Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-14 / 50. szám

1911. szeptember 399. MAGYAR PAIZS 5 «gy kicsit! Oh Czebe ur! . . . Köszönet és hált \ «ért a figyelmes leereszkedésórt, ígérem, hogy j szorgalmas, szófogadó tanítványa leszek és sze- j réDytelenség nélkül annyit eleve is megsúgok, j Iwgy nem lesz velem nehéz dolga, mert azokat I az ortografiai hibákat, a melyekbe ön, — erüs-J sége tudatában, — oly előszeretettel belekapasz- ] 1<odik, azoknak nagy részét, nehezen olvasható j irásom folytán, a Szedő bácsi cselekszi ám j »eg ... j Különben is ne nyargaljunk most azon, hogy ' melyikünk tud szebben, szabatosabban s inkább | irodalmi nyelven beszélni, vagy írni, mert hiszen • a tudósító úron kívül még van Egerszegen vagy ­aébány tuczat ember, a kik szintén tudnak ; annyit a stilisztikából, ortografiából, a szépiroda- ! tombol mint ön kegyed és mégsem dicsekszenek j vele uton útfélen ! . . . Hiszen ahoz, hogy valaki j rámutasson valamely szennyes üzelemre, ahhoz * épenséggel nem kell Arany János dialektikája, : s«m Bartha irálya, ehez előg maga az igazság\ i Igaz, hogy Önnek, a kinek már annyi szépiro- f dalmi értekezése, társadalom tudományi és egyéb tudományos műve hever a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában, Önnek bizony nagyon nehezére eshetik valamely parlagiasan megirt dolgot elolvasni! Hisz ismeri az egész világ és az összes szi­getek, az ön lelkének szépérzékét s azt, hogy csak a szép, a merész, az esztétikus, a magas szárnyalású dolgok képesek figyelmét lekötni! ; Mert, hogy udvariasan visszakérdezzek: »Van- j é ezen bérezés honban a ki önt s irodalmi érde- ] meit ne ismerné ?« Én elismerem, hogy én Czebe ur mérhetlen \ nagyságához az Ö kiforrott (?) tudományához képest csak egy suszter inas vagyok! Erről, — kérem, — esetleges későbbi polémiánkban, j — többet ne is beszéljünk. Mart én egyszer és mindenkorra kijelentem, hogy ön egy fenomená lis jelenség! Egy uj üstökös csillag! A ki, majd ka egyszer teljes erejében elkezd ragyogni, el- ; homályosítja a napot! Hiszen épen ezen kiváló­sága miatt ajánlottam önt, létesítendő kaueziós lapunkh)z — szerkesztősek! No, kérdezze meg, nem ajánlottam-e? Ho^y el is jön, azt biztosra veszem, mert mi jobban fogunk fizetni mint a ij Zala Már most tény az, hogy ugy az ön, valamint | az éD elménezkedésemnek tulajdonképen semmi } köze a fölvetett kérdés lényegéhez. Először, mert szokatlan dolog az, hogy ha egy lapot támadnak, hogy akkor azon lapnak egy más városban élő tudó- jj sitója lépjen sorompóba! Másodszor, mert épen | Sn, t. tudósító ur volt az, a ki ezelőtt 2—3 hét | tel nekem azt mondotta, hogy a Zala, zilált j pénzügyei rendezésére a kormánytól 30.000 jj koronát és évente 6000 koronát meghaladó j állami nyomda muukút kap! Mondta e ezeket •ekem, vagy sem? Ha kedve tartja, tagadja le. És harmadszor nem lett volna szabad önnek ebbe a dologba ártani magát, mert eleve érez feette, hogy egykori professorával jelenlegi jó Gyurka bátyjával szemben, esetleg elragadhatja a denuncziáló kedve és olyat tesz, — aminthogy tett is, — a mit később maga is röstellem fog, vagyis, bogy torka szakadtából »ügyészt!« kiabál, a miért hogy mi még nem vagyunk olyan eló'nyös anyagi helyzetben, inint önök vannak... Tessék elhinni, a zalaegerszegi ügyészség nem szorul az önök figyelmeztetésére. Ha politikát lát. ismlékezésünkben és leleplezésünkben, akkor az önök segély kiáltása nélkül is tudni fogja köteles ségét. És a mint ön legutóbb magán is tapasz talhatta, nem minden kiabálásra reagál az ügyész. Ez uram, bocsánat, csúnya dolog volt. Nota fcene: amikor az egész világ sajtója egyet ért abban, hogy a hírlapi kauezió egy elavu/t, igaz táqtalan, erősen a jogegyenlőség rovására menő intézmény. És íme, most akad egy, magát a sajtó munkásának nevező fiatal óriás, a ki a tEsradiság, a vagyon mint jogforrás mellett küzd s a kaueziótlan kollegára bilincset, gúzst akar veretni! No, ebbői az úrból még kiváló szabadság-hős