Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-15 / 24. szám

2 MAGYAR P A 1 Z S 1911. junius 1§. Iparművészeti iskola. Felhívásunkra a válaszok sorozatát klasszikus | példával, Deák Fereneczel kezdtük meg. Fölemiitjük ismétlésül: Arról van szó, hogyha—sala—somogyi magyar népünk részére faragászati iparművészeti iskolát állíttassunk fel Zalaegerszegen. " Mert ebben a három magyar megyében kiváló eró van a faragászati művészetre. Fa és fémipari művészetre. Nagyebb mértékbeg az előbbire. Az iparművészeti iskola megteremtésére előbb kutatásokat, tanulmányozásokat kell tennünk. Adatokat kell szereznünk, hogy vidékenként, községenként, családonként, személyenként milyen mértékbenvan meg ez az ősi hajlam. Milyen mértékben kilsóleg, pl. számra nézve; s milyen fokban tartalmilag. Fölkérünk mindenkit, Tudósítsanak ezekről a találhetó adatokról. Törekvéseinket és kérésünket szíveskedjenek továbbítani a birlaptársak is. Mentsünk meg száz milliót! Irta: Sassi Nagy Lajos. A Védő Egyesület fürdőink és ásványvizeink érdekében a magyar iparpártolással kapcsolatban évről-évre megteszi kötelességét. A fürdöévad beálltával most is rámutatunk néhány igazságra, remélve, hogy kiki a saját érdekében megsziveli. A magyar embernek egyik fajbüne, hogy keveset törődik egészségével. Szeret jól élni, mujatozni, de legdrágább kincsével: egészségével csak akkor törődik, amikor gyomrát, szervezetét alaposan megrongálta, amikor rendszerint késő. Ezért keresik föl ezrével Karlsbadot és a többi külföldi fürdőket, ahova évenként száz millió korona magyar pénz özönlik. Nemzetünk e fajbüne valóságos nemzeti vesze-' delem, mert fokozza a halandóságot s a nemzeti elszegényedést. Nálunk nemcsak a gyermekhalandóság öltött ijesztő rányokat, hanem nagyon gyakori a közömbösségből, elhanyagolásból származó idő előtt való felnőtt halálozás is. Pedig a magyarság, mint kis nemzet, csak akkor állja meg helyét a müveit nagynemzitek sorában, hogyha egészségügyét országos érdeknek tekinti; gazdasági válságát pedig akkor oszlatja el, hogyha fürdőink, ásványvizeink páratlanul álló kincséből is erős közgazdasági tőkét kovácsol. S mégis, mit látunk ? Azt, hogy uemzetünk világhírű szaporodóképessége a nagyfokú gyermekhalandóság és a kivándorlás miatt megcsappant, hogy a családföntartó apák, anyák egy része idűnapelött elpusztul, mert nem ápolja egészségét, nem előzi meg orvosi kezeléssel a nagyobb bajokat, nem használja ki a csodahatásu fürdő- és ásvány viznyujtotta istenáldást, amelyekkel hazánk az egész világot felülmúlja. Rettenetes, amit e téren tapasztalunk. Éle tünk felét négy fal között robotoljuk le; szórakozunk füstös kávéházban, bűzös vendéglőben, műbőr, rossz szódavíz, idegölő feketekávé, alkohol mellett, szoktunk sétálni poros, zsúfolt sétatereken, ahelyett, hogy minden szabadidőnket — mint okos elődeink — a szabadban töltenők. De tovább megyek. Százezrekre rug azoknak a jómódú családoknak a száma, amelyek még mindig ugy gondolkoznak, mint a legsötétebb középkorban. Ezeknek a fürdő, a jó levegő, az ásványvíz luxus, ezekre sajnálják a pénzt, mig az igazán luxusszámba menő divatra milliókat dobnak ki. Ezek az emberek feledik, hogy aki elernyedt idegeit fölfrissíti, aki balzsamos, hegyi levegővel szervezetét megerősíti, aki lappangó bajait idejében megorvosolja, s igy a nagyobb betegségeknek elejét veszi, aki üde jó ásványvízzel vérét megtisztítja : az életét hosszabbítja meg s tovább lesz kenyérkeresóvé. Az okos fürdőzés és ásványvizfogyasztás tehát nem luxus, hauem busásan kamatozó egészségi és gazdasági tőkebefektetés! A szoros értelemben vett Magyarországon szintén egymást érik a jobbnál-jobb fürdők. Nincs olyan betegség, amelyre gyógyulást ne nyújtanának fürdőink. És daczára ennek, nem vesszük ugy igénybe, a mint