Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-12 / 41. szám

326 MAGYAR PAIZS 1911. dpczembpr 21. böiése czéljából máris tekintélyes összegeket irányoztat elő költségvetésükben és mégis forrong a nép. Nekünk létkérdés a verseny­képes iparnak megteremtése, mégsem lázon gunk — ami helyes is — de a magunk udvarán teremtsünk rendet, zárjuk ki az élelmiszer-uzsorásokat az üzleti forgalomból. Radikális orvoslás kell, nem ankétezés. Váljon ha 50 helyett 15 millió métermázsa búzánk teremne, nem akadályoznék meg a 15 millió mázsa kivitelét erőszak alkalmazá­sával avagy törvényhozási uton ? Miért nem lehetne egy bizonyos kontingenst a kiviteltől eltiltani ? Azért az ily-n megszorítás mellett kivitelre megmaradó gabona annál magasabb árjn nyerne elhelyezést a szűkölködő kül­földön. Az élelmiszereket indokolatlanul felsrófolok ellen szigorú törvényt kell alkotni: aki az élelmiszerek árának felemelése czéljából egyesekkel, vagy üzlettársakkal összebeszél, kartellt köt, börtönnel sújtandó. Ugyanilyen elbírálás alá esnék az is, aki nyerészkedési vágyból felhalmoz éleloiiczikkeket nagy mennyiségben azért, hogy a piaczot uralván, indokolatlanul drágaságot idéz elő. Szabad vásárpiaczok létesüljenek, helypénz­mentesen, melyeken csak a termelő jelen­hessék meg áruival. Közvetítő az ilyen piaczokról eltiltandó lenae. „ Nálunk — fájdalom, a legjövedelmezőbb üzlet az élelmiszer üzlet, kivált nagyban. Apró, parányi exisztencziák ezen a területen harácsoltak össze idővel nagy vagyont. A tejhamisitás mestersége pl. sok bérpalotát teremtett. Csodálatos a dologban az, hogy méreg árak mellett a gazda, a paraszt ember ma koldusabb, mint valaha. Nem az övé a dúsabb haszon, övé csak a verejtékes munka, a gond, a félelem minden fűszál drése fölött stb. A bécsi Piattenbruderek forradalmat csap­tak, mi nem akarunk forradalmat, han :m gondoskodást, kormányintézkedést a magyar munkás könnyebb megélhetésére, a honi iparczikkeknek olcsóbbá tételére az élelmiszer­uzsorának megszüntetése, kiirtása révén. Nem az elfogyasztott pezsgők menyisége, han m a munkásaink által elfogyasztott fíhér lisztnek métermázsa számai lesznek fokmérői nemzet gazdasági haladásunknak. Magyar ver­Az igazgatóság tagja elkísér és vezet a gya­lá ri bányákban is. Csupa előzékenység ! Szeretne önteni a vasúti társaságba is egy kis előzékeny­séget, bogy kedvünk szerint szállítson ki a bá­nyáig s hszon vissza, de nem tud. A vasúti társaság, tudniillik, sem nem állami, sem nem királyi, sem nem vasgyári hanem önálló, és rőt szakálu pénztárosa igen örvend a 72 koronának, melyet a külön vonatért fizetünk. Szétszórt kunyhók, nyaralóknak használható házikók s egy két oláh lalu között prüszköl föl felé a vasút merészen kanyargó szük völgyek derekán, csobogó kristálypatakok fölött. Szebb ez a vidék mint 'loroczkó és Torda hegyeinek a vidéke. Ennek nagyobb méretét láthatod, ha Genfből utazol Bellegardig a Rhone mentén. Ott persze nagyobb a fdlyó, nagyobbak a szemben levő hegyek kőszikláikkal s egészen bámulatba ejt a kultura a közlekedő utaknak pazar gazdag­ságaival. A falmeredek kőszikla oldalán egymás­fölött háromsorjábau utak : a tövében szekérút, leiette vasút és e fölött megint székéi ut. A túlsó oldalon épen igy. De ez a Svájcz melletti Fran­ciaországban van. Kettős sorban már itt is találunk utat. S csak nagyobb a Rhone völgye, de nem szebb, minta Cserna völgye, s vem üdítőbb sem a vize, sem a levegője s nem nagyobb az ég zengése. Oh ti művészi dalt szerető urak s virágos keblű szép asszonyok ! miért nem jöttök ide dalolni, dalt tanulni s dalban gyönyörködni? Megszeret nétek az erdő szivét, a kis csalogányt, s a még kisebb méhnek a döngioeélése s a nagy égnek senyképes iparról addig szó sem lehet, amíg egyes uzsorások szabják meg a mindennapi kenyérnek árát tetszésük szerint. Cs. A s<5 hasznáról. Irta dr. Flóris Áron orvos. Gyermekeknek és felnőtteknek való hasznos olvasmány. I. A só valóban nélkülözhetetlen minden háztar­tásban. Nemcsak