Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-21 / 38. szám

2 M A G Y A H I' A í 7 S 1911 szeptember 21. fizetése: a kőmüveslegényeknek is, az alispánoknak is — az általános drágaság miatt; megindokolta avval, hogy különösen Korbai po gármester nagy őszinteséggel, tudással s már látható eredménnyel is hozzáfogott e Táros ügyeinek a rendezéséhez: a villanyvilágítás megváltásával nemcsak tenger pénzbelileg, de a taláni elsülyedéstől mentette meg a várost; iparvállalatokat létesit; iskolaügyben évenkénti ötezer koronától mentette meg a várost; épen most dolgozik azon, hogy a másik ötezertől is megmentse stb. stb. Elekkel szemben micsoda indokot hozhat fel a vármegye? Talán, hogy kárt csinál a városnak? Nem, hanem azt, hogy a polgármester amúgy sem hal meg éhen; a város pedig szegény, kévéd a pénze, meg kell takáritani amit lehet. Ez aztán indok. Hiszen volna elég ember, aki ingyen, sőt ugy is lenne polgármester, hogy ő fizessen a városnak. Engedjenek oda ilyent. Micsoda haszon lenne itt! De fogadjuk el komoly indoknak azt, hogy takarékoskodjunk a város pénzével. Nem emlékszik é rá a nemes vármegye, hogy most a legutóbbi időbea javították a fizetését a városi tisztviselőnek, a kapitányi hivatalnoknak, s egyéb városi munkásoknak, az erdőőrnek, a mezőőrnek, a rendőrnek, az utc/aseprőnek, pandúrnak, bakternek: s a város pénztárának a terhére mindezeket egytől-egyig helyben hagyta a nemes vármegye. Nem ealékszik-é? Egyesegyedül a polgár mesternek a fizetésjavitását nem akarja megengedni. Mit szól ehez a tisztelt város közönsége, a képviseleti testület, s az a közgjülés, mely a fizet ésjavitást őnkéüyt egyhangúlag megtette ? Nagyon csalódik az az ember, aki azt hiszi, hogy ez a megyei kerékkötés haszna! a város tekintélyének és ama közgyűlés tekintélyének, mely a fizetésjavitast önkényt egyhangúlag megtette. És nagyon csalódik az az ember, aki azt hiszi, hogy ez a megyei kerékkötés elsősorban és nagyobb mértékbeu Dr. Korbai polgármesternek, a személynek árt. A teljesebb história kedviért meg kell említeni, hogy a város érdekében felszólalt Jókai használta ezt a szójátékot. Az utat vasporra! hintették be. Sem por, sem sár, mint a bőr olyan volt ez a csupa vas ut. S olyan volt még néhány évvel is ezelőtt. Most csupa fehér mészkő ut. Kérdem a kocsistól, mi a manó ez? Azt mondja, nem szabad most a vasport ide hinteni, nem engedi a »uémet«. Valószínű, hogy a vasbányákat — ha mindjárt francziák, vagy angolok is — megvették, vagy kibélelték s ezek nem engedik. Azért ez is csak »nómet«. ö. m. a. f. Gyönyört holdvilágon becsörtetünk a köves városba: Kriza József a vendéglős. Nagy termei vannak a vacsorázásra is, a hálásra is. A jó vasas kenyér már az asztalon van. A toroczkói buza súlyos, a kenyér is súlyos, Ízletes és jó, mert vasas. Ha van jó kenyér a világon, ezen a vidéken legjobb. Tele van a föld, a levegő s a gabona vassal és sóval. Nincsen is itt vérszegény ember sehol. — Józsa Ágnes sem vérszegény, periig csak szentmihályfalvi. AZ igazi toroczkói lánynak majdnem kicsattan az orczája. Kriza vendéglős nem kapkod ide-oda, pedig 48 vendége van. A felesége sem segit; ez a konyhán van elfoglalva. Hát kik lesznek itt a pinczérek ? Hát Ágnes. Ha a nagyobb városi vendéglősnek 50 vendége van, mind összeszedi a város pinczéreit, hármat négyet hozat a szomszéd váróiból is, meg a proziczereket, a kiszolgált iparos legényeket s a vén csizmadiákat, — ezek mind pinczérek, hogy egymásba botoljanak. Itt Józsa Ágnes szolgál fel egyedül. Van is aztán dolga. De szép ós csinos leány. S ügyes. Nem baj az, egy ember a megyei gyűlésen. Ki volna máB ez, mint Udvardy Vincze tanár, a kihez hozzászoktunk már, hogy akár az iskolai themákban, akár a városi ügyekben, akár a megyegyűlésen