Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-10 / 32. szám

6 MAGYAR PAIZS 1911. szeptember 2. esztendővel kellett volna tudnom. Most világosan megmondták, hogy ez a jegy-kcrdés — személyi kegyelmi dolog. Kegyelmi? Thhü! a rézangyalát! Padaram darotnád! Alászolgája tauácsos ur! Akkor nekeui nem dukál. Nem iskell. S örvendek, hogy nem jutottam a kegyel mezettek társaságába. Bezzeg nem irigykedem most. Inkább sajnálom ezeket a bohóczokat. Mert amint az udva i bohóczok mind kegyenczek, akképpen a kegyenczek mind erkölcsi bohóczok. Én azt tartom, hogy ami az én társaimnak kijár, ugyanaz dukát nekem is a jog, törvény ís igazság és a méltányosság alapján. De azt nem tudtam, hogy ez kegyelmi ügy, hogy az újságíróknak egyrésze kegyelembői kap ingyen vasuti-jegyet. Én ugytartottam eddig, hogy az újságírók mind önérzetesek, s mindnyájan dolgoznak annyi értéköt és aunyi érdemrevalót, hogy tiszteletjegyők lehet, s nincs szükség a kegyelemre. Csak a bűnösnek szoktak megkegyelmezni. Éu azt hittem, hogy a vasút közvagyona a nemzetnek s az újságírók közszolgálatot tesznek a nemzetnek. De látom, nem ugy van. Hanem hasonlatosképeu van ahhoz, amint a tulajdonos megállíthatja a rendelkezése alatt levő saját vasúti kocsiját, s amint saját asztalanál a kényesztető anya jobb falatokat ad elkényesztetett kedvencz rajkójanak, és amint saját portáján előnyökben részesiti az ur a cselédjei között a kegyenczeit. Szóval, hogy kegyelmi vasúti jegyet nem használok, erre két ok vau: 1. Nem adnak, 2. liyen neui is kell. Borbély György Meltánytaiaság a tanítósággal szemben. T „fületek: és hdtó&ágok a szorongatott igazgató tanítók pártján. — Rangok a közönség köréből. — Megírtuk a múltkor, hegy a Páukovich és Faller igazgatók érdekében négi, testület indított mozgalmat. Közöltük a tanítóság feliratát, melyet Nóvák Mihály szerkesztett, s a város jegyzökönyvét. Most közöljük az iskolai gondnokság határozatát — s a közönség köréből a keszthelyi járási számvevőnek, Tóth Jánosnak, közvetlenséggel irt levelét, mely hiven tükrözi a közönség hangulatát is. Az állami elemi iskolai gondnokság ülése. Az állami elemi iskolai gondnokság julius 30-án az állami elemi népiskola tanácskozó ter méhen Boschán Gyula alelnök elnöklete alatt igen látogatott ülést tartott. Az ülésen jelen voltak Legáth Káimán, Sárközy Viktor, Keszly Ferencz, Dervarics Lajos. Soroncz József, Takács Józsefné, Fridrick István, Nóvák Mihály, dr. Korbai Károly, dr. Csák Károly és Udvardy Ignácz. Elnök a szép számmal megjelent gondnoksági tagokat üdvözölvén, az ülést megnyitotta. Előadta, hogy megdöbbenéssel vette s azt hiszi vele együtt a gondnokság minden egyes tagja azt a lesújtó hirt, hogy a helybeli állami elemi népiskola tantestületnek két derék, évtizedeken keresztül városuukban köztiszteletben és közszeretetben álló tagjának, Páukovich György igazgatónak és Falbr Józaef c. igazgatónak nyugdíjaztatására nézve a vallás- és közoktatásügyi miniszter a szabályszerű eljárást folyamatba tette. Jól tudjuk, hogy mindketten hosszú idő óta állanak a tanügy szofgálatában. Jól tudjuk, hogy mindketten szép kort értek el, melynek alapján, figyelemmel szolgálati éveik számára, a jól megérdemlett nyugalomba mehetnének. De viszont a gondnokság tagjai hivatalos állásukból kifolyólag tapasztalták, hogy a tanügy e két derék mu oltása ugy szellemi, mint testi erejüknek birtokában, még most is közmegelégedéssel töltik be hivatalukkal járó kötelmeiket olyannyira, hogy a szülök előszeretettel adják még ma is gyermekeiket az ó kipróbált kezükre, mint a velük ugyanazon párhuzamos osztályban működő kartársukéba. S az ö mostani nyugdíjaztatásuk valósággal veszteség lenne jó hírnévnek örvendő állami elemi népiskolánkra nézve, ennélfogva javasolja, hogy a gondnokság