Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-14 / 50. szám

2 51 AGY U PAIZS 1911 deczember 14. tuénye. A megnyitáson megjelentek az erdéiyrészi háziipar fejlesztő egylet, a magyar védő egylet kolozsvári osztálya, a Sorompó-liga; a a megye és a város vezető férfiai, a kolozsmegyei tanitótestület választmánya s megjelentek GZ ügy iráat érdeklődők. E testületek tagjait az elnökségek csak hirlap utján hívják meg. A Ííolozsmegvei tanitótestület közgyűlésére bejött tanitók kivételesen már szombaton délután magtekinthetik a kiállítást. Tanitók részére külön teremben tartatnak bemutató előadások a kenyérkereseti rajzoktatásról. Kedden délután fél 4 órakor az Erdélyi háziiparegylet, valajaint a Védő egylet kebeléből felkért azaktanárok és vezető férfiakból álló testület fog a kenyérkereseti rajz gyakorlati terjesztési módozatairól a kolozsvári iparmuzeum emeleti termében tanácskozni. A kiállítás nagy tömege ma már annyira rendezve volt, hogy áttokintheilék, Hegyi Gyula főiparfelügyelő, Asztalos szaktanár, Tarcsafalvi Szántó Bertalan elnökkel a szaktanárok és tanitók jelentékeny számból álló csoportja. Ezeknek véleménye az, hogy ily nagy tömegű s a magyar diszitő stílusnak a sok formáját telölelö magyar motivum gyűjtemény Magyarországon még sehol sem volt kiáí litva. A tervezések minden elképzelhető formában ugy vannak bemutatva, hogy azon igen nagy fokú ügyesség és könnyedség és a díszítendő terület nagyon ízléses dekorálása látszik. Ezeknek a jelenlevő szemlélők ismételten csodálkozásuknak adtak kifejezét. A rajztanítás e sikeres módja a rajztanárok figyelmét megérdemli. E kiállítással Kolozsvár Budapestet szerencsés törekvéssel megelőzte. . . . stb. * A kolozsmegyei tanítótestület Tarcsafalvi Albert elnökletével közgyűlést tartott s az arról szóló jelentésben a következőt olvassuk: Ezután következet a tárgysorozatnak egyik legérdekesebb pontja: dr. Flóris Aron székes fővárosi polg. isk. tanár olvasta fel a sKenyérkereseti r?jztanitás mint pénzforrása czimen írt értekezését, tanulságosan és érdekesen mulatván be azt a sajátos rajztanitási módot, melyet ö a székesfőváros Homok-utczai polgári fiu-iskolájában, a megélhetés szempontjától vazéreltetve, olyan könnyen és biztos kézzel itányit, hogy tanítványai rendkívül ügyességgel és gyorsasággal, különössen a magyar diszitő styl alkalmazásával olyan készséget szereznek a rajzolásban és festésben, hogy azzal mindenik önnáilóan képes kenyerét megkeresni. Mig ő felolvasott, hat tanítványa egy külön asztalnál a közgyűlés tagjai által feladott díszítő feladatokat végeztek, nem esekély bámulására a hallgatóságnak. Flóris Aron tanár ^

rz apostol lelkesedésével szól módszeréről s meg van győzögve, hogy ez uton a rajztanitást a mindennapi élet szolgálatába állithajuk s sok embernek biztosítunk munkát és ennek alapján megélhetést. A székesfőváros tanácsa néhány napra szabadságolta, hogy itt nálunk bemutathassa mód szerét s ennek eredményeit. Tanyitványainak rajzai néhány napon megtekinthetők a Malomutczai íparmuzeumban, ahol tanítványaival több bemutató előadást fog tartani. A kolozsmegyei tanitótestület őszinte elismeréssel fogadtaaz uj módszer bemutatóját, érdeklődéssel igyekezvén bepillantani ez uj és komoly figyelmet érdemlő reform mibenlétébe. fülébe nem kerül az eset. De mondom, esak Eddig, amíg meghallotta, mert az öreggyorskezü .ember ám! . . . Még azon az éjszakán nagy mennyiségű buza, kukorica, sódar, szalonna és mindenféle főzelékek kerültek az özvegyasszony padlására, hogy az esupa csuda volt. A nagyhasu Darkó nyomozást indkott másnap; mert meglopták, galádul megdézsmálták. A gyauu Toppancs Gyurkára esett, de a kutatásoknál semmi sem derült ki. Nem találtak Gyurka bá'nál egy disznófület sem. A nagyhasu Darkó uram kitagadott leánya pedig igy kitelelt az„Istentől rendelt segítségen s csak a tavaszon derült ki, hogy valaki oda vitte az atyjától lopott mindenfélét. A biró tisztában volt az iránt, hogy ki