Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-25 / 21. szám

XII. év, ZaltecBrweg, Í8H. máju

s 25, 21. szám SSőfl»«téH ár: ijfj ém 4 kor 04 f 7él árra 2 kor 04 f Uagyeér* 1 kor 04 í &3jos askm 8 fillér. serfceszti Z. HZo^-vEL-bZtL Lajos MunicatórBai: Hiidetís«k dija megegyezés szériát. Nyiltif r sor* 1 kor Szerkesztőség kiadóvatki: Kossuth-ntcs* 43 L.E 2STC3-TE3H, FEEBNCZ BORBÉJ^-Z" GTÖHG Z" iap i aidonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Még egyszer az ínség utón. A fi szolgabíró fölteszi tollas kalapját, béfogat — mostanában már nem igen négyesbe, csak kettősbe, — s gyi! a városba, a hivatalos központba, jelentést tenni az alispán előtt. A kocsis oda szól: Itt nem lehet elmenni Nagyságos Ur! kerék-agyig sülyedfink a sárba, bivalokkal kell magunkat kivontatnunk. Hat akkor megyünk a másik utón egy kis kerülővel. Gyi! Ezalatt hevesen vitatkoznak egy társaságban. Egyik azt mondja, hogy az ut a közlekedésre és kereskedéfcre való: tehát ez az ut a kereskedelmi miniszternek a keze alá tartozik. A másik azt mondja, hogy az ut nem egyéb, mint föld, néha kővel, néha sárral boritva, de azonkívül is közgazdaságot szolgál: ezt az utat tehát a földmivelési miniszter gondozza. Nincs igazatok, csak nekem van igazam, mondja a harmadik, mert az ut a zsivány-betyárvilággal szemben a közrendnek, csendnek s a tisztességes társadalmi életnek eszköze, szerve és jelvénye: erről az útról tehát a rendőr, vagyis a belügyminiszter gondoskodik. Mindnyájan szamarak vag.ylok, mondja a negyedik, mert az országút, vagyis az állatni ut a kereskedelmi miniszteré, a megyei ut a földmivelési miniszteré, s a községi ut a belügyminiszteré; de ez, amely,kről most beszélünk, itt a szőlők derekán Zalaegerszeg és Bazita kőzött, ez a háromfajta közül egyik sem, ez göcseji nyelveu csak „Horgos" : erről tehát az Úristen gondoskodik és nem a miniszter urak. Pedig ennek az útnak érdekes históriája van. 1904-ig csak Horgos volt, vagyis olyan valami, ami inkább csak vízmosás volt, itt görbült, ott kanyarodott, de mégis jártak rajta az emberek s néha még szekerek is. 1904-ben elverte a jég a szomszéd községek határát. Bazita, Kislengyel, Zalatárnok, Barabásszeg, Csonkahegyhát stb. községeknek szegény lakosai szánalmas sorsra jutottak. Gróf Tisza István volt a miniszterelnök s talán belügyminiszter is. Kiutalt ez istenverte embereknek 20 ezer koronát segitségül. Zalában Cserfán Károly volt az alispán, Lányi Kálmán főmérnök pedig az államépitészeti hivatalnak a főnöke volt. Emberi jósággal és okossággal ugy intéztetett a dolog, hogy ne adják ingyen adományként azt a pénzt, mint valami koldusoknak, hanem hogy önérzetesen vegyék hasznát most is, a jövőben is; hogy a kecske is jóllakjék s a káposzta is megmaradjon. Azoknak a községeknek amúgy is szükségük van, hogy itt toronyirényában közelebb bejárhassanak a városba: építsenek tehát ide egy mérnöki utat. Az emberek ugy is részt vesznek a munkában s a pénz tehát csak nekik jut s legalább nem alamizsnaként; azonkívül nyernek eg) jó uíat is. Igy jött létre ez ínségből és kényszerből készült s Inség-utnak elnevezett valami. Most beleelegyedett az állam is, a megye is, dolgozott a kir. mérnök is, a községek is. Milyen ut hát? melyik miniszterhez tartozik ? A társaság vitatkozik. Mindegy akármilyen. Csakhogy most már rosszabb a valaminél. A 20 ezer korona elfogyott, az ut pedig rosszabb & „Horgos"-nál. Az emiitett községek lakosai 1904 előtt nem igen merészkedtek rábízni szekereiket és marháikat a Horgosra, mikor a városba akartak jőni, hanem jöttek kerülő utakon, amint most is teszi finumabb kocsijával a főszolgabíró s a földesúr. De 1904 után, miután már meg van a mérnöki ut: már csak kurázsiból is egyenesre veszi a dolgot. S annál rosszabb, hogy 3— 4 kilométeren át sikerül neki. Épen igy sikerül 3—4 kilométerig, ha a városból induí ki arra felé. De innen is, onnan is, épen a félúton megáll. Nem mehet se té, — se tova. Az útnak a hegy oldalában egy 30—40 méternyi teknyő alakja van. A szekér iífc belemerül hol a kerék agyig, hol a joháig. Még ha ki lehetne kerülni. Ha félre lehelne lépni a mezőre, a szántó földre. De egyik felől meredek szakadék van, másik felől gyepű és oldalas szőlőkert. Neki tehát! a korbácscsal, czó fel Sárga! gyi 1 neki az ostornyéllel a gémberedett tehénnek : Hikk ! Hokk ! s emelő rudakkal emelgetik ki a sárból a tengelyt. Közbe közbe nagyokat káromkodnak s a miniszter ur vájjon mit gondol ? mire odaér a messzi