Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-27 / 30. szám

MAGYAR !» A ÍZ S 1911 julius 27. sával, kulturális munkáját mégis kevesebben tudná megoldani. És nyerne sokat az a szegényebb néptömeg, mely a gimnázium költségeit nem bírja, mely szeretne gyermekeinek alapvető ismereteket adni, amely szeretné ifjait a külömböző foglalkozások alaposabb elsajátításához szűkseges műveltséget megadni. A törvény egyébként is kötelezi az 5000 lakóssal biró városoka* polgári iskolák felállítására ; de eltekintve a törvénytől, városunk jól felfogott érdeke is követeli, hogy régi kultúrintézményünket visszaszerezzük, hogy a nagy polgárság kiművelési iskoláját visszaállítsuk és hogy a „tisztes munkára" készülő ifjúságot a haladó kortól követelt műveltséggel ellássuk. Feihivom a polgári fiu iskola visszaállításának eszméjére elsősorban városunk vezetőségének és másodsorban az egész nagyközönségnek szikes figyelmét abban a reményben, hogy a kérdés kellő tanulmányozása után megteszi azokat a szükséges lépéseket, amelyek az eszme megvalósulásához fognak vezetői. „A mizériák városából." Irta: Tivolt János. A nagykanizsai napilapban, a »Zalában« már régibb idő óta jelennek meg Zalaegerszeget ócsárló, rosszakaratú, minden tárgyilagosságot nélkülöző czikkek. rt czikkek tendencziája nem egésszen érthető, mert nem tudjuk felfogni, hogy mi cíélja lehet az illető ismeretlennek avval, ha képtelennél képtelenebb dolgokat terjeszt városunkról, a képviselőtestületről, a szerinte élemedő félben levő, úgynevezett »ellenzékről«. Beszélgettem már erről a dologról előkelő megyei urakkal, találgattuk az ismeretlen beküldő kilétét, azonban sehogysem tudtuk megállapítani a mások fészkébe tojó kakák madár azonosságát. Ugy lesz, hogy holmi kakuk madárral állunk szemben, mert fölületes, — tudósításai nélkülöznek minden nevet s jelet. Mert hogy vérbeli egerszegi nem lelheti örömét városunk s közviszonyaink ledorongolásában, ellentétek élesztésében, önzetlenül, nem egyszer anyagi kárral járó városatyai működések gunyolásában, az szent igaz. Nem tudunk tehát mást gondolni, minthogy az illető ismeretlen jóakaró, tán nem is annyira városunk iránti szeretetből, városunkon való aggodalomból, vagy helvzetünk javítását czélzó szándékból, mint inkább tünk, hogy hamarosan együnk •; folytassuk utun kat már két órakor. Az Andrássy-ut 39. alatt van ez. Van még kettő ilyen czimü, egyik a Bákóczi-uton, ez egyszer leégett, s a másik a Kossuth-utczán, — de ez az Andrássy-uti a legújabb, a legnagyobb s a vállalkozónak a sajátja, mig a többiek bérletházai. Nahát, mondhatom, Zalaegerszegen is vau portéka, különösen országos vásárok alkalmával van portéka a piaczon, mikor a handlék kínálgatják a mindenféle szomszéd országból kisepert szemét portékát. — Hinem itt még ennél is többféle portéka van. Az összehasonlítást csak a számra nézve, a különféleségre nézve mondom, nem a piszokra; mert itt rend, tisztaság, kellem van. Négy-öt-hat emelet is van, a házteteje lapos s ki van öntve asztfaltkövel, ott sétálgatnak s néznek szanaszét a nagy város fölött. Taláu a negyedik emeleten ebédeltünk, ahová felvonó masinával, úgynevezett *lifttel« húzzák fel az embert. A világon minden van ebben a házban. Gombostűt is, paradicsom mártást is árulnak egyaránt. Mi egy korona s 50 fillérért jól megebédeltünk. Senki se gondolja, hogy az ut leíráshoz nem tartozik az ebédelés is. Homerus Odüsszeiise nagy gyönyörűséggel süti az ökröket s kéjelegve eszik és iszik. Mert amint tetszik tudni, enélkül nem lehet élni, tehát utazni sem. Este 7 óratájt már Nagyváradon valánk. (Folyt, köv.) Borbély György irja bizonyos honorárium kiérdemlése okából azokat a bizonyos nagyhangú czikkeket! Azt mondják, hogy a Zala rendes helyi tudósítója Cs. L. ur ; én azonban sokkal jobb izlésü embernek tartom Ót, semhogy föltenném róla, hogy kedvét lelhetné annak a városnak a leszégyenitésében, a hol Ó is él! Sőt egykori abbeli kérdésemre, hogy valljon ki lehet az illető, a ki Egerszeg renoméját ennyire kö'.prédára állítja, Ó maga is