Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-14 / 37. szám

2 MAGYAR P A IZ S 1911 szeptember 14, bályokkal van agyounyomorgatva az iskola! talán azoktól nem lehet az ilyenekre ügyelni. Arra kérem az olvasót, nehogy tanitó­ellenességet vagy pláne rossz indulatot lásson ebben a czikkben. A dolog ellenkezőleg áll. Sőt nemcsak magam, s a magamfajta em­berek, de általában immár a nagy közönség is legalább is átlagosságban pártján áll a tanítónak ; elég rokonszenves előtte a tanitó : B minél műveltebb a közönség, annál rokon­szenvesebb előtte a tanitó ; mert tud elmél­kedni ama nemes nagyczélu munkáról, melyet a tanitó végez, s tudja mérlegein a végzett munka mellett olcsóságát annak a silány konc/nak, ami általában a tanítónak jut. S igy legalább rokonszenv jut a szegénynek. De nem csak szánalmas rokonszenvre ér demes a tanitó, mint az anyának nyomorék, gyámoltalan gyermeke ; hanem kikél sokszor a harag is az érdemnek s elismerésnek egyen­lőtlen mérlegelése miatt s úgy áll a tanitó pártjára. S vájjon nem méltó é a harag és felhá­borodás? Hiszen a tanítónak 90 százaléka értelmes színvonalon áll, s ugyanez a 90 százalék erkölcsi életünkben vezet is ; 50—60 százalék szellemi színvonalon vau s értelmi­leg vezet, nem a gyermekeket értem ; vezeti a felnőtt emberek tömegét is, — s majdnem ugyanannyi százalék irodalmi ember s külö­nösen a zene terén műveltek ; 20—25 szá­zalék értékes műveken dolgozik — hírlap ban, felolvasásokban, tankönyvekben, szép­irodalomban, történelmi művekben, zeneszer­zésben stb. Hol van az a társadalom, hol az a közélet, az a tömeg, mely annyi szá­zalékot tudna kiáilitani vezetőknek ? S ha e tanitó rétegből egvik-másik, aki a 20 millió közül az első ezerekhez tartozik, öt-hat hét gyermekes apaként lehorgasziott fővel j r, mert a buta dúsgazdagok mellett éhenkórász módra tengődik hol van az a krisztusi szellem, hogy ne lázongjon ? De — s itt van az én beszédemnek a veleje — ha lázong, eléall az ellenfél, a tanitó-gyüiölő s pofon vágja avval a négy levéllel, melyet a kollega irt. Na iázongj, érdemetlen ember vagy, haszontalan ember vagy, haszontalan az egész fajtád, íme itt a bizonyság, ala itos emberek vagytok, a mű­veltségnek, irodalomnak még csak az ábécéjét sem ismeritek. Ezért tehát igaza van az én berohanó s felháborodottan lármázó barátomnak, mikor azt mondja, hogy ő nem vállalja kollégájá­megy ki, a lobbit, benszülötteket már itt benn magára szedi s ő viszi ki őket széles hátán. Az Olt maga megy magára, de ott küu nemsokára ezt is ö szedi fül. Az Aranyos tehát peregteti le itt a7. aranyszemecskéket. Régebben mosták itt a völgyben a czigányok az aranyat, vagyis posztódarabokon szü'ték. A többi megy tovább a Marosba, Marosból a T.szába, Tiszából a Du nába. Köváry László történetíró kis gyermekek számára versben irt volt töldrajzot »Györke« utazása czimen, s a folyókról irván ezt mondja : Látói, ezeü egyig Mind nálunk erednek; De, mint pénzünk, lassan Öí is kiperegnek . . . Kissé elhallgatok s lassan búsan mondogatom : kiperegnek . . . kiperegnek . . . S közbevág egy diák: Leperegnek a Feketetengerbe. D ;hogy ! Kijavítja Berkovics plébános: A feketesárga tengerbe, Ausztriába. A Keresztesmezőt korba veszi a hegyek, dom bok lábához simuló 13 falu, 2—3 kilométerre egymástól. Ez volt a régi Aranyosszék. Lábunk alatt Alsó- g b elsöszentmihály falva, elő tűnk Mészkő, Sinfalva, tovább körben Várfalva, Csegez, Rákos, Kövend, Bágyon, Keresed, Felvincz (a volt székes­nak a négy levél iróját, sőt óhajtja, hogy tőrültessék ki az olyan a tanítók névsorából. És ebben én teljesen igazat adok az én berohanó barátomnik, mert szeretem a taní­tót, de jobban szeretem a tanítóságot; meg­becs ilöm az embert, de többre tartom a munkáját; tisztelem az érzékenységet, de az első az