mindig ott van az igaz ügyek védelmezésében. Most is ott állott s figyelmeztette a megyei tőrvényhatóságot, hogy nem kell a hasznos embert okuélkül bántalmazni. Az alispán azonban azt a megnyugtató feleletet adta, hogy nincs baj, ha most nem adjuk meg a polgármesternek a fizetésjavitást, mert nemsokára utnugy is lesz alami városi tőrvény, melynek értelmében akkor az áltani fogja fizetni, és akkor teljes less a fizetése. S állítólag ebbe utolsó szálig megnyugodtak a jelenlevők. Neai tudom, belenyugodnék é aboa az alispán, hogy csak akkor legyen neki tisztességes fizetése, amikor valami meg nem kezdett szabályzatot be fognak végezni — netalán a legnagyobb valószínűség szerint hihetőleg minél előbb. Nem hiszem, hogy a legközelebbi városi gyűlés ezt az ügyet ne tárgyalná. Borbély György. Nvilt levél Borbély György állami főgimnáziumi Tanár Vrhoz. Tekintetes Tanár Ur! | A „Magyar Paizs" szeptember 14 ki számában egy állítólag zalavármegyei tanitó leveleiből közöl Tanár ur szemelvényeket, mintegy nyolczvan helyesírási hiba erejéig. (A nyolczvanegyedik most jön. B. Gy.) Szinte érthetlen, hogy valakinek szívbeli ügyeit tárgyaló magán levelei, — ha tanitó, ha nem taniló azok írója — második és harmadik kézbe jussanak ! (Nem érthetetlen. B. Gy.) Engemet azonban csak a leveleket közvetítő tanitó — munkatársak Tanár ur czikkében érintett azon kijelentése érdekel, hogy ezen rettenetes leveleket egy zalavármegyei okleveles tanító irta. (Igen is, a leveleket közvetítő mondja, éu nem állitom. B. Gy.) Hát ón Tanár ur kételkedésemnek adok kifejezést az iránt, hogy azokat a leveleket akár képesített, akár nem képesített olyan zalavármegyei tanitó irta, kinek alkalmaitatasa az iskolai hatóságnak bejelentetett. (Sem a leveleket közvetítő iöz, sem én hozzám nem tartomhogy bejelentetett e a hatóságnak, vagy nem. B. Gy.) Különben is a régebbi idők nyolczvanat meghogy csak szolgáló. Aranyosszéki. S rettentően naiv. Evvel még szebb. Sehogyan sem tudja megérteni, hogy Hantke miért szólitia olyan sokszor, mikor neki annyi dJga van. Ezek a ha szontalan nagyobb diákok meg csakúgy gyá'tják a nótát s fújják is: Oa Ágnes, Ágnes! Legyen a szivem mágnes; nem mondom, hogy: hess! Gyeride Ágnes! Ezt sem érti Á,;nes, mert nem tudja, mi az a mágnes. Ágnes, hozzon egy spritzert! Nékem is egyet! Ide hozzon három spritzert, Hantke egyszeribe négy spritzert kér. Ágnes sohasem hallotta még, mi az a spritzer. De azért hoz. »ltt vau, úrfi instálom, a piczer !t S nem tudja, bogy mi a menkőt kaczagnak ezen. Csakhogy vacsora után már nem kaczagnak rajta, megbámulják a tánczát, a tőrül metszett aranyosszéki csürdöngölót. Nem olyan csúf ez, amint a neve mutatja. És mindenek fölött eredeti, sajá'ságos. S nem igen terjed tul az ara nyosszéki falvakon, legfeljebb ide a szélekig, pl. Toroczkóig. Vacsora után ott ácsorog a küszöbön Simon József, ifjú dali legény, Simon Miklós körjegyzőnek az unokatestvére. Benne már működik a mágnes, mert felszólításunkra odasi mul Ágnes s olyan ropogós tánczot járnak, hogy bizonyisten eszsmbejutott Báró Balassa Bálint, a XVI. századnak hires vidám tánczosa és bús dalnoka. Van ebben valami sajátosság, kérem, azaz, hogy nem annyira sajátosság, mint inkább természetesség. Sem Báró Balassa, sem az ara nyosszéki legény nem a czigány muzsikájára tánczol, hanem a csárdás keretén belől a saját maga kedvére ás ritmusára, a ezifrázásnak ezer ha adó nem képesített tanítóinak száma Zalában ötre olvadt. Ezek közül is egynek eagedélyezve van további működése, egy lelkész (Tihany), egy képesített óvónő, kettő pedig kérvényt terjesztett be m^gmaradhatásáért. (Szerény czikkem nem igényli, hogy Nagyságod mintegy kérdőre vontao ezeket felsorolja. B. Gy.) Amint ezeket ismerem, az a