Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-03 / 31. szám

2 MAGYAR P A I Z S 1911. augusztus 3. szolgabirák, körjegyzők, falusbirók, alispánok, főispánok, aljegyzők és főjegyzők, polgármesterek, rendőrkapitányok, gyámok és gondnokok lótnak, futnak, írják a rendeleteket, adják-küldik szét a parancsolatokat, amiket felülről kaptak volt. Sepnk és öntözik az utczákat, tisztogattatják a kutakat, meszeltetik a disznóólakat, hordatják a piszkot, szennyet, szemetet; megvizsgálják a kórházakban, börtönökben, s kaszárnyákban az ételt-italt, sőt háromdeczi bort is rendelnek, hogy kolerát ne kapjanak szegények, — építik a halottas kamarakat, hulla házakat stb. — és még ezer nemét és fajtáját elvégzik a legeslegköltségesebb intézkedéseknek is. Ha én miniszter volnék, mondjuk, pl. belügyminiszter, a sok közül egyik tisztviselőt — nagyon sokan vannak ott — megbíznám avval, hogy számítsa ki, mennyi költségbe kerülnek csak tisztán külön ezek az eső után köpönyeg féle dolgok. S ha én egy m sík miniszter volnék, — mondjuk pl. földmivelési vagy kereskedelmi miniszter — igazán nem tudom, hogy a viz melyiknek a keze alá tartozik — megbíznám egyik tisztviselőt — nó ott is vannak ám bővőn — számítsa ki, mennyi költségbe, mennyi kincsbe kerülne az országnak, a nemzetnek, ha a földgyomrában ingyen termő sótj s ingyen termő és ingyen fel is bugy gyanó ásványvizeket a már ezeknélkül is száguldó vasutak ingyen hordanák szét nélkülöző népünknek egészsége fentartására. — Közel járok az igazsághoz, mikor azt mon dom, hogy nem kerülnének ezek több költségbe, mint az ugyancsak egeszségünk védelmezésénél a szegletekre kirakott köpőcsészék. A vasúti szállítással sokat nyer pozitive, és sokat veszítene negatíve az állam. Pedig ha arra hivatkoznám, hogy az újságíróknak „kegyelmi" uton kios/.togatott vasúti ingyen jegyök is hátrányos, azt felelnék, hogy : nnm, mert az a vasúti szekér igy i , ugy is j-őn-megy, azt a pnr urat elbírja már. Akkor helyettem is feleltek. A vizet is, sőt a nehéz sót is elbírná u^y a vasúti szukér, mint a „kegyelmi" hírlapírókat, különösen a kegyelemből már jól meghízott újságírókat. Borbély György. Méltánytalanság a tanítósággal szemben. Testületek és hatóságok a szorongatott igazgató-tanitók pártján Rendelet jött, hogy Paukovich György nagy tiszteletben álló kitünó igazgató-tanító és Pallér József czimzetes igazgató-tanitó adják be nyugdíjaztatási kérvényöket. Megdöbbentek az illetők, megdöbbent az egész közönség. Az illetők azért, mert közvetlenül érdekeltek : anyagi káruk van s erkölcsi büntetésnek a látszata, gyanúja áll elé a közönség előtt, holott erre okot ők nem adtak. Megdöbben a közönség is, látva az erőnek nagy nyomását, mely minden nagy rétegre, minden kézre bármikor ránehezedhetik. Ma nekem, holnap neked. Igaz, hogy Paukovich és Faller már nem mai gyerekek. De épen azért mert régiek: több érdemeik lehetnek, s ez esetben nekik épen vannak is több érdemeik, mint sok-sok ifiju urnák, s mert csak nem illik ugy eldobni őket, mint a kifacsart czitromot. De mindaketten szeretnek is, tudnak is, akarnak is tovább dolgozni még. Sem ók sem a közönség, sem az ügy érdeke nem kívánja, hogy félreálljanak. Miért kell a nyugdijalapot ok nélkül igénybevenni? Arról nem is szólok, hogy hibát nem követtek el. Efélének a feltételezése is sértő volna rájok nézve. A köztudatban is minta-emberek, páratlan vas-szorgalmuak. Ki és mi kívánhatja tehát távozásukat? Ez csak magánérdek lehet. Nem közérdek. Méltó becsületesség tehát a közönségtől, tes tületektöl és hatóságoktól a méltánytalan nyomás ellen felkelni; méltó becsületesség a közönségtől a