Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-14 / 37. szám
1911. szeptember 14. Hangulatok. Egész őszintén mondom, unott fásultsággal veszem kezembe tollamat. Érzem, valami hazafias czikket kellene írnom, telve a régi optimizmussal, telve lázongó érzelmekkel, lázító gondolattal. Sajnálattal vallom be én magam előtt is, a szer kesztőség előtt is, a nagy közönség előtt is, bizony én már nem tudok ugy érezni, ugy irni, mint régente. Hogy miért ? nagyon szomorú története van annak. A nyáron rendkívül sokat bolyongtam az országban szerteszét. Voltam Lovranában. Délután cl-félhat óra lehetett. A tengerparton nyüzsgő fürdőző köz ínség legnagyobb része magyarul beszélt. Elunva a sétát, egyik díszesen berendezett kávéházba ^ nyitok be. Czigányzene magyar nótával fogad. Őszintén mondom, nagyon kellemesen érintett. Mivel a kávéházban a czigányokon kívül nincs senki, kimegyek a terraszra. Gyönyörű kilátás van a tengerre. Körülnézek, négy-öt asztalnak van csak közönsége. Magyarul beszélnek. Leülök az egyik asztalhoz, jön a pinezér. Vas ist gefelig ? kérek egy kávét. Vas ist das bitté? kérek egy kávét. Maga nem tudja mi az a kávé? Vas vollen sie bitté ? küldjön kérem ide egy magyar pinczért. Bitté vir sprechen nicht ungarisch. Mentem Cirkvenicára Ez a népes fürdő tömve ran magyarral. Az odavaló személyzet egy üzletben sem beszél magyarul. Csakis horvátul. Kerestem előzékenységet. — Megtaláltam. Fiuméből indultam Noviba hajón. Tudva azt, hogy a hajós társaság magyar; tudva azt, hogy a Fiume és Novi között közlekedő hajók csakis magyar közönséget szállítanak, magyarul szólítottam meg az egyik matrózt. Durván végigmért és elfordult. Megszólítottam horvátul, egész barátságosan szolgált felvilágosítással egész uton. — Egy másik tengeri utam alkalmával künn ülök a fedélzeten. Szomszédságomban van két ur, magyarul beszélgetnek. Egyszer csak valami hegyet látnak meg. Nem tudják a nevét. Hozzám fordul az egyik és — megszólít németül. Nem tudom más is ugy van-e, de engem elfog a düh. Nem arra a horvát származású matróczra, nem arra a német származású pinczérre haragszom én, de felháborodom a magyar közönség élhetetlenségén, amely özönével lepi el az idegenek türdötelepeit amely egész éven át takarékoskodik, hogy nyáron át Jegyen mivel megfizetni a magyar nemzet esküdt ellenségeinek a fürdővizet. Mig odalenn jártam, összehasonlítottam a tengert a mi szépséges Balatonunkkal, a tengert övező hegyeket a Balatont koszorúzó halmokkal, várromokkal és miuden sovinizmus nélkül állítom, hogy a Balaton szebb. Menjünk fel Tihanyba, onnan oly szép panoráma tárul eléok, melyhez nem is hasonlítható a plasei látványosság. Szép az abbáziai öböl azzal a szines háttérrel, de nekem a szigligeti öböl, vagy a Balaton északkeleti sarka jobban tetszik. Bíráljuk meg a balatoni hajósok előzékeny modorát, hasonlítsuk MAGYAR PAIZS össze a keszthelyi, füredi, siófoki pinczérek figyelmességét a lovranai pinczérével s megfogjuk látni, hogy csapnivaló a magyar közönség, mely idegenbe megy. Ami Balatonunk tömve van oly megbecsülhetetlen természeti kincsekkel, s>ly történelmi nevezetességekkel, népregékkel, egészséges levegővel, fürdővel, olcsó bevásárlási forrásokkal, melyeket ki kellene a magyar közönségnek hasz nálni. És Dem teszi. — Sőt. — A nyáron az egyik balatonparti község egyik vezető embere „erőszakos"-nak nevezte a „Balatoni Szövetség"- et, mert az egy uj intézkedés megtételét sürgette, melyből (azt hiszem fölösleges mondani) nem a B. Sz. nek, hanem az illető községnek lett volna elŐDye. Növeli még az ügy érdekességét, hogy azon intézkedés szükséges voltát az az illető is