Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-03 / 31. szám

XII. év, ZalasqTwq, 1911. augusztus 3. 31. szám KMflMtfai te: Mgj évr. 4 kor. 04 i JTéJ évr. 2 kor 04 t Voffodro 1 kor. 04 f ?Syo» uia 8 fillér. acericeBBti Z. Hloir^rá-blti. Lajoe XiiXicSk t ákiTBaic; Hirdetések dij* megegyezés szeri.t, Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség feÍ»dÓT»t»«; Kossuth-utcaa 48 LBNQTfiLPaBBNOZ B O H B J_, "y GTÖEGT lap i ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Nyáron. — Amiből élünk. — A viz. H. Maitkor a kenyérről írtam, most a vízről kell írnom. Nem tudom eléggé ajánlani a nagyközönségnek is, a szakértő orvosoknak is elolvasásra, sőt megtanulásra is Dr. Hankó Vilmosnak azt az ujságczikkét, amelyik a magyar ásványvizekről szól. Nem futólagos njságczikk ez, hanem tudáson alapult valóság, igazság, s az a czélja, hogy használjon nekünk. Két dolgot láthatunk ebben. Meglátjuk először azt, akik talán közvetlenül nem !smernők is hegy-völgyes földünknek dús gazdagságát, hogy fürdőző és ivó ásványvizekben olyan gazdag ez az ország, amilyen lehet, hogy van még, de gazdagabb nincs a földön. Meglátják másodszor azt — tudományos alapon kimutatva, hogy testünknek külső és belső betegségére, különböző betegségeire és életünk fentartására épen •lyan alkalmasak, épen olyan gyógyító erővel hatnak, épen olyan kellemesek, mint a már nagyobb hírnévre emelkedett külföldi •izek. Tehát ha a közönség nem hiszen is az vjságirói „handabandázásnak", bigyjen ennek a komoly alapon, tudományos argumentumokon épült őszinte igazságnak. Higyje el, hogy Magyarország népének a sebére elég jó gyógyító irt terem magyarország földje. J S ha elhitte, higyje el azt is, hogy aki ezt I kimutatja, avval a hazafias czélzattal tünteti fel, hogy fujjünk a magunk zsírjában, fürödjünk a magunk vizében, igyunk a saját poharunkból. Ne menjünk fürödni idegen világba ; igyuk egészséggel saját vizeinket. Ha a gyufával s a fogpiszkálóval is milliókra menő gazdálkodást tudunk kimutatni: oh, hát e/vel az életfentartási czikkel, evvel az egészségügyi tárggyal, evvel a gyógyszerrel és evvel a kényelmi fényűzési tárgy gyal mennyire előnyös gazdálkodást tudnánk teremteni egyénileg, családilag és községileg nemzeti szempontból! S milyen jó volna, ha ezt megfigyelnék az orvosok is. Mert a gyógyító vizeknek ivását és fürdését ők rendelik. Tudjuk, hogy régen német könyvekből s német professzoroktól tanulták a csehországi vizeket; de most talán már ismerik a magyar vizeket is. Eát válogassanak, mikor rendelnek, ezek közül ; mert olyan sokféle közül lehet válogatni ! Hát hogy vagyunk a rendes napi ivóvizzel, a H

20-féle vízzel? Mert a fürdőző és gyógyitó ásványvizeket két elem hasznalja: a gazdagok és betegek. A gazdagot nem kell féltenünk, az megél a jíghátán is; a be'eg pedig halljon meg, ha beteg, mondhatnák ezt sokan. A harmadik elem az egészséges szegény ember. Énnek H

20-t kell innia. S minthogy egészséges, nem szükséges meghalnia. S meg is issza jó szívvel a H

20 t, csak legyen. De hogy állunk a H

20-val? A köves hegyvidékeken kitűnő ivóviz van. Jó vizek vannak az erdős hegyeken is, ahol 3mbár kő nincs. S itt-ott vannak jó vizek alföldi részeken is. De bizony Magyarországon nagyon sok rossz ivóviz van. Rossz ivóvizek vannak a pocsolyás helyeken s a mezőségeken, ahol ámbár vannak dombok, de nincs sem kő, sem erdő. — A mezőségeken magyarán mondva büdös ivóvizek vannak. A vizről szóló ujságczikk nyári czikk, mert nyáron, kivált ebben a mai nagy hőségben ugyancsak sok vizet kell innunk, kivált a falusi paraszt embernek, aki a mezőn dolgozik. Mit csinál ez a harmadik elem ? Bizony sok helyt büdös vizet iszik a H

