Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-14 / 50. szám

1911. szeptember 399. MAGYAR PAIZS 5 «gy kicsit! Oh Czebe ur! . . . Köszönet és hált \ «ért a figyelmes leereszkedésórt, ígérem, hogy j szorgalmas, szófogadó tanítványa leszek és sze- j réDytelenség nélkül annyit eleve is megsúgok, j Iwgy nem lesz velem nehéz dolga, mert azokat I az ortografiai hibákat, a melyekbe ön, — erüs-J sége tudatában, — oly előszeretettel belekapasz- ] 1<odik, azoknak nagy részét, nehezen olvasható j irásom folytán, a Szedő bácsi cselekszi ám j »eg ... j Különben is ne nyargaljunk most azon, hogy ' melyikünk tud szebben, szabatosabban s inkább | irodalmi nyelven beszélni, vagy írni, mert hiszen • a tudósító úron kívül még van Egerszegen vagy aébány tuczat ember, a kik szintén tudnak ; annyit a stilisztikából, ortografiából, a szépiroda- ! tombol mint ön kegyed és mégsem dicsekszenek j vele uton útfélen ! . . . Hiszen ahoz, hogy valaki j rámutasson valamely szennyes üzelemre, ahhoz * épenséggel nem kell Arany János dialektikája, : s«m Bartha irálya, ehez előg maga az igazság\ i Igaz, hogy Önnek, a kinek már annyi szépiro- f dalmi értekezése, társadalom tudományi és egyéb tudományos műve hever a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában, Önnek bizony nagyon nehezére eshetik valamely parlagiasan megirt dolgot elolvasni! Hisz ismeri az egész világ és az összes szigetek, az ön lelkének szépérzékét s azt, hogy csak a szép, a merész, az esztétikus, a magas szárnyalású dolgok képesek figyelmét lekötni! ; Mert, hogy udvariasan visszakérdezzek: »Van- j é ezen bérezés honban a ki önt s irodalmi érde- ] meit ne ismerné ?« Én elismerem, hogy én Czebe ur mérhetlen \ nagyságához az Ö kiforrott (?) tudományához képest csak egy suszter inas vagyok! Erről, — kérem, — esetleges későbbi polémiánkban, j — többet ne is beszéljünk. Mart én egyszer és mindenkorra kijelentem, hogy ön egy fenomená lis jelenség! Egy uj üstökös csillag! A ki, majd ka egyszer teljes erejében elkezd ragyogni, el- ; homályosítja a napot! Hiszen épen ezen kiválósága miatt ajánlottam önt, létesítendő kaueziós lapunkh)z — szerkesztősek! No, kérdezze meg, nem ajánlottam-e? Ho^y el is jön, azt biztosra veszem, mert mi jobban fogunk fizetni mint a ij Zala Már most tény az, hogy ugy az ön, valamint | az éD elménezkedésemnek tulajdonképen semmi } köze a fölvetett kérdés lényegéhez. Először, mert szokatlan dolog az, hogy ha egy lapot támadnak, hogy akkor azon lapnak egy más városban élő tudó- jj sitója lépjen sorompóba! Másodszor, mert épen | Sn, t. tudósító ur volt az, a ki ezelőtt 2—3 hét | tel nekem azt mondotta, hogy a Zala, zilált j pénzügyei rendezésére a kormánytól 30.000 jj koronát és évente 6000 koronát meghaladó j állami nyomda muukút kap! Mondta e ezeket •ekem, vagy sem? Ha kedve tartja, tagadja le. És harmadszor nem lett volna szabad önnek ebbe a dologba ártani magát, mert eleve érez feette, hogy egykori professorával jelenlegi jó Gyurka bátyjával szemben, esetleg elragadhatja a denuncziáló kedve és olyat tesz, — aminthogy tett is, — a mit később maga is röstellem fog, vagyis, bogy torka szakadtából »ügyészt!« kiabál, a miért hogy mi még nem vagyunk olyan eló'nyös anyagi helyzetben, inint önök vannak... Tessék elhinni, a zalaegerszegi ügyészség nem szorul az önök figyelmeztetésére. Ha politikát lát. ismlékezésünkben és leleplezésünkben, akkor az önök segély kiáltása nélkül is tudni fogja köteles ségét. És a mint ön legutóbb magán is tapasz talhatta, nem minden kiabálásra reagál az ügyész. Ez uram, bocsánat, csúnya dolog volt. Nota fcene: amikor az egész világ sajtója egyet ért abban, hogy a hírlapi kauezió egy elavu/t, igaz táqtalan, erősen a jogegyenlőség rovására menő intézmény. És íme, most akad egy, magát a sajtó munkásának nevező fiatal óriás, a ki a tEsradiság, a vagyon mint jogforrás mellett küzd s a kaueziótlan kollegára bilincset, gúzst akar veretni! No, ebbői az úrból még kiváló