a főzésnél, de számtalan eset­ben is hasznát vehetjük. Ha valaki testét elégette, az orvosok rendesen mészvizzel kevert lenmagolajat öntenek gyapotra és ezzel kötik be a sebet. Da ez a fájdalmat nem szünteti meg, a felhólyagzásokat nem gátolja meg, legfeljebb csak a fertőzést akadályozza meg. Ez a gyógymód valamivel többet ér, mintha (a régi szokás szerint) csupán tiszta olajos-ruhával kötötték volna be. De ha azt akarjuk, hogy az égésí seb soha fel no holyagozzék, hogy a mag­égetett, de még el nem színesedett testrészt igen rövid idő alatt, (egy-két óra múlva) újra használhassuk, akkor tüstént a magégetés után vegyünk egy-két maroknyi finomra törött sót, öntsünk hozzá ugyanannyi friss, tehát nem avas táblaolajt, ezzel dörzsöljük (keaegassük, gyom­roljuk, maricsgáljuk) az égetett részt. Nagyed, fél, egy, (avagy nagyobb sebnél) két órai, szaka­datlan dörzsölés után a fájdalom teljesen meg­szűnik. Kényes betegnél gyengéa, du kétszer annyi ideig kenegessük, eleinte nagyon gyöngén, később teljes erővel dörzsöljük. Most azután még esetleg beköthetjük a gyógyszertárból hozott fer­tőtlenített pusztakötéssel az ugyuevezett szubli­mátos kézzel, vagy p;dig megsózott topolybimbó balzsammal. (Ennek készítési módját a „gyógyfü­gözölő" czimü könyvben hosszadalmasan írtam le. E könyvet nálam 1 kor. 35 fillérére utánvét­tel lehet megrendelni ezeu czimen: Dr. Flóris Árron orvos, Budapast 8 ker. Karpfensteia ulci 18, földszint 9. ajtó. Ezt az elősorolt orvosi tanácsot mint 26 éves tűzoltó, saját tapasztalaimból Icif jlyóla^í^jóuak mondhatom, mert az ediigi orvosi sefTkezelés módjánál sokkal csélszarübaek talál'.am s minden­kinek melegen ajánlom. Ezt a gyógymódot máso­kon is, (még finom bőrű uri hölgyek sebein is) igen szép eredményei alkalmaztam. Csak azután az ápolónak nem kell azzal sokat törődnie, hogy a beteg eleinte piyeregni kezd. Csak a végczélt kell figyelembe venni. H.» ezt a tanicsomat követik és ideje korán el nam mulasztják, akkor a beteg teste nem torzul el, a nagyfokú égés miatt sohasem esik C-ukorbetegségbe. Különösen tanácsos ez a só-gyógymód akkor, In a testnek 1/3 áuál nagyobb bőr égett meg. Ekkor ezzel a só-gyógymóddal az életet megmeutheljük, más a menydörgése! Minden operátok macskanyávo­gás ezekhez képest. És ti pénzes zacskók, ti betegek, nyomorultak, s »ti fekélyek a hazának testén!« Mért nem jöttök ide gyógyulni ? Ingyen gyógyít itt az Isten. Egy szippantás a levegőből, a füvek illatából, egy korty víz a Cserna vizéből minden skrofulát kikerget belőletek . . . mert erősebb, édesebb a hazai gyógyszer minden fize­tett külföldi kotyvaléknál. Mért nem hiszitek ?... S amig igy vesződik az ember, áthalad Nad­ráb oláh falun, s megérkezik a vonat a retyí­sorai állomásra. A nyugati hegyoldalban Al és Feltáró felírásokat látunk. A tárna szót akar ják vele magyarossabban irni. Az I-ső Ferencz József Altáró 1056 méter hosszú. Siklón emel­kedünk egy magasabb pontra. Bányász szekerekbe ülünk s egy lyukon átfumnk a hegynek túlsó ke­leti oldalára. Itt telülröl müveit bányák vannak. Legszebb a BánfTy üreg tölcsírmivelettel. Aztán még sokat gyalogoltunk, fölfelé; dicséretére a hölgyeknek, végig másznak velüak a köves he­gyeken. Csak fóllebb-fólebb! Mióta jövünk már fölfelé! Most már a gyalá)i hegytetőn vagyunk, jó magasau. És íme, szomszédunk lenéz minket, fejünkre lát, s felettünk áll sfejér fejével a he­gyek nagyapja, a vén Retyezát.