Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-25 / 21. szám

4 MAGYAR PAIZS 1911. május 18. Tekintetes képviselőtestület! Alulírott a városi képviselők indítványozzuk, hogy a tekintetes képviselőtestület városunk polgármesterének javadalmazását az 1911. évi január 1-étól kezdődő hatállyal az 1904. X. törvónyczikkben meghatározott VIII. ik fizetési osztály 3-ik fokozatának megfelelően, 4800 korona évi fizetésben s 1120 kor. lakbérben állapítsa meg, s annak megfelelően módosítsa a városi szervezési szabályrendelet vonatkozó rendelkezéseit s jogerőre emelkedés után a fedezetről pótköltgégvetés utján gondoskodjék. Indokolás. Nem hallgathatjuk el mély sajnálkozásunk kifejezését afölött, hogy a képviselőtestületnek Zalavármegye törvényhatósági bizottsága által is jóváhagyott 147—909. jkvi véghatározatát a m. kir. belügyminiszter feloldotta, illetőleg megváltoztatta. Sajnálattal kénytelenek vagyunk megállapítani e helyütt azt is, hogy ennek a legfelsőbb határozatnak az indokolása sem helyt álló ; amennyiben a városoknak juttatott államsegély felosztásáról intézkedő belügyminiszteri rendelet több városi tisztviselőt oszt be olyan fizetési osztályzatba, mint aminőnek polgármesterünk jelenlegi fizetése megfelel, s igy amennyiben aránytalanság fenállásáról szó lehet, megállapíthatónak látszik, hogy ez az aránytalanság voltaképen a polgármester kárára áll fent. Indítványunk czélja és egyúttal indok éppen ennek az aránytalanságnak megszüntetése és illó javadalmazása annak a munkakörnek, amelyet polgármesterünk betölt, annak a képzettségnek, amelyet a városi ügyek vezetésében mindenkor tanúsított, — azokuak a sikereknek, amelyeket eddigi munkásságával máris felmutathat. Méltányosnak tartjak tehát, hogy u^ymagán, mint közéleti szereplésében olyan anyagi helyzetbe juttassuk, amely részére a lehetőség szerint gondtalan megélhetést s az elfoglalt állásának megfelelő társadalmi pozicziót biztosítson, amire pedig jelenleg húzott javadalmazása közel sem elégséges. Polgármesteri állásának elfoglalása óta vette a város kezelésébe a villamos müveket s azóta létesítette a városi jtggyárat. Ezen üzemek városi kezelésbevétele s létesítése óta a fol^ármesternek ügyköre, igazgatási teendőinek számos és felelösségée mérvhez nagyban kiterjedett és fokozódott. Számszerű adatok illusztráltják, hogy tehetsége s képpessége a tüzpróbát ebben a fokozott nagy körben is fényesen kiállotta, s oly eredményeket ért el, aminőket azelőtt, — az előző kezelés adatainak ismerete mellett, — senki remélni sem mert. A közel jövőben létesítendő építkezések s intézmények szükségessé teszik, hogy ennek a tehetségnek elernyedését megakadályozzuk, hogy városunk polgármesterét lelkiismeretes kótelességtudásán kivül a polgároknak elismerése és hálája is lelkesítse a város érdekeinek megóvására és biztositásására amit egy kedve-vesetett, sőt mondhatjuk, egy megsértett önérzetü köztisztviselőtől vá ni sem lehet. Az igazságosságnak tartozunk tehát, hogy a legkevesebbet, amit polgármesternek nyújtani képesek vagyunk a javadalmazásának azt a értékét megszavazzuk, amit az államsagély kiosztásáról szóló belügyminiszteri rendelet a tízezer lélekszámot meghaladó városok polgármesterei részéie már amúgy is megállapított. Városunk lakossága ugyanis, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint, meghaladja a tizenegy ezeret. Az ajánlott javadalmazásnak a városi pénztár terhére történő megszavazás, — anélkül, hogy érezhetően megterhelné a város háztartását, — a többi városi alkalmazottnak is hasznára válik, mert ez által az államsegélyt részükre érintetlenül biztosítja. Tisztelettel (Ötven aláírás.) Erre az indokolásra a jelenlevő tagok egyöntetűen felállottak s egyhangúlag megszavazták a 4800 kor. fizetést s az 1120 korona lakáspénzt, és ebben a hangulatban az észre n;m vett s ülve maradt Mezriczky Jenő kapitány-helyettes tüntetőleg kijelentette, hogy ö ellene van a dolognak. Különösnek látták a tagok. De hát ez nam jelent semmit. Jelenvolt. A Dr. Keresztúr; József és társainak indítványára Zalavármegye törvényhatósági bizottsága által 1911. évi májns 9 én tartott rendes közgyűlésen 8179/ni 911. sz. alatt elfogadott megyei vasúthálózatnak rövid ismertetése, i. A tervezet áll: 1. egy közös vonalrészből Zalanova és Nagykapornak közt Zalaegerszegen át körülbeiül 40 km. hosszúságban, 2. egy keleti elágazásból és pedig a) a Nagykapornak—Zalaszentgróth—Tapoicza közt körülbelül 52 km. hosszúságban, b) Nagykapornak—Pacsa—Keszthely között körülbelül 31 km. hosszúságban, 3. egy nyugati elágazásból és pedig a) Nova—Lendvavásárhely—Beilatincz—Lutenberg közt körülbeiül 51 km. hosszúságban, b) Nova—Letenye—Perlak—Kaproncza közt körülbelül 50 km. hosszúságban. E szerint az egész hálózat hossza körőlbelül 224 km., amelyből tisztán Zalavármegye területére esik körülbelül 194 km., az egésznek több, mint 7 ed része, Stájerországra 4 km., Belovár Körösvármegyére 26 km. II. E hálózat előnyei és az általa elérhető czélok a következők: 1. 40 km. hosszú közös vonalon — tehát felette gazdaságos módon közvetlen kapcsolat. a) Luttenberg (a Stájer vasutak végállomása) — és Tapolcza) a balatonparti vasút végállomása) között, b) Luttenberg—Keszthely (a zalai Balatonpart legjelentősebb fürdőhelye) között, c) Kaproncza (a budapest—fiumei fővonal egy jelentós állomása) és Tapolcza közt, d) Kaproncza és Keszthely közt. 2. Közvetlen kapcsolat Zalaegerszeg vármegyei központ és Tapolcza, Zalaszentgróth, Keszthely, Pacsa, No.•<», Perlak, Letenye járási székhelyek között, amelyeknek ez idő szerint vagy semmiféle, vagy nagyon miserabilis vasúti összeköttetésük van a vármegye központjával. 3. Előnyös csatlakozás a) a már létező Zalavölgyi vasúttal Zalaszentgrót és Zilaapátiban, b) a czelidomöik—csáktornyai vasúttal Zalaegerszeg és Csömödéren, c) a nagykanizsa—pragerhofi vasúttal Muiakirályuál a nélkül, hogy ezeknek forgalmát bármily mértékben csökkentené. 4. A zalai Balatoapartuak, mint fürdőhelynek könnyű ós közvetlen megközelítése egyrészt a Triest—Wien vasúti fővonal által uralt nyugati, — másrészt a budapest—fiumei fővonal által uralt déli tartományokból. 5. A Spielfeld—Radkorsburg—Luttenburg közt elvonuló Stejer vasutak által nralt stejerországi Muravölgynek egyenes és állandó hozzácsatolása a B-ilatonmelléki borvidékhez, amelynek ez a vidék emberemlékezet óta egyik lagfontosabb borpiacza. III. A tervezet gondosan kerül minden olyan kap" csolatot, amely magána'í a vármegyének, vagy a vármegyére egyetemes érdekkel bíró más helyeknek forgalmát a vármegye területének elkerülésével más felé terelhetné, másrészről megadja a léhetőséget, hogy alkalmas vonalakkal (pl. Zalaegerszeg—Zalalövő, Nagykanizsa—Letenye—Alsólendva—Zalaszentgrót—Sümeg—Devecser, Tapolcza—Sáska—Nyirád—Devecser stb.) kibövithetó és forgalmában idegen vasutak révén még inkább emelhető lesz. í A hálózat egyelőre rendes nyomtávolságú vicziI nális vasútnak van tervezve, de, hogy az egészen, 1 vagy jelentékenyebb részeiben II. r. fővonal gya| nánt építtessék ki, csak az érdekeltség hozzái járulásán fordul meg. j Zalavármegye törvényhatósági bizottsága a teri vezet elfogadásával egyidejűleg kimondotta, hogy i annak mielőbbi kiépítését szükségesnek tartja, s i azt ugy erkölcsileg, mint anyagilag támogatni : hajlandó. 