Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-15 / 24. szám

XII. év, Zalaeqerweg, 1911. juniu

s 15. 24. itám SIHföMtftai át : övre A kor 04 f •m Arrt 2 tor 04 f Hegyeire 1 kor. 04 f sjC^es szá^a 8 fiüér. Hirdet?sxk dij» rcegegyesés szerisst. Nyilttfr sora 1 kor Szerkesztőség kiadóval. Koasuth-ntcii 43 Beeríceszti Z. Slox'-v-átilb. Lajos Mun "hra'táiX'SEHc: í LEN <3- TJE X. FBEBNCZ V BOBBÉíjTGTÖEQST iap o ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Termeljünk többet. A magyar zsurnalisztikának ékestollu tagja, Tóth Béla szállóigéinek száma szaporodott. A földmivelésügyi miniszter programmszózata: termeljünk többet, — rövidesen szálló igévé lett. Emlegetik a gazdák, emlegetik a kereskedők és ebben lát egyedüli orvosszert agrár és merkantilista egyaránt. Az egész világon, talán csak keleti szomszédainkat nem értve ide, többet jövedelmez a mezőgazdaság, mint nálunk. Pedig termőföldjeink évtizedek óta a legextenzivebb művelést és földuzsorát kibírták. Igaz, hogy a Kaszandra jóslat évtizedek óta elhangzott. Egy nagy mezőgazdasági tudós, Cserháty Sándor már két évtizeddel előbb kijelentette, hogy ha Magyarország tanyarendszerével és a kalászosok extensiv müvelésével fel nem hagy, — a termőerőben kiapadhatatlannak vélt magyar Kánaán csődöt mond: elmaradnak a nagy búzatermések és mutatkosni fognak az egyoldalú kalásztermelés betegségei. Sokan nem hittek a Kaszandra jóslatnak, de Jász Nagykun-Szolnokban mutatkozott a trosgomba, a búzának e nagy élusdije. uj pusztító bogár is ijesztgette a gazdákat: a hesszeni légy s valóban az egyoldalú kalásztermelés tulhajtása ijesztő mérvben mutatkozott. Cserháty mindezt végső elemzésében az alföldi tanyarendszer átkanak tudja be, annak, hogy a gazda csak nyaranta tartózkodik a tanyán, télen bevonul a városba, sokszor jószágával és igy a földmivelés ősi elmaradottsága marad a régiben. A nyugati államok hatalmas lépést tettek a mezőgazdaság produktivitása érdekében. Bámulatosan segélyére jöttek az uj és legújabb technikai találmányok, hiszen ma már még a szárazság leküzdésére is meg van az uj művelési mód, mely elmésen raktározza a téli csapadékot az alsó talajban és nem engedi, hogy a tavaszi napsugarak elpárologtassák. Nem lehetne azt mondani, hogy Magyarországon a mezőgazdasági tudás nem terjed es hogy a mezőgazdasági haladás nem volna élénk, azonban alig van szükségesebb jelszó, mégis a melyet a társadalom fülébe kellene kiáltani, mint az a szállóige, hogy termeljünk többet. Hiszen ez az óhaj magában foglalja az egész nemzettest boldogságát! Magyarországon a lakosság 70 százaléka foglalkozik földmiveléssel és akárhogy akarjunk is ipárt fejleszteni, bizonyos az, hogy az országnak jólétét a föld termése fogja még századokig biztosítani. M) mezőgazdasági ország vagynnk, nekünk a főfigyelmet í?.rra kell fordítanunk, !

