Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-21 / 38. szám

1911. szeptember 21. MAGYAR PAIZS 3 részt pedig meglehetős eladósodása miatt és igy nem marad más remédium, minthogy ujabb, — a mezőgazdasággal karöltve végezhető foglalkozási ágakat vezessünk be. A szomszédos nyugateurópai államok példáján elindulva csak ugy lehet nagyobb munkaalkal makat, nagyobb keresetet biztosítani, ha az iparral loglalkozunk. Nem a gyáriparra gondolod ez alkalommal mely szintén nagyszámú munkáskéz felhasználását kivánja meg, hanem főleg a háziiparra és a mezőgazdasági iparokra. Ezeknek üzése nem kivánja meg a házitüzhely elhagyását, azt sem. hogy a mezőgazdasági munkák idején vele foglalkozzanak, hanem csak azt, hogy a kihasználatlanul és értékesítés nélkül álló téli szabad időt kellőképen és eredményesen értékesítsük, A mezőgazdasági munkák márczius végétől októberig igénylik a munkáskéz alkalmazását. A legtöbb alföldi munkás azonban csak az aratás idején, pár hét alatt keresi meg sgész évre való kenyerét. Mindezen, nagyon álta ánosan ismert és elismert tényekből látható, hogy legalább egy teljes félév munkátlanul telik el. Nagy néptömegekröl lévén szó, könnyen kiszámítható az a milliókat kitevő nagy nemzetgazdasági kár, melyet az életerős, munkára kész földmivelő népünk évenként elveszít. A háziipari munkálkodás biztosítja pl. Csehés Morvaország, valamint Szászországok óriási fejlődését és pénzügyi erejét, mgrt nincs ott a családnak oly tagja — csupán a legapróbb gyermekeket és az elaggottakat véve ki —, aki a termelésből a maga részét ki nem venné és munkájával az általános jólétet ne mozdítaná elő. Ha sikerülne a közeljövőben a fent említett pár ország példáját utánozva néhány jövedelmező és nagy rétegeket foglalkoztató háziipari ágat meghonosítani, ugy már nagy mértékben járulnánk hozzá a lakosság jólétének fokozásához és ennek kapcsán szaporodásának előmozdilásához. A téli és nyári munka biztosítása legalább is megtöbbszörözné a jelenlegi keresetet, nagyobb fogyasztást, nagyobb igények kielégítését hozna magával, miáltal a földbirtokok jövedelmezőbbé válnának ós a belterjes gazdálkodás könnyebben volna eszközölhető. A háziipari foglalkozások meghonosítása azon ban nem könnyű feladat, sok tudást, tapasztala tot, kitartást és főleg nagy tökét igényel, melyek mindegyikével sajnos, ezidőszerint nem rendel kezünk. A kormány már évek áta nagy áldozatokat hoz a háziipar fejlesztésére és elterjedésének előmozdítására, azonban még mindig csupán kis eredményekről lehet szó. Nem a nép tudatlansága, maradisága, nem alkalmazkodási képességének hiánya, ügyetlensége és az ipari munkára való alkalmatlansága az ok, hanem, hogy hiányzik a kellő számú tőkeerős vállalkozó, aki a termelést és az értékesítést végezhetné. Az állam maga nem termelhet és az értékesítést sem vállalhatja magára, csak támogathat és ezt miuden esetben meg is teszi, feltéve, hogy komoly vállalkozó miitányos ajánlatával áll szemben. Nem minden háziipar alkalmazható nagy tömegek eredményes foglalkoztatására ; ma már csak néhány van olyan, mely viszonyaink szerint még megérdomli a művelést. Különösen nehéz a férfiak részére megfelelő téli munkát találni, mert a gyáripar munkamegosztógópeivel a fogyasztás legtöbb mezejét uralja és a kézi munkát teljesen kiszorítani törekszik. A kosárfonás, a gyékényfonás, az egyszerű kézi szerszámod és eszközök készítése tulajdonképpen kimeríti a férfiak részére alkalmas háziipari foglalkozásokat és igy valami nagy eredményeket ettől nem várhatunk. Másként áll azonban, szerencsére, a helyzet a a női munkásokat illetőleg. Ezen ágban még nagy , tér áll ellőttünk, mert korlátlan mennyiségben lehet kézi munkákat találni ügyes munkásDŐink részére különösen a textil- és konfekció iparban. A hímzés, a varrá', a csipkekészités, a horgolás, a kótés stb. mindmegannyi jövedelmet hajtó iparok és mi