tagadó választ adott. Da mint mondom, neki nincs is arra szüksége, hogy a szomszédba szaladjon szenyesünk kirázása végett, mert hiszen mint segédszerkesztőnek rendelkezésére állanak a helyi lapok hasábjai is. Sőt a házi szennyes mosogatását, szapulását, szellőztetését nem is valami fáin dolog a szomszéd urék orra alatt elvégezni. Azok a dolgok, a melyekről a másodtudósitó ir, házi. családi dolgok, azokat itthon kell rendbehozni. A helyi közönséget bizonyára jobbau is érdekli az ügy, mint a kanizsaiakat! Eltekintve attól, hogy a helyi lapokat itteu mégis csak többen olvassák, mint a Zalát! Továbbá igen nyomós ok, szinte utmutató példa az, hogy kanizsai ember még sohasem fordult bajaikat, mizériáikat feltáró czikkekkel az egerszegi lapokhoz! Pedig talán eltrszi a tudósító ur, hogy ott sem lehet mindig, minden, fenékig tejföl?? Akkor sem, a mikor még ott sem volt napilap. Az a körülmény, hogy a Zila napilap, szintén nem menti az efféle cselekedetet, mert hiszen az ominózus tudósítások többnyire a közgyűléseket s egyéb eseményeket követő 3—5 ik napon jelennek meg a Zalában. Ezekután ne tessék engem czenzori érzelmekkel megvádolni, mert én értem azt, hogy egy hirlap nem foglalkozhatik csak helyi dolgokkal, értem, hogy a sajtónak nemcsak joga, hanem kötelessége, hogy minden tudomására jutó s a közügyet érintő hírről, eseményről, szenyesröl, aktióról tudomást vegyen, ha kell osto<ozzon, ha kell kritizáljon, ha van rá ok, dicsérjen, buzdítson, irányítson! Azt azonban nem értem, minek kell például Egerszeg összes bajait, hiányait, kanapé pöreit, nyomorúságunkat, elmaradottságunkat (?) rögtön, egy más városi lapban világgá kürtölni?! Kinek, minek, mit használ avval az illető ur?! Kofa szokás az, minden apró-cseprő családi bajunkat a piaczon — s pláné egy idegen s Egerszegbe épen nem szerelmes város piaczán — dobra ütni! Azt hiszi az íllet^ tudósító, hogy Kanizs.in soha sincsenek hasonló bajok? A kanizsai lapok azonban elintézik azt, hol diskréten, hol nyomatékosabb formában, — otthon! Igaz. van rá példaszó, hogy: kinek a pap, kinek a papné; hátha az illető urnák érzése, gusztusa ugy diktálja, ki tehet róla? Hát jól van, belenyugszunk, tessék csak továbbra is Kanizsára rándulni a megrovási j kalandok okából, de hát legyen a/, a tudósítás legalább tárgyilagos igaz! Deák Ferencz is iflíyanformJQ definiálta a sajtószabadságot, hogy : Legyen szabad mindent megírni, a mi iqaz\ Tehát semmit: a mi nem igaz. A mult hptekbea is: »Mizéník városából«, y Ujabb mizériák« hangzatos fő és alczimek alatt jelent meg egy tudósítás, a m-el; czikkböl, — noha azért íratott, hogy abból az ujabb mizériák kitűnjenek — igazán nehéz kiolvasni, hogy miben nyilvánult meg a mizéria? Egyben a czikkiró ur azt a veszedelmes szívességet akarja a polgármester urnák megtenni, hogy mindenáron kákán csomót keres, és minden áron holmi városi ellenzéket akar fölfedezni! És különös, hogy épen azok sorában véli a rebelliseket fölfedezni. a kik r polgármestert megválasztásában, a polgármestert fizetésének emelésében. — méltányolva az a mellett szóló nyomós okokat, — tevékeny, odaadó módon támogatták és a kik, ha ismét szükség lenne rájuk, ismét csak a polgármester védelmére támogatásara sietnének! Avval, nogy p. o én, vagy képviselő társaim nagy része Korbai pártiak vagyunk, evvel egyáltalán nincs az mondva, hogy mi öt minden vonatkozásban, minden körülmények között, vakon I

követui iogjuk és hogy egyetlen ideája, cselekedete, javaslata ellen sem togunk szavazni. Miért akar a tudósító ur pápistább lenni a római pápánál ? Miért érzékenyebb lenni — polgár mestert érintő ügyekben — a polgármesternél ? 1 Mi jogosítja őt föl erre? No de maradjunk a *mizériás<t czikknél, . maradjunk a srothadás jellegzetes szimptomájánál!