szabadság-hős válhatik, mire — megöregszik! . . . Egyébként, — mert munkáját sorszerint fillér jével fizetik (azért megy tönkre a szegény, vén Zalai) tehát szokásához hiven és érdekéhez mérten, ezúttal is összehord tücsköt bogarat, és bogy minél több sor kerüljön ki, hát közbeköxbe füllent ia egyet-egyet . . . Ilyen, hogy ugy mondjam „légből kapott koholmány" a mikor azt írja, hogy engem annak • dején a városi közgyűlésen a hol az installáción való részvétel ellen tettem indítványt., milvea orkánszerüleg lehurrogtak ! Hát kérem, először is nem igaz, hogy az közgyűlés volt; mert biz az egy, a tárgy megnevezése nélkül összehívott értekezlet volt. Ezen értekezletre Czebe urat elfelejtették beereszteni, lévén az bizalmas jellegű. Ezen értekezletre elvtársaim közül, a napi munkával elfoglalva lévő választott képviselők közül, csak vagy öten-hatan jelentek meg, ellenben megjelent ott, vagy 20—25 virilista, 67-es párti, kormánypárti, munkapárti, habarékpárti és néppárti képviselő! Hogy azok az urak engem ott alaposan és orkánszerüleg lehurrogtak, az tény! Tehát azért ön ugy néha-néha, nagyon ritkán, ir ám igazat is . . , Az is tény, hogy én igyekeztem minél több lehurrogást provokálni! Sőt az még tényebb, — hogy én azokra a lehurrogatásokra büszke vagyok! Mert majd megmondom mindjárt miért hurrogtak le. Mielőtt ezt megmondanám, még leszögezem azt a második légből kapott fantazmagóriát, hogy én az installáczión való részvétel ellen beszéltem vagy indítványoztam volna! Hogy ön honnan vette ezeket a rágalomszeru ráfogásokat, azt nem tudom; valószínűleg a Kummer kávéház permanens riporteri íróasztalához eljutott egyes elejtett hangokból szőtte őket össze, a szegény, sorvadó Zala erszényének ujabb megterhelése czéljából! Azért nem jó a kávéház füstjében és lármájában szörkeszteni, mert ugylátszik, a zaj és füst igen hátrányosan befolyásolja az ön emlékező tehetségét . . . Most az egyszer még megteszem, de miként ön, én is kijeleatem, hogy nekem aztáu igazán nincsen ám arra időm, hogy önt minden polémiánkban a taryyűagosság és igazmondás szépségeire kioktassam. Vagy, hogy folyton Deák Ferencznelc a hírlapírói igazmondásról szóló 3xiomáját tartogassam az orrocskája alá. Az orkánszerü lehurrogásra pedig az adott okot, hogy a jelzett értekezleten én kijelentettem, hogy ellenzéki pártállásunk daczára, megakarjuk adni főispánunknak, az őt megillető tiszteletet és elvtársaim is s én is hajlandóak vagyunk magunkat feketéce vágni és polgármesterünk vezetése alatt a fogadta áshoz, a vasúti állomáshoz kivonulni! Miután azonban mi, egy kis értekezlet, nem vagyunk hivatva, a négyötöd részében ellenzéki szellemű városi polgárságra bizonyos műlelkesedést ráoktrojálni, de meg mert tartozunk városunk politikai múltjának és prezs- • tizsének is avval, hogy ugy máról holnapra ne essünk émelygős extázisba, kértem az értekezle- jj tet, hogy tekintsünk el a fölösleges czafrangíól, | mint a milyen a diadalkapu, a kivilágítás, a kis j iskolás gyermekek kényszer kirendelése. Ez az Czebe úr. Igy volt és sehogyan sem I ugy voit, mint a hogy azt ön megírta! Ezt ami ; kívánságunkat bizony lehurrogta a koalizáít hoch- ; liberális és néppárt! De ugye, kedve6 Czebe ur, ha ön ugy kávé- \ házi füst nélkül elgondolkodik az ön állította és j a valóság fölött, akkor rájön, hogy aki hajlandó j a vasútra menni, mégsem beszélhetett a fogad- j tatás ellen!? Csak talán annak némely részlete jj ellen! No . . . csakhogy kezdi érteni . . . A hurrogó (Nem én neveztom huirogásuak.) urak dicséretére legyen mondva, ők akkor is hurrogtak, ugyan nem orkánszerüleg, hanem csak u... -it-pen pomále, a mikor egyik tul loyális tiszte t kepviselö társam még fáklyászeoe rendezését is indítványozta. Ilyen gyengédebb önlehurrogásra birta őket az a közbevetésem, hogy ha szeretetünk és tiszteletünk jeleit igy eleve mind elfogyasztjuk, hogy akkor váljon mit adunk majd akkor, ha ilyen tüntetésekre tényleg okunk is lesz?! Indítványozó