Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-28 / 52. szám

XII. év. Jaigegwpimgg, ISII, december 28, é?r« i isr 04 f ;?éJ ár?* 2 kos 04 f >r«gy««™

1 kör 04 f Jsy«* aziJ 8 fi. Mér. R-2005 rr 52. Hirdetések dija megegyezés szerisi. Nyilttír sora 1 kor Szerkesztőse* kiadóvata. . Wlasics-utci* 8. Biserl^esetl Z. BLOx»-v-á-tli. Lajos f LENG TSÍ TI FEBENC2 M-ankatársate s Y G "2" Ö K Q Z" iap a.idonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Magyar Paizs olvasóit tisztelettel kérjük, szíveskedjenek a hátralékos előfizetéseket elküldeni, hogy a lap küldése meg ne szűnjék. Uj évre. (V. L.) Szinte átaljuk a kouvenczioDális boldog njévi jó kivánatokkal eikezdeni. A boldog uj esztendő a modern tejlődés során a pumpa vulgáris keserű napja lett. Az ember elképed annyi lelemény tapasztalatára és leesik az álla, tapasztalván mennyi rettenetes jóbarátja, rajongó odaadó hive, hálás tisztelője van neki. Ezen a napon ismerkedik meg olyanokkal, akiknek létezéséről halvány sejtelme sem volt, de még halaványabb sejtelme arról, hogy neki szolgáltak és igy jogot nyertek a vékony pénztárczának még konokabb meglapositására. De hiába! Ez ugy van, ezen nem változtathatunk. Rubrika, amit ki kell töltenünk, még ha a rávaló nincs is meg. És éppen az a baj, hogy a piaczi drágaság, az életigények szertelen emelkedése következtében a fix jövedelemből előre ez a boldog uj évi kívánság kész boldogtalanságot jelent. A hagyományos uj évi sült malacznak lefújtak. Bizony ha a babona rávilágít a jövendőre, meg b. u. é. k.-zott áldozat-társam kénytelen lesz — hátrakaparni. Boldog ember, akinek uj esztendő virradatján első'köszöntője a remény. Irigyeljük azt az embert, aki az uj év napján önmagába való bízással ébred. Hiszen az önbizalom félsiker. A csüggedt lelkű ember munkája nehéz is, szomorú is és legtöbbször sikertelen is. Aki magában bizik, annak házához jobban állnak az élet sikerei. Ha harcz az élet, akkor ugy vagyunk vele, mint az első izben csatatüzbe vonuló katonával, aki meg nem szokván a sürü golyózáport, idegesen kapkod a fejével, mig csak neki nem ütődik egy gazdátlan golyónak. Katona regula, hogy akinek nem szalad a lábainába a bátorsága és meg áll bátran ott, ahol a halál rózsája nyílik, — azt az ellenség puskagolyója nem bántja. Uj esztendő alkalmára vezetve ezt a katonai bátorítást, igy mondanók: az életnek sajnos* mind súlyosabb ós súlyosabb harczát reménységgel kell megállni. Nem szabad csüggedéssel fölváltani a reményt. Hiszen igaz! Dolgaink nem mennek mindig éppen a szálán, az embernek sokszor van oka csüggedésre. De az életben látjuk, hogy akik el nem lankadnak, akik talpra tudnak ugrani, miután leteperte őket a balszerencse, — azok viszik a legtöbbre. A magabizó embert ne féltsük. Gsetléssel-botlással bár, de az ilyen ember eléri a czélját. Ugy vagyunk különben megalkotva, hogy az uj év napján derűsebb optimizmussal nézzünk a jövendő elé. Azok között a sok jó kivánatok között, melyekkel önzésssel és önzetlenül e napon nagyszámú tisztelőink megtiszteltek, im jövünk mi is. A mi kiváQságunk az, hogy a reményeknek újévkor fakadó bimbói el ne hervadjanak. Munkánkon Isten áldása legyen. Hazánk történetéről pedig az objektív történelem azt irja meg majd egyszer, hogy ez uj esztendő a konok munka, a nemzeti kiépítés, és megerősödés esztendeje volt. Áldás a magyarra! Az ifjúság. Szombaton este összegyűlt mintegy 25—30 fiatal ember a Korona vendéglő termében s tanácskozást tartottak arra nézve, hogy egy ifjúsági klubot alakítsanak. A dolog megpenditője és megindítója Láng Lajos gyógyszerész segéd és Fangler János kereskedő. Ők hívták meg előértekezletre az ifjakat s az újságírók között engemet is. Én nagyon figyelemreméltó dolognak éreztem ezt a mozgalmat s igen fontos dolognak és nagyreményűnek tarthatom még most is. A megjelent ifjak megállapodtak abban, hogy óhajtják a tömörülést, kedvök van egyesületet alkotni. S a kezdeményezők ragaszkodni látszanak ahhoz is, hogy Ifjúsági Club néven történjék ez. Nem is igen tartozik ide, hogy itt beszéljek róla, s nem is igen fontos a czim, a név, mert ez majdan a tartalom jóságától fog függeni: de tanácsként mégis megemlítem, hogy a kis czimnek mindig nagyobb a tartalma, mint a nagynak. S ha a fiatalság komolyan akar valami szép dolgot, akkor ne törekedjék czifra czimekre. Majd megkoszorúzza a czimet a tartalom. S hála istennek, az ifjúságban magában még több erény van, mint a clubokban összesen. — Elég volna czimnek magában ez az egy szó, hogy: Ifjúság. Bár csak ennek tudnánk elég tartalmat adni. Ez azonban nem nagyon fontos. Az értekezlet megválasztotta Dr. László Pál ügyvédet és Dr. Kaszter Ödön gyógyszerészt, hogy néhányad magokkal készítsenek alapszabály tervezetet s gyűjtsenek tagokat. A kezdeményezők körvonalazták a leendő körnek szellemi és erkölcsi mivolt ját. A zalaegerszegi legényifjuság — úgymond a hangulat — kis szabad idejét vagy semmittevéssel, vagy haszontalan foglalkozással tölti el. Pedig szükséges, hogy naponta legalább egy-egy órát, vagy legalább vasárnaponként két-három órát valamely szellemi és erkölcsi foglalkozással töltsön. Tehát vásárolna a leendő kör hírlapokat s azokat olvasnák a tagok; vásárolnának könyveket s azokat olvasnák; rendeznének bálokat, tánezokat, estélyeket. — Vagyis röviden: lenne az ifjaknak egy kaszinójuk. Többet nem mondanak a tervezők Uj éVre. Száll az idő ... üt az óra. Uj esztendő jön az óra. Köszöntve őt mondjuk néki: — Legyen különb, mint a régi 1 Hogy ne illessük panasszal: Nyiljék a virág tavasszal. Rengedezzen, majd a nyáron Aranykalász a határon. Osz gyümölcsöt, a tél vadat, Tőlünk meg ne tagadjanak. . . . Egy szó, mint száz, legyen bőven Minden jó ez esztendőben 1 Lampérth Qéza, Ujóvi szokások. Irta : Szentirmay Qéza. ki ujőv napján szokásos lakmározás, mulatozás, köszöngetés s a rokonoknak és ismerősöknek való ajándékozás pogány eredetű, mint az újév ünnepe, vagyis az év első napjának megünneplése maga is* A rómaiak Jánosnak a kezdet és * Be csak tartsak meg ezt a rosz pogány szokást. Sz. vég, utóbb pedig a hajózás és kikötő istenének ünnepét ülték e napon. Rómában ez ünnepen óriási mulatozás, füstölés, illuminálás, sőt mindennemű tivornyázás és kicsapongás volt divatban, a pápák pedig, hogy tüntessenek e pogány szokás ellen, inkább böjtöt rendeltek a keresztény híveknek.Utóbb aztán, mikor,a keresztények is megünnepelték már az újévet,őszintén átvették a különböző mulatozásokat. A kereszténység első századában t. i- egyáltalán nem ismerték az újévi ünnepet, s csak Krisztus születésének nyolezadik napjáról, vagyis körülmetéltetésétől emlékeztek meg. Csak a hetedik századbau mutatkoznak az újév megünneplésének első nyomai s mint bevett, rendes egyázi ünnepet, csakis a tizennegyedik században találjuk említeni. AZ újévi babonák jórészének gyakorlása az év utolsó napjának : Szilveszter napjának éjszakájára esik, mivel általános szokás ekkor ébren megvárni az újesztendő beköszöntését, az évfordulót jelentő tizenkettedik órát. Egyik legelterjedtebb babona ekkor az éjféli ólomöűtés, amit többnyire a leányok végeznek. Olvasztott ólmot csöpögtetnek valamely edényben levő hideg vízbe s a íolyó ólom, kihűlve, mindenféle alakot vesz föl. Abból következtetnek aztán, hogy kinek minő alakot mutat az általa csepegtetet ólom. Ha a kihűlt ólomdarab kereszthez hasonlít, az halált jelent, ha koszorúhoz, az mennyasszonyságot, férjhezmenést; ha az ólom emberalakot sejtet, az itt azt jelenti, hogy az illető az újévben férjhez megy. Az ólom mindenféle szerszámalakot is föl szokott venni, amiből aztán megjósolják, hogy milyen foglalkozású lesz a jövendőbeli. Ez sok mulatságra ad alkalmat. A bölcső-forma azt jelenti, hogy az illetőnek gyermeke lesz a következő évben s mivel sokszor nemcsok hajadonok, hanem menyecskék és özvegyaszonyok is résztvesznek az ólomöntésben, e réven is sok mulatság és tréfálkozás támad. Nagyobb társaságokban, kivált városi korcsmákban és kávéházakban szokás besötétített szobábaa éjfélkor visító malaczot elereszteni. Akihéz aztáu a malacz fut és aki megbírja fogni, az szerencsés lesz abban az esztendőben s köteles, természetesen. a társaságnak áldomást űzetni. Hajadonok Szylveszter éjszakáján fésűt és tükröt tesznek a fejük alá, hogy meglássák álmukban a jövendőbelijüket. Az is szokás, hogy éjfélkor sötétben kimennek a fáskamrába, felnyalábolnak egy csomó vágott fát. Ha páros a fadarabok száma biztosan férjhez megy abban az évben. Ha páratlan, még várhatja a szerencséjét, De jaj, ha tizenhárom darabot talál felemelni, az szerencsétlenséget vagy halált jelent neki. Elsőrangú njévi babona, — amint tudjuk, hogy újév napján sült maiaeznak, vagy legalább is