Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-12 / 41. szám

XII. év. ?aiaeper»i«g

t (911. október 12. 41 . szám glöfls«té«á ár : árra 4 kor 04 f fél éw« 2 kor 04 f Sagyoárt 1 kor. 04 f £g?M ííáát S mifc. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttír sora 1 kor Szerkesztiság ki»dóv»t»i: Kossuth-utca 43, ser-lEesztl Z_ Lajos "hra-tétjrealg. LEJSTG-XfiL FBHENOZ BORB^J^TT aTÖBQ ? lap ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A drágaságról. Forradalom czim alatt az Iparvédeletn írja a következőket: Puskaropogás, sebesülteknek kinos nyőszörgése és az olcsó húsért áhítozó tömegek félelmetes csatakiáltásai ugyancsak megzavarták az e'mult hóban Bécs őrökké kedélyes polgárainak nyugalmát. A harczias népáradat haragjfsban csak a foga fehérjét mutogatta, de nem az erejét. Ez alkalommal csak a Plattenbruderek működtek, a nép csak zajongott. Valóságos kis forradalom lolyt le a császárvárosban. Mindez csak azért történt, mert a nép kezdi terhesnek, elviselhetetlennek érezni sorsát. Lemondani, lemondani, naponként más valamiről ! Egyszer a husevésrői, másszor a dohányzásról és sorra tovább a teljes koplalásig mindenről. A bécsi nép nem tür kedélyrontó motívumokat, inkább tör, zuz és puskacső elé áll haragjában. Az indokolatlan drágaság ugyan még nem akkora, hogy Bécs népessége éheznék, de az élelmiszer uzsorát már nincsen szándéka továbbra eltűrni. ütt jártam Bécsben csak a végből, hogy hazai viszonyainkat a bécsiekkel összehasonlíthassam. Uram fia és Bécs már lázong, amikor a türelmes magyar nép még meg sem mukkan. Jöjjenek a kedélyes bécsiek a par excellence agrárállamnak fővárosába Budapestre. Jóval drágább itt az élet és bizony kevesebb húsra telik nekünk mint haragos sógor uraiméknak; és hányan laknak a szabad természet ölében, mert lakásra még ugy sem jut. Kora hajnalban a pesti vásárokon kegyesen felvonuló élelmiszerárusok kartellbe lépnek az agráro szág fővárosában. Hirtelen, minden ok nélkül egy napon felszökött az ára a burgonyának 8 fillérről 18 fillérre, a paradicsomnak ára kétszeresére, egy liter babnak ára háromszorosára, a tejnek amúgy is mesés árát kezdik Czletenkint csendben emelni, a tojás ára 10 fillér stb., szóval nincsen már semmiféle élelmiczikk, amit mesterségesen nálunk fel ne srófoltak volna. Hát még a hetibéres lakások? Jóllehet az autónjárék meg nem érezik az áremelést, de a szegény középosztály, az állandó fizetéshez kötött hivatalnokok és a munkásnép néhány uzsorásnak tehetetlensége miatt valósággal nyomorognak. A magunk termésének javát kiviszik a messze külföldre, vagy ötszörösét annak, ami fölösleg lenne. Ami kevéske itthon reked, a selejtese, az meg raktárakban várja nap-nap után az ujabb áralakulást. Inkább tönkre megy az élelmiczikk egy hányada, de olcsóbb nem lesz. A tejjel-mézzel folyó Kánaánnak népe nem lakik jól, korgó gyomra, mankátalan kérges tenyere figyelmezteti a küzködőt, hogy meghalni igen, de élni már nem lehet az édes hazában. Termett a lefolyt nyáron 48,120 000 mm. buza 12,790 000 „ rozs 15,840.000 „ árpa 13,040.000 zab I 33,220.000 „ tengeri 39,210 000 „ burgonya tehát nem kevesebb, hanem több, mint az úgynevezett középtermések éveiben és mégsem lett olcsóbb a liszt. Az 1910. évi bőTan u Imányut. — Zalai diákok Erdélyben. — XII. A Kenyérmező. — Vajdahunyad. — A gyalári vasbánya. Nagyenyedről Piskiig és Vajdahunyadig a Kenyérmezőn megyünk keresztül. A Keresztesmezővel párhuzamban van délen a Kenyérmező a Maros völgyében, A Hunyadiaknak s a török csatáknak mezeje ez a hely. Itt volt, hogy két karddal verekedott s holtak hátán ivctt-evett az egykori nagy Kinizsink. Itt jártak 1849 ben a muszkák is Piskiig. Van egy kis emlékjele is itt Bem apónak, Osztrolenka véres csillagának. A gazdag búzatermő völgyvidéket csak jftvet tekinthettük meg jobban, harmadnap hajnalán. Éjfélután 1 órára érkeztünk Vajdahunyadra, hogy legyen egy csepnyi kalandunk is. Jó meszszire kelle gyalogolnunk a vasúttól jobbra balra térő utczákon át, a megállóig, egyik iskola kapujáig, vezető nélkül; még rosszabb volt, hogy még mások is szálltak le a vasútról, s jöttek velünk be a városba, egyenkint és csoportokban ki jobbra, ki balra, ki egyenesen. Egyik sem tudta a koromsötétségben, melyik nyájhoz tartozik. Különös, hogy egyik sem tévedt el. Már el is fáradtunk, álmosok is valánk. Mindjárt milyen édesen alszuk! Ördögöt alszunk. Az iskola előtt megálunk az utczán tábort