hang, bájos sóhajtássá változik s azt gondolja, hogy őtet áldják a 20 ezer koronáért. Ha hatalmamban állana, én akármelyik vágyakozó embert csak akkor engedném a szolgabírói hivatalra s az alispáni és főispáni székbe és bársonyszékbe, miután egy ilyen sáros esetet, nem épen hogy végig csinált, de legalább végig nézett. S amíg bent a társaság azon vitatkozik, hogy vájjon miféle ut ez'? azalatt ezek a szekeres ?mberek emelgetik a szekeret, emelik a közlekedésügyet, a közgazdaságot és a kereskedelmet; azalatt nyugszik a közbiztonság, virágzik a békesség, a csend és a rend — hisszük itt és ott. Pedig igazában csattog a káromkodás, mint az istennyila; zug a harag, mint a föld morajlási sisteregve ég a bosszú, mint hamu alatt a parázs. Akár hiszitek urak, akár nem, ezért van, hogy előállanak a Dózsa Györgyök, az Áchim Andrások s a Jakabok. S lesznek népkirályok vagy ha jobb ez: denevérek és vezetik a népet az igazságtalanságba, egyik igazságtalanságból a másik igazságtalanságba. Ha a a nép becsülettel dolgozik, ha kötelességet teljesít és nincs joga: méltánytalanságot szenved, csakhogy megfordul ám s immár jogot követel anélkül, hogy kötelességet ismerne. Egyik tulságból a másik túlságba esik. A főszolgabiró azonban eddig már hihetőleg megtette a látogatást, minden rendben van, kccsiján hazarobogott, s az alispán ur nyugodt. De a társaság máig sem tudja, hogy vájjon ez az ut hová is tartozik ? Mi köze hozzá? Borbély György. Az uj r. kapitány helyetlesnek eiső nyilvános szereplése. Alighogy kivette Árvay Lajos alispán Mezriczky Jenőt a városi tanácsosi állásából s bétette r. kapitány helyettesnek: Mezriczky azonnal első nyilvános szerepléseként nyíltan állást foglalt dr. Korbai polgármesternek az érdeke ellen. Hihetőleg tévedésből, logikátlan gondolkozásból; — talán csak nem ugratásból ? A. szombati gyűlésen a polgármester ügye ellen szavazott, egyedül, tüntetőleg, képviselőtestület ellen szavazott, és saját maga ellen szavazott. Mindenkinek önálló szabad gondolkozása van; azt teszi és mondja, amit tetszik s felelős érette; a szavazási, mint lelkiismeretbeli dolgot kritizálni nem is illik, nem is szokás. Hogy most mégis kritizálom, ez azért van, mert saját maga ellen is szavazott. Tehát ö valószínűleg valami bonyadalmas téves alapon áll. Gondolatainak tömkelegében bizonyosan nem formálódott ki egy bizonyos vezérlő irány fonál. Arről van szó, hogy a mi polgármesterünknek illik immár a Vll. fizetési osztály s ha ennek ez illik, akkor a kapitánynak dukál a VIII. ő pedig nem szavazza meg a polgármesternek a hetediket; tehát maga magának sem a nyolczadikat. Ezenkívül meg kellene érteni jól — közérdekből, az 50 aláirásos indokolást, mely méltányalja a polgármesternek fizetés javítását. Az indokolást lentebb közöljük. Az emberek azt is mondják, hogy Mezericzkyt az alispán nevezte ki s nem a polgármester s ebből jött volna valami. (De ez már igazán csak feltevés. Erre nem lehet építeni). Tudvalevőleg az alispán nem épen kedvező áradattal állott szemben a minap a polgármesterrel. S Mezericzkynek a polgármesterrel szemben nyilvánított hangulatát arra magyarázzák, hogy ez kedvezne az alispánnak. Ha ez igy volna is, ezt az alispán, egy hivatali magaslaton álló ember, el nem fogadhatja. A polgármestert azért nem kedveli a kapitány, mert nem ő nevezte ki, nem is ajánlotta. Persze hogy nem. Nem is kérdezték tőle. Tovább menve. Ha ez az ellenszavazás személyi rokon és ellen szenven épülne önérdekkel kapcsolatban : akkor Mezericzky amennyi hálával tartozik az alispánnak, a mostani kapitányságért, épen annyi hálával tartozik a polgármesternek — a volt tanácsosi állásért. Emlékezhetünk, hogy szorongatott állapotában nagyon óhajtozott a tanácsosi állásra, és Korbai polgármester jótékonyan állott volt a pártján. Ezt ilyen hamar el lehet felejteni ? Anélkül aligha volna most kapitány. S nos térjünk a dologra. Immár ismeretes ügy. Másfél év óta tart, hogy a város felemelte dr. Korbai polgármester fizetését. S furcsa eset. Nem hagyták helyben. Tivolt János, aki jól tud gondolkozni, igazságosan tud Ítélni, főleg abban különbözik a város többi polgáraitól, hogy más embernek is ez érdekiért s a közjólétnek az érdekeiért cselekvésre is kész; ő indítványozta, ő hivott össze előértekezletet, ö indokolta meg, hogy a városnak tavalyi határozatát meg kell ismételni. A mult szombaton volt városi képviseleti rendkívüli közgyűlés Fülöp József főjegyző elnökletével. Az indítvány s az indokolás a következő: