Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-25 / 21. szám

1911. május 25. MAGYAR PAIZS 3 alatt álló vaslábbi c árvány s a vaslábbi márvány ­társaság nem tudja megkapni azt a csekély tá­mogatást, bogy oda egy kitérő vágányt létesít­senek. Éppen azért, mert azon a vidéken a fafaragás, a kőfaragás és a márványipar mindinkább fejlő­dik, feltétlenül szükséges volna, hogy ezen e vi­déken — most úgyis megszüntették Gyergyószent­miklóson a polgári iskolát, hogy annak helyébe, amelynek helyisége, épülete és teljes felszerelése megvan, — egy fafaragó és kőfaragó-szakiskolát létesítsen a kereskedelmi kormány. Azonkívül kérném a kormányt, hogy a székely háziipart, amely, sajnos, már szünőfélben van, minden állami támogatással és segítéssel karolja fel. Kormányaink az ipari dolgokban és az iparfej­lesztés dolgában nagyon egyoldalú politikát foly­tattak. Itt van mindjárt az u. n. szifonfej-gyártás Magyarországon ; Ausztriában és más egyéb álla­mokban minden módon támogatják és elősegítik ennek az iparnak a fejlődését. Magyarországon pedig szabályrendelet állapítja meg, hogy a szifon­fejeknek 99°/o ónt kell tartaimazniok, mig Ausz­triában csak 90-et, Német- és Francziaországbau csak 85°/o-ot. Ennek a következése az, hogy a magyar gyárosok nem tudnak konkurrálni a kül­földiekkel, kivált az osztrákokkal, akik itt vannak a szomszédban és ebből a czikkből Magyarországra fél millió korona árát hoznak be évenkint. Ha a külföldön sehol sem ragaszkodnak ilyen magas százalékhoz, ne ragaszkodjék hozzá a kereskedelmi kormány sem. A másik konkrétum arra nézve, hogy hogyan támogatják a magyar ipart, egy nemrégiben tör­tént eset. Külföldi tökével Nagybecskereken czu korgyárat alapítottak, amelynek a kereskedelmi kormány megengedte, hogy a vasúti hídmérleget külföldön, Chlumban szerezze be. Felhívom a kereskedelmi kormányzat figyelmét olyan dologra, amely négyszer tiz esztendős pa­nasza az erdélyi részeknek és különösen a szé­kelységnek. Ez pedig az az elhanyagoltság, amelyet a közlekedési politikában évtizedek óta követnek. Ma Kolozsvár, amelyet az erdélyi részek (óvárosá­nak szoktak nevezni, a székely vármegyék szék helyétől szinte el van zárva. Lehetetlen dolog az is, hogy az egyik székely vármegyének szék­helyéről a m«sikra kocsin való eljutás kétszer kevesebb idő alatt történik, mint vasúton. Mintha csak szándékosság lett volna abban, hogy az erdélyrészi magyarságrak és a székelységnek érdekeit a lehető legmostohább elbánásban része­sítették mindenkor a magyar kormányok Pedig égető szükség volna a Kolozsvártól Marosvásár­helyig, Parajdtól Gyergyószentmiklósig, Székely­udvarhelytől Csíkszeredáig. Gyergyó egyik köz­ségétől Tölgyesen keresztül Romániába és Töl­gyestől Borszékig vivő vasútvonal kiépítésére. Legmelegebben ajánlom az igen t. miniszter­elnök urnák, hogy az ez évi márczius hó 10-én, az erdélyi érdekeltség által Kolozsvárott tartott értekezleten felsorolt, igazán sürgős és égető vasúti mizériákon mielőbb javítani kegyeskedjék. (He­lyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) A költségve tést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbáloldalon). * Iparosaink műveltsége. A statisztikai évkönyvekben általánosságén nem a legkielégitőbb adatokat kapjuk Magyar­ország népének tanultságáról. Magyarországon a legutolsó népszámlálás idejében (a hat évnél idősebbeket számítva csak) a lakosságnak mind­össze ötveDkilencz százaléka tudott irni és olvasni. Természetes, hogy iparosaink műveltségének képét csak megbízható statisztika alapján állapít­hatnék mtg, de általános fogalmat igy is alkot­hatunk magunknak a magyar iparos műveltsé­géről. Az ipartörvény ugy szói, hogy az iparigazol­vány csak Írásban kérelmezhető. A gyakorlat azt igazolja, hogy akadnak iparosok, akik bizony nem tudják maguk