verve; jobbról a zsomszéd vendéglőkert udvarán nagy bál, hejehuja, táncz, muzsika, ének van, s nagyobb boszantásul csak tiz lépés és átlátszó drót kert választ el az ugrándozóktól; balfelől az iskola udvaráról ránk ugatnak a kutyák. Itt kellene nekünk nyugalomra térnünk. A kapu be van zárva és magas. Volt egy bátor ember, ki a hölgyeket kocsin hozta be a vasútról, ezt a diákok fölemelték a kapu tetejére, azután belökték a kutyák köze, hogy keresse meg az iskola igazgatót, mert ő az, aki várt minket szállással — a következő éjszakára, de most riem. Fölébredt. A félreértés ugy történt, hogy Haerter megírta neki: Érkezünk hétfőn éjfél után egy órakor. Ekkor is érkeztünk. De az igazgató a hétfői este mellett levő éjfélutáni egy órát gondolta ennek. Holoit ez már kedd. Népiesen gondolkozott. E táborozásba bele telt egy óra. Addig ki jobbra, ki balra az utcza kövén aludt. Megnyílt a kapu. Egy koffer az utczán felejtődött. Utána kap Takács tanár. Hát a Fángler diák alszik ott, nem a koffer. A hilgy közönséget a szomszédos vasgyári igazgatóságoknál kényelmesen el lehetett szállásolni, mi pedig az iskola padlóján leheveredve egy pár órát mélyen aludtunk reggelig. Bezzeg nem aludtak a bolhák. Annyira megszerettük, hogy a következő éjjel is itt háltunk, de ekkor már volt alattunk szalma is bővön. Vajdahunyadon különösen három dolgot kell megnézni: az állami vasgyárat, a honnan ide a gazdag vasérczet hozzák a mintegy 15—20 kilo méterre levő gyalári vasbányát és Hunyady János várát. Nagy időbe kerül, a mig a vasgyárnak minden zegeséges esztendőben, amikor közel 50 millió métermázsa búzánk termett, a nullás liszt csak a régi áron, 40 fillérért volt kapható kilónként. A kivitel és spekuláczió hajtotat fel az árakat. Kivittünk 1909. évben 262 millió K értékben gabonát és 224 millió K-ért lisztet, ugy, hogy itthon beállott a hiány. íme, a magyar nép számára termett élelmiszereket kihordják a külföldnek. A józan ész és a helyes nemzetgazdaság azt diktálja: csak a fölösleget értékesítsük a külföldön, miután a magunk szükségletét fedeztük. Mi a hazában munka nélkül élők számára keresünk tisztességes megélhetést, de nem vész-e kárba minden munkásságunk, ha a hazai ipartermékeknek árát az élelmiszer uzsora folytán mindig emelni kell? Hiába való itt bármilyen kormánynak iparpártoló politikája, a támogatás, a szubvenczió stb. Megfojt minden hasznos törekvést a mérhetetlen drágaság. Ipart, versenyképest csak akkor lehet teremteni, ha a munkásellátás olcsó. Csehország hegyi népe megelégszik egy tál főtt burgonyával, azért nyomja el a hazai iparczikkeket az olcsóbb cseh áru. Ámde ne akarjunk munkásainkra puliszkát, mamaligát és krumpli pépet tukmálni, hogy olcsóbb legyen a munkája. Joga van minden embernek egyaránt táplálkozni, sertéssé magyar ember nem válhatik, inkább odébb áll más világrészbe. Élelmi czikkeink elég olcsóan kerülnek a piaezra a termelőtől, de a fogyasztásig amig eljutnak, sokan nyerészkednek rajta. Lám a bécsiek az élősdiek és az uzsorások kiküszőzugát bejárjuk, különböző működéseit megtekintjük. Nem is lehet itt mindent megérteni, s nem is tudom én azt leirni, ámbár hogy a igazgatósági titkár, a hozzá értő mérnök kalauzol s előzékenyen magyaráz mindent. i) A laikus csak bámulja, hogy be öntik a kohóba, a gyehenába azt a sok földet, követ, sárt s mindez ugy ég, mint a zalai zsiros fa. Túl megcsapolják a kemenczét — no hát ez fenséges látvány 1 hogy hogyan ömlik ki a láva. Külön ömlik ki a salak s mindjárt bele folyik egy lógó szekérbe (csille, kutya, Hund, másnéven, da csak földi kutya, mert az égi kutya ott a levegőben lóg egy dróton s hozza a vaskövet a bányából láb nélkül, szárny nélkül, mint az angyal a krisztkindlit). A tiszta vasláva belefolyik a vályú formákba, ott hül le. Kiszedik és eldarabolják. Ez a vasvágás nem érdektelen férfi munka. Csudálatos, hogy erre a vasvágásra még nincsen gépezet. Mennyi négyszögletű vasrúd hever ott szanaszét ! s apró koczka darabok. Mindnyájunknak szabad volt egyet-kettőt elhozni emlékbe, papirnyomtatónak. Ez az államnak igen gazdag vasgyára, és gazdag vasbányája. 80—90 százalékosnak emlegetik, t. i. ennyi vas van a kőben. Az első nagy olvasztót 1882-ben építették. 3—4 óránként csapolnak s naponként 7—8 száz métermázsa vasat nyernek, A termelés évenként emelkedik, ugy hogy pl. 1884 ben 50 ezer métermázsa nyersvasat termeltek, de 1903-ban már 6 millió 900 ezer métermázsát.