Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-19 / 3. szám

M A G Y A R A 1ZS 1911. január 19. g«jüek, Csány pedig inkább vékony, szikár ember volt, hektikás. Egy ember közbe szól: »Hít azt akarja, hogy 35 ezer koronáért köhögjön is a szobor.* A derültség kedvéért kár volt ez a rosz vicz. Mert köhögnie nem kell, sem olyan vékonylábunak nem szükséges csinálni, de hasonlítani kell, legalább a főbb vonalakban. Csudálni lehet, hogv a pályázók erre túlságosan keveset adtak. Pedig a több kép közül a vármegye tanácstermében levő Barabás-féle Csány álló-festmény igen jó lehet. A speczifikus és univarsalis eszmányitéssel aztán minden nem tetsző egyedi hiányt ki lehet, sőt ki kell egészíteni. Mert ezek aztán még fontosabb dolgok : mindnyájan vallhatjuk. Legelmaradhatatlanabb ezek közül a közbölső: a nemzeti vondt. Nem tudok ezekről a szobrokról ugy írni, hogy egy kis visszatekintést és vonatkoztatást ne tegyek, még ha polemikus izü is ez a vonatkoztatás. Mikor ezeket a szobrokat nézegettük és bírálgattuk, voltak olyanok, akik azt mondták, hogy ők sok országot bejártak és sok szobrot láttak már. Ez azt teszi, hogy az ők ítéletük nyomatékos. Ezt az elvet nem 3zabad uralkodóvá tenni. Én ilyenre nem hivatkoztam és nem hivatkozom. Pedig mondhattam volna, mondhatnám, hogy háromszor bejártam én is Európát, még pedig a saját lábamon s nem vasútról nézve a képeket. A kisázsiai temetők emlékeitől s a konstantinápolyi obelí3zktől kezdve a londoni Nelson szoborig megnéztem ezt és azt a szobrot, képet. De nem mondtam és nem mondom. Mert nekem sem a Nelson szobor, sem a müncheni Maiimilián szobor nem kell és nem kell a Fekete tenger partján Tomiban (Küstendzse, Kostanza) a kislelkü Ovidiusnak remek nagy szobra sem, sőt még az olasz Cavour sem kell. Mort ezek nem az enyimek. Nekünk a magyar szabadsághősöknek a szobraik kellenek. De hogy a magyar hősben a 48-as történelemmel összefüggőleg miféle személyi történetet is kell még megfesteniük a művészeknek: íme hősünk élettörténetéből egy pár fóbb vonás. Néhány évig katona volt Csány László. Főhadnagy korá ban hazajött s Zalában a megyei életben vezérszerepet vitt, az embereket készítette elő az uj eszmék befogadására az egyenlőség szellemében. Kormánybiztos lett itt a horvátoktól védelmezendő részen; azután a legveszedelmesebb helyen, Erdélyben s később országos főkormánybiztos. Tenger so'i levelezése, rendelete, kiáltványa van hivataloskodási idejéből. Képes levelező-lapról is ismeretes egy 1848-ban irt pozsonyi szózata, melyben áldozatra hívja fel a magyar hölgyeket a magyar katonák segélyezésére. 49-ben pár hónapig, közlekedési miniszter. Az alföldön már építik a vasutat. Erősen dolgozik azon a terven, hogy a nagyfontosságú központi városok : Debreczen, Nagyvárad és Kolozsvár s a füben-fában, ásványokban, hegyi folyamokban gaídag föld vasúttal összeköttessenek s a föld kincse kiaknáztassék. Október 10-én bitófán halt meg. Egy hajszálnyi lépést nem tesz élete megmentésére. Sőt öntudatosan példát akar adni a későbbi nem zedéknek is. Ettől a földtől nem szakad el. — Édesebb neki itt a vad halál is, mint hazájától elszakadva az édes élet. S ha itt a szemétdombon bal is meg: »Az is hazám földje.