képviselő társamnak már akkor fölajánlottam mindakét karomat egy-egy fáklya vivésére, ha majd meglesz a kellő alkalom és ok, egy .ilyen hála lerovó cselekedetre ! Ez a valódi tényállás, a sok roszmáju mendemondával szemben! Örülök, hogy alkalom adódott ezeknek megírására ! Ez is az ön érdeme I Hát az nem tűnt fel önnek, hogy ott egy csonka értekezlet hozott anyagi kiadásokkal is járó, érdemleges határozatot? Ilyesmit egy szemfüles riporternek észre kéue ám venni . , . A tudósító bácsi azt is jelenti, (Tehát teljesen megbízható forrás . . .) hogy itt nagy a megbotránkozás (?) utóbbi czikkem fölött! t Hát uramisten, lehet, sőt valószínű, hogy ; őkelme olyan körökben is forgolódik, a hol a » köpönyegforgatás, a politikai erkölcstelenség le• leplezésén megbotránkoznak. En nem is akartam ! olyasmit irni, a mi itt is, amott is mindenkinek « tessék. j Nekem a többek között eh'g elégtétel az, hogy a mikor ma egynegyed órára a megyegyülés termébe beléptem, hogy egyszerre busz-húszon| öten is gratuláltak igaz, szókimondásomért! ; Gratuláltak olyanok, a kiknek a legutolsója is volt olyan előkelő, mint Zaláék tudósitóstól együtt . . . f No . . . Ezen barátságos enyelgés után veszem csak észre, hogy mi egészen elkalandoztunk a tárgytól! A dolog facitja nem is az, hogy tud e a Czebe László szerénytelenkedni, tud-e gorombáskodni, (Ezt mai én is jól megtanultam — tőle . . .) s hogy Ö nem szenved e, önteltségi és nagyzási paroxismusban? Hanem a dolog lényege az, hogy elvtagadó, köpönyeg forgató lett-o a jó, öreg > Zala''. Erre nézve, mi nem lévén kaueziós lap, nehogy Cz. ur ismét ügyészért kiabáljon, csak az alábbi kérdéseket teszem föl: Igaz-e, hogy Vármegyénk egyetlen sorvadó politikai napilapja 4 — 5 év óta véresszájú 48 as volt? Igaz-e. hogy már néhány hónapja nem az ? Igaz-e, hogy előbb Eitnert s utóbb Bosnyákot támadta? Igaz e, hogy egy gazdag munkapárti képviselőnek jelentéktelen beszédét hasábokon át koi zölte? Mindenek fölött pedig igaz-e, hogy a becsületességéről s elvhűségéről ismert dr. Hajdú Gyuiet megvállott a lapvezérségtől? Miért vallott ; meg ? Igaz e, hogy a Zala annyira lebecsülte előfizatőit és olvasóit, annyira negligálta az erkölcs parancsolta kötelességet, hogy ezen irány változásról, ennek igazi okairól, vagy ugy ... a mint azt más köpönyegforgató lapok is tenni szokták, — a nagy közönséget egy szóval sem informálta! Még csak mentegetni sem igyekezett ezen csúnya eljárást? Ha minderre és esetleg egy kaueziós lapbaa is önökhöz intézendő kérdéseimre neta tudnának a közerkölcsöt és köztisztességet kie'égitő választ adni, akkor ne henczegjenek, ne kerteljenek, hanem vonuljanak vissza kisded várukba és legalább néhány hónapig a mig a józan közönség ezt a botrányt absorbeálja, megemészti, addig, — szégyeljék egy kicsit magukat! A tudósító ur 30.000 és 6000 koronás szives elszóllására, majd kaueziós lapban felelek! ZlaYármegyei Mnzfiüm és Könyvtár. ujabb ajáqdékok. (137. közlemény.) i Beküldtek: régi pénzt Skardelli I. (2 drb.), Sárközy I. (I drb.), Simon J. (1 drb.), gimia. tan.; Könyvet adott 1836-ból származó lexikont 16 kötetben Zimics L. gimn. tan., még 20 Kötetet a munkásgimnázium utalt át. Pásztor Imre. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város tanácsától. 14133. 1911. Hirdetmény. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa közhírré teszi, hogy a zalaegerszegi és ólai határban az egész mivelési ágban beállott állandó jellegű változások 1912. évi január hó elsejétől az érdekelt birtokosok által a változást követő 30 nap alatti Megyessy László kataszteri nyilvántartónál (Városház II. emelet 7. ajtó) bejelentendők, mert a bejelentésnek elmulasztása kihágást képez. Zalaegerszeg. 1911 deczember 1-én. Fülöp h. polgármester. Zalaegerszeg r. t. város polgármesterétől. 14244. 1911. Hirdetmény. Közhírré tessem, hogy a „Szentháromság kápolua alap" tulajdonát képező és Egersza^. legyen a kápolna mellett fekvő, szőlő a raj*