« Hadd tudja meg a Zala tisztelt'szerkesztősége is, hogy: miért rothadunk? Akkor talán a maga értékére fogja leszállítani a másodtudósitó tárgyilagosságát is ! Igenis, hát miért is rothadunk mi tulajdonképen? Hát kérem alássan mi elsősorban is azért rotüadunk. mert bátrak voltunk az államsegély — 11.500 korona — fölosztásáról szóló tanácsi javaslatot egyetlen egy pontja kivételéoel megszavazni! Ugye fene nagy merénylet, fene nagy önállóság ez ? I Mi?! Az az egyetlen egy pont pedig arról szólt, hogy Salamon Ferencz első oszt. irnok s helyettes városi kap itányt, a krt a tanács javaslatára, az 1910 ben tartott közgyűlés 1909-re szóló államsegély felosztásánál, igen helyesen, s a 62.000/910, M. B. száma ministeri utasítás figyelembe vételével, a G) táblázat, vagyis a tizezer lakost meg nem haladó városok táblázáta szerint, a X ik fiz. osztályba sorozott, a mely tervezetet a Vármegye különösen helyeslőleg kiemelt, a mit a minist',r jóváhagyott; — hogy, mint mondom, ezt az urat az ő szerzett jcga daczára, megfoghatlan módon, minden megindokolás nélkül, ezúttal a tanács a XI. fiz. osztályba sorozni javasolta! Ézt a degradálást pedig elkövette a tanács akkor, a mikor a többi tisztviselőre nézve pedig javasolja a B) táblázat szerinti fólosztást. Lévén — szerintünk — a város 11.400 lakosával, a B) táblázat szerinti részesedésre jogos. Vagyis, hogy jól megfessék érteni, ők maguk egy ranggal előbbre mentek, de Salamont egy fokkal az előbb élvezettnél is hátrább tenni javasolták! Ezt voltunk mi bátrak leszavazni, illetve Salamonnak, a miaisteri utasitás 6. és 7-ik poutja értelmében a B) táblázat szerint őt. megillető IX ik fizetési osztályba való sorozását megszavazni! Ez a mi nagy bűnünk! Ezért rothad Dánia! Ezért neveznek el bennünket a Mizériák városának! E?ért lesz kigúnyolva a városatyai tekintélytől duzzadó keblünk! A mely dicsőséget különben szívesen átengedünk a tudósító urnák. Ezért minősíti a czikkiró ur eljárásunkat a polgármester elleni hajszának! A javasolt Xl-ik fizetési osztályba való degradálás akart valószínűleg az elismerés lenni, amiérthogy Salamon már annyiszor és legutóbb is egy évig helyettesitette mindeu külön díjazás nélkül a rendőrkapitányt!? Ezt a tényt, az ön ávánzsomát és Silamon háttérbe helyezését ha megemlíti a beküldő, akkor egész más benyomást keltett volna czikke a benem avatott olvasóban. Node »ábrandozás az élet megrontója« mondja a költő, mi is ábrándoztunk, hittüuk, reménykedtünk, hogy ha sohasem, de ezúttal akad egy újságíró, a ki magiicséri a mi igazságérzetünket s azt a nem megvetendő magyar erényünket, hogy az elnyomott segitsegére siettünk! Nota bene : a mikor városunk két illusztris tagja, a kik pedig a bizottságban tévedésből elfogadták a tanácsi javaslatot, szintén pártunkhoz szegődtek. És ime, hogy lepocskondiáztak bennünket! Hát hiszen ezt a aagy csapást mi egyénenkin' valahogy c;ak elviselnék, h.i az ilyen rosszakaratú híradás nem rontaná egyben vá'.oüunk jó hírnevét s hitelét is s ha nem volna fájóan sértő a közterhek alatt nyögő polgárságra nézve, hogy ime emberfeletti áldozatok daczára is erjedünk, rothadunk! N'ode egybeu igazat adok czikkirónak, (de azt is megírhatta volna it;hin), hogy tényleg vaiami rothad Dániában, de annak nem mi, az »elleozék« vagyunk az oka, hanem egyéb körülmények! A kikezdett polgármesteri prezstizs és az a tévhit, hogy a mit szabad Jupiternek, hogy azt szabad az — alárendeltnek is . . . Itt tényleg anarchia dűl! Engedetlenség, áskálódás, ujjhuzás, euymás befeketitése ; versenygés, de nem a munka terén, hanem, hogy ki tud a másikáról több rosszat mondani. A város közönsége pedig biz Isten nem azért tölti be hivatalait, hogy azok extra vagáncziákra pocsékolják idejű ket, hauem, hogy dolgozzanak és megérdemeljék fizetésüket, no meg az államsegélyt! Ne feledjék azok akiket illet, hogy ezelö t 3 -4 évvel még legboldogabb álmukban sem remélhették, hogy jó idő, a mikor fokozódó 400—600—800 koronás segélyeket kapnak! És ne feledjek el, hogy a polgármestert is többek között azért állítottuk a város élére, hogy alantosait atyai jósággal, de ha kell, vaskézzel kényszerítse munkára, engedelmességre ! Ezeknek az állapotoknak a megszüntetésére szövetkezzék velünk czikkiró ur, de csak szépen, pomále, elegánsan, itthon, a családi tűzhely körül!