® Moodá utoljára. Ez a Csány Liszló élettörténete és lélekrajza röviden, AZ említett három reudbéli hasonlósági alapon díszítésül hílyeztetnek el ezek az élettörténeti és lélekrajz! jelzők, hogy előttünk álljon az egész ember, vagyis annak másolata. S h >gy ezek a díszítő jelzők milyen rendben, stílusban és milyen eszmékkel kapcsolatban rajzoltatnak oda, az a mővésznek egyik magasabbrendfc költeménye. E kis beveaetésben levő elveknek alapján állva följegyzem véleményemet a 18 szobortervről mestereinek a, b, c rendben való fölsorolásával. Andréjka József (Újpest, Tavasz-utcza 18.) lelkiismeretes munkát csinált. Két tervet adott be. Egyik mellszobor, a másik álló alak. Mind a kettőn azt a mozzanatot adja elő, hogy a felhívó szózatra áldoz a magyar nő Itt ketteu viszik ék•zeröket s fölajánlják közszükségletre; egy pompásau talált anyóka tépést csinál a sebesültek számára. Az állószobor hátulján egy munkásembert is tervezett, jelezve a közmunka és közlekedési miniszterséget. Mindakét főalakján nemes, •gyszerü vonások vannak, — nyugodt, tiszta arczczal, mélyebb lelkiindulatok nélkül. BSdy Kálmán (Budapest, Bálint-utcza 9. szám) müvét hármas halomra építi. Allegóriájában nem lehet könnyen olvasni. A főalak lába alatt egy sas karmolja a kardot és a lánczot. A küzdelem, nek tehát nincs vége. De tul a honvéd tépett l zászlót tart: a barcznak vége is lehet, folyhat is ; elszakított bilincs is van a karán : küzdelemnek jó végét jelenti, De lehajtott fővel gyászol a honvéd. A főalak nyugodtan áll, kezét kardjára téve, mintha jobb jövőt várna. Enuek a főalaknak méltóságosabbnak kellene lenni. Cser Károly (Budapest, Bajza-utcza 23. szám) tartalmas müvet csinált, hangulatos történettel s eszmével is. Szerintem a bizottság bátran a hat jobb közé sorozhatta volna Talán azért nem tette ezt, mert a kép igen komor hangulatot kelt. Elesett honvéd, vérző seb, tört kardok s lánczok és törött oszlopok, s a hóhér, vagyis az abszo lutizmus. Da mindezek hű [kifejezői a leveretésnek 8 az a jó, hogy a tfös szellemnek lába alá kerültek, különösen a félve, bújva kuporgó hóhért mintha taposná a feltámadt Csány. E zord képeknek ellensúlyozásául ott vau a derült kép is: jobb felöl egy gyönyörű hölgy rózsát nyu|t fel a hősnek. A főalak egy várszerű emelvényen áll. A jobb Csány alakokhoz tartozik.Nem tudom, miért öltözteti katona ruhába. Müvén a részeknek elrendezettségéből egy tekintetben olyan irányú szép eszmét is ki lehet olvasni, mint az Istók Jánoséból. Oárdos Aladár (Budapest, Kelenhegyí-ut 12.) csak egy mozzanatot dolgozott fel, de ezt jól megszerkesztette. A vértanúságot. Áll az erős ember félelmetlenül a közeledő vész előtt is. A talapzatból emelkedik fölfelé a hóhér, pallossal a kezében. Tul az ör3g honvéd meghajtja a zászlót tisztelet jeléül, a magyar géniusz egyik kezét a honvéd vállára teszi helyeslőleg, másik kezében koszorút tart a nagy halott számára. Ez a kis szerkezet jó, tartalmi szerkezetnek, de a részek, vi alakok önmagukra nem tetszetősek. A főalak igen düleszkedik, aránytalan hosszú lába van ; az asszony igen kurta derekú; s azt a nagyszakálu és nagykucsmás öreget alig tarthatja az ember magyar honvédnak. 