Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-07 / 36. szám

2 MAGYAR P A IZ S 1911 szeptember 14, Egy kis muzeum-ügy — egyhangúlag. „Fölállott Murai Lajos, lelkes felszólalásában Keszthely mellett kardoskodott s a közgyűlés egyhangúlag elfogadta javaslatát. Tehát Zalaegerszeg mellett egy árvahang sem szólott, -— az alábbi ügyben. Alakult Zalaegerszegen ezelőtt 28 évvel tanügyi férfiakból egy tanszermuzeumi bizottság. Gyűjtöttek mintegy 570 koronát. Ez a kis pénz azóta a kamataival fölszaporodott 2000 koronára. EÍ a tanszermúzeum ezért vagy azért nem létesült. Létesült azonban ugyancsak itt Zalaegerszegen a mult években egyetlen fillér nélkül a „Zalavármegyei muzeum." A zalaegerszegi tanszermuzeumi bizottság, mint arra függetlenül illetékes, azt határozta a napokban, hogy az 570 korona tőkét oda adja a Zalaegerszegen ievő megyei niuzeumnak, az 1425 korona kamatot pedig a Zalaegerszegköri tanitói segélyegyesületnek, vagyis a taűitók özvegyeinek és árváinak. Ez eddig igen szép rendben van. S nem lehet ember, aki ezt őszintén ne helyeselné. Azonban egy pár nap múlva a megyei összes tanítóknak közgyülésök következett — Keszthelyen. Véletlenül Keszthelyen. Lehetett volni ez Rigacson is, s akkor nem történt volna az, ami megtörtént. Lehet, hogy akkor oda taMn nem is ment volna el Csiszár József s£ nem is jelentett volna semmit. Ott talán Murai Lajos sem jelent volni meg s nem lett vlolna, aki Keszthely érdekében épen olyan elkesen beszéljen mint igy házi gazda szereédbeu. De a közgyűlés Keszthelyen történt s Murai volt a házigazda ; Csiszár József pedig a zalaegerszegvidéki tanítók körének elnöke, Keszthelyre elment, mások pedig nem mentek el. S Csiszár elnök jelentést tett arról, hogy mi történt a zalaegerszegi tanszermúzeum pénzével; hogy mit csinált vele a tanszermuzeumi bizottság; hogy t. i. 570 koronát a zalaegerszegi muzeuninak adott, 1425 koronát pedig az özvegyekn k és árváknak. A mUi' Uüi szóra feláll tt Murai Lajos keszthelyi igazgató-tanító s lelkes felszólalásában a mellett kardoskodott, hogy az 575 koronának felét a keszthelyi mnzenmnak kell adni A gyűlés egyhangúlag elfogadta. Csiszár tanitóember, a tanszermozenm tanügyi dolog, a tanitói gyűlésen tehát jelen tést tehetett róla. Kérdés azonban, h gy a tanszermuzeumi bizottság döntése, intézke dése vájjon nem tekintendő e befejezett dolognak. De ha nem volna is szava hozzá a közgyűlésnek, csak helyeselni lehet a Murai felszólalását. Mert mindenkinek kötelessége, hogy városa érdekeért harczoljon. S ha nem illethetné is meg ez az ajándék a Balatoni Muzeumot, Murai felszólalását akkor is helyeselni kell, mert mindenkinek kötelessége, hogy a hozzá legközelebb álló muzeumot pártolja De csudálkozom, hogy egyetlen egy ember sem volt a gyűlésen, aki fölemlítse, hogy a Balatoni muzeumot elég tekintélyes erővel segélyezi a kormány, mig nz egerszegi muzeum egy fillér nélkül indult a világnak. Egyetlen egy ember sem volt jelen sem a tanszermuzeumi bizottság tagjai közül, sem az egerszegi tauitók közül (Csiszáron kivül), aki a bizottság határozatának érvényessége mellett, avagy Zalaegerszeg érdekében s s ennek muzeuma érdekében egy argumentumot, egy árva szót, egy igent, vagy nemet szólott volna. Egyhangúlag elfogadták a házigazda kívánságát. Eíen csudálkozom. Borlély György A

