Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-07 / 36. szám

1911. szeptember 7. M A U Y A K p A I Z S 8 el&tte a szentezél, az ősi jogunk, a világuralom, egyelőre pedig ennek kivívásának jól kieszelt kaditerve! Mert ha ezt szemelŐl tévesztjük, vajon kűlömhek vagyunk-e a levelet pasztitó undok hernyónál ? Készitsüuk eleve jól kieszelt tervet, hámorozza, kovácsolja, élesítse szellemi fegyverünket az ernyedetlen szorgalom, a józan élet, de legeslegfőként az üzleti szellem 1 Ne legyen többé csúfos osztályrészüuk a régi dicsőségünknek, ősi fényünknek árnyéka, hanem rázzon fel bennünket lethargikus káb-ilmunkból a régóta lemosását epedő ama gyalázat, hogy mi a világuralomra való jogosultságunk mellett csak Ausztria gyarmatává, német hűbéresévé, csat lósává, szolgájává aljasodtunk. Ez őseinknek bűne, nekünk pedig babiloni siralmunk ! Da a keblünk mélyén tomboló keserveink árját szüntesse meg a kitartó munka. (Ez egyszersmind a kösz vényt is meggátolja.) Igy lesz a szolganépből szabados, igy fogja megelégelni a Magyarok Istene a méltán megérdemlett szenvedéseinket, melyre egyrészt méltók Is voltunk. Mert sohasem támaszkodtunk a józan észre, a bölcselkedést, a jövőbe betekintő számítást még hirbcl sem ismerjük, csak a pártoskodást, széthúzást, nyegle bü-zkélkedést, no meg a tivornyát. De ha az iskola a sok haszontalan lim lom, ósdi studium kőzött a vagyoni és szellemi gyarapodást, a szorgalmas munka révén kivívott becsületet és az üzleti szellemet, mint Parnasszust netán felemliterte volna is, azt chakbamai elfeledjük. A kamaszkorban, sőt még a 40 es éveinkben is nem a jóravaló emberektől tanulunk, nem engedjük magunkat jó tanácsaik által befolyásoltatni, hanem akkor már egyedüli tanitómühelyünk a pletykafészek. Ott szapulják meg a higgadt, komoly emberek ócska ruháit, czipőit, ott szólják le azt, aki a nyarat nem Svájczban tölti, ott kaczagnak nagyot azok felett, akik a „bul jel szoknyát," a csirke boritó undok, formátlan kalapot, a legújabb divatot még most sem viselik; éles nyeivüket,— mint darázs fullánkját, — ott szúrják be azon puritán emberek jó hírnevébe, akik hivatalnok létükre fiukat kereskedésbe, mesterségre adják. Ott nevetnek gunykaczajjal azok felett, akik az emberiségért valami üdvöset feltalálnak. Az ilyen honfitársukra azonnal ráütik a pletykafészek bélyegét, sőt mindazokra, akik a legtisztességesebb uton, szorgalmuk által a jég hátán is megélni törekesznek. Szégyeljük a kerti, mezei, ipari foglalkozást, mert az „etikett szabálya tiltja," de uzsorára kölcsönt kérni, a minisztériumokban kocsis,- napszámos fizetésű, sőt teljesen ingyenes állásokra kiuncseléskor, protekczió hajhászáskor már a legvastagabb bőrüekhez tartozunk. A vendéglőben, avagy otthon szűken étkezni, vacsora után lefekülni szégyenlünk, ital gyaüánt vizet, vagy tejet inni, otthon a legegyszerűbben, cseléd aólktil élni, az asszonynak konyhai, asszonyi dolgot végezni: azt naár lealázónak tartjuk, mert akkor földhöz ragadt szegénynek, koldusnak tartanának. Pedig éppen ezáltal vesszük kezünkbe a koldusbotot! Ezáltal vetjük nyakunkba a koldustarisznyát! De, ha valakinél még állja az erszény, már csupa hiúságból is dáridókat, „zsurokat" tart s mindennap teletömi magát. Az ilyen gyomrának élő alighody egy-két évig pókbasat czipel, máris a köszvény csipdesi, kicozza, akkor azután fühöz-fához megy tanácsot kérni. El is küldik a leghíresebb külföldi fürdődre, ott azután alaposan kikoppasztják, a pénz elfogy, kér hitelbe, a drága kamatokat fizetni nem tudja, egészsége pedig mindig alább száll. Most "a hivatalnokot nyugdíjazzák, a szük fizetésből gyermekeit taníttatni, leányait tovább czifrázoi nem tudván, elzüllenek, a leányok peiig a zsu rokról kimaradnak, majd a községből is eltűnnek. Hova mentek ? Mesterségbe ? Varrodába ? Dehogy ! Hát hova ? Oda, ahol az eltemetett erény sírján a hervadó rirágok pénzért fonnyadnak. Hát ezt az etikett szabálya már nem tiltja ? Ez a magyar karriérje! Ez a dologtalanságnak, pazarlásnak, ura'játszási képmutatásnak nyomorúságos és gyalázatos vége! (Folytatása következik.) Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város tanácsától. 9491/1911. szám. Hirdetmény. Zalaegerszeg r, t. város tanácsa a »Skublics Jenő féle elagott és önhibájukon kivül elszegényedett zalaegerszegi önnálló iparosok segélyezései czimü 1000 koronás alapítványnak 1910. évi julius 1- töl 1911. évi junius 30 ig felszaporodott és az alapító levél ér elmében kiadandó 44 kor. 96 fillér kamatjára pályázatot hirdet. 1. Pályázhatik minden elaggott és önhibáján kivül elszegényedett zalaegerszegi önnálló iparos vallás különbség nélkül. 2. ^ város képviselőtestületéhez czimzendö bélyegmenles kérvényhez csatolandó a pályázó szegénységi bizonyítványa az esetleges.családtagok számának és azok keresetforrásának feltüntetésével és az elaggottságot igazoló városi tiszti orvosi bizonyítvány. 3. A kérvény 1911. évi szeptember 20 ig bezárólag a polgármesteri iktatónál nyújtandó be. Zalaegerszeg r. t. város tanácsának, 1911. évi augusztus 31-éu tartott ülésében. Fülöp, h. polgármester. Zalaegerszeg r. t. város polgármesterétől. 1045/1911. szám. Hirdetmény. Közzéteszem, hogy f. évi szeptember 11-én Zalaegerszegen megtartandó országos vásárra, figyelembe véve, hogy a szomszédos Andráshida községben a ragadós száj és körömfájás fellépett az 1904. évi 24 500. sz. rendelet VI. fej. 2. pontja értelmében hasított körmű állatok felhajtását betiltottam. Zalaegerszeg, 1911 szeptember 6 án. Dr. Korbai, polgármester. Zalaegerszeg r. t. várót tanácsától. 10333/1911. szám. Hirdetmény. Zalaegerszeg rendezett tanácsú város tanáesa közhírré teszi hogy azon szőllösgazdák, kik kiméréssel és kismértékben való elárusitással nem foglalkoznak, a boritaladó kedvézményes fizetése czéljából az 1892. évi XV. t.-cz. 3. § án alapuló igénvüket jtplyó évi szeptember 2-től bezárólag szeptember 20 ig Megyessy László kataszteri nyilvántartónál bejelemhetik. Zalaegerszeg, r. t. város tanácsa, 1911. szeptember 2-án. Dr. £orbal p lgármester. Zalaegerszeg r. t. város rendőrkapitányától. 1874/ukp. 1911. szám. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy Zalaegerszeg r. t. város területén pénz találtatott. Igazolt tulajdonosa a zalaegerszegi rsndőrkapítányi hivatalban átveheti. Zalaegerszeg, 1911. augusztus 28. Mezrlczky. rendőrkapi' áay. Héti hirek Helyiek. Gróf Battháryi Pál népszerű országgyűlési képviselőnk Zalaegerszegen járt hétfőn s részt vett Bosnyák Géza, Eitner Zsigmond, Fuss Nándor, Zalán Gyula, Hajós Kálmán és Hajós Ferencz képviselő társaival hétfőn a megyei választmányi gyűlésen, hol a következő hétfői nagygyűlésre szokták előkészíteni a tárgyalandó ügyeket. Elfogadta a választmány Bosnyák Gézának azt a javaslatát, hogy a közgyűlés óhajtsa a katonajavaslatoknak a napirendről való levételét; elfogadták Versecz törvényhatóságának pártolás vé1545-ben János Zsigmond idejében! Itt hoztak először törvén} t akkor a közös teherviselésre. >Mert a ba/.a közönségesen mindnyájunké s igy a megvédésébél származó haszon is közös«. Tudjátok-é gyermekek, hogy a gondolatuak s véleménynej önállóságát, a hitbeli meggyőződésnek függetlenségét s a szólásnak a szabadságát, általában a lelkiismeretbeli szabadságot itt mondták ki törvényesnek legelőször Jáuos Zsig.nond idejében az 1556, 57, 63 s 68 KÍ tordai országgyűléseken? „Mert a hit Ltennek ajándéka." Ekkor alapították az uoitárius vallást is.— Hát azt hiszitek é, hogy nekünk itt Tordán volt a legelső márczius 15-kénk ? M?rt Európának legszabadságszeretőbb nemzete, a lengyel, meghozta ugyan már 1556-ba.a ezt a törvényt: ».\linden nemes olyan istentiszteletet tarthat a maga hízánál, amilyen neki tetszik, csak a szentíráson alapuljon.