Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-06 / 27. szám

XII. év, Zatienepaxag, 1811. Julius 6. 27. száfln AUiflsstíal ár : ,3$y é?re 4 kor 04 f ?él évra 2 kor 04 f ü«(?Mr« 1 kor 04 f igjros szAí 8 flílér. HÍíU>4

S ([ Jiji ' megegyezfe sserixfc Nyilt«. r aora 1 kor Szerkesztőség ki*dóv*ta« : Kossnth-ntc-í 43 SEerkesztd Z. BCox-^T-á-büiL Lajos í LENG FSEBNC2 Mu^atársak = \ B O R B É _L_ "5T aTÖHG ST iap i ajdonos. MEGJEXENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Levé 1911 julius 6. Jó pajtásom ! Most kivételesen kettőtökhöz tizólok: Jóskához, meg hozzád. Nehezen tudnám meghatározni, hogy mélyítek áll közelebb a szivemhez. Meg sem próbálom. Hidd te azt, ho«y te vagy a közepében, Jóska pedig a szélében húzódik meg. Én azonban ugy tudom, hogy mindkettőtöknek az emléke egyforma magasságban áll, egyforma becsülésben részesül. Te mellettem éltél. Jóskához a lelkem vándorolt el. Te ismered a gondolatom menetét is. Jóska az én lelkemnek csak a derűsebbik oldalát látta. Mindegy ez. Véghetetlen baráti szeretettel épitem meg azt az aranyhidat, amelyen sziveitek rejtekébe juthatok, és irányt mutatok nektek az eljövendő „uagy időkre". Sejtc m, hogy mindketten kérdezitek : miért Akadékoskodom az utatokon ? Megmondom az okát. Rajongó lélekkel szeretem azokat az embereket, akikben a fajfentartás, fajvédpjpm érzete buzog. Ez az az erő, amely az embert tettre sarkalja. Ez az a forrás, amely életet ad. Ez az a hatalom, amely előtt a törpe egyenlő lesz az óriással. Ez az, ami lakóház építésre tanitotta az embert, fészekrakásra a madarat. Ez vájatja a rókával, egérrel a földalatti vaczkot. Ennek az ereje tartja össze a virágszirmokat. Ez hozta létre a tanyát, falut, •árost. Ez jelölte meg az országok határait. Ed a nemes érzést tartom én teremtőnek. Ki ennek az isteni erőnek a tulajdonosa, gazdája? A férfi! Férfi! Öreg pajtásaim! Tudjátok milyen magas fogalom sz a szó ? Halljátok csak: A férfi a teremtésnek szilárd alapja. Megingathatatlan kősziklája. Az ő akarata, Sánglelke irányítja a világot. Parlagföldből kenyeretadó, engedelmes porszemet, termékeny göröngyöt alakit. A dudva, szerbtövis és bürök helyén rózsát nevel. Homloka ránczba szedődik az engedetlenkedő allatok megfeke zésekor. Felesége álmai lelett, gyermekeinek jólétén féltő gondossággal őrködik. Vaskövetkezetességgel védi a faját. Teremtő erejének gyümölcsét vészben, viharban íentaríja az életfáján . . . Ugye pajtásaim, ehhez nem mindennapi erő kell? Le3ztek-e ti ilyen erősek