1 E vasúti tervezetre nézve meg kell jegyezni, ! hogy a vármegyei közgyűlésen nagyobb érda; keltséggel kellett volna tárgyalni. Volt a gyűlésen mintegy 400 ember, de mint mindig, most is csak a választás iránt érdeklőitek. Ennek végezj tével a százszorta nagyobb fontosságú vasút • ügyre már alig maradt tiz-busz ember örveni deni kell azonban, hogy a vármegye elfogadta, j magáévá tette a javaslatot, mely arra hivatott, \ hogy egy kis lendületet adjon a vármegyének. Üdvözöljük Dr. Keresztury Józsefet, Udvardy Vinczét és Bottfy Pétert, a kik beadták. Közülök különösen Udvardy régen dolgozott már ennek megfelelő tervezeteken, többször kifejtette e téren az elméletét a Magyar Paizsban is. Ez a tervezet nemcsak megyei, de országos közgazdasági szempontbél is igen megszívlelendő. Előnyös a közigazgatásra is, mert összeköti a járási székhelyeket s utat nyit a gyönyörű Balatonnak s a csodás Hévíznek a külfó d felé. Sümegi Vilmos a magyar iparról. Ez a lelkes magyar országgyűlési képviselő a most tárgyalt keresk. kormány tárczaval kapcsolatban a következő i:agyértékü beszédet tartotta: Külkereskedelmi forgalmunkról és annak eredményéről szóló kimutatásaink évről-évre szomorúbb képet mutatnak. 1882 ben Magyarországba 875 millió, három évvel később, 1885-ben már 897, 1890 ben 971, 1895 ben 1088, 1900 baa 1110 millió, 1905-ben 1397 és az elmúlt 1910. esztendőben 1798, tehát 1800 millió korona értéket hoztak be Magyarországba. Olyan országban, aminő a mienk, amelynek úgyszólván állami költségvetése sem éri el azt az összeget, amelyet főleg ipari czikkekben Magyarországba behoznak (Mozgás.), ez annyira kétségbeejtő és olyan szomorú, hogy ezen meg kell döbbennie mindenkinek, akármilyen párthoz tartozzék is, mert ez nagy nemzeti veszedelem, amelynek elhárításáról mindnyájunknak kötelessége goudoskodni. Ennek a közel 1800 millió koronanyi behozatalnak mint egy 80°/o át Ausztriából hozzák be, még pedig leginkább ipari czikkekben. Naponkint három millió korona áru iparczikket hoztak be hozzánk külső országokból s ez a három millió ma már felszaporodott közel öt millió koronára. Szerencsétlen öngyilkos közgazdaság ez! Gabonából hüvelyesféiékböl, lisztből és nasonló dolgokbol közel 73 millió korona behozatala volt Magyarországnak az elmúlt évban. Gyümölcsből és főzelék-növényekből a bahozatal közal 40 millió korona. Olyan áruezikkekböl, amejyek leginkább ruházkodásra haszniltitnak, közel 600 millió korona ment ki az országból és ebből közel 90-°/o Aud/.triába vándorolt. Papiros és papír árukoől közel 33 millió korona volt a behozatal. Bőr és bőrárukból közel 103 millió korona. Vas és vasárukból ugyancsak közel 105 millió korona és ami szintén érdekes adat: irodalmi- és műtárgyakból közel 12 millió koronát adtunk a mult esztendőben a külföldnek és főleg Ausítrianak. Érdekesen világítja meg viszonyainkat ez a néhány adat: 1910-ben italokértés ez a gyűjtőnév a statisztikai kimutatásban, közal 27 millió korona vándorolt ki országunkból és ebből 95°/» Ausztriába ment. Pezsgőre másfél mi.lió, sörre körülbelül 5 millió korona és ami még sokkal sajnálatosabb, Magyarország, amely talán a legkiválóbb borokat termeli, borra, palaczkokban és hordókban, körülbelül 12.5 millió koronit fizet külső országoknak és e borbehozatali értékből 99 százalékot Ausztriából hoztak be. Nem is szólok arról, hogy ásványvizet több mint két millió korona értékben hoznak be Magyarországba, holott épp ugy, mint ;i bornál, ásványvíz tekintetében sincs kerek e földön olyan ország, mely annyi kitűnő, jó és olcsó ásványvizet produkálna, mint Magyarország. Ha italok dolgában igen rosszul állunk, még czifrább dolog talán, hogy eledelek cziméo 38 millió koronát vittek ki országunkból 1910-bea. Fa. szén és tözag czimén több mint 86 millió korona vándorolt ki országunkból. Remélem, hogy a földgáz felfedezése révén, mely fű:ési- és világítási czélokra ugy, az iparban, mint a magánfogyasztásban nagyon is felhiszaálható lészen, ennek a tételnek legalább háromnegyed része mag fog szűnni. Kőarukban és márványban találunk a statisztikában közel nyolez millió korona behozatalt. Pedig megállapították Magyarország legkiválóbb szakértői, hogy a Székelyföldön, Gsikvármagyébea, egy egész hegylánczolat olyan márványt tartalmaz, amely sokkal különb a carrarai aiárványnál. O.t van pl. a szárhegyi és a jelenleg már művelés