« De ez csak a nemeseknek szólott és csak a saját udvarukon. Erre egy év múlva, 1557-ben a tjrdai országgyűlés megengedi a közönségnek, tehát az egész népnek, mindenkinek, hogy : »Ki-ki kém szentes nélkül azt a vallást vegye be, amelyet akar« s ennek alapján a magyar és szász papok 1566. márczius 15 én alapították meg Tordán a legújabb egyházat. Ez volt az eiső márczius 15 ke nemzetünk történetében. VII. Mit mondjak még nektek nevezetest? A főtéren a tornyatlan nagy kath. templom a 15. századból való, mint a kassai, brassói stb. A színién tornyatlan ref. templomot a 15., 16. századbeli bástya veszi körül, Kastélynak hívják. A rozoga kastély eltünedezett. A torony fölépült. Mellette a romladozó egykor büszke fejedelmi ház, hol az országgyűléseket tartották. Azt is, ezt is •János Zsigmond építhette. E mellett tőjzomszédságban az emeletes fedelű házban született Báró Józsika Miklós nagy regényírónk. 1894 ben tettünk rá táblát s az Emke — Emlékkönyvvel együttesen magam csináltam erről is emlékkönyvet. Az emeletes épületeket, legyen az ház, pajta, tyúkól, vagy kukoriczatartó: Göcsejben vend horvátosan kastélynak mondják, s pláne rövidesen kastu nak. — Hát gyerekek, ne sajnáljátok az ilyen régi emlékeket megnézni. Látjátok, egy Barraws Sámuel nevezetű amerikai ember, a Kristián Begister szerkesztője, Bostonból jött el ide 1893-ban, hogy nézze meg ezt a régi fejedelmi házat, hol ami magyarnemzeti országgyűlésünket tartották, s ezt irta be az emlékkönyvbe angolul : »Gyönyör tölt el, hogy e teremben lehetek, hol a lelkiismeret szabadságának a joga oly korán tiszteltetett; s még inkább örvendek annak a gondolatnak, hogy ez az egyszer elveszett szent hagyomány újból felfedeztetett és ma is ápoltatik. Megismeritek az igazságot s az igazság szabidokká t"sz titeket — Amen.« Egyúttal meglátogatta az itt Tordán vakáeziozó Brassai Sámuel ősz tudósunkat, kit Amerikában jobban ismernek, mint mi, — s azután hazament az Északamerikai Egyesült Államokba. — Ezekkel a kastélyokkal épen szemben voit haza Gróf Bethlen Miklósnak, a 17. század gyöngylelkü írójának és diplomatájának. Nemrégiben megvette ezt a te!ket az oláh egyház, a régit lerontatta, fényes palotát emelt helyébe, korcsmát csinált belőle s elnevezte Central-nak. A magyarok Tripaduty-nak hívják. — Ide jöttünk mi. most be szállásra és kosztra. A vendéglős azonban kedves derék magyar asszony ; JakaLfinénak hívják s olyan szépen elbeszélget társaságunknak női tagjaival: Haerternéval, Takácsnéval, Szabó Erzsi s Árvay Szilvia kisasszonyokkal, — és soron kivül is megkínálja őket kedvelt' süteményeivel. — Bizony itt sem volt rossz ebédünk. A bor is kitűnő. A nevezetességek közül egyet kettőt megnézünk. Reggel nyolczkor megyünk a sóbányába. Épen szombat van, heti vásár. Egy-egy ember megismer a régi időből. Faggat, nyaggat, rángat. Alig szólhatok hozzá, mennem kell a tömeggel, mely csak ugy repül. Haerter vezető is fiatal gyerek még, a diákok még fiatalabbak. A város északkeleti szegletéig megyünk. Itt a telep. Vászonköpenyeget adnak ránk, hogy ne piszkoljuk a magankét, kalauzolnak, magyaráznak s fejenként 10 fillért fizetünk. Mintegy kilométert megyünk a tárnába, előbb kővel kirakott falak között, azután csupa sima só kőfal. Jobbrabalra fülkék, elágazások. Nem volna jó itt eltévelyedni. Egy-egy gyertya van a kezüukben. Majd borzalmas sötét nagy üregek: József bánya, Karolina-bánya, Gizella-bánya, Rudolf bánya stb. néven. 72 méter mély a tölcséres József bánya. Ha belekiáltapz, 16 szór adja vissza hatványozott morajjal. Azután egy bottal ütjük a deszka ajtót. Nő, hát, az a borzalmasan mennydörgésszerű robaj, amit ez csinál, páratlan; az ijedőstől bénult álmélkodás fogja el az embert. Most a> Budolf-bányát müvelik, azaz, hogy nem művelik. Ebben dolgozik öt-hat ember. Ennek a közép magasságához megyünk. Karzati emelet. Fejünk felett tölcsérmódra