megirni a kérvényt. Akárhány eset­ben az előadónak kell kijavítani a nála iktatás előtt jelentkezők kérvényét, mert javitás nélkül az bizony nem valami szabatos. A munkakönyvnek nálunk rovatai vannak, amelyekbe a munkaadónak a munkás belépési és kilépési idejére vonatkozó adatokat kell be­irnia. Vannak — sajnos -— iparosaink, akik szt a pár rubrikát sem tudják helyesen kitölteni. Sót akadnak olyan régi mesterek, akik bizonyítványt sem tudnak kiállítani munkásaiknak. Lapozgassuk kisiparosaink üzleti könyveit, olvassuk el levelüket, vegyük kezünkbe számlái­kat, fussuk át körleveleiket, vagy egyéb nyomtat ­' ványaikat, tény, hogy azok legtöbször nem min­i denben megfelelők. í Németországban, abol nem keresi az iparosság í minden bajának okát másokban, a versenytárs- ; • ban és a vevőben, a törvényben és a hatóságok­' ban, ott, ahol tul vannak már a sopánkodásokon, ' az ipartársulatok ingyenes tanfolyamokat rendez­' nek be a mestereknek. Olt a mestereket, sőt í azok feleségeit és leányait is megtanítják e tan­j folyamokon könyvelni, számolni és levelezni. ' Nálunk a felnőttek oktatásával foglalkozó egyesü­| létünk tanfolyamain csak gyér számban találunk { iparosokat. Elfoglaltság, gond és gyakran az ál­i önérzet tartja vissza az iparosokat ezekről a í hasznos tanfolyamokról. j Fontos érdeke pedig egy kulturállamaak az, S hogy minden fia kellő műveltséggel birjou. S j nekünk első érdekünk, hogy legalább a jövő j mesterei legyenek kivétel nélkül irni és olvasni i tudók. j Magasabb iparoktatásunk lehet megnyugtató, akár nem. Százszorta fontosabb a vitatott kér­désnél az a bizonyos tény, hogy népoktatásunk ! még nagyon hátra van. Fontos . ez már csak j azért is, mert Magyarország iparosságának leg- t nagyobb része legföljebb egy-két segédet foglal- j koztató kisiparosokból áll, mig gyárosaink név­sora hamarosan áttekinthető. Nagyobb szükség van tehát közepes műveltséggel biró munkásokra, mint magasabb ipariskoláinkból kikerülő önkén­tességi joggal biró »urakra«. Magasabb iparokta­tásunk minden bajának, hibájának kijavításánál sürgősebb a népiskolai oktatás teljes kiépítésének í kérdése, mert csak Abderában kezdték a házat a tetőnél és nem az alapnál épiteni. Népoktatásunk javításának munkájában nincsen egy pillanatnyi veszíteni való időnk. Sietnünk kell, ha utói akarjuk érni e téren a haladó nem- : zeteket. Lázas munkát kell közművelődési poii- J tikánk embereinek végezni. Őket tekintem a fő- » főiparfejlesztőknek. j Königrütznél a müveit poroszok legyőzték az j osztrákokat s méltán irták akkoriban, hogy • Königiátznél a porosz iskolamesterek gyozedel- J meskedtek. Vajha adná a magyarok istene, hogy az a háború, amelyet iparosaink az osztrák iparosok ka. vívnak keservesen, a magyar iskola­mesterek segítségével a magyar iparosság győzel­mével végződjék. j Hivatalos rovat. 5801. 1911. E?rö?ímény. Bártfa város közönsége a bártfai gyógyfürdőn létesített otthonban mérsékelt dijért lakást ad : szegénysorsu egyéneknek turistáknak, tisztviselők- ; nek, lelkészeknek, orvosoknak, tanítóknak, művé- j szeknek és ezek családjának. A fürdőidény [ jnnius 1-től szeptember 30 ig tart. Közelebbi ertesitést a városházán lehet kapni. , Zalaegerszeg, 1911. május 22 én. Dr. Sorba', j p Igármeste. 3 5587. 1911. Haidetraény. • j A magy. kir. földmivelésügyi miniszter 40800 j VII. B. 2. 