tette. Toppancs Gyurka bevallotta. Még azt is, hogy a maga házjnépe meunviben részesült. De ő azért ártatlan. Ö jót tett. Hogy sápot húzott a munkája után, az nem bŰD, mert Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Hanem azért a törvény elitélte Gyurka bá't. Én nem ítéltem volna el az öreget . . . Az akasztott ember kötelét is megszerezte Egy másik tudósítás igy szó! : Újszerűségével és eredetiségével dr. Flóris Áron orvostudor, budapesti polg. iskolai tanár előadása szintén nagy mértékben lekötötte a közönség érdeklődését. — Flóris dr. a »Kenyérkereseti rajz«-ról tartott szabadelöadist, mely mintegy bevezetése volt a magyar motívumok gyűjteménye kiállításának. Ennek a kiállításnak megnyitása vasárnap d. e. lesz a kolozsvári Iparmuzeum helyiségében. Kétségteleu, hogy ez a rajz gyűjtemény a legérdekesebb dolgok közé tartozik. 13—15 éves gyerekek festettek selyemre szebbnél-szebb magyar motivumu ékítményeket, melyek igen sok iparművész becsületére is rászolgáltak volna. Flóris dr. hét tanítványa, Hofímann Aotal, Rentka Lajos, Csikós Zoltán, Szabó Géza, Fekete Gábor, Fillér Lajos, Tarolla János és segédje, .lankovics Ferenc közreműködése mellett mufatta be uj rajzoktatási rendszerét. A tanítványok vánkosdiszt, zsebkendő sarokdisz, majolika tányér, száktámla, és törölköző-kendődisz terveket készítettek és apró magyar stílű festéssel ellátott levelezőlapjaikat,valósággal szétkapkodta a pulikum. Azonfelül a kenyérkereseti rajz tanításának alapját, a levegőben való ütenyes rajzolás és ezzel kapcsolatban a szimmetria érzés felkeltésének módját is bemutatta. Flóris tanár módszeréről a következőket mondja: — Közel 30 éve vagyok a tanári pályán és mindig arra törekedtem, — hogy hazám ipari lendülésének kérdését megoldjam. E czélból néheny szünidőben beutaztam egész Európát. Érintkezésbe léptem külföldi rajztanárokkal. Arra a különös tapasztalatra jutottam, hogy a 6—7 éves gyermekek végzik aránylag a legterbesebb munkát, amikor a 24 betűnek irott és nyomta tott kis és nagy válfaját, valamint az arab és római számokat, összesen 116 betűt, 9 vagy 10 hónap alatt felismerni, azt felrajzolni megtanulják. Miért ne lehetne hát ezen komoly munkát a többi osztályokban is folytatni. Hazánk rohamos szegényedését mi sem jellemzi inkább, mint az Amerikába való tömeges kivándorlás, m«.rt az í6kola eddigelé csupán általános ismereteket nyújtott a tanulónak. Másutt, külföldön a népipar kultiválására lógják a gyerekeket. Nálunk m ndent elhanyagolnak. Mindezen állapotok orvoslása czéljából elhatároztam, hogy tanítványaimat kizárólagosan a gyakorlati rajzra fogom oktatni. Iskolámban növendékeimet nem csak rajzra, hanem szépírásra is tanítom. Mindkét tárgy tanítását egy közös kaptafára húzom. A táblára íelirl betűket felrajzoltattam, a motívumokat pedig felírattam és alakelemeire szedtem. Vagyis ugy tanítok rajzolni, mint irni. Megjegyzem, hogy a magyar stílű motívumoknak mindig a felét rajzoltam !o, a másik felét meg a tanítvány pótolta ki. Ezáltal értem el aztán a sikdíszitmény rajzolásának legfontosabb ksllékét, a szimmetria érzését. Szóval 10—13 éves gyermeket 9—10 hónap alatt keuyérkeresőkké tet tem, mert módszeremmel iparművészeti és dekoratív intenczióim voltak. S ezért megvagyok győződve, ha rajztanitási módszeremet minden iskola, sőt az ovóda is átvenni fogja, akkor a társadalomnak minden rélege művelni fogja a magyar kézmű- és háziipart Dr, Flóris Áron előadásával zajos sikert araott. nekem. A kis utczai Poznáné felakosztotta magát' hát Gyurka bá' lopott a kötélből. A szerencsétlenség után való reggelen már nálam jelentkeze :t. — Megvolnánk. — A kötél is? . . . — Hátszen azért mondám kettősbe, hogy volnánk. — Édes Gyurka bá' kená olyan jó ember... — No, no, ecséni! na dicsérj, Nem jó az ördögöt dicsérni. Hanem azt mondom, hogy vigyázz a szerencsével. Mire kívánod a szerencsét. Éppea oda kell tenni. No, tartsc*. a zsebedet, ahol a bugyellárisod van. — Nem pénz kell