Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-19 / 42. szám

XII. év, r 1911, október 19 42 . ssarérm £lfi3*«tési fel : ISfjr évsr« 4 kor 04 f fél irts 2 kor 04 f 2ítj;y«í?r« 1 kor 04 f azáia 3 fillér. Hi-detés«k dija megegyezés szerist, Nyiltt^r sora 1 kor S?erkeszfcöség kiadóvat*.. Kossuth-ate>:» 43 Sxerbeszti Z. ZECox»-^7-át;ItL Lajos atáraak . LEHGXELPEEHNOZ B O IR, B É _!_ "V QTÖBQ 2" lap aidonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Faültetés. Ősszel és tavasszal szoktak fát ültetni. Idejében van tehát, ha most, nem tudom hányadszor, említést teszek a faültetésről; még pedig főképen a gi ümölcs faültetésről szólok. Kell szólani pedig ősszel és tavasszal & gyümölcsfaültetésról kiváltképen Zalamegvében, ebben a ga/dag löldíi, de sivár gondolkozású Zalamegyében. Különös az kérem, hogy mindent olyan szépen tudnak konczentrálni, a mi hatalmi érdek; s nem tudják konczentrálni az olyat, amianagy közönségnek is fejlődésére, előnyére, anyagi haszna a válnék. Hirtelenében csak két kis példával bizonyitom ezt. Magyarországon a hány hegyvölgy, a hány düllő, a hány megye, község, a hány hant és kődarab van: annyi fajtája, különfélesége és fokozata van a közlekedő utaknak. Az utak jósága persze javára vál nék a népségnek s az utak jóságára nincs egyöntetűség ; minthogy pedig az adófizetés nincs valami nagy kényelmére és gyönyörűségére a népnek: ennélfogva az adófizetésre nézve megvan a szigorú egyöntetűség s a kérlelhetetlen konczentráczió. Yasvármegye és Zalavármegye határába nem kell határfát tenni, sem követ, sem semmi jelt, — sőt hunyd be a szemedet s menj egyik megyéből a másikba gyalog, vagy szekéren, vagy még inkább az érzékenyebb veloczipéden: ha Zalából mégy Yasba: a kerékvágásos, poros és göröngyös rázkódtatásokból egy lépésre hirtelen csak mintha aszfalt járdára jutnál; s ha onnan jősz ide, megfordítva. Behunyt szemmel megérzi a lábad s a lelked gyökere is, hogy itt van a határ. Épen ilyen az egyöntetűség az országutak és vasutak mentén levő gyümölcstermelésre nézve is. A szomszéd osztrák országutak mintájára van nálunk is gyümölcsfa az országutak mentén. Yan Varmegyében, van néhol Somoryben, Baranyában, sőt többet mondok: van Zalameg'-ében is, de itt már csak négy-öt falu határában pl. Szepetk, Szalapa, Zala istvánd körűi. Egerszeg és Bak között is van egynéhány eperfa. M

: rt van ott ? Miért nincs itt ? Valami közintézkedéssel függ es össze. Mert közterek, vagy semleges területek s annál inkább ha állami, vagy megyei földek azok. Valami felsőbb hatóságnak kell tt intézkednie, hogy itt, meg ott csoportosan gyümölcsfák vagy bármely fák tenyésztessenek. Hát csak némelyik községnek a határán intézkedik igy a hatóság ? Vagy amott is intézkedik, de ott nem engedelmeskednek? Gyönge konczentrálása a hatalomnak. De eltekintve attól, hogy az a közterület vájjon állami, megyei, községi é? vagy kisebb magán társaságnak a földje é ? annak a földnek a megművelése és gyümölcs ztetése erkölcsileg is : nemzeti műveltség, anyagilag is: nemzeti vagyon, politikailag is: nemzeti kincs és népjólét. Tehát azért nincs ebben a tekintetben konczentráczió. Pedig hát számítsa ki,akinemresteli, mennyit érnének csak az országúti sánczakban tenyésző aimafaknak a gyümölcsei. Csak két utat vegyen, Dévénytől Orsováig s Légrádtól Munkácsig. Tíz méter távolságra ültessen egy-egy almafát. A két útnak négy sorjában lesz 250000 almafája. Terméskor ez egy millió korona. De nemcsak ez a két ut van az országban. A szekérutak száma megszámlálhatatlan, mikor már a vasúti hálózat is elég sürfl. A vasutak szélein épen ugy megterem az alma. Ez a semminek vélt és semmire sem használt terület tengerpénzt teremhetne gyümölcsben s szebb és jobb alap volna, hat. i. a kormányhatalom erre alapítaná inkább a 20 mill'ó évenkénti bevételt, mint a pálinkaadóra. Én nagyon csudálkozom, hogy országos törvén'hozással, vagy megyei törvényhatóságiig, vagy közigazgatásilag nem foglalkoznak evvel a szép kulturával, mely eszközében is felemelő, coljában is eredméuyes. S ha nem mehetne is közvetlenül a kincstárba, vájjon kárba veszne é, ha ez a 20, 30, vagy 50 millió értékű gyümölcs, gyümölcsben osztódnék szét a nyomorult embereknek? Epen ugy megvolna itt is é"téke3 hatása annak az 50 millió korcna értéknek. Azonkívül, hogy a fa pihenőt