r P" " •• | 1 / M ' 1 " 1 g) on) iu-gozolo készülőkről, mint házi gvógy és kozmetikai eszközről, vagyis a rbentaa C;úz,feö >^v,ny ésiskiasz nak házilag való gyógyításáról. Irta Riss József Békéscsabán. Segédtorrások: dr. Flóris Áronnak a „Magyarország" munka társának összes müvei, dr. Purjesz ZsLmond féle és egyét> belgyógyászati könyvek. Átnézte Dr. Flóris Áron budapesti orvos. Ára 2 korona 35 fillér. (Het ábrával.) I. Elötzó. Mi magya-ok mindenben, még az egész* ségügy dolgában is legélhetetlenebbek vagyunkEnuek oka a többekközbtt apáink vétke, ök a pazarlást tartották legnagyobb virtusnak, a vagyongjüjté^t lealázóuak, sót megbecstelenítőnek. Ez a mi átkunk, ez a mi vesztünk ! Ez az oka annak, bor t-rem. Dú^ a veteménye, gabonája. Fát úsztat a Havasról az Aranyos foljó, s ha tetszik, ennek kristály-vizében fürdik a nép, vagy ha inkább tetszik: rengeteg sós tavaiban; ha tetszik: luxu iosan, pénzért; ha tetszik: ingyen. Ingyen kap sósvizet konyhájára a nép a városi kezelés alatt levő úgynevezett Bányából; sót ^gy kis csempészettel jut egy-egy légely sósviz a szom s/.édos Aranyosszékiekuek is De főzhetne vele és fürödhetnék benne egész Magyarországnak ö-szes népe is, ha nem sajnálnák Istennek ingyen adományát. Ugyan itt van az óriási sóbánya is. E/, is elég volna Európának állandóan; meg sem ennék, s az állatok föl sem nyalhatnák. Ez az ál amé. Csak 8—10 ember dolgozik benne néha. Vaiósziuü eg takarékoskodnak. — Mész-kő és alábástrom hegyei, pala-dombjai vannak. A mult években czementgyár alapításáról olvastunk a lapokban. Sajnos, efféle gyárakat régebben kellett volna itt alap; ani s most ezeknek nagyobb hirüekuek kellene lenniök. IV. Negyedszer meséknek, regéknek és legendáknak hőseivel benépesített, természeti szépség itt a Tordahasadék. V. Politikai történetekben igazán tartalmas. Igaz, hogy csak monda tartja, de tartja, hogy az Attila nemzetségéből való Turda vezér nevétől van ez a neve. Mert a rómaiak idejében a sótól kapót!; nevet. Közvetlen közelében a Keresztesmezón tartottak a régiek országgyűléseket. Szádeczky szerint ez volt a régieknek Rikos-mezeje. Mikor a Mohácsivész után egy hajszálon függött, hogy a nemzet öszeroppanjon: ide vonult s itt vonult meg a nemzetnek össze nem törhetett porczikája; hogy még arra sem vagyunk képesek, hogy az apáinkról ránk szállott vagyont megtartsuk, hanem a „végzett földesúr" lejtőjére lép mindegyik, aki az átkozott szokást, a nyegleséget, vagyoni fitogtatást, urat játszást, pazarlást, páváskodást, dobzódást, részegséget, pamlagon, zsöllyeszékben vaó, lebzselést csak egynehányszor is tapasztaltai másoktól látta. Az álszemérem a mi megölőnk. Nem szégyeljük a legnagyobb bünt, a lopást, t. i. a naplopást, de szégyeljük, ha valaki a pinczérnek, a czigánynak több borravalót ad, mint mi adtunk, máskor aztán nyegleségből ráduplázunk ha mindjárt uzsorakamatos váltóra vettük is fel a pénzt. Számos éven át külföldön laktam, Európa csaknem mindegyik államának szokásaival, erkölcseivel, erényeivel, gyarlóságaival csakhamar tisztába jöttíem és ha bármiként dédelegnék, tetszelegnék önmagunknak, mégis csak oda lyukadok ki, hogy mi magyarok mindenben a legélhetetlenebbek vagyunk. Bizonysága ennek, hogy nálunk mindenki meggazdagszik, mi pedig kikopva minden javakból és becsületből, a legutolsó pár százasbaukón jegyet váltunk Amerikába, a dollárok hazájába. Mi mindig légvárakat, kártyavárakat épitünk; nincs bennünk ernyedetlen, kitartó szorgalom, nincs a magyarnak nemzeti magasztos czélja, mint az angolnak, japánnak, németnek, de különösen Juda szétszórt nemzetségének, kinek Mózese most is vezércsillag, ki azt jósolta a zsidóságnak, hogy:,Tied lészeu az egész föld." „Szolgai munkát ne végezzetek, hanem eszeteket használjátok, hogy az egész föld a tiétek legyen." „Egyszerűen éljetek, földön aludjatok, thorában foglalatoskodjatok." Mi magyarok csak sülyedünk. Legtöbbjének nincs már más vágya, mint napszámosnak, szolgának, kocsisnak, rendőrnek, csendőrnek, íináneznak, utczaseprönek lenni, vagy legfeljebb az állami, vagy egyéb silány nyugdíjas állásra törtetni. A magyar sohase gondolt arra, hogy Isten kardját Attila pásztora találta meg és azt 40 táltos czeremóniája, fehér ló áldozása