nyolczvan helyesírási hiba sem tőlük került ki. (Lehetséges. B. Gy.) Miután pedig 'lanir ur miniszter urat is sürgeti, hogy tekintsen be a tanítóképzők munkájába: ugy vélem, miszerint Tanár ur azon kijelentésével, hogy sem a levelek íróját, sem beküldőjét megnevezni nem fogja, — a dolgot lezárni nem lehet. (Erre a végén teszek megjegyzést. B Gy.) Tanár ur czikke nemcsak a vármegyei népoktatásügy felügyeletét érinti, midőn azt a látszatot kelti, hogy ilyen ember alkalmaztatásában megnyugszik ; de érinti az ország összes tanitó képző intézeteit, melyekből tanítókat nyerünk Zalában i , másutt h. (Ez mind lehetséges. B. Gy.) Felkérem tehát Tanár urat, támogasson engemet a fe vetett baj orvoslásában s neveze meg az illető nyolczvanhibás tanitót. (81 hibás. B. Gy.) Ilyen egyént e vármegye tauitóinak testületében megtűrni nem lehet, nem szabad. Ha pedig még az is kiderülne, hogy az illető tanitó okleveles, biztosítom Tanár urat, én leszek első, ki az ilyen oklevelet osztogató képzőintézetet miniszter urnái szóvá teszem. Mindezek után bizonnyal Tanár ur is osztja azon vélekedésemet, hogy ily sulyus gyanúsításokat keltő vádba, világosságot kell honzi! Zalaegerszeg, 1911 sz

jpt. 19. Teljes tisztelettel! Dr. Buzsicska Klímán, kir. tanácsos, tanfelügyelő. A hetedik pontra nézve tisztelettel megjegyzem, hogy itt egy kis félreértés van. Olyan kijelentést én nem tettem, hogy a levelek íróját és közlőjét vm fogom megnevezni:A czikkben irván irtam nogy őket, a személyeket nem moniom meg, vagy nem nevezem meg. Tuuiillik ott annak a czikkknek a keretében, I

az írásban. De hogy a jövőre nézve is, s általán minden körülmóuvre nézve megkötöttem volna magamat? Nem. Nincs is szükség rá. Nem is titkosak azok. Egyik pláne nyílt levelező lap. Meglehet azokat a leveleket mutatni egy kis bizalmassággal akárkinek; tartalmuk is ártatlau, sót tisztességes; csupán a grammatikai hibák zordouak azokbau; sót utólag is találtam bennök egv hibát: (Jó.wef.) Ez a nyolczvanegyedik. — Sőt mért ne mondanám meg másodszor nyilvánosan is, ha a kuzügy ugy kivánja? s ha a viszonyban levő hatóságnak szüksége van rá. Csak addig nem árulom el az ilyen apró dolgokat, amíg a természetem és kötelességem tiltják, hogy t. i. egykönyen, csupa fecsegésből kitaláljam. fajtájával. Itt a czigány, nézi a tánczoló lábát, hozzá alkalmazza a nyirettyüt s nem vezeti, hanem kiséri a táuczot. Ilyenkor egy-egy jó tánczos a czigány elé áll, s ott rakja, hogy a czigány lássa s tanuljon muzsikálni, A többiek megállauak. A báltermekben is a ba dához közel nyomulnak — ök előzve is — a tánczos párok, pedig ezekre nincs szüksége » czigánynak. Ezek a közeli muzsikának erős hangjától várnak támogatást, hogy petyhüdt izmaikat ez serkentse. Simon József kirakta magvar miskásan Ág nessel, párosan, kellemmel. Szerettük nézni. Erről az aranyosszéki csürdöngölóröl Tordai Emke, Emlékkönyvemben Borbély Sándor öcsém érdekes etnográfiát irt egy czikkbeu, megtoldva egy sereg táncznótával. — Itt Simon Józsi csak egy párként járta, de egy vonással megemlítem a csoport tánczot, mely ünnepélyes és szabályos formák között megy végbe. Két pár tánczból áll. Az első pár egy lassú s egy sebes csárdásból áll egyvégtiben. ót perez szünet után megint egy lassú s egy sebes csárdás. S ezt ugyanazon legény-leány párnak végig kell járni, mind a né gyet. A lassúban nincsen annyi eltérő figura, mint a sebesben. De sem ebben, sem abban nem kímélik a csizma talpát s a szétüt. Talán azért hívják csürdöngölőnek. A füttyögetés, vagyis a közép ujjuak a hüvelykkel való pattogtatása elmaradhatatlan s igen érdekesek a sokszor rögtönzött, dévajkodó tréfás tánczaóták, a melyek többször semmitmondó rímek, de az ütemben s a hangban mindig pattognak. Ide jegyzek néhányat :