i

ngy a főid kiteremje azokat a nagy és folyton fokozódó szükségleteket, melyeket igénylünk. És azt, hogy a magyar föld tényleg ki is tudja teremni és azt, hogy intenzív mezőgazdasági kulturával hatalmas jólétet tudnánk az országban terjeszteni, — senki ebben az országban kétségbe nem vonhatja. Hiszen példák vannak Hogyan mukmak Budapesten? Detektív történet. Irta: Fröchlich János. Goldos modern, egészen uj keletű elnevezése a jól ösmevt „vuroni''-nak, éppen ugy mint a „pali" a régi baleknek. A könynyelmü, pénzét esztelenül szóró férfit nevezik goldos-nak a Budapesten elég szép számmal található éjszakai korhelytanyák érdekeltjei. Hogyan és honnan keletkezett ez a fura szó? Mi az etimológiája? Mint minden a tolvajnyelv szótárába tartozó szónál, ennél is csak sejteni lehet eredetét. A goldos kedvencze, vagyongyüjtési forrása a mulatóhely-tulajdonosnak. Száz kései vaesorára betérő vendég együttvéve nem ér annyit mint egy közepes goldos. A fővárosban tizenöt-husz olyan lumptanya van, melyeket goldosok zsebére alapítottak. A detektívek akárhány kitünö fogást csináltak már ilyen helyeken és tudvalevő dolog, hogy nagyon sokszor a pénzét szóró gonosztevő költekezésével vonta magára a rendőrség figyelmét. A Józsefváros egyik ilyen tanyáján történi. Éjfél után egy órakor egy gummikerekü kocsi állt meg a tanya előtt és két elegáns úriember szállt ki belőle, hangosan kérdezte: — Mennyi sörük van? A pinczérek nem értették a kérdést. A vendég meg magyarázta: — Azt kérdem, hogy mekkora sörkészletük van raktáron. A tulajdonos szeme felcsillant. — Elsőrangú goldosok ! — súgta oda a főpinczémek. — Tolják össze az asztalokat és rakják össze valamennyit! parancsolta a sör iránt érdeklődő. Néhány perez múlva teljesült a kívánsága. Mikor a sörös üvegek légiója már ott volt az asztalokon, a vendég folytatta : — Ha valaki ide bejön és sört kér, utasítsák csak hozzám. A maguk sörét megvettük és csak nekünk van jogunk a többi vendégeknek eladni belőle. ri pinczérek mély hajiongással jelezték, hogy megértették a dolgot. De ki issza meg a rengeteg sört? Ujabb vendégre nem volt kilátás és igy a pinczérleányok telepedtek le az urak körül és iparkodtak minél többet fogyasztani. Husz-harmincz üveg sör hamarosan elfogyott, többet az iváshoz szokott leányok sem bírtak elfogyasztani. A tulajdonos aggódott, hogy a két mulató vendég csak a megivott sört fogja megfizetni és a többit a nyakán hagyja. Kellett valami jó segítségről gondoskodni. A tulajdonos, a főpinczér és a pinczérleányoknak gyakorlatra és korra legelseje egy csoportba verődve tanakodtak. A főpinczérnek jutott eszébe a mentő gondolat. Egy ugrással az utczán termett és a közeli kocsiállomás kocsisait, valamint a szomszéd utczabeli tánezterem vendégeit értesítette, hogy potya sörivókra volna szükség. Néhány perez múlva aztán egymásután bakák, koesisok és egyéb az utezán található alakok vonultak fel és rendeltek hangosan sört. A két jókedvű ur pedig készségesen szolgálta nekik a sört, amely aztán egy óra múlva egészen elfogyott. A sör után következett a bor és végül a pezsgő meg a pálinka. Minthogy pedig az italhoz enni is kellett, a konyhából hamarosan e.ökerült minden, ami megehető volt. Midőn már minden italt megittak, és a főpinczér minden czigaretfáját és szivarját elszivelőttünk, most már nem csak valamely mintaszerűen vezetett nagy birtok terméseredményeivel dobálódzhatunk. hanem az országban lévő népies mintagazdaságok eredményeit is feltárhatjuk a tanulni óhajtó gazdaközönségnek. Az bizonyos, hogy a korszellem hatalmasan megváltozott. Mi, akiknek a fejünk deresedik, ifjúságunkban még álmodni se mertük, hogy a nálunk öregebb parasztot be lehetne vonszolni az iskolapadba arra a kimondott czélra, hogy tanuljon. És mit látunk ? Azt látjuk, hogy az országban a 'él folyamán 5500 gazdasági kurzust rendeztek és valamennyinek meg voit a maga hallgatósága. Ebből azt az örvendetes tanulságot merítjük, hogy nemcsak a mozik iránt van minálunk a nép alsó rétegében érdeklődés, hanem a gazdák is a maguk keserves tapasztalatai árán rájöttek arra, hogy a mezőgazdaságot sem lehet űzni az apáktól eltanult régi fogásokkal, hanem tanulni kell és uj móddal kell az ekeszarvához nyúlni, nemcsak uj móddal, hanem uj ekével is. És ez azt jelenti, hogy a legegyszerübbb falusi udvar se lehet ma már el mezőgazdasági gépek és eszközök nélkül. Nem lehet eléggé jelentőségeseknek tártani a földmivelésügyi minister szálló igéjét és valóban nem tehetünk nagyobb szolgálatot az országnak, mintha gyakorlati módon is képesítjük a gazdát arra, hogy termeljünk többet. V. L. ták és már semmi sem volt kapható, indulni készültek. A főpinczér prezentálta nekik a számlát: ezeregyszázötven koronát tett ki. Egy arczizmuk sem rándult meg, amikor kifizették. Sőt a főpinczérnek husz koronát, a pinczéreknek és a pinczérleányoknak fejenkint tíz-ti/, korona borra valót adtak. Elsőrangú, finom goldosok voltak * Újév reggelén hallottam ezt a történetet magától a tulajdonostól, aki nagy örömmel mesélte, hogy ez a kis üzlet kerek hétszáz koronát jövedelmezett neki. Megkérdeztem tőle, mi történt volna, hogyha azok a finom úriembereknek látszó emberek nem tudtak volna fizetni. Megesett ez már, A gazda ravaszul mosolygott. — Ki van zárva. Be vagyunk mi már biztosítva az ilyesmi ellen. Az én főpinczérem például elsőrangú hiéna, kitűnő becsüs, pompás szimatja van: az első pillanatra meglátja, hogy kinek mije lehet. Egy perez alatt megbecsüli a vendég bundáját, az ujjain levő gyűrűket és a nála levő ékszert. Amellett pedig olyan, mondhatnám detektív talentuma van, hogy sokszor már a felszolgálás alatt is kiszimatolja, hogy a vendégnek mennyi pénze van a bugyellárisában. A jó főpinczér a lelke az ily éjjeli üzletnek. Ezért nem kell bliccielésektöl tartanom No, de azért a goldossal mégis találkoznak a detektívek, mikor Finita la Komédia, mikor elfogyott a kiszórt örökség s a léha élet .neki indítja a goldost a — bűnre.