válhatik, mire — megöregszik! . . . Egyébként, — mert munkáját sorszerint fillér jével fizetik (azért megy tönkre a szegény, vén Zalai) tehát szokásához hiven és érdekéhez mérten, ezúttal is összehord tücsköt bogarat, és bogy minél több sor kerüljön ki, hát közbe­köxbe füllent ia egyet-egyet . . . Ilyen, hogy ugy mondjam „légből kapott ko­holmány" a mikor azt írja, hogy engem annak • dején a városi közgyűlésen a hol az installáción való részvétel ellen tettem indítványt., milvea orkánszerüleg lehurrogtak ! Hát kérem, először is nem igaz, hogy az köz­gyűlés volt; mert biz az egy, a tárgy megneve­zése nélkül összehívott értekezlet volt. Ezen értekezletre Czebe urat elfelejtették beereszteni, lévén az bizalmas jellegű. Ezen értekezletre elv­társaim közül, a napi munkával elfoglalva lévő választott képviselők közül, csak vagy öten-hatan jelentek meg, ellenben megjelent ott, vagy 20—25 virilista, 67-es párti, kormánypárti, munkapárti, habarékpárti és néppárti képviselő! Hogy azok az urak engem ott alaposan és orkánszerüleg lehurrogtak, az tény! Tehát azért ön ugy néha-néha, nagyon ritkán, ir ám iga­zat is . . , Az is tény, hogy én igyekeztem minél több lehurrogást provokálni! Sőt az még tényebb, — hogy én azokra a lehurrogatásokra büszke va­gyok! Mert majd megmondom mindjárt miért hurrogtak le. Mielőtt ezt megmondanám, még leszögezem azt a második légből kapott fantazmagóriát, hogy én az installáczión való részvétel ellen beszéltem vagy indítványoztam volna! Hogy ön honnan vette ezeket a rágalomszeru ráfogásokat, azt nem tudom; valószínűleg a Kummer kávéház permanens riporteri íróasztalá­hoz eljutott egyes elejtett hangokból szőtte őket össze, a szegény, sorvadó Zala erszényének ujabb megterhelése czéljából! Azért nem jó a kávéház füstjében és lármájában szörkeszteni, mert ugy­látszik, a zaj és füst igen hátrányosan befolyá­solja az ön emlékező tehetségét . . . Most az egyszer még megteszem, de miként ön, én is kijeleatem, hogy nekem aztáu igazán nincsen ám arra időm, hogy önt minden polémiánkban a taryyűagosság és igazmondás szépségeire kiok­tassam. Vagy, hogy folyton Deák Ferencznelc a hírlapírói igazmondásról szóló 3xiomáját tarto­gassam az orrocskája alá. Az orkánszerü lehurrogásra pedig az adott okot, hogy a jelzett értekezleten én kijelentet­tem, hogy ellenzéki pártállásunk daczára, meg­akarjuk adni főispánunknak, az őt megillető tisz­teletet és elvtársaim is s én is hajlandóak vagyunk magunkat feketéce vágni és polgármes­terünk vezetése alatt a fogadta áshoz, a vasúti állomáshoz kivonulni! Miután azonban mi, egy kis értekezlet, nem vagyunk hivatva, a négyötöd részében ellenzéki szellemű városi polgárságra bizonyos műlelkesedést ráoktrojálni, de meg mert tartozunk városunk politikai múltjának és prezs- • tizsének is avval, hogy ugy máról holnapra ne essünk émelygős extázisba, kértem az értekezle- jj tet, hogy tekintsünk el a fölösleges czafrangíól, | mint a milyen a diadalkapu, a kivilágítás, a kis j iskolás gyermekek kényszer kirendelése. Ez az Czebe úr. Igy volt és sehogyan sem I ugy voit, mint a hogy azt ön megírta! Ezt ami ; kívánságunkat bizony lehurrogta a koalizáít hoch- ; liberális és néppárt! De ugye, kedve6 Czebe ur, ha ön ugy kávé- \ házi füst nélkül elgondolkodik az ön állította és j a valóság fölött, akkor rájön, hogy aki hajlandó j a vasútra menni, mégsem beszélhetett a fogad- j tatás ellen!? Csak talán annak némely részlete jj ellen! No . . . csakhogy kezdi érteni . . . A hurrogó (Nem én neveztom huirogásuak.) urak dicséretére legyen mondva, ők akkor is hurrogtak, ugyan nem orkánszerüleg, hanem csak u... -it-pen pomále, a mikor egyik tul loyális tiszte t kepviselö társam még fáklyászeoe rende­zését is indítványozta. Ilyen gyengédebb önlehurrogásra birta őket az a közbevetésem, hogy ha szeretetünk és tisztele­tünk jeleit igy eleve mind elfogyasztjuk, hogy akkor váljon mit adunk majd akkor, ha ilyen tünteté­sekre tényleg okunk is lesz?! Indítványozó képviselő társamnak már akkor fölajánlottam mindakét karomat egy-egy fáklya vivésére, ha majd meglesz a kellő alkalom és ok, egy .ilyen hála lerovó cselekedetre ! Ez a valódi tényállás, a sok roszmáju mende­mondával szemben! Örülök, hogy alkalom adódott ezeknek meg­írására ! Ez is az ön érdeme I Hát az nem tűnt fel önnek, hogy ott egy csonka értekezlet hozott anyagi kiadásokkal is járó, érdemleges határozatot? Ilyesmit egy szemfüles riporternek észre kéue ám venni . , . A tudósító bácsi azt is jelenti, (Tehát teljesen megbízható forrás . . .) hogy itt nagy a meg­botránkozás (?) utóbbi czikkem fölött! t Hát uramisten, lehet, sőt valószínű, hogy ; őkelme olyan körökben is forgolódik, a hol a » köpönyegforgatás, a politikai erkölcstelenség le­• leplezésén megbotránkoznak. En nem is akartam ! olyasmit irni, a mi itt is, amott is mindenkinek « tessék. j Nekem a többek között eh'g elégtétel az, hogy a mikor ma egynegyed órára a megyegyülés termébe beléptem, hogy egyszerre busz-húszon­| öten is gratuláltak igaz, szókimondásomért! ; Gratuláltak olyanok, a kiknek a legutolsója is volt olyan előkelő, mint Zaláék tudósitóstól együtt . . . f No . . . Ezen barátságos enyelgés után veszem csak észre, hogy mi egészen elkalandoztunk a tárgytól! A dolog facitja nem is az, hogy tud e a Czebe László szerénytelenkedni, tud-e gorombáskodni, (Ezt mai én is jól megtanultam — tőle . . .) s hogy Ö nem szenved e, önteltségi és nagyzási paroxismusban? Hanem a dolog lényege az, hogy elvtagadó, köpönyeg forgató lett-o a jó, öreg > Zala''. Erre nézve, mi nem lévén kaueziós lap, ne­hogy Cz. ur ismét ügyészért kiabáljon, csak az alábbi kérdéseket teszem föl: Igaz-e, hogy Vármegyénk egyetlen sorvadó politikai napilapja 4 — 5 év óta véresszájú 48 as volt? Igaz-e. hogy már néhány hónapja nem az ? Igaz-e, hogy előbb Eitnert s utóbb Bosnyákot támadta? Igaz e, hogy egy gazdag munkapárti képvise­lőnek jelentéktelen beszédét hasábokon át ko­i zölte? Mindenek fölött pedig igaz-e, hogy a becsü­letességéről s elvhűségéről ismert dr. Hajdú Gyuiet megvállott a lapvezérségtől? Miért vallott ; meg ? Igaz e, hogy a Zala annyira lebecsülte előfiza­tőit és olvasóit, annyira negligálta az erkölcs parancsolta kötelességet, hogy ezen irány válto­zásról, ennek igazi okairól, vagy ugy ... a mint azt más köpönyegforgató lapok is tenni szokták, — a nagy közönséget egy szóval sem informálta! Még csak mentegetni sem igyekezett ezen csúnya eljárást? Ha minderre és esetleg egy kaueziós lapbaa is önökhöz intézendő kérdéseimre neta tudnának a közerkölcsöt és köztisztességet kie'égitő választ adni, akkor ne henczegjenek, ne kerteljenek, hanem vonuljanak vissza kisded várukba és legalább néhány hónapig a mig a józan közönség ezt a botrányt absorbeálja, megemészti, addig, — szégyeljék egy kicsit magukat! A tudósító ur 30.000 és 6000 koronás szi­ves elszóllására, majd kaueziós lapban felelek! ZlaYármegyei Mnzfiüm és Könyvtár. ujabb ajáqdékok. (137. közlemény.) i Beküldtek: régi pénzt Skardelli I. (2 drb.), Sárközy I. (I drb.), Simon J. (1 drb.), gimia. tan.; Könyvet adott 1836-ból származó lexikont 16 kötetben Zimics L. gimn. tan., még 20 Köte­tet a munkásgimnázium utalt át. Pásztor Imre. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város tanácsától. 14133. 1911. Hirdetmény. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa közhírré teszi, hogy a zalaegerszegi és ólai határban az egész mivelési ágban beállott állandó jellegű változások 1912. évi január hó elsejétől az érdekelt birto­kosok által a változást követő 30 nap alatti Megyessy László kataszteri nyilvántartónál (Város­ház II. emelet 7. ajtó) bejelentendők, mert a bejelentésnek elmulasztása kihágást képez. Zalaegerszeg. 1911 deczember 1-én. Fülöp h. polgármester. Zalaegerszeg r. t. város polgármesterétől. 14244. 1911. Hirdetmény. Közhírré tessem, hogy a „Szentháromság kápolua alap" tulajdonát képező és Egersza^. legyen a kápolna mellett fekvő, szőlő a raj*

Next

/
Thumbnails
Contents