igazság. Borbély Gyórqy A gydgyfu-gőzölő készülőkről, mint házi gyógy és kozmetikai eszközről, vagyis a rheuma, csúz, köszveny és iskiasz nak házilag való gyógyításáról. Irta Kiss József Békéscsabán. Segédforr isok : dr. Flóris Áronnak a „Magyarország" munka társának összes müvei, dr. Purjesz Zsigmond féle és egyéb belgyógyászati könyvek. Átnézte Dr. Flóris Áron budapesti orvos, A a 2 korona 35 fillér. (Hót ábrával.) II. Hiszen az illem, a becsület nem eugedte volna, hogy én más eszméjével felczifrálkodva, másnak érdemével hivalkodjam. Ez az oka annak, hogy az iparos nevét az orvos nevével egy helyütt kiírni kényszerű voltam. Hát van ebben szégyenelni való ? Hát oly hatalmas szó az az „etikett," hogy a józan ész és a jog, igazság, méltányosság ser­penyőjét is lenyomia? Vajha'a tönk sáétére jutott szegény hazán minden egyes tagja azt az üzlet, — és a testi, — szellemi munka etikettjót tartaná szem elmt, amelylyel az angol magát a világ legelső és leg­gazdagibb nemzetévé felküzdötte! Hát az eszme birtokosa szégyenli a nevét? Szégyenli, hogy az emberiség közjavára az álta­lam kieszelt dolgot még tökéletesebbé tette ? Avagy ezzel azt az örökigazságot akarja meg dönteni, hogy: „Méltó a munkás az ő táplálására?' 1 Csoda biz' az ! Mi érlelte meg bannent azt a gondotatot, hogy a gyógyfügőiölö gépet kieszelj»m ? Azt a beteget, aki gyógy fügőzölő gépem által re nél meggyógyulni, sietek megdóntiietlen érvek­kel, meggyőzni afelől, hogyha magát naponta többször, 3, 4, 6 szor is szorgalmasan gőzöli: nem fog találmányomban csalódni, mert gépem feltalálásán nem azért törtöm a fejemet, hogy miként a legtöbb külföldi, ugy én is a beteget pénzétől galádul megfosszam, hanem azért vol­tam kénytelen valaüi uj és az eddigiektől merő­ben elérő gyógymódot, jobban mondvi gyógv eszközt kieszelni, mert feleségem 1908 ik év tavaszán oly rheumás volt, hogy már igen kevés reményt fúztem felépüléséhez. Amit neki szakemberek és avatatlanok, dilet tánsok ajánlottak, azokat feleségem már egytól­egyig mind megprób ilta, de eredménytelenül. Igy jutottam a gyógvfügözölés legelső gondolatára, város), Harasztos, Gijéres, xLgerbegy Ez a 13 falu 'ojásdad karikát csinál. Csupán Csegez szö kellik ki egy kissé északnyugaton a hegyek te­tejére. Mikor nekik adták, méltatlankodva kér­dezték székelyeseu: Hát nekünk esek ez?! Délre rug még délen Keresed és Felvincz is. A többi szép ovális karikában sorakozik. — Karakterisz tikusan egy jellemvonásu nép lakik itt. Még val­lási ügyben is, csak a keleti három gazdagabb falu: Harasztos, Gyéres, Egerbegy s Szentmihály falvának fele református, a többi unitárius. Vala mennyi »székelyhuszár« volt; most mind kisbir­tokos dolgos emberek, vasárnapi kékruhábao. Sem az uraságot, sem a szolgasá^ot num isme­rik. Önérzetes büszkeségre hajló nép. Kurucz magyarok. Az oláhság, vagy tisztán, vagy vegye­sen, de ezen a karikán kivül lakik. Amint Basta utolsó szálig kipusztította különösen Ujtordából az embereket: Bethlen Gábor az Alföldről népe­sítette be a várost, Bocskai hajdúival. Ilyen alföldi hajdú félék talán ezek az aranyosszéki székelyek is, mert sem szokásban, sem nyelvben, sem ruhá­zatban nem hasonlítanak a többi négy székely­szék népeihez s az erdélyi megyék magyarjaihoz sem. Mondom, sajátságos kurucz magyarok. A falu­ban csak a pakulár az oláh. Kóvenden még ez sem A kuruezságot igy fejezi ki a tréfás népvers: mely rövid idő alatt teljesen kielégítő, sőt bámu­latos eredményre vezetett, mert nőm már az első kísérlet után határozottan jobban érezte magát, előbbi kinzó fajdalmai csakhamar meg­szűntek, 15—20-szori gőzölés után pedig teljesen visszanyerte egészségét. Időközben magam is nagyfokú rheumában szen/edtem s ugyancsak 15—20 szőri gőzölés után egészségem teljesen helyreállott. Ugyanez .el nyerte vissza