1? Ilyennek kell lennetek! Azért akadékoskodom az utatokon, hogy elég korán a sziveitekbe véshessem azt az erőtadé, felemelő tudatot, hogy ti is részesei vagytok ennek az isteni erőnek. Sem a sorsnak duló vihara, sem apaitoknak az akarata ki nem zárhat titeket ebből az örökségbői. Mert ez az igazi örökség! A férfi lelke az, ami a munkásság zaját az élet derűjével összhangzó hymnussá alakítja. A férfi lelke az a félelmet nem ismerő hatalmasság, amely előtt leomlik az álnokságnak összetákolt vára A férfi szellemének ereje előtt meghunnyászkodik a vadonban élő oroszlán, és megremeg a rabszolgatartó önkény. Erős, megingathatatlan akarat; megbocsá tásra, elnézésre készséges sziv; munkásságért lángoló :élek lellemzik a férfit. Ilyenek lesztek-e ti pajtásaim? Ereztek-e karjaitokban elegendő erőt, sziveitekben önbizalmat az életküzdelem megvívására ? Ne r'adjatok vissza a harcznak izmot elernyesztő keménységétől! Vezércsillagotok legyen az, hogy férfiak vagytok. Láttatok-e csillaghullást ? Az égnek az a helye vigasztalanul sötét lesz, sötéten marad, ahonnét egy-egy esillag lehullik. Épen olyan sötétség üt tanyát a fajfentartásnak, faj védelemnek egén, hogyha egyegy férfi gyáván eldobja azt az örökséaet, amely születésétől fogva az övé. Elszakítja azt az aranyfonalat, amely összeköti őt az emberiséggel. Ekkor lesz az a férfi élősdi. A nemzet elveszti őt. A teremtés konyhájaban a házi légy szerepét játssza. S mindezt megvetésre méltó gyávaságból követi el . . . Mondjátok pajtásaim: akartok-e harczolni? Elfoglaljátok-e örökségeteket? Akkor en mindkettőtöknek külön mondom, hogy: „In hoc signo vinces!" Mert férfiak vagytok ti! Lengyel F*rm*t. Állami agrárbank. A földmivelésügyi kormány a pénzügyminiszterrel eg\ etértőleg elhatározta, hogy az allami érdekű telepítések és parczellázások keresztülvitelére állami részvétellel altruisztikus hitelintézetet alapit. A kiszemelt pénzintézetekkel az előzetes tárgyalások eredményesek voltak s Lukács László pénzügyminiszter a Ház multnapi ülésén már elő is terjesztette az állami agrárbanknak, a Magyar Földhitel-intezetek Országos Szövetségének létesítéséről szóló törrényjavaslatot. A javaslatnak — mint a hozzáfűzött ismertetés mondja — az a czélja, hogy olyan intézményt alkosson, amely ugy szervezeténél fogva, mini Kriza János szfiletese 100 évfordulóján. Fonjunk koszorút a Székelyföld „vadrózsáiból," tegyük rá a zöld erd6 lombjára és helyezzük a nagyajtai unitárius papilakra, hadd jnsson eszébe mindenkinek, aki e szerény, friss koszorút látja, hogy éppen ma 100 éve, 1811 junius 28-án lett dicsősége e háznak. A nagyon szerény és szegény nagyajtai uni tárius pap csak a gyermekáldásban volt gazdag, ót fiu és két leány díszítette. Egyik fiu : Sándor folytatta )tt apja munkáját, a lelkipásztorságot, a mási c: János Kolozsvár papja lett. Mind a három pap neve feledés poros fátyola alatt volna immár régen, ha Jánosnak a múzsák nem jönnek segítségére. Kriza János a költő és a Székelyföld vadrózsáinak gyűjtője a magyar nemzet halhatatlanjai közé jutott s ha semmi egyéb nem is késztetne, a hazafias hála késztet a szólásra, a visszaemlékezésre. Előttem áll a magas, sugár, kissé meghajlott alak. Az első apostolok semmivel sem lehettek egyszerűbbek és szerényebbek, miut ö volt. Egy 10—12 méter tértogatu szobába — akkor azt is tanteremnek nevezték — belépett a sötét arczu, mélyen járó, apró szemű püspök. Tbeolo giát tanít. Tankönyv van előtte, de lelke elka landoz az eszmék távoli világába. A kezdő diák csak bár a latin szavakat jegyezhesse le, ennyiből áll minden törekvése, mert a főpap szépsé ges magyar szavait jobb csak hallani. Kriza egyénisége a szerénység és szelídség vonásaiból volt összeszerkesztve. Püspök volt, de a ki látta, nem érezte ki belőle, a vezért. Pap volt, de a ki hallotta, nem gondolt Pál apostolra, hanem a Názáretire, a ki szívesebben járt a mezőkön, a folyó partián s virágos réten, mint a város zajában s az emberek sokasága között. Kiiza akkor született, a mikor a 18 ik század nagy forrad Imának utolsó, bus akkordjai játszódlak le. Akkor kezdett öntudatos itju lenni, a mikor a magyar lelkekben az újra ébredés kitörő erővel kezdett nyilvánulni. Költői lelkének ez a hangulat kedveseit, s társával, a szintén háromszéki Szentiványi Mihálylyal egyszerre megpendítik a hurt. Bár itju szárnyak kezdő lendúíése, mégis az irodalom lelkes barátait lelkesedéssel eltöltő szépirodalmi gyűjtemény az 1839 ben megjelent Remény. Kriza már bevégzett két évi tanulmányi a berlini egyetemen is. Már koiozsvári pap s Brassainak a Vasárnapi Újság szerkesztésében segítője, olykor helyettesitője is. A nagyon szerény i/ju embert Erdély vezető férfiai, a kik az uri kaszinóban teremtik meg a közgazdasági és irodalmi központot, szívesen fogadják a körükben, mert ő nemcsak költő, hanem alaposan készült tudós. A város közszelleme oly kitűnő, hogy nemcsak a származás, hanem még a vallás sem elválasztó. Az ifjú unitárius papot minden felekezet emberei hallgatják, még a czivilbe öltözött kath. papok is. Az általános tisztelet és megbecsülés nagy tekintélyre emeli. Kriza Kolozsvárnak és Erdélynek negyven éven át egyik szellemi vezére, ámbár a nagy közönség kevés tudomást vett róla; s a közelében élők közül is csak az őszinték, mert ő követelni nem tudott. Papi erénye a szelídség, ós jámborság nagyon gyönge útitársnak bizonyultak a nyers és durva köznapiság porondján. Azok, akik a szellemi kiválóságot megbecsülik, fölemelték és a tisztelet nimbuszával övezték, de az élet mostohasága sok, nehéz próbának, keserves nélkülözésnek és küzdelemnek tette ki. Ifjúi lelke gyönyörű színekben játszó himporos szárnyakon fölszállott a magasba és a kis őu személyében önmagát emigy biztatja : Üzd a szép viráglepkét Gyönge kis fiu, Lépteid nem üzi még Folyamként a bu. örvendj a kis martalék