Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-21 / 51. szám

XII. év. Ig>»eB8rti«g, 1911

. december 21. 51. sxám 5í56fl?*té»i áz : 'f-t érr* i ko? 04 f éi • •« 2 kor 04 f Híre 1 kor, 04 f w wii ? fi'lér. Hirdetés sk dij* fflegegyeüés szerint. Nyiltí :r soi» 1 kw Szerkeszti ség 6 i»dnv»t»,: Wl»sics-atcs» 3. SioeTcleceHsüti Z- ECox'-^7"á"tItL Lajos MI 13.-n Tt atArsalsL = l XjEJ IT<3-"5TEI.. FERENCZ BOHBEl. "2" ÖTÖHQ Z" iap ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Olvasóinknak és munkatársainknak boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk. Karácsonyi levél. Kedves Jóska barátom ! Ünnepelsz-e ? Átrezeg-e érzékeny lelkeden a Karácsony napjának igazi jelentősége ? Mert más jelentősége van ennek a nap nak a gazdagok és szegények előtt; más érzelemmel várja azt a gyermek és mással az ifjú ember. Sőt még \ nemzetek is merőben különböző lelkiállapottal várják. Jóika barátom ! Légy mégegyszer gyermek. Röppenjen vissza agyadba az a boldogító hit, hogy Isten küldi nekünk a gyapjas báránykát, s az ő angyala gyújt mécsest, gyertyát a karácsonyfán. Gyermekségednek szines bite mellett gyuladjon fel lelkedben a nemzetednek szép jövőjében való erős hit is. De olyan erős legyen ez, bogy az életnek atheismusaegyetlenegy vonáskat, se törőibessen el belőle. Jó pajtásom! Hidd e) nekem, hogy remegő lélekkel vágyódom én is ezután a hit után. Gyermeki hitet kérek. Tisztát, amelyet sem a fény, sem az áruy meg nem változtat. Mélységeset, amely öthatja az agyat. Izzót, amely feltüzeli a szivet. Erősét, amely megfojtja a gondolatot, s gyermekké teszen újra . . . Ritka vendég jelentkezett nálam. Nem szégyelem megvallani, hogy könycseppek ültek szemeim pilláira. Tehetetlen vénasszonyként sírok. Siratom azt a sokszor porba délt hitet, amelylyel várva-vártam nemzetemnek megváltó Jézusát. Azt a Jézust, aki' nek izzó emberszeretete felemelte a porból az emberi gondolatot. A sirás nyugtot ad. Megtisztítja a szivet. Villámgyorssá teszi a gondolatmenetet. Játszi könnyedséggel repüli át az én gondolatom is azt a mérhetetlen időt, amely a betlehemi nagy eseménytől a mi korunkat elválasztja. Csillagos éjszakán született meg a Messiás. Koldusán. Rongyosan. Születésekor az emberi zsarnokságnak trónja mégis megingott. Egy-két évtized múlva pedig hitvány kártyaTárként omlott össze . . . Jóska barátom ! Ráismersz e ebben a történetben a mi rokonnélküli nemzetünknek magyar fajunknak történetére, sorsára? Vedd csak elő édes nemzetünknek történelmét. A mythosznak áthatolhatatlan kődében ftzületett meg a mi fajunk. A mi Messiásunknak megjelenésére is sok-sok trónus lett romhalmazzá. Messiásunknak aczél ereje, eszének élessége, erős akarata utat tört fajának, nemzetünknek az idegenek között. Vér és pusztulás jelezte azt az utat. Pásztor tilinkója, anyai ajkak meséje őrizte mag számunkra azt a valóságot, hogy ésszel és karddal foglalták el, de íajszeretetíel tartották fent ezt a hazát. A világnak nagy Messiása az egész föld kerekségén élő embereket kapcsolta össze a szeretet tanával. A mi Messiásunk az ő faját, nemzetét forrasztotta eggyé, egésszé. Milyen sorsra jutott a nagy Messiás ? Tudod e mi történt a Golgothán ? Hát a mi nemzetünknek hány ilyen martyrja volt? Csakj két végállomást említek meg: Rodostót, Torinot . . . Kell e tovább is bizonyítanom, hogy ami Messiásaink is kínhalállal multak ki ? Jóska barátom ! A hétköznapok gondjaitól felmentve elmélkedjél arról, hogy mi vár reád. Születésedkor számbavettek. Ez annyit jelentett, hogy egy magyarral több lett. Azóta napról napra számottevőbb lettél nemzetedre nézve. Erkölcsi és faji kötelességed lett, hogy a nemzeti M^siásaink által taposott útra