1. Győri Pfeffer József iJPáris Rue de la Roquette 43.) eszményi képet csinált. Legnépszerűbb » tervek között. Szeretik, mert valóban szép is. ó Is csak egy mozzanatot vett tel 6 azt lelkesen, szépen előadja. Csány Liszló kormánybiztosi minőségben lelkosen szónokol, a baljában levő szézat s a lázas állás mutatja, hogy felszólítást intéz a néphez, jobb kezében a kihúzott kard jelzi, hogy harezra hiv, a megtámadott haza védelmére s eredményesen, mert a földműves otthagyva ekéjét, a rácsimpajkodó ifjú feleségót ós gyermekét s kiegyenesített kaszával indul. A főalak könyed, mondhatni légies; él, mozog, beszél, csatára hiv. Ilyen könyedek és érthetőek a mellékalakok is. Mint a tiszta ablakon át látszik az üteza képe, ugy látszik ezeken keresztül a történet. A gyenge müvek — akár képek, szobrok vagy költemények azok — olyanok, hogy minél többször nézzük, annál rosszabbak; a remek művek pedig — képek, szobrok vagy költemények — miuél többet foglalkozunk velük, annál fönségesebbek s annál drágább kincseket tárnak elénk, mint a mély tenger feneke, ha belé mélyedünk: a Pfeffer műve egyszerre áttekinthető s mindig egyenlő értékű ; sem nem nyer, sem nem vészit értékéből, ha egyszer nézzük is, ha többször nézzük is. Hasonlít egy kissé Petőfi költészetéhez. S Pfeffer bizonyosan tárgyszerintibb művet is alkothatna Petőfiről, Kossuthról s más ifjú vérű fiatalokról. Ez a képe is inkább a 25 éves Petőfi s lehet még a 48 éves Kossuth Lajos is, de már a 60 éves Csány kormánybiztosnak igen mozgalmas. Költőnek, művésznek azonban szabad megváltoztatni azt az időt, de nem szabad megváltozta

fni az egyénben levő karakterisztikus véralkatot. Csány is szenvedélyes, de nem olyan szlávos szangvinikus. Eltekintve ettől a megokolt kritikától, általában is igen tüntetőnek tartják sokan. A szobormű hátsó részén Zalaegerszeg czimere < helyett inkább Zalavármegye czimerének volna ] helye. : Az oszlop, melyen a főalak áll, keskeny, ugy, hogy a ballába már nem is fér rá; fele kiér s nyugtalanítja az embert, hogy nem biztos az ; Állása. Ennek a művésznek sok sikert kiván az ember s remél is. A hat jobb közi sorozta a bizottság. A hat kiválasztottat különben 1—6 számokkal is megjelölöm. Horváth Adorján (Győr) művén Csány komoly méltóságban áll. Jobb felöl a szárnyas kerék a közlekedést fejezi ki, vagyis Csány miniszterségét. Bal felől egy férfi géniusz öl bu-an. plmaágat, a martiromság jelvényét tartva. A főalak feje nem arányos, a géniusznak kellemetlen ülő helyzete van. A kép két dolgot fejez ki: a politikai munkásságot és a martiromságot. Horváth Géza (Budapest Aréna-ut 72.) szintén az államférfit mutatja Csányban, aki szintén nyugodt méltóságban áll, kardot és könyvet fog; talapeatán női géniusz ül s jelzi a nemzet hóislatá;. Ez a nő azonban nem magyar. A főalaknak aránytalan hosszú nyaka van s fejteteje kissé széles. 2. Istók János (Bpest Várbazár) művére ha rá" tekintek, látom a diadalt, a hősöknek a halá