nekem, Gyurka bá'. — Nem e? . , . — A szivemnek kell szerencse. — Te bolond vagy, ecsém 1 A pénz a fő.. . — Nekem a szivemet kell gyógyítani, Gyurka bá' . . . Kötekedtünk egy ideig, de én győztem. Az öreg góbé darabka kenderkötelet tett a balfelemre, be az ingem alá. Azt sem tudom, hogy miként hálálkodtam érette. Boldog voltam. Az Rauczitf nélkül, — de becsületes elvekkel. Irta: Tivolt János. Ü sajtó még óriási vadhajtásai daezára is, megbecsülhetetlen szolgálatot tesz a kóznek. Hivatása, joga, minden, a politikával, a közérdekkel összefüggő dolgot ellenőrizni, megkritizálni; a nagy nyilvánosság, mellyel a sajtó működik, csirájába* elfojt sok bünt, sok erőszakot, sok slendriánságot; enyhít sok nyomort, letörül sok könyüt; felemel sok elnyomottat, megvéd sok üldözöttet. A s.jtó, ha becsületei, ha elvhű, ha köve'kesetes, képes egy egész város, egész vidék, egész vármegye, sőt egész ország közszellemét és erkölcsét egészséges állapotban, magas nívón fentartani, azt fejleszteni. De persze, a nagy köznek mérhetetlen kárára, képes mindezt, •— ha hitvány, ha áruló, ha pénzsóvár, ha meggyőződését áruba bocsátó, alá is aknázni, megrontani, megmételyezni ! Ezek elvitázhatatlan igazságok. A mikor azonban a sajtó, az ő természeténél fogva, s a nagy közönség sankeiójánál fogva, ilyen óriási jogokat élvez, akkor a fő, hogy 4 maga is erkölcsileg intakt legyen, mert különben joga, nemcsak az ő előfizetőjének, hanem minden olvasójának a beállott erkölcsi fogyatkozást tőle számon kérni. Ilyen számonkérés volt az, a mikor én, « hasábokon vármegyénk egyetlen sorvadó napilapjától, a kanizsai Zalától, számon kértem az 4 köpönyeg forgatását! Erősen rátettem a lábamat a Zala irányító fejének a fejére, — mert köztudomásu, hogy a fejétől illatozik a hal, — és uramfia, a választ nem az apostrofált főtől, még csak nem is a lap lábától, hanem a sorvadó lap tyúkszemétől, az egerszegi csaját tudásitótóU kaptam meg! Dehát, ki a fészkes fülemile báatotta a saját tudósítót, Czebe László urat? Miért aka.

1 az egerszegi, szeretetreméltó fenegyerek ismét belém kötni? Hisz én őt, irkafirkáját, ezúttal nem érintettem, nem kifogásoltam! Hiszen egy lap iráűyzója nem a tudósító szokott lenni?A felelős nem a riporter? Még mindig neheztelne őkelme, a múltkori helbenhagyásért

1? Kzt nem hiszem, mert hiszen ő olyan magasan áll, hogy egy ilyen szerény analfabéta bürger, őt még csak haragra sem gerjesztheti . . . Higyje meg, én is csak mosolyogni tudok az ön szellemi előkelőségén és azon az oktató hangon, melyei ön nyolcz gymnasiumnak 'jeles (?) elvégzése után magának arrogál! Sokszor elgondolkozom azon, hogy édes Istenem, mégis milyen nagy a Te bölcsességed! Hogy uem engeded a fákat az égig nőni! Hogy némely ember p. o. nem több, mint a mennyi! Hogy nem tud többet, mint a mennyit tud! Mert Uramfia, ha ez a tudósító ur is annyit tudna, mint teszem föl egy tanult tanár, akkor biz istea kényszerzubbonyt kellene ráhúzni, mert terhelt szerénytelenségébea, erőszakkal lefogná az embereket az utczán, hogy azokat taníthassa, oktathassa, csiszolhassa! Most íme, ugy féligmeddig, nekem is beígéri, hogy majd ha ideje lesz, (mert most tetszik tudni, a Nobel díjra pályázik; arra készül . . .) akkor tart nekem is előadást a »beszéd és értelem gy* korlatból* és nehézkes ortografiámon is csiszo^ öreg góbé pedig fancsali pofával vigyorgott rám és azt mondotta, hogy bolond vagyok. No, az majd elválik. Félév múlva, hogy szivemen hordoztam az akasztott ember kötelét, hát már az enyém lett Esztike. Mégis igaza volt a Karcsi kántornak. Szerencsés lettem a szerelemben. * » * — Van önnek szerencséje? — Nincs. — Szerezzen egy kis darabot egy akasztott ember köteléből és szerencsés lesz. . . . Nekem tiz év alatt Leütött a szerelemben való szerencse. Van Uilenczedfél gyermekem ... És most annyira szerencsés vagyok, bárkinek szívesen átengedem az akasztott ember kötelét, hogy legyen másnak is szerencséje!... Téterfy Tamás.