feliratilag keresse meg a vallás és közoktatásügyi minisztert az iránt, hogy ugy Páukovich György igazgatót, mmt Faller józsef c. igazgatót továbbra is tényleges szolgálatban meghagyni szíveskedjék. A gondnokság az elnök előterjesztését általános helyesléssel fogadta s indítványának elfogadásával egyhangúlag elhatározta, hogy a vallásés közoktatásügyi minisztert megkeresi az iránt, hogy Páukovich György igazgatóra és Faller József c. igazgatóra nézve a folyamatba tett ott a Kárpát Egyesület. Egyik-másik karfa lóg s az ember lezuhanhat. Laczira ezt mm lehet bizni, mégkevésbé a vendéglősre, aki talán bérlő ott. A vendéglőst az Úristen semmi másra egyébre nem teremtette, csupán arra, hogy két-három év alatt meggazdagodjék. És a turistákat csupánc ak mind az ö érdekében teremtette az Úristen. Különben ez igy van egyebütt is. Az E. K. E. azouban, akár házi szolgát tart ott, akár bérlőt, rendes eszű enberekst kellene hogy tartson, vagy pediglen tartson leczkét nekik. A vendéglős pl. tart és árul trabukkó szivart s követeli, hogy minden vendég, minden turista igazodjék az ö gusztusához s szívjon mindenki trabukkót. Ő nem tudná elviselni azt, ha valaki ott pl. británikát, vagy kubát, vagy portorikót füstölne. Ezek talán ártanának az ö tüdőjének. Épen ugy van egyébel is. Kenyeret pl. nem ad pénzért sem, ámbár van neki. A kenyeret csak füstölt oldalassal, vagy rátottával együtt árusitja. Mindenkinek muszáj azt enni, ami az ő hasának jól esik. Mert a közönséget világosan csak azért teremti az Isten, hogy a vendéglősnek gyönyörűsége teljék benne. Külömben ez igy van egyebütt is. Phidiasz Kalotaszegen. — Rendkívül kedvező állapot, hogy a vasutazó közönség leszállhat, megnézi a barlangot, ehetik is, egyet pipázhat is, de csak trabukot, felül s tovább utazik a szük és fenséges hegyek között —- Kolozsvár felé. Igy teszünk mi is. Haerter összesipolta a deákokat s a mindig rendelkezésűnkre álló külön kocsiba felugráltunk. Igenis Iiem léptünk, hanem ugráltunk. Mert itt a he gyek között minden ugrál. Ugrál a viz, ugríl a tetőről lebocsátott kő, ugrál a kecske, ennek még a bizonyos izéje is ugrál, ha deszkára potyog, ugráltunk mi is. Sajátságos, az oláhok, akik pedi : itt a hegyek között laknak, nem ugrálnak. Az oláh lomha, mint a czammogó medve. Bezzeg nem lusta a kalotaszegi menyecske. Egyet szólasz, százat felel. Épen ilyen a székely menyec-ke is. De mindegy is ez. S egy evvel az alföldi menyecske i>. Az melyik asszony nem patogós, az nem menyecske, legalább is nem magyar menyecske. A lehet tót, oláh, talján, vagy ezekből átmagyarosodott, megtartva az eredeti lom haságot. Szóval a vízválasztón, a Királyhágón tul va igyunk, ámbár most is látom azt az utczasarkot Élesden s most is a fülembe cseng ott egy is merősömmel való beszélgetés, amely ezelőtt 22 esztendővel történt. A párizsi világkiállításra mentem, ellenkező irányban mint most. Az akkori magas bicziklire ültem s mintha csak a szomszéd faluba rán lulam volna. Kérdi az ismerősöm : Hová mégy pajtás? Megyek Párizsba. — Bolond i nem azt kérdem, hogy hová mégy? hanem azt kérdem, hogy hová mégy? Szólott még bolon dabbul, mint a milyen bolond én valék. — Beszély vele ! gondolám s ott hagytam. Tul vagyunk mondom a Királyhágón s ha addig szembe jöttünk a Sebeskőrössel, most együtt lejtünk a kis Szamossal, keletre. Jobbfelöl van az ősi Bánffy Hunyad, talán 50—80 kilométerre Kolozsvártól, Ennek a vidéke a hires Kalotaszeg megmaradt ősi tulajdonságával, sokfajta remek jellemvonásával, derék, szép testalkatú népéve., A férfi is, a leány is daliás és szép bórü; élénk a képzelődése, gyors a gondolkodása, gazdagon tréfás a beszédje; van sok durva lakodalmi nótája, de gyönyörű a kézimunkája. Niucs a programmunkban, hogy kiszálljunk, megálljunk