egészségét dr. Flóris Áron buda­pesti orvos is, aki már 5 évig szenvedett izom­rheumában. E gőzölőgép használata közben — miat emiitettem, annak kezdetlegességét és szá­mos hátrányait Flóris dr. ur felismerte, ezt velem jelentékenyen átidomittatta, ezért a meg­korrigált gép már nem nevezhető többé Kiss József féle, hanem dr. Flóris és Kiss féle gyógytü • gőzölő gépnek. Ugy hiszem, hogy ez a becsület! Hogy a nevezett gyógy fú közölő gép elvitáz­hatatiauul hézagpótló gyógyeszköz és hogy alábbi fejtegetéseim, állításaim a valóságnak teljesen megfelelnek, bizonyság erre a magy. kir. szabi­dalmi hivataltól nyert szabadalmi okmány és több orvosnak elismerő nyilatkozata. Találmányomat a szakértők hivatalból meg­vizsgálták és azt beható tanulmányozás után jóváhagyták. Ezért hát a kételkedők forduljanak e gyógyeszközhöz bizalommal. Sót olvassák el a nálam eredetiben is meglévő számtalan híla­iratokat, me yek nem egyebek miat a bennem bízóknak minden üzleti fondorlat nélküli, saját hálaérzetüknek önkéntes és nem kierőszakolt megnyilatkozásai. Aki már a rheuma, csuz, köszvény stb. beteg­ségekben mindigr sikerrel alkal nazott gépet, helyesebben mondva gyógyeszközt egyszer be­szerezte, az azt meg is becsüli és mint a régi aranypénzt, mely értékét sohasem vesziti, még akkor is nagy becsben fogja tartani, amikor általa egészségét mir visszaaverte, mert bizvást előveszi azt minden .legcsekélyebb kellemetlen érzések, például szúrás, szemezés, nátha, köhögés kezdeti* r és a legnagyobb bizalommal kezdi újból a gyógygózölést, melynek napi 1—2 szeri használata után a kivánt eredmény soha el nem marad, mert szükség, hogy a hatás utáa az ellenhatás, vagyis a jobhulás következzék be, tudván azt, hogy ugy a fizikában, uem külömben a gyógyászatban is mindig a nagyobb erő, (és nem a betegség) győz. Tehát ezt a kipróbált és biztos gyógyulást eredménye/.ö gyógyfűgőzölő gépet az emberiségre nézve feemelt fővel én is áldásnak tartom és véteknek tartanám, ha -szent megg ,öződésemen alapuió ezen igazságok, a házi gyógyászati vívmányok velem egyitt a sirba szállnának. Mert maga a számtalan beteg és béni sóhaja adta ke'em!>e a tollat, hogy gyarlatag leírásomon, tárgyalásimon felbuzdulva, a bizalmatlanko lást felreiéve, önmagukat és önöt eiket is megment­hessék családjuk számára, még p iJig az orvos­ságos üvege-:, kenőcsök és porok nélkül, ame­lyekről sok lelkiismeretes orvos nyíltan bevallja, hogy: .ezek között a legtöbb csak szuggerálva gyógyit, esetleg kevés i lőre enyhit." (Folytatása követke/is.) —— —————^— Bágyan, Kovcnd, Kikas, a határa párás, tolvaj­ságbau szniias. De ez csak tréfa, s inkább csak a nm kedviéjt van. É'i >s me-unum a komolyságot s egy kis hu mori dobok a iologba Sohasem szoütam félteni a tekintélyemet. Nem is volt soha. Fiuk ! mondom, különösen egyik falu igen nevezetes itt, törté­nelmi nevezetességű. Hailjuk, halliuk, melyik az? Aranyosrákos, ott né előttetek. Miről is neveze­tes ez ? S az egyik diák hamar átlátott a szitán s ráduplázott. Arról nevezetes, azt mondja, hogy egy vikáczión itt keresztelték meg Pistát, a ta­nár ur fiát. — Jól feleltél pajtás, Menjünk tovább. A Tordahasadék déli végén vagyunk, leugrá­lunk s gyalog lépegetünk le a Hesdát patakra, mely egy árva malmot táplál. Csinos oláh leányok ge­reblyélik a szénát, az oldalon pakulár (pecus) őrzi a juhokat. Itt ácsorog egy elhagyott és so­hasem használt menház. A szűk völgyben a patak partján csinált uton s kis hidakon megyünk. Bégebben a kis pataknak nagy kövein ugráltunk s rendkívül kedves udvariassággal ölünkben se­gítettük át a hölgy turistákat. IVa — 2 kilométerre elérjük az északi nyilást. Ott tul a gyepes részen van egy bő íorrás. Mikor itt ugratott, Szent László királynak a lova patkója fakasztotta

Next

/
Thumbnails
Contents