kéne, hanem elmegyünk külföldre s kivisszük e czimen is a sok milliót. Vélemény a nyugdíjról. Erről a témáról egyik olvasónk a következőket irja : Az emberiség kétféle munkaerőre oszlik, u. m. szellemi és fizikaira; hogy kik tartoznak az elsőhöz és kik a másodikhoz, azt fölöslegesnek tartom fejtegetni, de mindegyik a közjóért dolgozik, igy a fizikai erővel dolgozók is megérdemelnék, ha a törvényhozás róluk is atyailag gondoskodnék, vagyis minden adófizető magyar állampolgár aggkori biztosításban részesülne, nyugdijat élvezne, munkaképtelenség, vagy öregség esetén osztály és rang különbség nélkül, azon alapon, mint a hivatalnoki karé van. Igen,— ha a magyar törvényhozás, minden adófizető polgárát törvényileg biztosítaná aggkorára, legyen az iparos, földműves, kereskedő, korcsmáros, háztulajdonos, vagy bármi más, csak adót fizessen, — akkor Magyarországon egesz más viszonyok uralkodnának. Ez megszüntetné az amerikai kivándorlást, mert akkor más aligha vándorolna ki, mint a kalandorok, örülne mindenki, ha a magyar állam kötelékében maradhatna, mert az esetleges kíváedorlás, a nyugdíj elvesztését vonná maga után. Megszűnne némileg az »egyke« rendszer, mert a család ápák nem félnének az elszaporodástól, nem félnének, hogy csekély vagyonkájukból az utódok uem élhetnek meg, mert biztosítva látnák gyermekeik jövőjét, bármiféle pályán. Továbbá az ifjúság nem akarna csak hivatalnok lenni, mert azért özönlik az ifjúság a hivatalnoki pálya felé, hogy ott nyugdijat kap, még a paraszt legény is azért lesz vasúti őr, rendőr, csendőr, hivatalszolga stb., hogy nyugdíjas lehessen, igy a hivatalnoki s más egyéb elözönlött pályára nem sietnének ugy, mint most. Ekkor fölösleges lenne a kivándorlási törvény szigorítása, a középiskolákban a gyengébb tanulók selejtezése, sót a gyermektelenek megadóztatása is. Nem lenne annyi aggszüz, mert nagyon sok leány csak azért öregszik meg, hogy hivatalnok féle nem kérte, más hétköznapi nyárspolgárhoz meg nem ment, mert azután nem élvezne nyugdijat, inkább megvénül. Ezen kivül sok, sok más minden megszűnne, amit helyszűke miatt itt nem sorolhatok föl. Tudom, hogy ennek keresztülviteléhez egy uj adónem létesítése kellene, ami bizony a népnek eleinte nem igen tetszenék, de annak a hivatalnoknak sem tetszik, hogy fizetéséből levonnak a nyugdíj alapra, az is szívesebben zsebre vágná a levont összeget. Megjegyzem, hogy ezen ügyet csak adó rang szerint kellene keresztül vinni, ki mennyi adó val járul hozzá az állam háztartáshoz, a szerint kapná nyugdiját, pl. egy földmives embernek legkevesebb 10 koronát, kellene évente nyugdíj czimén fizetni, ezt ba 40 évig fizeti, majd 1600 korona lesz belőle kamatokkal, de az adófizető polgárságnak egyharmad része maradék nélkül, fiatalon elhal, egyharmad része családos korában halhat el, de özvegye férjhez mehet, (mert akkor minden özvegy férjhez mehet, nem kell attól félnie, hogy első férje után elveszti nyugdiját, megnyeri a másik után), igy bizony alig kerülne egyharmad rész nyugdíjba, tehát egy emberre majdnem 4800 korona tőkének a kamata esnék évente nyugdíjjal, ezzel még az állam 40—50 év múlva egy óriási tőkét gyűjtene össze, amelyből az összes adósságát kifizethetné, s megmaradna az iszonyú sok kamat. A nem adófizetőket pedig törvényileg szorittani kell, hogy a munkásbiztosltóba fizessenek, illetőleg munkaadójuk fizesse be, de fizetéséből levonásba hozhatja, igy a nem adófizetők is nyugodtan várhatnák öregségüket, nekik is lenne nyugdijuk. A mai kormány nehezen lehetne kapható ily szocziális törvény alkotására, de ezt valamelyik pártnak jó lenne a programmjába fölvenni s egy ujabb választáson ezzel a nép elé állni, akkor az az illető párt alighanem többségben jut be a törvényhozók közé. Ha Magyarország nem tud oly tág teret adni