mostani országút mellett, s délre fut, Felvincz felé. Ezelőtt 20 esztendővel nagy római kőkoporsókat találtunk itt a szentmihályfalvi Nagy Lőrincz rétjében. A szomszédbeli hidasi kemény kövekből valók. A koporsó fedele szintén kő, négy fúlével a sarkán, mint a tordai pogácsa s mint egy hasra fektetett tekenyő. Ugyanilyenek vannak Buda mellett a kiásott Aquincum romjai között Is. Nem hiszem, hogy ne itt ezen a mezőn tartotta volna Attila is azt a híres országgyűlést, molyen a külföldi uralkodóknak is meg kellett jelenniök. Nemcsak hogy mezőn volt ez a tanácskozás, de Attila le sem szállott a lováról. S hogy a külföldi urak ue látszódjanak csekélyebbeknek, kénytelenek voltak ők is visszaülni s lóháton tartották az országgyűlést. Odább nyugatra egy kissé emelkedő helyen, azt hiszem, a rákosi határban, a Vizesvölgy dűlőn, táborozott és sátorozott Mihály vajda a már említett 17. században. S itt történt meg az a ritka eset, hogy egyik varjú kivájta a másiknak a szemit. Az említett Basta, aki, amint Szadeczky tanártól tudom, olasz dobosból puffadott fel osztrák generálisnak, vetélytársa és cziukostársa volt a magyarok pusztításában. De egymásra is féltékenyek. Basta kiküldött tordai tanyájárél néhány pribéket ide a mezőre s özek ugy oldalba bökték Mihály vajdát, hogy még meg se nyekkent. — Nézzétek lábunk alatt ezt a szép kis folyót, a neve is szép, Aranyos. Itt születik ebben a Tordaaranyos-megy ében s Itt bele is hal Felvincz mellett a Marosba. Egósa országunknak ilyen vízi-élete van. Egyedül a Duna jön külföldről s az Oltón kivül egyedül é