20-féle ivóviz gyanánt. A betegségeknek sorozata következik ebből némely vidéken, némely emberek között. S kolerás időben bő aratása van itt a halálnak. Ilyen helyeken az egészséges emberek is pusztulnak. Van azonban vigasztalódása is a nyomorult emberiségnek. A magas kormányok mily vezéri bölcseséggel, mily atyai gondoskodással, s milyen jézusi szeretettel ápolják a rájok bizott népet ! Ha végig tekintünk a keresztényi szereteten, a nemzetgazdasági bölcs intézkedéseken, e mindent felülmúló, az idegességig menő szorgos védelmezésen: köny ragyog a szemünkben s megszáll a meghatottság. Sőt versenyre kel e tekintetben a vezérlő kormányokkal a társadalom is. Hogyan építik a kórházakat! A milliókat érő szanatóriumokat! S az épen ránk törő veszedelem idején milyen őrületes futkosás van jobbrabalra! Az összes orvosok, főszolgabirák és Tanulmányút. — Zalai diákok Erdéyben. — III. A köröskörül beláthatatlanságig nyúló róna a végtelenség érzetét, a fenségesnek érzelmét kelti kennünk ; a szabadságnak a jelvénye, azonkívül szülő anyja, teremtője a szabadság eszméjének, magának a szabadságnak is. Szép vagy Alföld, szép s egyenes és igaz. •Mint a nyílt, a fölbontott levél.* »S vannak beléd irva szép nagy gondolatok.* S pedig milyen csendes vagy. De aminél inkább hallgatsz, annál többet, annál szebbet mondasz.* Tudnillik ismerőseidnek. Hogy vájjon mi zalai diákok átlátunk- e a te •agy nemességeden s megértjük e nagy hallgatásodat — nem tudom, inkább nem niszem. Bárom-négy óra alatt átrohanunk lapos testeden, >em tudunk jó ismeretséget kötni. Alig látunk egy-két tornyot, egy-két falut, egy tanyát; itt gazdag kukoriczaföldet, odább szárazszikes soványfúvet; messze ménest, embert sehol; csendes, unalmas az egész. Csupán egy mozgó dolog van: a szélmalom hányja a czigánykereket ; ez jelenti az életet, s veri el lelkünkken az élet fásultságát. Mert minket gyermekeket, épen ugy, mint a vén embereket, a kezdetleges gyermek népeket és a megvénhedt, kiélt rom-nemzeteket csak a külső hatás tud felébreszteni és ébren tartani: a szélmalom forgása, a czigánykerék s a réztányér csörömpölése a czirkuszban. A mi lelkünk improduktív, nincs önállósága, nincs önérzete és önbizalma, nincs teremtő ereje, hogy külső zajos izgatások nélkül is teremtsen unalmat elűző képeket és históriákat a maga számára. Ilyen képeket és históriákat, uj meg uj gondolatokat, eszméket és igazságokat a Petőfi lelke már 20 éves korában tudott teremteni ezen az unalmas A töldön. Legszebb szabadság dalait itt dalolta. Vágtató csikóról vette az eszméjét s a népek szabadságát javítgatta vele. Nem gyászolt reménye hazánk nagyságának omladékaiban. S Istent látott a rozzant csárdában. Persze, persze, az Petőfi Sándor volt, ugyé ? Férfin volt 20 éves korában. Mik vagyunk mi hozzáképest ? Kis gyermekek-é vagy vén emberek ? Nagyvárad! Igazato'c van gyermekek, hiszeu nem ér rá az ember ebben a gyors repülésben, hogy rendesen gondolkozzék is, hogy elmélkedjék, mint a csapongó fantáziájú költő. Itt pedig már belevegyülünk a városi zajba. A vasúthoz közel van az Európa vendéglő. Oda vezet egy nagyváradi földrajzi tanár. Elég jól élünk itt, s jól alszunk; mert holnap a délelőtti félnapot itt töltjük. Kisebb nagyobb jelentőségű dolgokat megnézünk. Csak ugy amint esetleg utunkba akadnak. A vasút közelében két gyönyörű utcza van tele hársfával, ezek tele virággal, s ezek csordultig virágillattal. Mért De lehetne erről nótát csinálni? S mért ne lehetne mindenik városban egyetlen egy utczát legalább telerakni evvel a hársfával? Ezért megdicsértük Hantkét, a nagy embert, mert az ő szülő városa. Mintha neki is része volna a hársfa ültetésben. Nála nélkül néztük a városát, mig ő rokonait látogatta. Más is lakik itt még azonban : Püspöky Teréz, lánya a hírneves vitéz kapitánynak, Püspöky Grácziának, aki Budavár ostromlásakor elsőnek ment föl a fokra, s mig egyik kezével kitűzte a háromszínű zászlót, Henzinek a lábaszárába lőtt. És egyetlen élő rokona, unokahuga Püspöky Teréz, a nagy Csány Lászlónak is, kinek Zalában szobrot készülünk állítani. Szép színháza s hatalmas nagy köztere van Nagyváradnak. Itt van a nagy Szent László szobra talpig vasban. Alatta és körülötte tenger oláh nép árulja a veteményt s a túrót s mi egymást. Nem is olyan nagy baj ez, de mégis jobb volna ha a szobor körül egy kis tisztaság volna. Amott Bémer térnek hivják a nagy teret Bémer püspökről, aki kihirdette a debreczeni határozatot s börtönt szenvedett érette. Odább a Sebeskőrös partján Szacsvay Imre szobra áll egy kis sétatéren, aki szintén a detronizalási levélért szenvedett vértanúságot. — ó volt t. i. Debreczenben az 1849 április 14-iki nyilatkozatnak jegyzője és szerkesztője. Az Újépületbe vitték s kötélre búzták. Megnéztük — még pedig érdeklődéssel — a híres czípőgyárat, a Moskovics-féle czipőgyárat, mely legnagyobb gyár az országban, itt és Budapesten.