több, általános nagy kereseti ozikkeket képeznek. Ez a tér kínálkozik a háziiparok számára legalkalmasabbnak, mert uem kiván nagy befekteléseket, sem füstölgő gyárkéményeket, avagy pedig nagy tanulmányokat és ennek daczára mégis nagyszerű eredményeket mutat föl. Ausztriában c-upán a női háziiparosok munkabérét egy évben 700 millió koronára becsülik. Oly óriási összeg ez, melyet méltán megirigyelhetünk! Ha ennek az összegnek csak egy része az aranykalásszal ékes rónaságunkra jutna, el sem képzelhető eredményekkel számolhatnánk. Sokan vannak bizonyára, akik az Alföld gazdag népét ily munkára alkalmatlannak vélik és akik utópiának tartják, hogy ott eredményes háziipari tevékenység volna elérhető, sokan, akik azt mondják, hogy a mezőgazdaságilag viruló, gazdag vidékeken a háziipar előfeltétele ós létjogosultsága nincs meg. Ez ellenvetések külföldi példákból merítenek és a hegyes vidékek lakosságában vélik az olcsó és jó ipari munkásokat feltalálni, mire az érczhegységet, ezen ipar ősi fészkét szokták példaképen felhozni. A hazai tapasztalatok azonban mást mondanak, másra tanítanak, t. i. arra, hogy az Alföld magyar népe alkalmas a háziiparra és a legnagyobb, legszebb munkát szolgáltatja. Mi azt látjuk, hogy a gazdag nép tudja a munka becsét kel'öképen értékelni. Mert csak a jómódú lakosság ismeri és szereti jólétének forrását. Az Alföld kellő közepén, ahol még ezídelg sohasem foglalkoztak intenzivebb ipari tevékenységgel, az elmúlt év közepén varró- és himzőipari vállalat létesült szövetkezeti alapon. Szerény kezdet után ma már 680—700 munkást, nagyobbára háziiparost foglalkoztat. Egyébként ismételten megjegyzem Nagyságod előtt és a közönség előtt, hogy annak a czikknek nem az a czélja, hogy egyes emberekre, személyekre menykőcsapáskónt szakadjon az átok, a veszedelem; hanem hogy a közügyre, itt a magyar tanügyre, szálljon termékenyítő esőként az áldás. Kitűnő tisztelettel vagyok Nagyságod iránt 1 Borbély György Fejlesszük a háziipart! Irta: Ifj. Putn József — a Honi Iparban. Aki eligazodik a népszámlálási statisztika számcsoportjai közepette, be fogja látni, hogy az elnéptelenedés ellenszerét nem a szaporodás előmozdítását czélzó törvényhozási intézkedésekben, hanAn inkább megfelelő munkaalkalmak teremtésében és a kereseti viszonyok megjavításában kell keresüünk. Mezőgazdasággal foglalkozó állam vagyunk, külterjes gazdasági rendszerrel termelüuk, iparunk még mindig gyermekkorát éli. Egy hold gabonaföld megmunkálása, bevetése, betakarása ma is csak annyi munkáskezet foglalkoztat, mint 10 évvel ezelőtt, sőt talán kevesebbet, amióta a gazdaságban alkalmazott gépek az országban elterjedtek és kitűnően beváltak. A nagy- és kisbirtokos nagyobb haszon elérése czéljából egyaránt a munkáskezek mellőzésére törekszik. Ami pedig a belterjes gazdálkodást illeti, nem lehet nagy munkaalkalmakról beszélni, mivel még csak kivételes és egyes kis vidéki körzeteken van elterjedve. Ha tehát mégis 8 3%>-os uépszaporodás mutatkozik, ugy viszonyainkhoz mérten most még meg lehetünk elégedve. Más kérdés a jövő kérdése. Ha gazdasági viszonyainkat nem javíthatjuk, belterjesebb gazdálkodásra nem térünk át, ipari és kereskedelmi foglalkozásokat nem teremtünk, előre megjövendölhető a következő 10 év sokkal kedvezőtlenebb eredménye. Néhány évvel ezelőtt Skócziában annak északi tengerpartjain járván, nagy panaszokat hallottam a rossz eredményű heringhalászat miatt. A hering ott nemzeti kincs, mely kihatással van az ott élő lakosság összes viszonyaira. Egy rossz idény látható nyomokat hagy minden irányb n. A nép kevesebb jövedelemmel rendelkezvén, igényeit leszállítja, kiadásait csökkenti. A házas•ágok s a született gyermekek száma feltűnően megapadt stb. Ugyanigy van ez nálunk is rossz termésű évek alatt és ha mégis szaporodott a nép, nem marad más hátra, mint az Amerikába való kivándorlás. A közel