és megismerkedjünk vele; csak az ablakon nézünk ki s amit látunk avval kell maradnunk. Én sem Irhatok ide különféle etnogranyugdijazási eljárást beszüntetni s mindkettőt továbbra is tényleges szolgálatban megtartani kegyeskedjék. Végül Sárközy Viktor gondnoksági tag indítványozta, hogy a gondnokság változatlan ragaszkodásának, bizalmának és szeretetének adjon kifejezést ugy Páukovich György igazgató, mint Faller Józet c. igazgató írányáben s arról őket jegyzőkönyvi kivonatban értesítse. A gondnokság az indítványt egyhangúlag elfogadta. Tóth János levele. Keszthely, 1911 VIII/5. Édes jó Miskám! Ritkán megnyilvánuló jól eső érzés tölt el a jelea alkalommal, — amikor is a Magyar Paizsban olvasom Páukovich és Faller igazgatók melletti állásfoglalásodat, az őket ért sérelem miatt. Lehet, hogy azért, mert mindkettővel rokonszenveztem mindenkor; lehet, hogy a méltánytalan bánásmód szülte ezen nemes és szép állásfoglalásod feletti jól eső érzésemat, de lehet hogy azon körülmény, hogy első ismeretségünk óta ismert Nóvák Miskát 200000 lépéssel feljebb emelted!! Én mégis azt hiszem, hogy nem az első, nem is a második, de nem is az utolsó, hanem mind együtt — vagyis egy test, egy lélekként összeolvadva a fentiek, szüllék nálam a jól eső érzést. Büszke voltam, de még büszkébb vagyoí a zalaegerszegi tanítóságra s az az óhajom, vajha minden város ilyen derék testülettel rendelkezhetnék, illetve dicsekedhetnék. De hogy is ne szeretném óket, hisz életom folytatásainak tanítói valának, kik jövőjük alapkövét ott rakták le. De szeretem óket, mert majdnem mind jóbarátaim, még pedig igaz jóbarátaicn. Visszatérve előterjesztésed tartalmára — legjobban tetszett: »Ha valakiuek állás kell, hisz nagyméltóságodnak módjában van rendszeresíteni ilyent, mert hisz m ;g két tanerő elfér * stb. Ilyen formin fojezed be, ha jól emlékszem reá. Éljen Nóvák Miska!! Amikor üdvözöllek szivem egész melegével tanúsított magatartásodért — egyben kérem a Mindenhatót ho.íy eljárásodat siker koronázza ! Onagyságának kezeit csókolja, az összes kartársaidat szívélyesen üdvözli, Té^ed szeretettel ölel, AZ Úrban igaz testvéred: Tuth János. Azért közöljük a nem idetartozó beszédeket is, hogy látszód|ék, hogy nem megrendelt levél. A mizériák városából. Viszonválasz Czebe László kánikulai kesergéseire. »Ha megvakarod a muszkát, elöbuvik belőle a — kozák !« mondja a közm >ndás Éa is megvakartam szépen, simán, szőrmentében a »Zala« tilokzat 'S helvi tudósítóját és fiai dolgokat. Egyet azonban t'oljegyzek, mert ennyit az ablakon át is láthattunk. Athénb ;n az Akropolisou (Fellegvár) van a templomban Pallas Athéné istenasszonynak aranyból és eleféntcsonttiol készül', világhírű szobra. Az isteni Pheidias (nlvasd : Fidiász) szobrász alkotta ragyogó képzeletével. A szép daiiás alakon különösen feltüuö szép a deiékon ráucíba szedett s kecses bájjal aláomló ruha. Nézd meg Kalotaszegen egyik másik sugár növésű delilányt: s azt fogod mondani, lio^y a kalotaszegi paraszt lánynak a szoknyája a karcsú derékon többszörös ráuezba szedve s még ke csesebb bájjal omolva al i a való-^ági'au túlragyogja Fidiásznak gyönyörű fantáziá|ái. A kai itaszegi fejérnép szoknyáiénak egyharmadr^-szét fölhajtja a csipöig. Talán, iiogy annál jobban lássék a piros csizma, vauy kímélésből, vagy az egyhangúság megtörésére — oeh^z kitalálni miért, de a szépnek semmiképen sincs rovására, sót, mint a pörge kalap, jó, ha egy kissé félre van csapva. De nem jó ám, ha az uri czilindert is félre csapjuk, — épen ugy nem jó, ha más asszonyok más féle szoknyát felhaj • tanak. Pallas Athéné sem hajtja föl; tehát, ha Fidiász nem járt Kalotaszegen, még bizonyosabD, hogy a kalotaszegiek nem Athénét utánozzák. Mondtam már, hogy annál szebbek. (Folyt, kör.) Borbély György.