lépj. Ez az ut tövises. És mégis édes, mert nemzetednek a javát mozditod elő ezen az uton. Műveltségednek teljességével. Akaratodnak hatalmával. Nemzetednek szép és nagy jövőjében való erős biteddel. Arczodnak verejték cseppjei drága gyöngyök lesznek nemzetednek kincstárában. Olyan drágák, mint amilyen értékesnek véli a gyermek a karácsonyfának csillogó csecsebecséit. Zajtalan, hangyamunkássággal fizeted vissza nemzetednek védelmét, s boldognak érzed magadat abban a gyermekségben. Mert csak ekkor leszel nemzetednek hivő boldog gyermeke, mint aminő boldog a Jézuskát váró gyermeksereg . . . Lengyel Ferencz. Karácsony. (V. L.) A római impérium hatalmának tetőpontján egy távoli tartománya jelentéktelen városában, Betlehemben istálóban szü letett az a kisded, akire szamarak és ökrök leheltek, akikhez égi, addig sohasem látott csillag vezérelte a pásztorokat. Valóban a kereszténység ledöntött minden válaszfalat és magához emelte az egész embriséget. És szinte kérkedett, hogy ő a szegények fölemelésére, megvigasztáalására született. Bizonynyal ugy van, hogy az uj elveket kezdetben nagyobb sikerrel terjeszthette volna, aki bíborban született, az első igehirdetők is többre mentek volna, emberi számítás szerint, ha nem egyszerű halászemberek: de ügy illett, hogy annak a vallásnak, mely egyenlővé tett minden embert Isten előtt, alapitója, istálóban s legszegényebb sorban szülessék, azok, akik elsőül lánglelkesedéssel kövessék a halálba is, egyszerű galileabeli halászmesterek tegyenek. Mióta a kereszténység elterjedt, elnyomásban, középkori sötétségben, eszmék háborgásában, fellendülésében, szenvedésben (ebben még inkább) élő hittel, lelkében megigazultan fordult az emberiség a karácsony szent misztériumához. Oly bájos, oly igéző, olj tiszta hangulatokba kergető a karácsony, hogy bűbája még nem keresztényt is bevon, megigéz. Vagy miként tudnók megérteni, hogy karácsonyfát állit a nem keresztény is? S akinek nincs miért, kiért fölállítani a karácsonynak fenyőgalyát: az lelkében üres, gyászt visel s annak fekete a karácsonya. Kenyérgond, piaczi drágaság, az életűek mind nehezebben elviselhető volta, — mindmind nem tudták kiirtani a szivekből a karácsony poézisét és noha az élet mind nehezebbé vált és ámhár az atheizmus fekete felhője borongva szállt a tépelődő lelkekre ma több helyen gyullad ki a karácsony misztikus fénye, mint más korban, mely nem volt oly dekadens, mint a mai. És terpeszkedhetnek és kavaroghatnak az uj korszaknak hirdetett modern eszmeáramlatok, aki ott kint elhalad kunyhó vagy palota előtt, melynek ablakán átszűrődik a karácsonyi gyertyácskák fénye: annak lelkét egy intenzív gondolat sugározza be, az a gondolat, hogy odabent van a Jézus. Ide-oda kétezer esztendeje, hogy a betlehemi istállóban való karácsonyi szent misztérium milliók szivét áthatja. Mikor a munka pörölje zakatol, mikor egészen benne vagyunk a kenyérért való harcz fo-gatagában, mikor az élet-tusák pdázküzdelme szólít, szóval mikor az élet hétköznapjait éljük — leválhat rólunk az életkűzdelem salakjában a karácsonyi szent hangu'at, — de éppen az áldás az emberiségre, hogy, mikor aztán finnepre szólítanak a harangok, vannak még hangulataink és felmagasztosult érzéseink. Ó jövel szent Karácsony! Hirdesd az örök szeretet ünnepét; fürdess meg ez ünnep szent hangulatában ; engedd, hogy leváljon rólunk a hétköznapok durva salakja ; engedd, hogy ünnepi hangulatban találjon az ünnep felejtsük sebeinket, melye ket sors és emberek nekünk az életküzelemben okoztak. Boldog karácsonyt olvasóinknak ! A Magyar Paizs olvpsoit tisztelettel kérjük, szíveskedjenek a hátralékos előfizetéseket elküldeni, hogy a lap küldése meg ne szűnjék.