jövőben nem valószínű, hogy a mezőgazdasági rendszerünk lényegesen megváltozzék, egyrészt földbirtokosaink konzervativsága, másUgy tánczolnak Sinfalván, Mint a veréb a fiszfán. Rezes villa, tezes kés, Gyere rózsám, tánczolj tés. A rákosi füzfás berek, Ott terem az ügyes gyerek; Én is onnan cseppentem ki, Hogy a nyakam tört volna ki. Egyszer, kétszer fordítsd meg, Harmadikszor csókold meg. A várfalvi liányok Ruha*) nélkül szitálnak; A ruhát is ugy kötik, Ha szitálnak elejtik. A kercsedi magas torony, Elvesztettem az ostorom. Gyere Rózsám Enyedre, Ott a világ közepe. A kis csupor hamar forr, A vén asszony puskapor. Kicsi nekem ez a csűr, Kirepülök, mint a fúrj. Gyere Rózsám a Bongorba, Takarózzunk a czondrába. Bort iszom én, nem vizet, Ferencz császár megfizet stb. *) Ez aéj sem is f*r*ing Csak a kötényt Mtják ntkteftk. B Akárki mit beszél, Toroczkón most legboldogabb ember Simon József. Águes is ugy hiszi. Bebizonyosodott, hogy ö a legjobb tánczos. Az urak előtt is ő tánezolt. Borral is megkínáltuk. Aztán diadalmasan vonult be a szomszéd kocsma szobába, hol a toroczkói fiatalság már rakta a lánczot. Mert nemcsak Ágnesből áll a világ. — Már akármit mondjanak a nemzetgazdászok, a politikusok, az államférfiak és a bölcsek, hogy melyik nemzetnek van jövője : én csak azt mondom, hogy ott szép jöven lő van, ahol szép leányok vanoak. A toroczkói, kalotaszegi és szé kelylányok szépek. Ámbár hogy mi zalaiak is büszkeséggel jártunk, vive magunkkal két leányt : Szabó brzsi tanitót és a még fiatalabb deli Árvay Szilvia VII. gimn. tanulót. Meg is kérdezték, bogy ki ez a kisasszony ? Hát mind ilyenek Zalában ? Bizony. Tehát nemcsak Hantkének s Deák Ivánnak a nagyságaikkal henczegtünk. Szilviát megdicsérték egyébként is. Látszik, azt mondják, hogy nagy urnák, alispánuak a liáuya, jó nevelésű, uem rátarti, mint a fenn az ernyő nincsen kas féle apré uracskáKé, — ha felkérik, illedelmesen elmegy tánczolni, még az egyszerű legénnyel is. De az ő számára már dájcsot húzattak a czigánnyal. Mert ismerik az aranyosszékiok az uri tánczot is, azokat a hosszannyuló polkákat is, s az effélét sajátságosan landarisnak és egyúttal dájcsnak is nevezik. Tehát belföldi hasai és egyúttal német, vagyis uri. Abban a bizonyos német világban ugy akartak a német nótából hazait csinálni Magyarországon. Éjfél után vagyunk már s az egész emeletet eljoglaljuk háló szállásnak. Azaz, hogy mi Hantkéval lementünk még egy k-csita konyhába egy »piczerre«. Lent muzsikálnak, fent hallják még s félálomban vannak már. Dehogy vannak. Háromszor is lekiabál Haeter a rendező, hogy muszáj lefeküdnünk. Ez igy van. Engedelmeskedni kell. Kérésre csak kivételesen kaptunk szabadságot még egy piczerre. Az igazat megvallva, reggel egy kicsit torbágyosak voltunk. A ragyogó reggel csak ugy kaczagott. Hiszen vasárnap volt. Különös az, de igaz, hogy más faluban is vasárnap sokkal szebb, ragyogóbb a nap, mint máskor. Persze, porsze, hát nem jobb kedve van ó a napDak is mosolyogni, ha a templomba menő szép arczu lányokra süt? De Toroczkón ennél több is van, amire már Demény András is figyelmeztetett Mar^slu dason, mert ő itt született s tudja, hegy Toroczkón vasárnap sohasincs felleges idő és eső. Vasárnap itt mindig derült idő van. Vasárnap itt mindenki a templomba megy, az egy Isten házába. Persze, hiszen, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, itt szerepel Jókainak »Egy az Isten« cz. regénye. Talán ez a legszebb regénye. Büszkén emlékszem rá, hogy ezelőtt S& esztendővel én is adtam kulcsot ehez a regényhez. Ugy volt, hogy akkor járta be ezt a vidéket Jókai. »Ny ári diák* voltam a tordai iskolában. Demény Andrissal ketten őriztük vakáczió alatt a gimnáziumot, hogy el no vigyék a kutyák. A társaság élén a költő előtt én nyitogattam ki kulcscsal a termeket. Igaz, hogy bolhánál egyék nevezetességet nem látott a szobákban. Nem k