1910. számú rendelete szerint szári- \ tott és konzervált tészták különösen a tarhonya, > a csőtészta (makkaroni) s az úgynevezett leves- : • tészták készítésénél egyes gyárak a tojás színét Í pótló festéket használnak. Ilyen festékül szolgála < nak a sáfrány, valamint a sáfrány bamisitásár­használt anyagok a szeklicze (pótsáfránv, saflor) j ' Calendula virág, curcuma, gyöktörzs, szantálfa, . ' kampesfa, femambukfa, graDátalma virág, bazsa­j rózsa virág, femicel, tengeribibeszál, paprika ter- ! t més, Scalmus-virág más vadsáfrány fajok bibéi ' és porzói sat. I j Leggyakoribb azonban a kátránynyal valós , ' festés. | Miután az igy festett és hamisított tészta- j ! neműek értéktelenebbek, ez az eljárás és a fes­i fékkel hamisított tésztanemüek forgalomba hoza- s > tala tilos. Erről a közönséget tudomásvétel végett i azzal értesítem, hogy a fentebb jelzett tészta­nemüek forgalombahozatalát az erre illetékes rendőrhatóság a jövőben szigorúan ellenőrizni tosja. Zalaegerszeg, 1911. május 13 án. Dr. Korbai, polgár 3 ster. 5317. 1911. Hirdetmény. Az esküdtképes egyének 1912. évi alaplajstromá­nak kiigazítása tárgyában felhivatnak a város területén s hozzátartozó pusztákon lakó esküdt­képességgel biró férfi lakósok, hogy a lajstromba leendő felvétel végett az összeíró bizottság előtt f. évi május 30-án és 31-én délelőtt 9—12 óráig a városházán (főjegyző hivatalos helyiségé­ben) jelentkezhetnek. Zalaegerszeg, 1911 május 20 án. Dr. Korbai, polgármester. ZalaYármegyei Mnzenm és Könyvtár. ujabb ajándékok. (125. közlemény.) Zalaegerszeg vidéke mamut leleteiről ország­szerte hites. Hirét még jobban fogja nevelni a Hosszujánkáról való teljesen ép alsó lábszárcsont, térdkalács és bordadarab, amelyet Hajik István dr. ügyvéd volt szives a muzeumnak ajándékozni és az a zápfog-részlet, amelyet Feigli Ferencz főgimn. tanuló hozott. (Folytatjuk.) Haerter Heti hirek Helyiek. Jóslás és kérdés s még egypár szó. Azt már tudjuk, hogy Árvav Lajos alispán megtette Mezriczky Jenőt rendőrkapitány­helyettesnek. Azt is tudjuk, hogy az alispán ur senkitől sem kért erre nézve sem taná­csot, sem véleményt. Azt is tudjuk immár a szombati gyűlésből, hogy Mezriczky milyen személyi indulattal viseltetik a polgármester­re! szemben (vájjon ha a közönség körében is vannak némelyekkel szemben ilyen sze­mélyes indulatjai: milyen rendőri bíráskodást fog végezni ezekkel szemben?); azt már előbb is tudhatta a közönség .abból a szigorú vizsgálatból, hogy az alispán milyen lelki állapotokat táplál a polgármesterrel szemben: a jóslás pedig ebbói az, hogy ha a rendőr­ségen netalántán valami rendetlenség előfor­dulna, azért elsősorban és legkíméletlenebbül a polgármester lesz felelős, miért nem tart szigorúbb felügyeletet. A kérdés pedig az, hogy Árvay Lajos ali?pán vájjon kinek és minek az előnyére és üdvére, avagy hátrá­nyára gondolt akkor, mikor vélemény kérde­zés és keresés nélkül intézkedett? Erre felelni senk sem köteles. Tudni kell, hogy az alispán ur miniszteri teljes meghatalma­zás alapján cselekedett, s tanácsot kérni nem volt köteles. Ámde a czélszerüség egyebet mond. — Jól tennék az újságok, ha sine ira et studio, személyi rágondoíás nélkül, sem népkegyet nem keresve, sem a hatal­masoknak szemöldöke ránczától meg nem ijedve — a tényekből s a jelekből a logika segítségével világosan tárgya'nák és igazsá­gosan egyúttal szigorúan ítélnék meg e dol­gokafe Mert jegyzőkönyveket lemásolni és mindenkit dicsérni ínég nem hirlapirás. — A Zala igen helyesen felhívja a figyelmet, már tegaap irt a szombati gyűlésről, melyen előjelként feltiinr, hogy a kapitányhelyettes szembeáll a polgármesterrel. — A Zala czikkébó'l :dézzük a következő néhány sort: ^Mindenkit meglepett, sőt mondhatni, kíno­san lepett meg az a dolog, hogy a polgármes­ter (tehát egy hivatalnok) érdekében, a pol­gárság zsebére menő ügyben megnyilvánuló egyöntetű határozat ellen ípen egy tisztviselő opponáH, aki esetleg hasonló ügyben fordulhat a városi képviselőtestülethez s akit bizonyára nem. kevésbé kínosan lepne meg, ha viszont mi nem szavaznánk az ő érdekei mellet. A polgármesternek nem kicsinylendő ellen­felei hallgattak, tisztviselő társa pedig nyíltan ellene tört. Az okok, ha még tiszteletreméltók

Next

/
Thumbnails
Contents