becsületes embernek a pártjára kelni. Aminthogy fel is kelt mellettök mintegy varázsütésre rögtön két testület és két hatóság : a tanítótestület, az ipartestület, az iskolai gondnokság s a városi képviselőtestület. Mind a négy helyről indokolt felterjesztést küldenek s részben már küldöttek is a közoktatásügyi kormányhoz, hogy a miniszter ur a tervbe vett okuélküli elbocsátási rendeletet vonja vissza. A felterjesztést miad a négy helyről nem a hivatalos lajtorja fokozatnak hosszadalmas utján Tanuló ifjúságunk tmulja meg, hogy nemcsak versírásból, szavalásból és regényből áll az > let; hadd lá>sa az életet nyeléuél megfogva, hogy tanulja tisztelni a munkást s szeretni és becsülni a munkát. A vezető tanárok jól teszik, ha költői kirándulások közben is el-elvezetik a diákságot az iparmühelyekbe, gyárakba, bányákba, tanulja meg ku"án a gyermek, hogy a manna nem hull az égből. Talán többen kedvet is kapnának i^y a koldus tekintetes pályák helyett az érdemesebb ipari pályákat választani. Meg< éztünk egy gazdag vaskereskedést, az Andrényi Károly 'és Fiai nagy raktárát, mely mintaképe a vasraktáraknak. A nagy püspökségnek érdekes templomába is elmentünk, de már a Félix, meg Büspökfúrdőbe nem volt időnk eljutni. Kivül vannak ezek a városon jó távol, ámbárhogy vasút vezet odáig a Pecze partján. — A Pecze. Érdekes ez a pec/.e szó. Olyan ez az Alföldön, mint társa, a másik ösi magyar szó : Séd és Sió. Patakot, csermelyt jelent mindahárom szó köznévileg s csak később lettek tulajdonnevek. Ez a Pecze a Félix és püspökfürdő ásványvíznek a lefolyása. Mint a zalai Hévíznek lefolyása a Balatonig. Sajnálatos kényelmi lustaság az nálunk, hogy nem használjuk fel eléggé természetnek és Isten nek bőséges áldását — sem Nagyváradon, sem Zalában, sem Tordán. A Pecze partján is a Sebeskörösrg- kalibákat, olcsó népkalibákat, hogy ingyen vagy olcsón használja az istenadta gyógyító vizet az istenadta szegény magyar nép. Délután 2 órakor, mielőtt még vasútra ültünk volna, a vasút udvarán meglátogatta táborunkat Sztauiszlavszky Adolf nagyváradi főügyész, aki Zalaegerszegen volt törvényszéki elnök s igy ismerőiünk. Árvay alispánnak két diák gyereke van velünk, ők lettek látogatást nála s akit mindenben miotaembernek ismerünk, s az illendőségben i- előzékenynek : a főügyész ur feleségével együtt kijött a diáksereget meglátogatni. Aztán fütty! S bejöttünk a hegyek közé, a sok oláhok földjére. Már Nagyváradon igen sok oláh lakik. Mi legtöbbet a vetemény piaezon lát tunk a Szent László szobra alatt. Inkább asznyokat. Azaz hogy nem oláhasszonyokat, mert ilyen nincs, hanem oláhnékat. A királyhágó vidéke igen szép, sőt ennél is több. És nagyterjedésben tart ez a gyönyörű változatosság, hegyben, völgyben, kősziklában, csörgő patakokban, deszkagyárakban, raktárakban, olánnékbau s itt-ott egy-egy kecskében. Csúcsa Bucsa körül, hol egymás mellett fut a Sebeskőrös, a vasút, meg a szekérút, avagy azontúl van már Bíharország és Kolozsvármegye határa. De talán még Bihar határában volt, hogy kipillantva a vasút ablakán s a kősziklára mutatva aszóngy<> a nagy Hantké : Na né, ott egy kecske! Aztán felém fordul s azt mondja, hogy: Na pajtás, eddig én kalauzoltam a társaságot, ezentúl itt már a te hazád, kalauzolj ezután te. (Folyt, köv.) küldik, hanem közvetlenül egyenesen a miniszter úrhoz. Hogy mennyire indokoltak ezek a fölterjesztések, s ezeknek lázas stilizálásuk és gyors elküldetésük, s hogy mennyire alaptalan a (nem) nyugdijazandókkal szemben a rosszhiszeműség : kitűnik ez abból is, hogy az egyik tekintélyes védőtestület élén Nóvák Mihály igazgató-tanitó áll, az a fiatalabb igazgató társ, aki nagy elönynyel következhetnék most Paukovicbnak megüresedendő helyére, s rá is férne, — de ő ilyen uton nem óhajt előre haladni, sőt első sorban ő az, aki minden lehetőt elkövet, hogy Paukovich a helyén maiadjon s a tanitói érdem és méltóság meg ne csorbittasék. A négy felirat közül egyet szószerint itt közlünk s egynek a jegyzőkönyvi határozatát. A tanitói testület felirata Paukovich és Faller igazgatok érdekében Nagyméltóságú Miniszter Ur! Kegyelmes Uram ! A legmélyebb tisztelettel járulok Exelencziád ; elé a zalaegerszegi állami elemi iskola mindkét ; körzete tantestületeinek ez idöszerint itthon levő j tagjai nevében, az 1911. julius 27-én tartott ! rendkívüli ülésén hozott határozatából, mint a két tantestület együttes értekezleteinek elnöke azon alázatos /.éréssel, hogy Paukovich György I. körzeti igazgató és Faller József czimzetes igazgató kartársainkat ne méltóztassék még nyugalomba helyezni, hanem méltóztassék kegyesen meghagyni adásaikban őket addig, amig a nyugalomba vonlásra egészségi vagy munkaképtelenségi ok jk erre nam kényszeritik. Eme kérésünk támogató okai a következők: 1. Paukovich György igazgató bár már 68 éves és 47 éve működő tanitó, de testileg oly ép és egészséges, ruganyos most is, mint volt mindig. Nem betegeskedett, szabadságot nem kért és nem élvezett soha. Szellemileg pedig oly friss, energikus és oly roppant munkabíró, hogy nálánál fiatalabb kartársai sem dicsekedhetnek különb testi és szellemi előnyökkel. Hivatalában bámulatosan pontos és rendszerető, működése az iskolában ma is kiváló és eredményes. 2. Mindezeket mondhatjuk szóról-szora Faller József kartársunkról is. De itt hozzá kell'tennünk azt, hogy mivel neki működése első idejéből szolgálati megszakítása van, neki csak 38 a nyugdíjba beszámítható működési éve. 3. Tantestületünk minden tagját roppantul meglepte, sót megdöbbentette ama rögtöni intézkedés, hogy felszólitattal; a nevezettek a nyugdíjaztatási kérvényük beadására, esetleg a nyugdijbizotiság elé állásra Érdemes, lelkes, pontos, minta-tanitó mindkettő. Lehangolta tantestületünk tagjait, hogy bár munkaképesek, egészségesek az illetők, mégis nincs semmi, egyáltalán se nmi, de semmi tekintet mindezekre a szerzett érdemekre, hanem csulül elküldetnek, hirtelen elkergettetnek, még hozzá minden legfelsőbb elismerés és látható kitüntetés nélkül. Ez reánk Uinítókra leverőleg hat, nem lelkesilőleg. Pedig lelkesedés nélkül ezen a vékonyan, sót nyomorúságosan fizet3tt pályán nincs becsületes munka, enélkül nincs becsületes népnevelés. 4. Mélyen elszomorító dolog az is, hogy állami fizetésük megállapításánál csak az 1893 tói való idő van betudva nekik s így nem juthattak el a mostani tanitói fizetés maximumáig. Pedig 1893 előtt is a magyar nemzet tanitói és fiai voltak ök. Már most hogyan éljenek meg — hozzá lakáspénz nélkül! — a nyugdijukból ebben a rettenetesen drága világban ? Mégis ha a többi idó kegydijképpen biztositattnék részükre, talán nem volna sorsuk oly elszomorító. 5. Bántó a sorsukban még, hogy mindketten egyúttal a helybeli régi polg. fiu-, s folytatólag most is az áll. polg. leányiskolánál véglegesített segédtanítók 1874-től fogva, s ezen a czimeu élvezett 1200 korona fizetésük a nyugdíjnál nem számit, elesnek tőle teljesen. Avagy hát ezt kellene kegyelem utján még az elemi iskolai nyugdijuk összegéhez bozzácsatoltatni. Mert ez roppant nagy összeg, főképp Paakovich Györgynél, akinek felesége is van és egy árva rokon-lányt is nevelnek már 20 éve. 6. Megdöbbentette a hirtelen való intézkedéi városunk minden lakóját; mert Paukovich már 43, Faller pedig 38 éve működik városunkban