elismerte. Hát mondják kérem nem csapnivaló a magyar ? Most már megértem, miért mernek a nyakunkra küldeni egy Caraffát, egy Hajnaut. Igen, kedves olvasó. Erdélyben néhány évtized alatt az oláh vad csorda győzedelmeskedett a magyar fölött. Az Emke kolozsvári gyűlésére összejöttek hatszázan, az Astra román kulturegylet gyűlésére Balázsfalváu hatezeren. — És az a magyar aki ezt észreveszi, erről beszélni mer, az idealista, az rajongó, az bolond. De aki elmegy a tengerre fürdőbe akkor, mikor idehaza szebb vidéket talál, aki egész évi megtakarított pénzét Cirkvenicán költi el, hol a magyar zászlót sálbatiporják — az a magyar nem bolond. Ezért nem tndok ugy irni mint régente. —ma. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város polgármesterétől. 10361/1911. szám. Hirdetmény. Az 1883. évi LIV. t.-cz. értelmében értesítem Zalaegerszeg r. t. város adózó közönségét, hogy Zalaegerszeg r. t. város 1911. évi hadmentességi díj kivetési lajstroma f. évi szeptember hó 16 tói szeptember 23 lg bezárólag a városi adóhivatalnál közszemlére kitéve van. Egyúttal figyelmeztetem az adózóközönséget, hogy a kirovás elleni esetleges felszólamlásaikat az 1883. évi XLIV. t. cz. 18. §-a értelmében és pedig : a) azon adózók, kik hadmentességi díjjal már a mult évben is meg voltak róva, a lajstrom közszemlére kitételének napját. b) azon adózok, kik hadmentességi dijjal folyó évben első ízben rovattak meg, hadmentességi dij könyvecskéjük kézbesítésének napját követő 15 nap alatt a megyei közigazgatási bizottsághoz intézve közvetlenül a zalaegerszegi m. kir. pénzügyigazgatóságnál benyújthatják vagy posta utján portóköteles levélben beküldhetik. Zalaegerszeg, 1911. szeptember 9 én. Fülöp, h. polgármester. A mértékekről. 143/XIII. Vigyis: az Igazaágról. Hirdetmény. Tapolcza nagyközség képviselőtestületa egy mérlegház építését és hídmérleg relállitásával jaro munkálatokat határozta el 3002 kor 04 ftll költséggel. iw, 1^' 1 6" munk a kivitelének biztosítása czéljából 1911. évi szeptember 30 napjának délelőtt 10 órájára a községház helyiségében zart ajánlati versenytárgyalás hirdettetik. A versenyezni óhajtók felhivatnak, hogy a fentebbi munkálat végrehajtásának elvállalására vonatkozó zárt ajánlataikat a kitűzött nap d e 9 órájára a községi elöljárósághoz annyival inkább igyekezzenek beadni, mivel későbben érkezettek figyelembe nem fognak vétetni. A pecséttel lezárt és egy koronás okmánybélyeggel ellátott ajánlatboriték a következő felírással látandó el: »Ajánlat a tapolczai mérlegház építésére és a hídmérleg felállításával járó munkálatok ügyében.K Azon pályázók, kik a szóbanforgó munkálat teljesítésére törvényes képesítéssel nem bírnak, kötelesek az ajánlatukban ily képesítéssel biró megbízottat megnevezni és annak képesítését igazolni Azon pályázók, kik a zalaegerszegi m. kir. államépitészeti hivatallal még üzleti összeköttetésben nem állottak, illetőleg előtte ismeretlenek, tartoznak műszaki rátermettségüket, anyagi képességüket és megbízhatóságukat a rájuk'illetékes kereskedelmi ós iparkamarai bizonylatával igazolni. Az ajánlathoz az általános feltételekben előirt, az engedélyezett költségösszeg 5°/o-ának megfelelő bánatpénz csatolandó. A szóbauforgö munkálatokra vonatkozó műszaki müvelet, általános és részletes feltételek, valamint a szerződési tervezet alulírott községi elöljáróságnál a rendes hivatalos órákban megtekinthetők. Az építkezés a később meghatározandó időben kezdendő meg, fejezendő be és adandó át; a kifizetés az építkezés előrehaladása arányában történik. Tapolcza, 1911. évi augusztus hó 21 én. Horváth Jenő s. k., főjegyző. Mojzer