1 felett való diadalmát s a diadallal járó gőgnélküli megbocsátást, egy nemzetnek szerető szivét s a békés nyugalmat. Mielőtt művéhez fogott volna, ugy látszik, sokat tanulmányozta Csány életét, történetét, különösen jellemét. Inkább az utóbbival szeret foglalkozni. Istók szobrász általában nagy embere a pszichológiának s müvein a frenologiának. Látszik ez a tehetsége a debreczeni Kossuth szoborpályázaton, hol a legjobb arcz az övé ; a sümegi Ramasetter szoborban is egy lelki világ jóságát és derültségét mutatja ki az arezon; hires e tekintetben az »Energia« czimü müve, a magyar labdarugók szövetségének »Korinthián vándordíja* s még több. Inkább fest, mint elbeszéi s épen azért vésőjére alkalmas is Csány László, kinek kevesebb és rövidebb a története, mint a milyen erős a karakterisztikonja. Az ő Csány Lászlója derék, komoly méltóságos alak ; arczán sem az örömnek, sem a szomorúságnak nincs helye ; férfiúnak ábrázatja ez; a kissé megszegett nyak a száraz puritánságban is nagy elszántságot, erőt és tántoríthatatlan akaratot hirdet. A hŐ3 sem nem áll, sem nem megy, hanem jobb lábát erősen a földhöz nyomja. Ez az ő földje, az ő hazája. Ettől elszakíthatatlan. Csudálkozom, hogy voltak, akik azt mondták: a ta'apzat s az oszlop igen nagy tömeg. De hát baj az, ha lábunk alatt ez a föld nem liliputi ország? Különben is az emlékműnek hármasfőrészei: a talapzat, az oszlop s a főalak arányosak egymással; s a mellékalakok ezekhez viszonyulnak. A lábakuak a földbiz. szegzése ugyanaz a lélekrajz, a mi a kissé megszegett nyak. Ha czimet kellene adnom ez einiékmüvek, azt Írnám rá, hogy: Rendületlenül! S Istók itt Csánynak a hazaszeretetét mondja el — két vonással. Minthogy pedig hazaszeretetének ez a két bizonyítéka halálra szánt idejéből való s élettörténetének e legkiválóbb mozzanatával, halálával tügg össze legerősebben: elmondja a művész a halálát is. Elmondja azt a szörnyű történetet is, de gyorsan, egy czeruzavonással, az oszlop tetejét átfogó töviskoszorúval, melyen túlemelkedik a hős alakja s lába alatt a martiromság tövise. Alig észrevehetöleg, olyau gyorsan elmondja azt a szörnyű történetet, hogy nem érüuk rá jajgatni, mert mintegy a sírból kikelve ott áll diadalmában Csány a toviskoszoru fölött s lábbal tiporja a halált. Hazaszeretetét két vonással festette meg, élete történetét: a halált egy vonással mondja el — s ami azu án van : az örök szépet, a halhatatlanságot az egész emlékmű jelenti, mely a nemzet életének nyugodt fejlődését s boldog tarlósságát hirdeti. Az oszlop alján, elől egy gyönyörű plasztikus magyar asszony, a magyar géniusz, tartja derült a'czczal fölfelé a zászlót. Pázhuzamban a hátulsó részen a szárnyaskerék s kis gyermekcsoport az iparnak, kereskedelemnek, közlekedésnek fejletlen gyermekkorát, s egyúttal a toviskoszoru históriájával szemben a kiengesztelődést s a végtelei sseretetet jelenti. Ezt a művet, ha minél többet nézzük, annál többet olvasunk ki belőle. Sehol egy bontó szinszavar. Mindenütt egység a részekben is, vagyis összefüggés és arányosság. Mindössze két mellékalak. Zsúfoltság és érthatetlenség nincs, Az élet és jellemrajznak főbb részei olvashatók. Az emlékmű nemcsak elől van kidolgozva ; bármelyik oldalról tekintve, megkapja a szemlélő figyelmét. S minden oldalról tekintv*, ugyanazt a tájdalomnélküli optimista derült képet s benne az eszmének örök diadalát látjuk. A hat jobb közi Borozta a bízott tág. Kapás Sándor (Budapest, Jászberényi-ut 4.) Csányját töviskoszorúval koszorúzza a géniusz. Sok mellékképe van s nem is tartoznak mind id«. 3. Kara Mihály (Budapest, Akáczfa-ntcza 26.)