közben Bendegúz fiának adta át. A napnál világosabb tehát, hogy Isten csupán egyedül benünket, a magyarokat, mint. a hunnemzetnek édes testvérjét, földjüknek örökösét, sőt vérrel meg-'zerzőjét predestinálta, szenelte ki a világuralomra! Ez a tudat oszlassa el bennünk teljesen a sajói gyásznak elalvó, a mohácsi vésznek pedig erővel elfojtott keserveit! E nemzeti magasztos czélra hipnotizálja gyermekét ezentúl minden magyar auya! Erre fanatizálja mától fogva minden lelkes magyar tanitó tanítványait! Ne szülessék többé egy magyar se a czéltalan szenvedésre, hanem holta napjáig kioltbatattan bakui örök tűzként lobogjon, éledjen, Iái g Íjon itt maradt meg a magyarság szikrája sErdály aranykorában;* ide vonuU a Zápolyákkal az erdélyi tejedelemség; itt törte meg János Zsigmond az osztrák pártot, itt erősítette meg az erdélyi független fejedelemséget, itt építette föl az eltörölt magyar alkotmányosságnak, szabadságnak és művelődésnek erős várát. És itt tanyázott Básta generális és Mihály vajda is, mindketten a császár pribékjei, hogy a magyart összelörjék, de mint kutyák a konezon, egymásba haraptak s egymást ölték meg. Valamint a nemzet egyszerre kétfelülröl jövő két nagy ellenséget bírt meg, a németet s a tö-ököt és nem roppant össze : akképen ennek a kisvárosnak a hátán két gyilkos csapott össze, de csak feje fölött s ö mint tengerben a kőszirt, most is áll. — Politikai és vallási átalakulásoknak volt góczpontja ez a város, Keresztesmezője pedig hadak gyülőbelye s rlöntó csaták színtere. E dicsőségért többször életét áldozta. A kunok, mongolok, Básta, s Mihály vajda, Áchmed és Ali basák duló hadai ötször tették a földdel egyenlővé, porrá és hamuvá, s mindannyiszor, mint a mesebeli szörny, kelt fel hamvaiból; az eldobott csatabárdok roncsaiból ekét kovácsolt, s összetákolt kunyhóiban a vallásnak, a szabadságnak és a hazaszeretetnek tüzét élesztgeti vala s életet követel. VI. De nemcsak belpolitikai és vallási alakulásoknak volt góczpontja ez a város; nagy mértföldmutató táblákat találunk itt a nemzetközi mű/elödésnek is a történelméből. Tudjátok é fiaim, hogy ami 48 márczius 15 ki nagy egyenlőségi elvünket, törvényünket a tordai országgyűlés mondotta ki először ezelőtt 350 esztendővel az a hosszadalmas ielirás: nlm ez hid Erdélynek remek alkotmánya...* — igy kezdődik s J8 sorLan egy hosszú mondattal mondja el történetét, hogy Köveisi János építőmester csinált.) 1804 tol 1815-ig. S igy végződik a felirat: »Csudá/d itt Utazó a természet Bajnokiát, a mesterséget, e.tu viz győző remek alkotmányt, me ym maga a fo'yó is Herkulesi erő alatt mormoloa bámul.— Egyáltalán nem értem, mi mosolyogni való van ezen. De van bámulni és tisztelni való. A 70—80 méter hosszúságú hidnak. egyetlen láb sem 6zoigált támasztékul. A folyónak két partján uyu godott s igy tartotta nagy fedeles terhét s óri ási sulyu önmagát, mint a pizai torony ; a fák láncz zem módjára valának egymásba rovátkolva. Egyetlén vas-szeg sem volt benne. Ősi módra egészen fából készült, mint a székely házak és szekerek. Hát ez bizony fából való lánczhid volt — százesztendőn át a legnagyobb terhek átszállítására. Csak tavaly rombolták le s most nem ezen, hanem mellette egy Ciinos vashídon át megyünk be a városba. Leleményes eszű emberekben nem szegény ez a vidék. A szomszéd Mészkő nevü faluból való volt Bodor Ferencz, aki a marosvásárhelyi piaczi kut belsejébe egy ördöngös órát csinált, mely éjszakánként önmagától nótákat muzsikált. Bodorl bankóhamisitásért elitélték s ö bosszúból — az órát meghagyva ugyan, a muzsikáló szerkezetet elrontotta. III. Természeti kincsekben is gazdag ez a városA hegyek tövében lévén, mig nyugati részén vadkanokra is vadásznak a város erdejében, keleti mezőségi dómjain a legkitűnőbb rizling I