« A gyaiári bányászat körülbelül 1100 munkás­sal évenként 2 millió q. vasérczet termel. (Egy­némely ilyeu adatott Dr. Kővári Ernő könyvéből veszek ki. Naki van ugyanis egy könyvecskéje, mely Vajdahunyadot és könayékét ismerteti.) Itt a hegytetőn, a vashegynek a hátán van Gyalár oláh falu. Ritka, gyönyörű hely; jó itt a külömben a megégett egyéa a nagyterjedelmü égési seb miatt iszonyú kínok között balehai. Vannak emberek, akik oly súlyos égósi sebek ­ben szenvednek, akik kezüket annyira magégetik, hogy a hosszadalmas kezelés után való meg­gyógyulásra a bőr összezsugorodik s kezüket, tenyerüket kinyújtani sem tudják, az ilyenek nagyon hátráltatnak mindenféle muakájukban. Mindezt elkerülhették volna, ha a só hasznát tudják. Tehit, üdvös és kívánatos dolog, hogy a só hasznát mindenki megismerje, azt megjegyezze és alkalom adtán el ne felejtse, sőt tudását min­den alkalom adtán érvényesítse. Az erősön vérző sebet ha puha (őrölt) sóval míghintjük, azonual eláll a vérzés. Orrvérzéskor két-három daczi erősen magsózott papsajt és székfüböl főzött hideg teát szívjunk fal, szürcsöl­gessük azt orrunkon át. E'. a gyógy mól az (órá­kon át történő) életveszélyei feoyagető vérzésaél mindenek felett a legjobb. Ezt a gyógymódot egy kis tanitváayoman tapasztaltam, amikor már másfél órai orrvérzés után jött hozzim orvosi tanácsot kérni. Ekkor már annyira elgyengült, hogy alig volt jártáayi ereje. Ha bármely sebat kötünk be, min iig helyesen cselekszünk, ha azt egyéb fertőtlenítőszer hiányá­ban olyan tiszta fehér vászon ruhával kötjük ba, melyet előbb erősen magázott vizba mirtottuak. Hí csípi is, azzal na törődjünk. A gyógyulás sohasincs áldozat nélkül. Szam'edaűk, költekez­nünk, türnüak kell az egészség viszanyeréseért ! Ha valakinek foga odvasodni kezd, manjen azonnal orvoshu, az odvas lyukat még ideje koráa tömasse ba, azután miadaa evés előtt, valamint evés után maleg sósvizbe mírtott fog­kefével mossa ki, akkor fogai romlását tőle tel­hetőleg maggátolta. Erről különben másutt is irni fogok. Mihelyt valaki ital-, vagy ételnyelásnél legcsekélyebb torokfájást érez, a szájüreget azon­nal meleg (tehit sohasem hideg) sós vízzel harákolji ki. Vézna, gyenge fiucskákat, ha édes anyja maleg sós diófalében esténként fürdeti fürdés után sós-zsirral, vagy táblaolajjal kenegeti, 2—3 hónap múlva szemlátomist erőre kapnak. Ha egy decii tiszta felmelegített borszeszbe egy kávéskanálayi fiaomra őrölt sót teszünk, ezt dugóval elzárt üvegcsében addig rázzuk, mig benne a só feloldódott, mast ha a pákhálósodó, véres, gyenge szem körületét fél óráakéut ezzel a sós-borszesszel kenegetjük, ettől 1—2 hét múlva a szem megerősödik. Ha valakinek foga a savauyu gyünölostől el­vásott öblitse ki szíját erős, maleg — sós —'vizben, azután mossa mag kezét, mártsa azon nedvesen puha sóba, dörzsölgesse mag vele a fogsor koro­náját, azonnal tapasztalja, hogy vásott fogaiból a kellemetlen érzés megszűnik és vele bármely ételt képes rágni. Női betegeknek egyedüli üdvözítő fürdőjük a sós pipsajtlé fürdő, ha azt esténként lefekvés előtt rendszeresen alkalmazzák. Hasgörcs, (gyomorgörcs, bálgörcs) alkalmával levegő; csupa vas a föld, tehát kitűnő a kenyere, mint Torocíkóoac; dúsan gazdag a növonyzate; e magasságból masszelátása vau a szemnek. Méltán kérdezhető tehát Berkovics plébáaos, hogy min iezek mellett mégis m:éct olyan együgyü, olyan szegény, lomha és piskos ez a nép ? Azért mart Rómában is egy-két Sucullus mel­lett millió féregként nyüzsgött a nép. S abban a percében jaj volna a magyarnak is, amelyik parezban magszünnék a harmadik réteg, a köüép osztály. Nem azért vau jól ez igy, mintha ez a hármas osztály immár a c^él volna. Ez csak akadálya az elpusztulásnak. Az igazi czál az egységre való törekvés s annak elérése, hogy a középső osz­tály a felsőt lerántsa s az alsót magához fölemelje. Műveltség és jóllét do'gában értem ezt. Hanem hagyjuk ezeket a magas politikai dol­gokat máskorra. Gyalár falubau bolyongunk, hát Takács taaár fotografál. Előtte vau hat móré. Kalapját az cser ­nyöjére tette s löni akar. Mondom »Ámu rigye maj!« Mosolyogjatok hé! Csettent a nyelvivel. Megvan. Odább Hantke két rét görbed. Mi a baja? Görcs bántja. Miért? Kaczag. Miért? Mert a disznóól ajtajára ki van írva, hogy: »Cíigány szerelem.« Ma sziuház lesz Gyaláron, előadják a Czigányszerelem operettet s Hantke nevető görcsöt kapott. Mi azonban a nyugati hegyoldalon a kigyó ösvényen leszaladtunk a relyisorai vasútállomásra. (Folyt, kör.) Borbély György.

Next

/
Thumbnails
Contents