adna minden fordulásra a szántóvető embernek, árnyékot az utasnak, s árnyékot és hullott gyümölcsöt az országúton kóborló koldusnak; hulló gyümölcsöt a koldusnak s viruló vidéket a kietlen sí ár pusztáságoknak. Minthogy ősszel és tavasszal van a faültetésnek az ideje, azért emlitém most ezt a gyümölcsfaültetést. Borbély György. A gyógyfű-gőzölő készülékről, mmt házi gyógy és fcomeiikaí eszközről, vagyis a rhenma csúz, köszvény és iskiásznak háaiiaj való gyógyításáról. Irta Aiss József Békéscsabán. Segédforrások: dr. Flóris Áronnak a „Magyarország" munkatársának összes müvei, dr. Purjesz Zsigmond-féle és egyéb belgyógyászati könyvek. Átnézte Dr. Flóris Áron budapesti orvos. Ara 2 korona 35 fillér. (Hót ábrával.) VIII. A túlfűtött szobai levegőről. A túlságosan fűtött szobai levegő felette érzékennyé, hülékennyé teszi testünket, kü önösen a nyakat, mellett, vállauat, sőt még az öregeknek sem egészséges a tulmeleg szobában való tartózkodás. öregeknek 18—20 fok Celsius, fiataloknak 16—18 foknyi szobai meleg a legegészségesebb. Annak bebizonyosodására, hogy a lefekvés előtti testlemosás mily jótékony hatással van, tegyen a szülő télen próbát, és akinek két gyermeke van, mosdassa meg, csak néhány Tanulmányait. — Zalai diákok Erdélyben. — XIII. Vajdahunyad vára. Haza l Mégis csak többet ér, ugy-é fiuk, itt nézn' meg Vajdahunyad várát, mint a budapesti kiálli táson. Tövében zúg a Zalasd és Cserna vize, jobbról a gyalári vashegy s még odább a Retyezát, előttünk a Piski völgye, balról az arannyal telt Érczhegységek nyúlványa. Közvetlenül szemlélhetjük a Nebojsza (Ments)vár tornyáról a természeti kincseket s a történelmi gazdagságokat; közvetlenül kézzel illethetjük a magyar történelemtől megszentelt falakat; s mintha hallanók a hősök szellemeinek suhogását: Hunyadi János, Bethlen Gábor, Bem s Petőfi laktak itt. »Fogadjatok be ti dicső falak !« szólott a költő és megnyílt a vár. S mondjátok ti is utána : j>Hol a bős lakott, az ifjúság ott lelkesedve jár « E nevezetes vár a város szélén van, s nincs hegyre épitve, a Cserna folyó felett egy hídon it jutunk a kapujához. Mondják, hogy a híd régen felvonható volt. Mindjárt jobbra földszint az országházba, másképen: lovagterembe megyünk (erdélyi nyelven a szobát is háznak mondják). A vár IV. Béla alatt szerepel legelőbb a történelemben, később Hunyadi János örökölte. De ő építtette nagyszerűbbé. Egyik vörösmárvány oszlopon kiböngészhető ez a latin írás: Hoc opus focit fieri magnificus dominus Johannes de Hunyad regni Hungáriáé gubernátor anno domini MCCCCLII. Ezt a müvet nagyságos Hunyadi János ur, magyarország kormányzója készíttette 1452 ben. Azután még több változáson, javításon s még több kézen ment át. Legtöbb bővítést tett rajta Bethlen Gábor, ő építette hozzá délkeleten az úgynevezett fejérbástyát s a Nebojszavár tetejét. Az Apaffyak után a királyi kincstárnak lesz a birtoka s máig is az. Egy kapus lakik benne, aki kalauzol s magyaráz pár hatosért. Csigalépcsőkön jutunk az emeletre, a felsőlovagterembe, hosszú falyosókra. A Nebojsza várat csak egy pár méteres hidacska köti össze a nagy várral, s ez a hid is felhúzható volt. Mellette a himestorony, tetején egy pánczélos lovag. Mellette a várpalota a Kapisztrán toronnyal — erkélyek remek gotstilü ablakokkal, tornyokkal, czimerekkel. A keleti földszinten egy nagy teremben ugy látszik muzeumot akarnak létesíteni az emlékekből. Kőés vas ágyúgolyók hevernek ott, csőri*tok, s egy csontváz, mely állítólag a Balassa Borbáláé. A fal tövében kősziklák között mély kútnak a nyoma; a falon egy pár törökbetü, melyek állítólag azt jelentik hogy: Kutásáskor ütötték a hátunkat. Három török hadifogoly ásta a sziklába ezt a 25 méter mély kutat 15 esztendőn át, amíg vizet találtak. Jutalmul szabadon bocsáttattak. A kapun kijövet néztük meg, ami kikerülte figyelmünket bemenet, jobbfelöl egy nagy tűzhely egy oldal mélyedésben s a mellett egy kut, melyet kaszatömlöczne kemlegetnek . . . S evvel bucsut mondunk a régi hősök házának. S minthogy megjártuk vala már az újkori történelemnek, a munkának is a várait, a vásgyárat ós vasbányákat is: bucsut mondunk a városnak is. És végét vetjük egyúttal a tanulmányútnak is. Ez volt az utolsó pont. Innen már csak egyenesen, minél előbb haza — pihenni. Még csupán Moldován vendéglőst látogatjuk ma