Endre, k., biró. Mérleg- sülykészitők s javítóknjértéktárgy készítő-, jaVitó gyárak, műhelyek. Alsöíejérmegye: Qyulafejervdr. Bartha A. Béla épület es miilakafos, műszaki és mérlegmtthelye és javitó gyára. Nagyenyed. Folbert Tamás lakatos mester, mér ítíkkészitő. Aradmegye: Aradon 2 mérlegjavitó. Bácsbcdrogmegye: Kula: Scherer Károly mérleggyár a javítás. Ugyanitt találhatók azok a krajezár alakú kerek lapos kövecskék, melyek Kún aranyoknak neveztetnek. Az üldözött kúook elszórták aranyaikat. Szent László könyörgött, hogy változtassa Isten iövekké azokat. S meglett. Hogy ne vesződjenek a katonái evvel, hanem kergessék tovább a kunokat. A Hasadékra nézve kettős a Szent László legenda. Most őt üldözik a kunok. Könyörög s az Isten közte és az őt üldöző künok között kettérepeszti a hegyet. A másik hit szerint ugy menekült meg, hogy a már ott levő s a tetején félkilométeres árkot egyszerűen keresztül ugrotta s ekkor vágódott be ugy a földbe a lova patkója, hogy forrás fakadt a nyomán. Geologiai módon is kétféle vélemény van. Vagy a föld formálódásakor lett iiyen, vagy pedig később vájta ki a Hesdát patakja. Ezen az északi végen van az oldalnak dereka -felé szemben két barlang. Nagyobb s nevozetesebb a nyugati oldalon .evő Balika, Bajka várának is hijják, Kutyalyuknak is. Köváry László emiitett Győrkéjében igy ir : »Mihelyest eljutsz a Tordahasadékba, ott mindjárt bébujhatsz a Kutyalyukába«. — A barlangok nyílásán kézzel rakott kőfalak vannak, s egy ajtó nagyságú nyílás az ember számára. Benn óriási csűr, most denevérek tanyája. Odább hasoncsuszva, nagyüregekre jut az ember. Jobbra-balra, lo és fel, hasadások. Annyi időn át, hol menekűőknek, hol zsiványoknak volt tanyájuk. Ide rejtették el a Dárius kincsét is egy lyukba valahová. S egy bolondos tordai kéményseprő, Kis János, de ez már nem mese, hosszú lánczot kötött a derekára, leereszkedett s ugy kereste a kincset. Odaszorult s azt gondolta, és kiabálta fel, hogy az ördögök húzzák lefelé ; nem lehetett kihúzni, ugy odaszorította a sziklakő. A felesége egy hétig hordta s eregette le neki a kenyeret, puliszkát. Ott maradt. Gyöngyösi János (uem István) a 18. században ujtordai református pap volt s ö szintén egyik nevezetessége Tordának, mert az országban egymaga vol , aki leoninus verseket irt. (Kazinczy sokat csúfolta ezért.) Rimes dis tichonok ezek. Megírta a Kis János esetét is elég szellemeden. Éu ide teszem: sHol lehet oly tár-ház, mellyben a Kints tsupa [sár ház ? Hald meg — pénz-kereső, kintset üregbe leső! Torda felett egy hegy hasadott meg. Ez egy bizonyos Jegy Tégedet a nevezett kints Kamarára vezet. Keskeny üreg mélyen Vagyon itt. Oda közbe [kevélyen, (Hogy nem félti fogát!) KIS le-bocsátja magát. Ostoba bátorság! harmincz két ölnyi szorosság; Nagy dolog addig elé el verekedni belé; Tétova fordulván, 's az Ürsg derekára szorulván, Hét napokig nyomorog, sir szeme, könyve tsorog. Szomjubozás, éhség megölók. Uh kínos — egéssóg t Mellynek alatta halál rést az ölésre talál. Kints keres s végett nyavalyás, mint mások is, [ égett; Életet igy keresett; tőrbe de fővel esettHirtelen a kintsen kapa. Hát Kenyere vize [sínt sen, Lenni ha gazdag akart, sírt maga körme vakart. Egybe szerentsének fia lett, hogy az ö tetemének Márványból hasadott kő köze boltot adott. Fenn maradandó Hir! Kémény Seprőnek ez a sir, Mellybe rekedt eleve, hertzegi boltja lave.« Visszajövet még egyszer megbámultuk a szük ós falmeredek égbemeredö sziklákat, a csorgónál vizet ittunk s elbucsuztunk az óriás kövektől. Mészkőn leereszkedtünk a kréta köveken s az Aranyoson át a jobbparti útba csaptunk Toroczkó felé. " (Folyt, köv.) Borbély György.