a megélhetésre, vagyon szerzésre, mint Amerika, akkor biztosítsa polgárait valami más módon. Én itt csak röviden, dióhéjban ecseteltem ezen ügyet, bővebben vele foglalkozni már az illetékes körök dolga. Cz. L, Tagositatian határrészek vármegyéinkben. (V. L.) Arról értesülünk, hogy ujabb időben nagy kedvvel hajtják véére közbirtokosságaink a tagosítást. Ezt az 1908. évi VII. és XXXIX. törvénynek köszönhetjük, AZ uj törvények a koaliczió törvényalkotásai közül való s hogy mily szerencsével oldották meg sürgős rendezésre szorult birtokrendezési kérdésünket, kitűnik abból, hogy rövidesen százötvenegy községben indítottak tagositási munkálatokat. A siám pedig napról-napra növekedik. Az igaz, hogy szükség is volt erre a rendezésre, Mindössze negyedfélezer községi határ birtoktestje van kommasszálva; kilenczezren jóval felül van azon községek száma, ahol a községi határ rendezetlen. Még a mi vármegyéinkben is előfordul, hogy egy-egy kisgazdának a négy viláptáj mindegyik részén van birtoka, egyik-másik kaszálója néhány öl. Ha vihar közeledik, rohanhat tiz heiyre is szénát gyűjteni, Hogyan tehetné ezt? Tagositatian birtokon intenziven gazdálkodni lehetetlen. Azért volt szükség az uj törvényre, mely 1908-han VII. és XXXIX. törvényezikkünként került a törvénytárba. Az uj törvény gondosan mérlegeli a helyzetet és a tagosítást elsősorban a fennforgó gazdasági érdekek védelmében teljesiti. Minden, a tagosításra tartozó határozat a földmivelésügyi miniszter elé |űt. S a földmivelésügyi minisztérium első sorbau a mezőgazdasági érdekeket latolja. Az semmi esetre se történhet meg a jövőben, hogy közbirtokossági közlegelöket megszüntessenek. Ellenkezőleg, ahol az a határ és lakosok számához mérten kisebb, mint kellene, ott a miniszter szabja meg, hogy mennyi hold legolót kell elkülöníteni és ezéljára helyesen berendezni. Az uj törvény szerint a tagosítás költségeit kamatmentesen az államkincstár előlegezi s azt nyolez év alatt részletekben a közadókkal hajtja be. De a tagosítás költségeinek egy részét vállalja is. Nehogy a tagositási munkálatok elodáztassanak és indokolatlan felebbezésekkel akadályokba ütközzenek, a törvény elrendeli, hogy a bíróságok minden tagosításra tartozó ügyet soronkivül tárgyalnak, az indokolatlan felebbezéseket pedig a limine elutasítják. A földmérést külön képesítéshez kötötte az uj törvény s az ellenőrzés nincs jövőben egy másik ellenőrző mérnök lelkiismeretére bizva, mint eddig. Serényi földmivelésügyi miniszterre maradt a koaliczió eme kitűnő és nagy közérdeket érintő törvényalkotásának végrehajtása, A munka széles területen s kedvvel indult, AZ a gyakorlati irányú müveoske, melyet most adott ki a földmivelésügyi miniszter a tagosításról, a kedvet fokozni és a munkálatokat gyorsítani fogja. E művecskének iróját az vezette, hogy a tagosítás előmunkálatait az eszme megindítása s az első bírósági beadványtól kezdve könnyen értbetőleg feltüntesse. Ismerteti az uj törvény jelentékeny kedvezéseit, nagyon ügyesen összefoglalja a tagosítás gazdasági előnyeire felhozható érveket; az erre szerkesztett térkép is beszédes és talán minden szónál meggyőzőbb. A művecskét olvasóink figyelmébe ajánljuk. Egy egyszerű levelezőlapon, vagy levélen nyilvánított kérelemre ingyenesen megküldi a Földmivesek Tudakozó Irodája. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város polgármesterétől. 6624—1911. Hirdetmény. Figyelmeztetem a gazdaközőnséget, hogy az aratásra vonatkozó szerződéseket az 1898. évi II. t.-cz. ó. §-a értelmében, ha még meg nem történt volna, a városi tanács előtt írásban kösse meg, mert az a szerződés, mely nem a törvényben meghatározott módon jön létre a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthető. Zalaegerszeg, 1911 junius 10-én. Dr. Korbal, polgáraater.